PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. április 8.
(húsvétvasárnap)

Cseri Kálmán


A FELTÁMADÁS KÖVETKEZMÉNYEI


Alapige:1Kor 15,12-14; 20

Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is...

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.


Imádkozzunk!

Hatalmas Istenünk, áldunk téged egyedülálló tetteidért, magasztalunk a teremtés csodájáért és dicsőítünk téged egyszülött Fiad, Jézus Krisztus feltámadásáért.

Áldunk téged megváltó Urunk, Jézus Krisztus, hogy nem a kereszten ért véget utad és műved. Köszönjük, hogy harmadnapon halottaidból feltámadtál és ezzel mérhetetlen sok áldást tettél hozzáférhetővé a benned hívők számára. Kérünk, ragyogtasd fel most ezt a gazdagságot előttünk, és bátoríts minket, hogy merjük nyújtani a hitünk kezét, és sorra, rendre elfogadjuk tőled ezeket a kincseket.

Könyörül rajtunk, Urunk, hogy ne csak harsogjuk itt húsvét ünnepén, hanem hadd legyen valóság mindannyiunk életében, hogy örvendezünk, vigadunk, mert te lettél a vigaszunk.

Megvalljuk, hogy nagy szükségünk van vigasztalásodra. Olyan sok kudarc ér bennünket, sok veszteséget kell elszenvednünk, és temérdek nyomorúság vesz most körül mindannyiunkat. Hajolj közel hozzánk. Te magad győzz meg minket arról, hogy valóban feltámadtál, élsz, és életünk minden pillanatában számíthatunk rád.

Bocsásd meg, Urunk, ha velünk is megesett az, hogy hallottuk a rólad szóló örömhírt és az üres fecsegésnek tűnt a számunkra. Kérünk, bocsásd meg ezt az istengyalázó hitetlenséget, ami olyan mélyen ott lapul a szívünk mélyén. Adj szabadulást tőle. Segítsd úgy olvasni igédet, és úgy hallgatni annak a hirdetését most is, mint akik tudjuk, hogy igazmondó Isten vagy. Segítsd várnunk ígéreteid teljesedését.

Könyörgünk, engedd megtapasztalnunk most, mit jelent az, hogy ahol a te nevedben jönnek össze, ott vagy közöttük. Rád van szükségünk mindnyájunknak. Egyedül te tudsz rólunk mindent, és egyedül te tudod kielégíteni sokféle szükségünket.

Tedd ezt az ünnepi istentiszteletet most a veled való találkozás és a tőled kapott ajándékok átvételének az alkalmává. Könyörülj meg rajtam is, hogy a rólad szóló emberi bizonyságtétel a te önmagadról való bizonyságtételedként érkezzék meg mindannyiunkhoz, így tudjuk azt fogadni, komolyan venni és cselekedni.

Ámen.


Igehirdetés

Akik a Biblia információit igaznak tartjuk, hisszük, hogy Jézus Krisztus kínhalála után a harmadik napon testben feltámadt, sokaknak megjelent, utána még negyven napig együtt volt tanítványaival, akkor pedig egy felhő eltakarta Őt szemünk elől, és azóta senki nem látta. Nem is fogjuk látni addig, amíg másodszor nagy dicsőségében visszajön majd ítélni élőket és holtakat.

I.

Mindezt természetesen a hitével veheti komolyan mindenki. Ugyanakkor viszont éppen húsvét ünnepén szem szabad elhallgatnunk, hogy Jézus feltámadásának a ténye semmivel sem gyengébben dokumentált történeti esemény, mint az ókor bármely másik történése. Mondok erre néhány példát.

Augustus császár, aki Jézus idejében uralkodott i.e. 12-9 között foglalta el kicsiny hazánknak azt a részét, amit akkor Pannóniának hívtak. Honnan tudjuk ezt? Senki nem volt ott közülünk, nem vették videóra. Az események megtörténte után valaki, valamikor leírta, és a történészek ma ezt tényként kezelik. Ilyenkor szokott így kezdődni a mondat: mint tudjuk... és jön az állítás. Vagy ha egy kicsit régebbi, de közismert eseményre gondolunk, mint tudjuk i.e. 333-ban Nagy Sándor Issos mellett legyőzte a perzsákat. Senki nem látta közülünk, mégis ha szó van róla, senki nem kételkedik ebben.

Vagy egy jóval későbbi, szintén ismert dátumot mondok még: Kr.u. 476-ban Róma elesett, a nyugat-római birodalom széthullott. Ott sem álltak sorba ügyeletes krónikások, akik azt hitelesen, pontosan leírták volna, hanem valaki később megörökítette, aztán előkerültek olyan tárgyi ún. bizonyítékok, amikkel próbálják megerősíteni ezt a híradást, és mindenki úgy beszél róla, hogy ehhez kétség nem férhet.

A Krisztus feltámadása ezeknél is megnyugtatóbban dokumentált történeti esemény. Miért? Mert szemtanúk írták le mindjárt az esemény megtörténte után.

Van a Bibliában egy névsor. Nem egészen húsz évvel Jézus feltámadása után valaki összeállította azoknak a listáját, akik Jézust ismerték kereszthalála előtt, végignézték kínhalálát nagypénteken, és néhány nappal később látták, hallották, találkoztak vele. (Kérem, olvassuk el ma az 1Korintus 15. fejezetét, mert ez olyan szenzációs didaktikával megírt fejezet, ahol Pál apostol a lehetséges kételkedő kérdéseket is felteszi. Többször így kezdődik egy szakasz: de mondhatná valaki... s akkor leír egy kételyt, ami ott lehet bennünk, s elmondja rá a választ.)

Így hangzik ez a névsor a fejezet elején: "Jézus meghalt a mi bűneinkért, eltemették és az Írások szerint feltámadt a harmadik napon és megjelent: Kéfásnak (Péternek), majd az apostoloknak, aztán megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek (odamehettek hozzájuk megkérdezni őket), néhányan azonban már elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is."

Ha egy eseményről tudjuk, hogy mikor és hol történt, az az esemény valószínű, hogy megtörtént. Különösen, ha több, mint ötszáz szemtanú többsége még mindig él, és meg lehet őket kérdezni, hogy pontosan mit is láttak.

Érdekes dolog, hogy az issosi csatának, Róma bukásának a tényében nem kételkedünk, mindig újra és újra Jézus Krisztus feltámadásának a tényét vonja kétségbe sok ember. Mentségükre annyit talán lehet mondani, hogy Jézus feltámadása annyira szokatlan, meglepő, egyedülálló, példátlan esemény volt, hogy ebben talán könnyebb kételkedni, mint valami másban.

Mindenesetre mi sokan hiszünk azoknak a tanúknak, akik találkoztak vele feltámadása után, ezt állították, le is írták. János az, aki többször utána teszi: én ott voltam, s aki ezt most írja, az látta, amit leír. Az akkori kételkedőket is igyekezett ezzel megnyugtatni.

Azt senki nem látta, hogyan támadott fel Jézus, mint ahogy Isten legnagyobb tetteinek a hogyanja mindig titok maradt. A tényt magát, azt sokan meggyőzően átélhették és tanúsították is. Nem beszélve arról, hogy vagyunk itt jó néhányan, akik életünk sok-sok eseményét nem tudjuk másként magyarázni, csak úgy, hogy eféléket mondunk: az Úr Jézus meghallgatta az imádságomat, az Úr Jézus meggyógyította XY-t, az Úr Jézus eszembe juttatta és ezért kerültek el valami bajt stb. Ehhez már valóban hit szükséges, ezt nem lehet racionálisan bizonyítani. Ezek ugyanolyan valós történések, mint maga az, hogy Jézus itt járt a földön, halálra kínozták, meghalt és a harmadik napon feltámadott.

Ez az egyik, amit ma szeretnék tisztelettel és szeretettel a testvéreknek felajánlani gondolkozás céljára, vagy ami ennél több: szeretném a szívünkbe vésni, hogy Jézus feltámadásának a ténye megnyugtatóan dokumentált történeti esemény. Aki nem hiszi, járjon utána. Meg is érdemelné ez az esemény, hogy egyszer utánajárjunk az erről szóló dokumentumokban.

Ezen semmit nem változtat az, hogy most találtak egy régi kéziratot, amiből főleg a bulvársajtó óriási szenzációt akar csinálni, a Júdás evangéliumát. Ahhoz hasonlót tucatjával írtak abban az időben. Most csak az az érdekes, hogy egy régebbi kézirat került elő, mint amik eddig birtokunkban voltak. Meg hogy megtalálták Jézus és családja állítólagos sírját. Ezek mind más lapra tartoznak. Meg kell vizsgálni és kiderül a valóság. Jézus feltámadásának a tényét vizsgálva azonban megnyugtató, meggyőző dokumentációval találkozunk.

II.

A másik, amit szeretnék most hangsúlyozni, hogy Jézus feltámadásából egy sor olyan fontos igazság következik, ami meghatározhatja, befolyásolhatja mindannyiunk életét. Ha szeretnénk azt, hogy ne csak énekeljük, hogy örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, hanem valóban szeretnénk nyomasztó körülményeink között is örvendezni, vigadni, mert Krisztusban találtunk reménységet és vigaszt, akkor ezeket a következményeket szem előtt kell tartanunk. Sok minden következik Jézus feltámadásának a tényéből, most csak ötöt szeretnék röviden megemlíteni.

1. Miután megállapítjuk, hogy Jézus feltámadása pontosan úgy történt, ahogy Ő azt előre megmondta, ezek után észre kell vennünk, hogy az, hogy feltámadt, az akkori embereket is arról győzte meg, hogy Isten Jézus Krisztus kínhalálát elfogadta mindannyiunk helyett bemutatott érvényes áldozatnak. Ez kicsit elméletileg hangzik, de nagyon gyakorlati következményei vannak. Mert egyebek között az következik ebből, hogy aki ezt hiszi, aki Jézusban hisz, azt az igazságos Isten nem mint büntetést érdemlő bűnöst tekinti, hanem igazzá nyilvánítja. Erről a Biblia sok helyen beszél. Csak három mondatot idézek:

2Kor 5.21: "Jézust, aki bűnt nem ismert, az Isten bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne." Nem részletezem most ezt a tömör, súlyos mondatot, de utal arra, hogy aki Krisztusban elrejtőzve él, benne hisz, azt az Isten Krisztusért igaznak tekinti.

Vagy a Római levélben olvassuk ezt: "Aki halálra adatott bűneinkért és feltámasztatott megigazulásunkért." Ennél tömörebben nem lehet elmondani, de ennek a második fele fontos most nekünk: "... feltámasztatott megigazulásunkért..." és így folytatódik:

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róm 4,25, 5,1).

Tehát amilyen valóságos tény az, hogy Jézus a halála után harmadik napon feltámadt, ugyanilyen valóságos tény az, hogy aki Őbenne hisz, azt az Isten igazzá nyilvánítja. Mintha soha semmi bűnt nem követett volna el. Jó lenne ezt végiggondolni minden részletével együtt, fontos ezt erősen hinnünk, és ezért a mindenható Istent magasztalnunk.

2. A másik, ami Jézus feltámadásából következik, ez az egyszerű igazság, hogy akkor Ő él. És ha él, akkor betű szerint igaz az, amit ígért: tiveletek vagyok minden napon. Elég tudatos-e ez azokban, akik Jézus Krisztusban hiszünk?

A hívőknek megadatik az, hogy Jézus szüntelen jelenlétében töltsék napjaikat. Mit jelent ez a gyakorlatban, a hétköznapokban? Ilyeneket: megmondta, hogy ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, ott van közöttük. Bizonyosak vagyunk abban, hogy minden istentiszteleten itt van közöttünk? Vagy amikor otthon ketten elcsendesedünk imádkozni, hogy a nagy harmadik jelenlétében élhetünk?

Megígérte, hogy aki titeket hallgat, engem hallgat. Ha ezt nem hinném, elmentem volna régen más pályára. Annak nincs értelme, hogy egy közepesen művelt ember a maga igazságait, féligazságait ossza és fárasszon vele embereket. De ha igaz ez, hogy a Jézusról szóló bizonyságtétel úgy érkezhet meg a szívünkhöz, azéhoz is, aki közvetíti, mint az Ő önmagáról való bizonyságtétele, akkor meg a legfontosabb dolog, hogy az igehirdetés hangozzék, mert azon keresztül szólhat bele az a Jézus, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön az életünkbe, és adhat tanácsot, útmutatást, vigasztalást, leleplezhet, feloldozhat - bármi jót elvégezhet Ő az igeolvasó és igehallgató ember életében. Mert Ő feltámadott és él, és velünk van minden napon.

Ezért van értelme annak, hogy imádkozzunk. Ezért nem a mennyezetig hatol az imádságunk, hanem mivel Ő él, hallja. A múltkor kérdezte valaki egy másiktól, aki kételkedve beszélt az imádságról, hogy tudod te azt, hogy az Úr Jézus hallja, amit mondasz. Ezek banalitások, de fontos, hogy el ne felejtsük.

Mivel Jézus él, és a hívő az Ő jelenlétében tölti napjait, ilyenek történnek:

Folyik egy kényes tárgyalás. Érzem, hogy be akarnak csapni, s ebből a gyülekezetnek hátránya lesz. Nincs nekem olyan nagy bölcsességem, meg nem szoktam hozzá rafinált, minden hájjal megkent gonoszokkal diskurálni. Mit teszek? Könyörgök azért, hogy adjon az Úr Jézus bölcsességet, mert nekem nincs, de megígérte, hogy akinek nincs és kéri, annak szemrehányás nélkül adja. Könyörgök azért is, hogy minden gonosz tervet Ő hiúsítson meg. Legyen ennek a tárgyalásnak jó kimenetele. És az lesz. Eszembe jut az, ami magamtól biztos nem jutott volna eszembe, és meg tudom fogalmazni úgy, hogy mindenkinek érthető, és felállunk úgy, hogy a gyülekezet ügye előbbre haladt. Pedig az ellenkezőjét akarták.

Ezt ki más végzi el, mint Ő? De mivel Ő él, a hívő az Ő jelenlétében élhet, minden helyzetből kiálthat hozzá, és Ő válaszol, mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön, és ténylegesen tud segíteni. Tud védelmet adni a támadások idején, és egészen természetesen történhet az, amit szintén nem régen mondott el valaki, hogy ül a hívő ember az orvosi váróban és könyörög az agyonhajszolt orvosért, hogy az ő baját is eltalálja, hogy a valódi okra jöjjön rá, és célravezető segítséget tudjon adni. Bevonni az élő Jézust az életünkbe.

Nem is kell bevonni, mert benne van, csak észrevenni, komolyan venni, hogy Ő ott van, és a neki kijáró tisztelettel, mint Istennek kijáró tisztelettel viszonyulni hozzá.

Kimondhatatlan nagy ajándéka ez minden hívőnek, hogy komolyan veszi, hogy Jézus él, mert feltámadott, és velünk van minden napon, számíthatunk rá. Csak akkor számítsunk, és nagy tisztelettel, alázattal vegyük igénybe a jelenlevő Krisztust.

3. Mivel Ő él, ne felejtsük el, hogy hatalmas képviselőnk van a mennyben. Ő azt megígérte, hogy az övéiért szüntelenül imádkozik, az övéinek helyet készít az atyai házban. Nem itt kell nekünk sok százezer forintos kriptákat építtetnünk. Mi értelme van annak? Azt a pénzt oda kellene adni a rászorulóknak. Van nekünk elkészített helyünk a mennyben. Aki Őhozzá tartozik, az erre a hatalmas közbenjáróra és képviselőre számíthat.

Ne felejtsük el, hogy a mindenható Isten jobbján ül, vagyis vele azonos hatalmat gyakorol - kicsoda? - a mi testvérünk. Mert a Biblia azt mondja, hogy az újjászületésben egy ilyen magunkfajta gyarló ember a mindenható Krisztus fogadott testvérévé válik. "Ő az elsőszülött sok testvér között." (Róm 8,29). Ezért fontos, hogy legyünk az Ő testvérei. Egyikünk sem születik úgy, hogy az. Mindannyian az Ő ellenségeiként jövünk a világra.

Hogyan lehet valaki Jézus testvérévé, hogy befolyásos bátyjának a jótéteményeit élvezhesse? Így olvassuk János evangéliumában: "Ez a világ nem fogadta be Őt, de akik befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek." Az Isten fogadott gyermekévé lesz egy ilyen magunkfajta, és így a mindenható Krisztus testvéreivé. Számíthatok arra, hogy a testvérem mindent megtesz az érdekemben. Én itt tehetetlenkedem, ügyetlenkedem, újra és újra érzem erőtlenségemet, kiszolgáltatottságomat, de van valaki, aki a legmagasabb fórumon képviseli az érdekeimet. Minden protekció nélkül. Csak azért, mert összetartozunk. Én erre gondolok, nem arra, hogy milyen veszély következhet be, nem az ellenségeimre, nem a saját erőtlenségemre, nem vélt vagy valós veszedelmekre, hanem Őreá nézek. Mert Ő feltámadott és él, és megígérte, hogy az Atya jobbján is képvisel. Ő a történelem ura, Ő minden embernek ura, nekem is teljhatalmú uram.

4. Amiről alapigénk részletesebben is szól, hogy az Ő feltámadásával legyőzte a halált. A halál ellenségünk és halál ellen nincs orvosság. Mindannyian ki vagyunk szolgáltatva neki teljesen tehetetlenül. Jézus azonban (olvassuk ugyanebben a fejezetben) feltámadásával, mint utolsó ellenségünket, legyőzte a halált. (26. v.). Mit jelent ez?

Nem azt jelenti, hogy a hívő nem fog ugyanúgy meghalni, mint bárki más, hanem azt, hogy amikor meghalunk, az egyáltalán semmit nem változtat a lényegen. Ugyanúgy Krisztushoz tartozunk, ugyanúgy, sőt még inkább kiteljesedik számunkra az az élet, amit Ő maga jelent, és ez kivesz az ember szívéből sok felesleges szorongást, találgatást, félelmet.

Amikor Pál apostol szinte biztosra vehette, hogy kivégzik Jézusért, akkor írta azt: Nekem az élet maga Krisztus. És éppen ezért a halál nyereség. Vagyis jól járok, ha kivégeznek, mert megszabadulok mindattól, ami itt rossz, és még inkább az enyém lesz mindaz, ami már itt is előleg a Krisztussal való közösségből. Ha mégsem végeznek ki ti jártok jól, mert még hasznomat veszitek. (Fil 1,21). Micsoda emelkedettség és belső szabadság!

Ezzel szemben van az, amit a Zsidókhoz írt levél 2. részében olvasunk, hogy sokan vannak, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok. Mert nem tudják, mi a halál, és nem tudják, hogy Krisztus legyőzte feltámadásával a halált. Ezért ujjong ennek a fejezetnek a végén Pál apostol: "Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad? Hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által." (55-57. v.).

Mindnyájan tudjuk, hogy ha a méhecske megszúr valakit, a legtöbb esetben kiszakad a fullánkja. Utána egy ideig még él, tud repkedni, de előbb-utóbb sajnos elpusztul. Azt mondja Pál: én tudom, hogy a halálnak már nincs fullánkja. Iderepülhet az ujjamra, mert tudom, nincs mivel megszúrnia, nem árthat nekem. Ha ma meg kell halnom, semmi tragédia nem történik. Tudom, kihez megyek.

Így mondta ezt egyszer egy kedves, idős bátyánk: amíg nem ismertem a feltámadott Krisztust, addig rettegtem a halál gondolatától is. Azóta, hogy ismerem Őt, átnézek a halál válla fölött, és látom mögötte az élő Krisztust. Tudom, hogy nincs kitől félnem.

Ez nem hányaveti felszínesség, ez a valóságnak a megismerése, mert Krisztus feltámadásával legyőzetett a halál. És akik Őbenne hisznek, azok azon a résen, amit Jézus a feltámadásával ütött a halál falán, követik Őt abba a dicsőségbe, amiről ugyanebben a Filippi levélben ír Pál apostol: "Tudjuk, hogy amikor Ő magához vesz minket, a maga dicsőséges testéhez hasonló testbe öltöztet minket." E helyett a nyavalyás helyett, amivel annyi bajunk van, kapjuk az Ő dicsőséges testét, amiben Ő feltámadott. Amiben együtt volt az övéivel húsvét után.

5. Végül azt említem meg, hogy a hívő ember erkölcsi felelősségének és tartásának is Krisztus feltámadása az alapja. Olyan jellemző, hogy ezt a hosszú fejezetet ezzel a mondattal fejezi be az apostol. 57 versen keresztül taglalja a feltámadással kapcsolatos kérdéseket, és az utolsó mondat: "Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban."

Éppen ezért, mivel Krisztus feltámadott és él, úgy éljetek, mint akik tudjátok, hogy érdemes az Ő tanácsai, parancsai szerint élni. Nem hiábavaló az, amit így tesztek, és úgy éljetek, mint akiknek tudnotok kell, hogy felelősek vagytok neki. Olyan jellemző, hogy Pál apostol a rabszolgáknak is azt mondta: Még ha gonosz uratok van, akkor is dolgozzatok becsületesen, tudván azt, hogy a ti Uratok a mennyekben van, és tőle kapjátok munkátok jutalmát.

Ebből a szemléletből következhet ilyesmi, hogy dolgoznak az emberek egy szerelőcsarnokban, vasesztergályosokról van szó, a főnök egy időre kiment, ráadásul be is jelentette, hogy egy ideig most nem lesz itt, erre majdnem leáll a munka. Egy valaki buzgón folytatja tovább. Szólnak neki: nincs itt a góré, mit melózol? Mire ő azt mondja: az enyém itt van - és tovább folytatja.

Nem félelemből görcsöl, nem stréberkedni akar, hanem természetes neki, hogy az egész életem az én Uram szeme előtt zajlik. Nem akarok lazítani, nem akarok semmit az Ő háta mögött cselekedni. Amit Ő reám bízott, azt hűséggel el akarom végezni. Felelős vagyok neki. Nem félelemből végzem a munkámat, hanem iránta való hálából, tiszteletből, örömmel. Ugyanakkor azzal a reménységgel, hogy nem hiába való.

Ha valahol Jézus keresztjénél a Golgotán kijelenthették volna nagy okosan emberek, hogy mindez hiábavaló volt, amit ez tett. Kár volt annyi jót tenni az emberekkel, talán azoknak a rokonai is feszítsd meg-et kiáltottak, akiket meggyógyított, nem érdemes ilyen jézusi módon élni, ez csak ide vezethet. De éppen húsvétkor derült ki, hogy nem hiábavaló. Ott aratta a legnagyobb győzelmet. Ott derült ki, hogy a szeretet erősebb, mint az erőszak, és a megbocsátással sokkal többre lehet menni, mint a bosszúval. Éppen az Ő feltámadása ütött pecsétet erre az okmányra, hogy nem hiábavaló jézusi módon élni.

Egy igehirdető gyakran úgy érezheti, hogy teljesen hiábavaló, amit csinál. Beszélek a gyerekeknek Isten szeretetéről. Bejön egy dongó, és az egész társaság a dongót követi a mennyezeten. Beszélek a fiataloknak arról, mit tehetnének azért, hogy ne tegyék tönkre az életüket, mielőtt még megházasodnak, vagy a hivatásukat gyakorolni tudják, és látom a tekintetekből, hogy csak a nadrág, meg a pulóver van ott, a gondolatok meg a szívek egészen másutt vannak. Lehúzták a rolót már az alkalom elején. Abba kellene hagyni, valami értelmesebbet kellene tenni. De a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. És aki tudja, hogy a feltámadott Jézus jelenlétében, az Ő megbízásából, a tőle kapott üzenetet adja tovább, és tőle kapott erővel próbál másokat erősíteni, annak ezt a legcsüggesztőbb helyzetben is komolyan szabad vennie. A ti munkátok nem hiábavaló az Úrban. És egyébként is felelős vagyok neki, amivel megbízott, azt örömmel és hálás szívvel elvégzem.

Az egyik tehát az volt, hogy az aggályoskodók megnyugodhatnak, Jézus feltámadásának a ténye megnyugtatóan dokumentált történeti esemény. Utána lehet járni. A másik pedig az, hogy néhányat említettem azok közül a következmények közül, amik Jézus feltámadásából egyenesen következnek. Ilyen volt, hogy Isten minket Őérte nyilvánít igazakká, Ő velünk van minden napon a világ végezetéig. A benne hívők bizonyosak lehetnek abban, hogy befolyásos képviselőnk van a mennyben. A benne hívők nagy békességgel és reménységgel gondolhatnak arra, hogy egyszer majd a mi szívünk is megáll, vagy el kell veszítenünk valakit, aki drága nekünk, de van folytatás, és mitől függ a folytatás. És a benne hívők erkölcsi tartásának is az az alapja, hogy Jézus feltámadott, győzött és él.

Gondolkozzunk ezeken az igazságokon. Engedjük, hogy mélyen leszivárogjanak a szívünkbe, és áthassák a kedélyünket, a gondolatainkat, meghatározzák a tervezésünket, az értékelésünket. Az egész belső habitusunkat járja át a húsvéti örömhír, a feltámadás ténye, a Feltámadott jelenléte.


Imádkozzunk!

Feltámadott Urunk, Jézus Krisztus, alázatosan kérünk, te magad győzz meg minket arról, hogy mi hát az igazság. Szentlelked tegye világossá számunkra mi-mindent készítettél el a benned hívőknek kereszthaláloddal és feltámadásoddal. A te Lelked bátorítson mindannyiunkat, hogy bizalommal jelentkezzünk ezekért a kincsekért. Ne a szegénységünk miatt kelljen panaszkodnunk, hanem legyünk lelkiekben gazdagok és másokat is gazdagítók.

Kérünk, beszélj velünk az elhangzottakon keresztül még ezután is, és nyisd ki előttünk ennek a gazdag fejezetnek sokféle mondanivalóját, hogy higgyünk, és életünk legyen tebenned.

Ámen.