PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. november 13.
(vasárnap)

Varga Róbert


NYITOTT AJTÓK


Alapige:Jel 3, 7-13

"A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki sem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek!"


Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük, hogy te azt ígéred, hogy eljössz hamar, és biztosak lehetünk abban, hogy a te ígéretedet, szavadat megtartod, s a rólad szóló és a végről szóló próféciák pedig beteljesednek.

Kérünk téged arra, hogy szólj ma reggel hozzánk! Zörgess és kopogtass! Szólj leginkább a te igéd által, amely ma is élő és ható.

Kérünk, hadd legyünk készek lélekben ajtót nyitni neked. Hadd legyünk készek minden ajtót kinyitni előtted.

Istenünk, köszönjük neked azt, hogy azért küldted el Jézus Krisztust, hogy a törvény átkától megments, hogy kinyisd az ajtót a te csodálatos országodba. Ezért fohászkodunk most hozzád, hogy segíts belépni azon. Segíts megerősödni a hitben, s továbblépni veled együtt.

Ámen.


Igehirdetés

A mai Törökországban járva egy furcsa nevű városba is elérkezhet az utazó. Allashernek hívják ezt a várost ma, ami azt jelenti, hogy Allah városa, vagy Isten városa. Még Krisztus előtt százötvennégyben alapították ezt a várost. Második Ottolus Filadelfus, és őróla nevezték el római nevén Filadelfiának, és ezt a nevet olvashatjuk a Jelenések könyvében is.

Amikor az első keresztyénüldözések megkezdődtek, s azután ötvennégy és ötvennyolc között, Néró uralkodása alatt különösen súlyossá és rettenetessé váltak, a császár képe előtt kellet leborulni mindenkinek. Sőt a császár jelvényét is kellett magukon viselni az embereknek. Akik ezt nem tették meg, azokat felségsértés vádjával a legtöbb esetben kivégezték.

A Krisztus-hívő keresztyének pedig nem voltak hajlandók sem a monogramot viselni, se leborulni a képmás előtt. Így mártíromságra voltak ítélve. A gyakori földrengések miatt kevés, kis létszámú lakossággal bíró Filadelfiában később, az üldözések után tizenegy mártír nevét jegyezték föl, akiket Jézusért öltek meg. Ezt a kicsiny, de hitében nagyon erős gyülekezetet dicséri egyedül Jézus a hét kis-ázsiai gyülekezet közül. Kevés volt a gyülekezet ereje, mégis megtartották Isten igéjét, és nem tagadták meg Jézust, Jézus nevét, mint más gyülekezetben történt.

Maga Jézus áll a gyülekezetnek küldött üzenet mögött. Ő a Szent és Igaz, Ő az, akinél a Dávid kulcsa van. Ez visszautalás Ézsaiás 22, 22-re, ahol egy Sebna nevű udvarmestertől, aki Egyiptom mellé állt Izráellel szemben, s Egyiptomtól várt segítséget, elvette Isten a hatalmi jelképet, a kulcsot. S többé nem volt udvarmester, s azt Isten Eljákimnak adta.

A kulcsok hatalma a Szentírásban a menny megnyitását és bezárását is jelenti. Hasonlóan, ahogy azt a Máté 16, 19-ben olvassuk, ahol Jézus a mennyország kinyitásáról és bezárásról beszél.

Isten Jézus kezébe adta a kulcsot. Jézus az, aki beenged embereket az Isten országába, és Jézus az, aki bezárja emberek előtt Isten országát.

Sokan a templomba járók közül sem hiszik ám azt, hogy létezik a menny, és létezik a pokol, hogy az valóban olyan komoly, s úgy igaz, ahogy ezt a Szentírás mondja. És nagyon sokan - noha gyülekezetbe járók - azt sem hiszik el, hogy Jézus eljön majd újra ítélni élőket és holtakat. És megítéli az embereket és az emberiséget cselekedeteik szerint.

Az első, amiről a Szent és Igaz Jézus itt beszél ebben a részben, az az: tudok a te cselekedeteidről. Olyan kedves biztatás lehet ez mindnyájunk számára. Mert ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus ennek a világnak az Ura, ismer minket. Vagyis, ha valakit ismer, és valaki ismeri Őt, akkor az bizonyos lehet abban, hogy soha, semmilyen körülmények között nem marad magára. Isten ismeri az ő életét, tudja cselekedeteit. Akkor is ott van Jézus Krisztusban mellette, ha mindenki magára hagyja. Ne gondoljuk azt, hogy ez csak idős emberekkel fordulhat elő, hogy végtelenül magányosak maradnak, magányossá válnak. Sokszor fiatalok is, nagyon fiatalok is szenvednek amiatt, hogy úgy érzik, hogy nincs emberük. Mint ott a Bethesda-tó mellett a harmincnyolc éve betegnek. Nincsen senki, akihez szólhatnának, és nincsen senki, aki szólhatna hozzájuk igazán, aki megértené őket.

Jézus ott volt, amikor a filadelfiai gyülekezet tagjait a császár isteni voltának a megtagadása miatt üldözni és öldökölni kezdték. Itt van most is. Ezen a nyitott ajtón bejött, ha nem is fizikai értelemben, de a Szentlélek által itt van közöttünk, hiszen kettőnél és háromnál többen is vagyunk. Eljött, és megállt itt középen, és azt mondja, hogy békesség néktek. Tudok a cselekedeteitekről. Előttem nincsen titok. Tudja a mi dolgainkat. A kísértések órájában mellettünk áll. Látja gyötrelmeinket. Számon tartja könnyeinket. Osztozhatunk vele az örömeinkben. Ismeri a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket. Tudja, hogy milyen az, amikor az Isten mércéje szerint jót cselekszünk, és mit teszünk olyat, ami előtte utálatos.

Tudja azt is, és ismeri, hogy mi az, ami elválaszt, mint bezárt ajtó tőle. S milyen az, amikor egy dologban kinyitjuk az ajtót felé, és cselekedhet gazdagon a mi életünkben.

Nem véletlenül hozza ezt a képet elénk ma reggel Isten a kulcs és az ajtó képét, a hatalom jelképeit. Az emberek életében sok-sok ajtónak jelentősége van. Vannak időszakok, amikor összekötnek embereket az ajtók. Vannak, amikor elválasztanak bezárt ajtók. Akár családtagokat is. Nem egyszer előfordulhat baráti körben, hogy végleg bezárul egy ajtó. Egy nézeteltérés, és elpattannak a szálak egy sértés miatt, becsukódik a lelki ajtó egyik ember szívében a másik előtt, ember azt nem tudja többet kinyitni, s úgy érzi, hogy visszafelé nincs út. Vagy néha olyan tragikus, amikor becsapódik egy kriptaajtó egy koporsó mögött, vagy valakit el kell temetnünk, s úgy érezzük, hogy emiatt nincs tovább. Sokszor az emberi kapcsolatok és közösségek ugyanígy tönkremehetnek egy-egy bezáruló ajtó miatt. Sokszor pont a kemény szívvel kimondott szavaink miatt csapódnak be az ajtók.

Máskor egyszerűen csak abbamarad egy barátság, vagy egy szorosabb baráti kapcsolat. Jézus azt is látja, amikor kinyílik előttünk, s aztán becsukódik egy műtőnek az ajtaja. Ott is ott van velünk, amikor kínlódunk a betegágyon, s kétségek szorítják össze a szívünket, hogy túléljük-e az egészet.

Nem egyszer tapasztalom, tapasztaljuk a szolgálat során azt is, hogy milyen szorongás és félelem van egy-egy haldokló testvérünk, vagy egy-egy haldokló ember szívében, hogy milyen ajtó nyílik ki előtte. Milyen csodálatos kegyelem az az Isten részéről, hogy a hallás ajtaját csukja be, zárja be legutoljára. Olyan sokszor átéljük azt is, hogy a hallás sokszor - nem mindig - a végsőkig megmarad. Talán ezzel is Isten az Ő szeretetét mutatja, mert ott is azt akarja, amiről beszél: a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Milyen nagy kegyelem az, amikor elszakadoznak a szálak, becsukódik az itteni ajtó, és kinyílik egy másik. S utoljára valaki még Isten igéjét hallhatja a fülével.

Isten szeret minket. Tudja a mi dolgainkat, ismeri cselekedeteinket, ezért sokszor a végsőkig lehetőséget ad arra, hogy megismerjük Őt. Ez nem azt jelenti, hogy a végsőkig lehet halogatni azt, hogy megismerjük Őt. Isten újra és újra megnyitja az Ő országába vezető ajtót azért, hogy senki, de senki ne maradjon azon kívül.

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy hogy kinyitotta az ajtót a tékozló fiú apja a fia előtt. Kikéri az örökséget, messze vidékre költözik, lecsúszik a disznók vályújáig. Szabadon elmehetett. Nyitva volt az ajtó. S ami még megdöbbentőbb, hogy visszafelé is nyitva volt az ajtó. Hazamehetett megbánva a bűnét, a vétkeit. Mert Isten nem foglyokat akar az Ő gyülekezetében, közösségében, hanem szabad, örömmel neki szolgáló hívő embereket.

Jézus követése pedig nem kötelező gyakorlat, hanem óriási lehetőség arra, hogy az ember élete más legyen.

Amikor a János 6, 67 szerint Jézus azt kérdezte a tanítványaitól: ti is el akartok menni? Kemény tanítás hangzott előtte. Sokan ott hagyták Jézust. S akkor megkérdezi, hogy ti is el akartok menni? Nyitva az ajtó. Ők azt válaszolják. Uram, hova mennénk, örök élet beszéde van nálad, és maradtak a kemény beszéd ellenére is. Kihez mennénk - mondják a tanítványok.

Nyitva volt az ajtó tehát a tékozló fiú előtt kifelé és visszafelé is, hazafelé is. Nem akarta bezárni az ajtót az ő fia előtt. S nyitva volt az ajtó az otthonmaradt nagyobb fiú előtt is, aki nem akart bemenni az örömlakomára, mert az elveszett és megtaláltatott testvére hazatért. De hát ő nem szerette őt, és inkább vállalta azt, hogy kívül marad.

Sokszor mi akarjuk eldönteni. Nem? Kerítéseket húzva, hogy ő bejöhet, ő nem mehet be az Isten országába. Hányszor mi akarjuk vagy akarnánk meghatározni. Adjon neki üdvösséget Isten, őt meg ne engedje be az üdvözültek seregébe.

Sokan azt sem értik meg, amit a Szentírás olyan világosan tanít: Isten nélkül élve, tőle elszakadva, ott, akkor a bűneset után becsapódott az ajtó az ember és az Isten között. Az ember becsapta az ajtót. Elhagyta az Istent, s ezért az ajtón kívül, az Éden-kerten kívülre, Isten országán kívülre került. S ha valaki nem tér abba vissza, akkor végképp - ahogy azt az ige mondja - a halál állapotában marad, akiben nincs meg a Fiú.

Nem Isten kezdett el rejtőzködni az ember elől, hanem az ember rejtőzött el az Isten elől. És amikor Isten szavát hallotta, félelem szállta meg, mert ekkor már az ajtón kívülre került. Elszakadt az Istentől, s attól kezdve minden baj, nyomorúság, gyilkosság és a többi bűn is a nyakába szakadt. S az óta az emberiség egyre nagyobb sötétségben él.

Ha most arra gondolunk, ami történik Európa nyugati felében, különösen Franciaországban, nem így van? Lesznek lázadások, nemzet támad nemzet ellen. Félnek az emberek a járványoktól. Minden úgy történik, ahogyan azt Jézus előre megmondta. Nem azt jelenti, hogy kronológiailag, időrendben nyomon lehet követni, de azért, aki látni akar, az láthatja, hogy amit Jézus megmondott, pontról pontra, néha egyszer párhuzamosan kettő is egymással párhuzamosan, de az történik, amiről előre beszélt, amit előre megmondott. Betegségek, járványok, földrengések, lázadások - ez zajlik - történnek, és ez még csak a vajúdás kezdete lesz.

Amikor valaki nem hisz Jézus Krisztusban, akkor az jó, hogyha tudja, hogy az ajtón kívül van, és ha nem lép be az Isten országába, akkor ott is marad.

Jézus azt mondja a filadelfiai gyülekezetnek: nyitott ajtót adtam elibéd, és azt senki sem zárhatja be. Megtartottad a parancsolataimat, és én is megtartalak a nyomorúság idején. Megtartottad, megtartalak. Milyen kedves biztatása ez is Jézusnak. Azért tudjuk megtartani az Ő parancsolatait, mert Ő megtart minket. Azért tudunk hűségesek lenni, mert az Isten hűséges. Azért tudunk - ha tudunk - állhatatosak lenni a hitben, mert Isten állhatatos szeretettel szeret minket, és Ő nem akarja azt, hogy az Ő országán kívül nyomorultul elpusztuljunk. Isten Krisztusban ajtót nyitott. Nyitva van az Isten országának az ajtaja.

Vagyis a hit gyümölcse, Isten ajándéka az, ha valaki tud hitben és állhatatosságban élni és járni. Az egyre fokozódó nyomorúság, lelki veszélyeztetettség közepette, ha valaki tud hűséges maradni a hitben, az is Isten ajándéka.

Isten szavát mindig, minden körülmények között elfogadva, azt komolyan véve, annak hitelt adva tud az ember állhatatosan megmaradni akkor is, ha kevés ereje van.

Maga Jézus mondja azt a János 10-ben: Én vagyok a juhok ajtaja. Ha valaki hisz énbennem, az kijár és bejár, és legelőt talál. Ha valaki meg akar kerülni engem, az tolvaj és rabló.

Az Isten országába Jézus az ajtó. Nincsen más. Az, ami ott akkor becsapódott, csak Krisztus-hit által nyílik meg. Ezt világosan tanítja a Szentírás, és nincsen kiskapu. Jézus, a juhok ajtaja. Ha valaki rajta megy be hit által, az legelőt talál, kijár és bejár. (Ján 10, 9)

Azért is örömteli hely a gyülekezet, mert itt minden istentiszteleten, most is, Isten kinyitja az ajtót. Ahogy nyitva van a templom ajtaja, ugyanúgy nyitva van az Isten országának az ajtaja. Van, aki csak ide jön be, és oda nem lép be. Isten meg azt akarja, hogy jöjjünk ide is, s lépjünk be oda is. Isten országának ajtaja nyitva van. Az Ő igéje által, a Szentlélek által Isten kinyitja az Ő csodálatos országának ajtaját. Aki csak hisz, bemehet oda.

Jézus az, aki a megfáradottnak erőt ad, az erőtlen erejét megsokasítja. Pontosan úgy, ahogy tette ezt kétezer évvel ezelőtt a filadelfiai gyülekezet hívőivel.

Lábad alá sziklát ad az Isten, új éneket ad a mi szívünkbe, Isten dicséretét. Van szikla a lábunk alatt? Vagy a mi életünk homokra épült. Ha kősziklára, Istentől kapott hitre épül, akkor jöhetnek a viharok, meg fog maradni. A lábunk alatt szikla lesz, és a szívünkben az Istent dicsőítő ének.

A 9. versben így folytatja Jézus: "És megtudják, hogy én szeretlek téged." Ha eddig nem tudtuk volna, akkor ezt nagy szeretettel mondja ma reggel Jézus Krisztus. Bárki megtudhatja, mások is, mi is, hogy Ő szeret minket. Vannak emberek, akiket senki sem szeret. Vannak, akik végtelenül magányosak. A lelkük ajtaját zárták magukra. Sokszor a lakásuk ajtaját is, és nincsen, aki rájuk nyissa az ajtót lelki és fizikai értelemben. Jézus Krisztus ma reggel ezt mondja, itt van benne az igében. Én szeretlek téged. Ha senkid sincs, ha senkinek sem kellesz, ha senki sem szeret, vagy ha úgy gondolod, hogy ez így van, pedig sokszor nem is így van. Jézus Krisztus szeret téged. Amikor ott ég és föld közé szögezték a golgotai keresztfára, akkor nyitotta ki újra az Isten országának ajtaját, hogy bárki bemehessen azon. Minden értünk történt. Kinyitotta a halál kapujának az ajtaját is. Nem kell félni többet a haláltól és az ítélettől, ha valaki hisz Őbenne.

Az Ő nyomorúságban szenvedő népének azt mondja itt tovább: "Íme, eljövök hamar." Advent küszöbén vagyunk, s Jézus azt mondja, hogy eljövök hamar. Lesz nagy nyomorúság is, de az elől kimentem az enyéimet. Én szeretlek téged. Eljövök hamar, kinyitottam az ajtót, bárki bemehet oda.

A jelek sokasodnak, a próféciák beteljesednek, és ha minden összedől is, azt mondja Jézus, hogy én kimentelek titeket. Eljövök hamar. Minden készen van. Nyitva van az én csodálatos országomnak az ajtaja.

Filadelfiában talán nagyon gyakran így köszönhettek el egymástól a testvérek: az Úr közel. Jézus eljön hamar. Mert nem tudták, hogy másnap is találkoznak-e egymással, és lehet, hogy volt olyan, hogy valakit elvittek a római katonák, mert nem borult le a császár képmása előtt.

Így folytatja, hogy aki Isten segítségével megtartja azt, amit Istentől kapott, vagyis a hitet, az győz. A hívők serege győztes sereg. Így folytatja, hogy oszloppá lesz az Isten templomában. Az bekerül az Isten országába.

Mit mond Jézus a János 14-ben? Előre megyek, helyet készítek, ismét eljövök, magam mellé veszlek titeket, hogy újra együtt legyünk.

Aztán folytatja a biztatást, hogy felírom rá az Isten nevét, vagyis Isten tulajdona. Konfirmandusoktól azt szoktuk először kérni, hogy írd bele a Bibliádba, a munkafüzetedbe, az énekeskönyvedbe, hogy az a tied. Ami az övé, az az övé. Benne van a neve, rajta van a neve a papíron. Aki Jézus Krisztusé, azon ott van az Isten neve, Isten tulajdona. Aki titeket bánt, az az én szemem fényét bántja. Micsoda védelmet jelent ez egy hívő keresztyén számára.

Rajtam van az Isten neve. Rajtam van Jézus vére az Ő megváltó szeretete által. Isten tulajdona vagyok most életemben, és testi halálom után is. Ott leszek Jézus színe előtt az Isten csodálatos országában oszlopként a mennyei Jeruzsálemben. Beírta az övéi nevét az Élet könyvébe, és onnan kitörölni nem lehet többé őket.

A dolgok végére mindig csak egy kérdés marad. A te életed ajtaja nyitva van-e Jézus előtt? Nyitva van-e Jézus előtt? Jézus ma eljött ide. Bejött a nyitott ajtón. Ideáll középre. Kinyitjuk-e a szívünket, az ajtót előtte?

Mert azért az az igazság ám, hogy itt belül, a lelkünkben nagyon sok ajtó van, nem csak egy. Sok kicsiny ajtó. Egyet kinyitunk, a másikat zárva hagyjuk. Az egyiket kinyitjuk, a másik zárva marad. Az igazán jó közösség az, amikor az egészet, a teljeset, az egész életünket kinyitjuk előtte. Nála vannak az életnek, a pokolnak és a halálnak a kulcsai is.

Az ige azt mondja, amit Ő bezár, azt senki nem nyithatja ki. Amit Ő kinyit, azt senki nem tudja bezárni.

Mi van a legbelső ajtónkkal? Kinyitottad már, vagy az zárva maradt, az életed ajtaja?

A végén így fejezi be az üzenetet Jézus: "Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezetnek." Mit mond a Lélek a gyülekezetnek? Mit mond Isten Lelke a gyülekezetnek? Mit mond most nekünk?

Pár verssel később ezt olvassuk a 20. versben, ott is egy ajtóról beszél Jézus: Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek. Figyeljük csak az ívet! Az ívet, az összefüggést. Ha valaki meghallja az én szómat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele maradok, és ő énvelem. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Újra és újra adja ezt a lehetőséget. Meghallani Isten szavát, kinyitni az ajtót.

Mi az, aminek a megnyitására ezen a reggelen Jézus vár? Ha megnyitod az ajtódat, az életedet előtte, Ő megnyitja az ajtót előtted az örök életre.

Valaki egyszer ezt így fogalmazta meg: "Mert tudjátok testvérek, ez a kettő együtt nyílik. Kinyitod a hit hallása által az ajtót Jézus előtt, és Jézus kinyitja előtted az ajtót az Ő csodálatos országába."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy eljöttél ide Jézus Krisztusban a Szentlélek által. Köszönjük, hogy most is adod, kínálod, hozod a lehetőséget. Nyitva van az Isten országának ajtaja.

Urunk, sokan úgy vannak már ezzel, hogy nem tudnak maguk bemenni. Olyan régóta beteg a lelkük, s nincsen emberük, aki segítsen. Köszönjük, hogy te, mint vigasztaló, bátorító, segítő Szentlélek még ezen az utolsó akadályon is át tudsz minket segíteni, s beviszel kegyelemből, ingyen, hit által a te csodálatos országodba.

Köszönjük azt is, hogyha valaki régebb óta hitben jár már, de most rádöbbent arra, hogy valami zárva van előtted, azt is kinyithatta. Köszönjük, Urunk, hogyha kinyitjuk az ajtót, beárad az életünkbe a világosság, a szeretet, a te kegyelmed és irgalmad, és újra és újra, vagy talán életünkben először egészen más emberekké lehetünk. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Köszönjük azt is, Urunk, hogy van fülünk még, és meghallhatjuk a te hívásodat, és zörgetésedet, és te segítesz nekünk ajtót nyitni, befogadni téged. Áldunk és dicsőítünk azért, hogyha valaki hisz tebenned, nem megy az ítéletre, hanem máris átment a halálból az életre.

Ámen.