PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. október 06.
(csütörtök)

Varga Róbert


"A HIT HALLÁSBÓL VAN"


Alapige:Róm 10,13-17

"...Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogy Ézsaiás mondja: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által."


Imádkozzunk!

Urunk, hálásan köszönjük neked ezeket a hétköznap esti alkalmakat, amikor a te színed előtt és a te szavad körül összegyűjtesz minket. Köszönjük, hogy nem vonod meg irgalmadat és kegyelmedet tőlünk, és ma sem a mi vétkeink és bűneink szerint bántál velünk.

Köszönjük azt is, hogy kegyelettel emlékezhetünk azokra, akik a szabadságharcban az életüket áldozták ezért a népért, ennek az országnak a boldogulásáért, jobb létéért.

Kérünk arra is, Urunk, hogy csendesítsd le a mi szívünket. Majdnem lehetetlen, hogy rád figyeljünk igazán. Te látod azt, hogy mennyi külső zaj van körülöttünk, és mennyi belső ellenkezés a szívünkben a te igéddel szemben. Kérünk, ahogyan lecsendesítetted a tengert, úgy teremts most csendet bennünk, hogy halljuk a te halk és szelíd szavadat.

Áldj meg bennünket, kérünk, hogy ne menjünk el innen a te személyes üzeneted nélkül. Köszönjük, hogy a te igéd ma is élő és ható, és szabad arra, hogy azt cselekedjék velünk, bennünk és aztán általunk, amit te terveztél, és amit te akarsz.

Ámen.


Igehirdetés

Kezdhetném ma este a szolgálatot azokkal a szavakkal, hogy ebben a templomban mindenki hisz. Aztán finomíthatok rajta, és mondhatom azt, hogy valamiben, vagy valahogyan. Az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy ki miben hisz, vagy ki kinek hisz, kinek ad igazat. Mondhatjuk azt, hogy hívő ember az, aki nyugodtan fölszállt a villamosra, és nem kérte el a villamosvezető engedélyét, amellyel villamost vezethet? Vagy hívő embernek számít az, aki bemegy a gyógyszertárba, s minden további nélkül este beszedi a tablettákat, mert elhiszi azt, hogy nem csapták be, és valóban az a hatóanyag van a dobozban, amely rá van írva? Vagy hívő ember az, aki elhiszi egy utazásszervezőnek, hogy a befizetett előleg és a későbbi részvételi díj az feljogosítja arra, hogy elutazzon egy távoli országba, és onnan haza is hozzák? Ebben a kérdésben már többen hitetlenkednek, mert manapság gyakran előfordul, hogy nem kerül vissza, vagy csak nehezen egy-egy csoport. De nagyon sokan vannak, akik csak saját magukban hisznek. Az az igazság, amit ő hisz, amit ő tesz, amit ő csinál. Senkinek és senki másban és semmi másban nem hisznek már.

Itt a római levél 10. fejezetében olyan szomorúan mondja, tárja fel Izráel elesett helyzetét, állapotát Pál apostol. Azt mondja, hogy nem hittek az Isten igazságában, Krisztusban, és saját igazságukat igyekeztek érvényesíteni.

Tehát egyáltalán nem mindegy az, hogy valaki kinek hisz, kiben hisz, mibe veti a hite bizodalmát, és mire alapozza az életét. Nem véletlenül folytatja ezt a felolvasott 13. versben: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Aztán folytatja tovább a végén, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde, Isten igéje által.

Ma ezt a két kijelentését nézzük meg egy kicsit közelebbről az apostolnak. Mit is jelenthet ez a számunkra? Mit jelent először az, hogy aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül? Az üdvösség az azt jelenti, hogy az ember és az emberiség, vagy aki hisz Jézus Krisztusban, az nem azt kapja, amit megérdemelne az istentelen lénye, gondolkodása, cselekedetei miatt. Ez azt jelenti, az üdvösség, hogy mentesül az, aki hisz Jézus Krisztusban, nem akármiben vagy akárkiben, hisz Jézus Krisztusban, mentesül a bűneset átka alól, és mentesül az utolsó ítélet alól, amikor az üdvösség vagy kárhozat kérdésében az Isten színe elé kell állni mindenkinek. Mert a bűn zsoldja halál, ezért a bűn zsoldját kegyelemből, szeretetből és irgalomból Isten Jézusban fizette meg. Az Ő kereszthalála eleget tett Isten igazságosságának. Kifizette a bűn zsoldját, a halált, az Ő saját halála által. Aki ezt hiszi, aki benne hisz, az üdvözül, annak van üdvössége, ahogyan ezt a Biblia tanítja.

Tehát, amikor Jézus meghalt értünk, akkor szabadlábra helyezett minket az Isten. Nem kell az istentelenség miatt meghalnia a Krisztusban hívő embernek, hanem az üdvösséget kapja, az Isten kegyelmét, irgalmát és bűnbocsánatát. Vagyis Jézus Krisztus igazságát a hívő embernek adja az Isten. Jézusra néz, és Ő érte igaznak nyilvánít minket. Nagyon röviden ez az összefoglalása annak, hogy mit jelent az, hogyha valakinek üdvössége van, megmenekül az ítélet alól. Krisztusba vetett hit által örök élete van, hanem átment a halálból az életre.

Mit jelent segítségül hívni az Úr nevét? Először is azt jelenti, hogy szólni Jézus Krisztushoz, beszélni hozzá, kérni Őt, kiáltani hozzá. Azok tudják ezt megtenni, akik belátták már azt, hogy segítségre van szükségük.

Reggel, ahogy mentem valahova, ott állt az út szélén valaki, elől füstölt az autója, és tehetetlenül szemlélte, és odakiáltott a túlsó oldalon egy fiatalembernek, hogy segítsen már kitolni az út szélére a gépkocsiját. Aki valami olyan helyzetbe kerül - nem feltétlenül bajt jelent ez -, ha valaki olyan helyzetbe kerül, amit maga nem tud már megoldani, kiált, hogy segítsen valaki. Ebben a vonatkozásban, ahogy erről a Biblia beszél, azt jelenti, hogy az ember kiált az Istenhez. Valaki Jézus Krisztust segítségül hívja, mert eljutott az élete arra a pontra, ez nem feltétlenül jelent nagy nyomorúságot, mert nekem sem volt nagy nyomorúságba esett életem akkor, amikor hitre jutottam, de mégis megláttam azt, hogy Isten nélkül a vége biztos, hogy nagy nyomorúság lesz. Nem feltétlenül az összetörettetés által jut valaki hitre, de vannak emberek, akiknek arra van szükségük, hogy összetörjék az életük, mert másképp nem jut hitre, és másképp nem érti meg azt, hogy kiáltania lehet és kell az Istenhez, és hogy Istennek kell segíteni rajta, csak Ő tud rajta segíteni. Van, aki ezt már látja, és vannak olyanok, akik ezt már látják, hogy az Isten segítsége nélkül az Isten ítélete alá esnek, és ez maga a halál.

Mit jelent tehát hívni Jézust? Beszélgetni vele. Megszólítani Őt. Valamilyen egyszerű formában, de komolyan venni mindazt, amit a Szentírás Jézusról mond. A Biblia azt mondja, hogy aki őhozzá megy, azt ő semmiképpen el nem küldi magától.

Kiáltani hozzá, segítségül hívni az Úr nevét, ez azt is jelenti, hogy imádkozom, beszélgetek vele. Én tudom, hogy sokan ezt gyakoroljuk. De szoktunk-e így kiáltani, amikor úgy jól megy minden, amikor nincsenek nagyobb bajok vagy nehézségek? Beszélgetni vele, belefeledkezni az imádságba. Amikor az ember azon veszi észre magát, hogy jé, mennyi idő telt el. Milyen jót beszélgettünk valakivel. Előfordul ez, hogy ez történik, amikor Istennel beszélgetünk? Belefeledkezünk, mert olyan jó beszélgetni vele. Ez azt jelenti, hogy Ő is válaszol ám. Nemcsak monológként mi mondjuk el azt, ami a szívünkben van, mi tesszük fel a kérdéseinket, Ő is kérdezhet és Ő is beszélhet a szívünkkel. Akár úgy, hogy az imádság csendjében megértünk valami fontos üzenetet, akár úgy, hogy a Szentírás szavain keresztül megszólal, vagy olyan helyzetet teremt, hogy a vezetés, beszéd, Isten szava lehet a számunkra.

Aztán segítségül hívni az Úr nevét, ez azt is jelenti, hogy bízom benne. Bármilyen kérdés gyötör most, vagy akármilyen kérdésben vagyok most bizonytalan, hogyan tovább. Megbízom benne. Azt jelenti, hogy rábízom magam. Elmondom neki. Miért, nem tudja? Dehogynem. Az imádságra nekünk van szükségünk, mert az ember az imádság nyelve által is kifejezheti azt Isten felé, elmondhatja neki azt, beszélgethet vele arról, ami a szívében van. Legyen az öröm, bánat, kérdés, szemrehányás, lázadás, nyomorúság, nagy öröm. Az imádság által beszélgethetünk a mindenható Istennel. Egyszóval beszélni vele arról, ami minket most foglalkoztat. Vele kezdek el beszélgetni, tőle várom annak a megoldását.

Segítségül hívni Jézus nevét, Jézust magát, azt jelenti, hogy feltárom előtte az élethelyzetemet. Uram, jelenleg ebben a helyzetben vagyok. Olyan vagyok, mint a tőrbe esett madár, kiszabadulni nem birok. Te vagy a szabadító, akkor légy szíves, segíts. Aki így gondolkodik, így imádkozik és így cselekszik, az jól hívja segítségül Jézus Krisztust.

Mi nem kell az üdvösséghez? Nem kell, és nem is lehet kiérdemelni az üdvösséget. Az ingyen kegyelemből van. Tehát akármennyire gyötri magát az ember, nem érdemli ki a sok jó cselekedetével az üdvösséget, az ítélet alóli megmenekülést, hiszen nem cselekedet által van üdvösségünk, hanem kegyelemből, hit által, Isten ajándékaként - tanítja a Szentírás. Ingyen, kegyelemből, ajándékba kapja ki-ki az üdvösséget. De nem kell ezzel kapcsolatban semmilyen áttörő lelki élményre vágyni, vagy várni. Sok szektában ez így van: éreztél-e valamit, testvér? És szegény testvér nem érzett semmit. Hát akkor nem is igazi a megtérése, az üdvössége, az Istennel való szövetsége, mert nem érzett semmit. Nem kell érezni semmit. Isten tényekről beszél, és ha azt mondja, hogyha valaki meghallja Jézus szavát, és kinyitja a szívét, az ajtót, bemegyek ahhoz. Mivel Jézus mondja, biztos hogy megtörténik. És akik ezt így vették eddig komolyan, nem éreztek talán ott akkor éppen semmit, még lehet, hogy örömöt sem felettébb, de előbb utóbb megjött az öröm, kaptak bizonyosságot, békességet, nyugalmat. Egyszóval elkezdett működni az, amiről Isten beszélt, de nem érzelmi kérdés a dolog, hanem ténykérdés.

Az üdvösséggel kapcsolatban nem áttörő lelki élményekre kell vágyni vagy várni, nem érzelmi állapot megváltozására, hogy fél méterrel a föld fölött lebeg az ember. De bekövetkezhet az is, hogy valakinek olyan nagy lesz az öröme, hogy úgy érzi, mintha repülne. Ez nem baj önmagában, csak nem az élményt kell keresni, kutatni, s nem arra kell vágyni és várni. Az öröm és a békesség minden üdvösséget nyert ember szívét előbb vagy utóbb be fogja tölteni. Ezt megígérte Isten. Sőt megígéri azt is, hogy bizonyosságot ad. Ha valaki cselekedni akarja az Isten akaratát, megismerheti azt. Bizonyosságot nyer a felől, hogy minden igaz, amit ezzel kapcsolatban Isten mond. Tehát nem lehet az üdvösséget, és nem is kell megfizetni jó vallásos cselekedetekkel. Ez képtelenség. Hálás szívvel szolgálhat valaki Istennek, de a hála is önkéntes. Egyszerűen válasz arra a csodára, amit Isten valakivel tett.

Segítségül hívni az Úr nevét azt jelenti, hogy a jelenlegi élethelyzetébe behívja valaki Jézust. Átadja azt az élethelyzetet, elmondja neki, rábízza. És tőle várja a megoldást, és nem kezd belekontárkodni. Nem mond olyat, és nem ír le olyat, ami nem igaz, hogy befolyásolja az események menetét. Rábízta magát az Istenre abban a kérdésben. Ez nem azt jelenti, ha nem kell a telefont fölemelni, és mondani valamit az ügy érdekében, vagy előmenetele érdekében, és az józan, tisztességes, Isten szerint való dolog, akkor azt nem lehet megtenni. Nem erről van szó. De ha rábíztam Istenre, akkor végső soron, egészen tőle várom annak a kérdésnek a megoldását.

Tehát, ha valaki bízik az Istenben, akkor rábízza a megoldást. Várja, hogy Isten igazítsa el, vezesse, fedje meg, csak mutassa meg azt az utat, ami elvezet a kérdés megoldásához, vagy vezesse rá a megoldásra, vagy egyszerűen adja meg a megoldást úgy akár, hogy neki a kisujját sem kell megmozdítani az ügy érdekében.

Mit ígér a Szentírás? Azt mondja, hogy aki Jézusért fordul az Istenhez segítségért, Jézus nevében, az megmenekül az Isten hitetleneket sújtó ítélete alól. Tehát, aki segítségül hívja Jézus Krisztust azért, hogy üdvösséget, örökéletet, bocsánatot kapjon, az számíthat arra, hogy ezt Isten megadja, mert megígérte. Lehetetlen dolog, hogy az Isten hazudjon - azt mondja a Biblia. Mond-e olyat, amit nem teljesít? Ígér-e valamit, amit nem tesz meg? Ha valaki Jézus Krisztusért bocsánatot kér az Istentől, a bűneit elmondja az Istennek, komolyan veszi a bocsánatot, annak Isten bocsánatot ad Jézus érdeméért. Eltörli az álnokságunkat, s megbocsátja a mi bűnünket és bűneinket.

Az 50. Zsoltár 15. versében azt olvassuk: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején. Én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem." Próbáltuk mi már ezt? Segítségül hívni az Úr nevét. Föltárni előtte. Tudom, hogy vannak, akik gyakorolják, de újra és újra. Ezt mindig csak elkezdeni lehet, aztán folytatni. Segítségül hívni a nyomorúság, baj, az öröm vagy bármilyen kérdésben. Segítségül hívni Jézus Krisztust. Ő megszabadít, és mi dicsőíthetjük Őt.

A Szentírás tele van ilyen biztatással, hogy kiálts hozzám, és én megfelelek. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és terheket hordoztok, és én nyugalmat adok a ti megterhelt szíveteknek.

Nehéz megérteni azt, hogy Izráel vezetőinek és a népnek részben miért nem kellett az, amit Jézus fölajánlott, amikor elmondta, hogy gyertek hozzám, és más lesz az életetek, és nyugalmat talál nálam a ti lelketek. De hát ők elutasították ezt a kegyelmet. Nem kellett Jézus, és Jézus nem tudott rajtuk segíteni.

Ő a mi Szabadítónk, az egyedüli és az igazi. Ezért nem mindegy, hogy kiben és miben hisz valaki. A biblikus hit az, amikor valaki Jézus Krisztusba veti hite bizodalmát.

Aztán Pál folytatja, méghozzá így: "De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek?" A zsidó írástudóknak ez volt a legnagyobb bajuk, hogy nem hitték el azt, hogy Jézus a Megváltó, a Messiás, és azt sem, hogy Isten kijelentései Jézussal kapcsolatban igazak. Ma is sokféle hit létezik. Most ez nem mondom el újra, de az a biblikus hit, amelyik azt hiszi, hogy Jézus az, akinek Őt a Szentírás mondja.

Közel van mindenkihez a segítség, de hallani kell róla. Sokan nem tudják, hogy Jézus a Segítő, a Szabadító, a Megváltó. Amikor azt olvassuk, hogy aki segítségül hívja az Úr nevét, az megtartatik, ez nem ezt jelenti, hogy nagyot döccen a villamos, s valaki azt mondja, hogy jaj, Istenem. Mert esetleg a meszesedés elmozdult a hátában, vagy valami más megfájdult hirtelen. Ez nem imádság, s nem Isten segítségül hívása. Vagy valaki ilyet mond, hogy jesszusom. Ez sem imádkozás, és nem az Úr nevének a segítségül hívása, hanem ez a hiábavaló kimondása Isten nevének.

Azt mondja Pál, hogy hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? És folytatja tovább, hogy ezért van szükség igehirdetőkre. Itt nem a lelkészekről beszél. Igehirdetőkről. Minden hívő ember igahirdető a maga területén, ahol él, mozog, lakik. Azt mondja, hogy hogyan hallanának az üdvözítő hírről, a jó hírről, ha nincs, aki beszéljen arról. Hogyan hirdessék a jó hírt - folytatja -, hogyha sokszor a hívők sem végzik ezt. Hogyha nem élik át sokan, hogy elhívja őket erre Isten. Ezért nagyon fontos kérdés az, hogy mi így elhívottak vagyunk-e? Ha valaki hívő ember már, akkor az elhívott arra, hogy a jó hírt, az evangéliumot, Isten üdvözítő szeretetét hirdesse ott, ahol él és mozog. Erre minden hívő ember elhívatott. Ez a legfőbb foglalkozása egy hívő keresztyénnek, hogy ilyen igehirdető legyen, aki beszél arról, hogy kicsoda Jézus, hogy közel van a segítség, és lehet hozzá kiáltani.

Ma komolyan vettük ezt a lehetőséget, ha valaki hívő ember már, hogy ott, azon a helyen, ahol valamit készített az Isten, elmondtuk? Lehet, hogy a házban sok mindent tudnak rólunk, de tudják azt, hogy mi hívő keresztyének vagyunk, ha azok vagyunk? Látszik ez a családi életünkön, ahogy beszélgetünk, ahogy vasárnap felöltözünk, ahogy hiszünk, ahogy beosztjuk az időnket, ahogy a ház körül vagy a lakásunk körül tevékenykedünk, ahogy végezzük a munkánkat, ahogy beszélünk? Látszik az öltözködésünkön? Vagy pedig nem igen. Talán évek óta ott lakunk egy lakóközösségben, és senki nem hallott még tőlünk igehirdetést. Pedig a Biblia azt mondja, hogy aki beszél, úgy szóljon, mintha Isten igéit szólná. Vagyis, legyen igehirdető az, aki már hívő keresztyén. Persze itt is azt mondja, hogyan hirdetnék, ha nem küldettek el? Aki Jézus tanítványa az mind apostolos, elküldött, küldött, igehirdető, szócsöve, mert ez azt is jelenti, Istennek, az igének? Mennyire végezzük mi ezt a szolgálatot?

Nem egy Isten nélkül élő polgármester mindent megtesz azért, hogy az a kicsiny falucska, község vagy városka, ahol őt megválasztották bizalommal, vagy csak nem volt más, de mégis igyekszik, és nem csupán - ha igazán jól végzi a munkáját -, nem csupán, sőt, nem a fizetéséért, de felvirágoztatni azt a falut vagy várost. Egyszerűen azért, mert szereti azt a helységet, ahol megszületett, vagy ahol sokat élt már, és szeretné azt, hogyha jól mennének ott a dolgok. Mennyi mindent képesek megtenni ezért. Mennyi mindent nem tesznek meg a hívő keresztyének azért, hogy hirdessék az evangéliumot, a jó hírt: az Isten szeretet.

Ma mennyit tettünk azért, hogy megnyerjünk embereket az Isten országa számára? Mennyit tettünk ma ezért? Újra mondom, hogy ehhez az kell azonban, hogy aki a jó hírt mondja, az valóban elhívott, hívő keresztyén legyen. Mert igazi követ csak az lehet.

Aztán így folytatja Pál, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje, Krisztus beszéde által. Mit jelent akkor hinni igazán, pontosan? Úgy hinni, hogy abból magam és mások számára sokfajta gyümölcs származzék, teremjen? Végül is minden igazság nagyon egyszerű. Mit jelent hinni? A válasz egyszerű. Hinni azt jelenti, hogyha megértettem, hogy mi az Isten akarata, akkor azt annyira komolyan veszem, hogy elkezdem cselekedni. Elhiszem azt, hogy Istentől van az az akarat. Hiszem azt, hogy Jézus megváltott. Megértem és elhiszem, hogy Isten akarata az életemre nézve, s azt a gyakorlatban cselekedni kezdem.

Az európai gondolkodásban az, hogy hiszek valamiben, passzív állapotot jelent. Hiszek valamiben, passzív maradok. A Biblia keleti gondolkodásában, és általában a Keleten élő emberek gondolkodásában a hit és annak megtétele, amit hiszek, komolyan vétele, az azt jelenti, hogy elkezdem csinálni. Ők ezt úgy gondolták ott, akkor is, hogy amit hiszek, azt elkezdem cselekedni.

Amikor Péterék meggyógyítják a sántát, az komolyan vette, amit mondtak. Azt mondták neki, hogy Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj. Aranyunk és ezüstünk nincs, de Jézus nevében kelj fel, és járj. Ezt komolyan vette. Elhitte, hogy ők az Isten szavát adják tovább. Ott Isten dünamisza, ereje hat. Mivel ő komolyan vette Isten igéjét, elkezdte cselekedni. Vagyis, fölállt a béna lábára. Mivel elhitte, hogy Jézus képes, kész és akarja őt meggyógyítani Péterék szava által, az ige által, egyszerűen elkezdte cselekedni, és ment. Megtörtént az a csoda, hogy amit elhitt, mivel azt Isten komolyan gondolta, ő meg komolyan vette, ezért bekövetkezett annak igazsága az életében. Elhitte Isten szavát, azonnal megtette, és felállt. És nem segítenek neki az apostolok. Nem nyúl a hóna alá, vagy a könyökét nem fogja meg. Neki kellett megtenni. Hiszed? Akkor kelj föl, és járni fogsz. Fölkel és jár, mert elhitte. Isten szava igaz. Komolyan vette. Itt más a gondolkodás. Ezért szükséges nekünk a gondolkodásunkban is engedni azt, hogy Isten átformálja. A hit az nem valami passzív dolog, hanem aktív. A hit aktív cselekvés. Megértettem, amit Isten mondott, üzent. Elkezdem cselekedni.

Némely angol Bibliákban ott van bizonyos igeversek mögött ez a másik mondat, ami nem a Biblia szövege - zárójelben van -, hogy tedd meg most, azonnal a gyakorlatban. Egyébként elvész. Ha valamit megértettél, kezd el cselekedni. Ezért tudott felállni a béna, korábban béna, sánta lábaira.

A hit azonos azzal, hogy a gyakorlatban megteszem, amit Isten mond. Komolyan veszem a megváltást. Komolyan veszem, hogy Jézus eltörölte minden bűnömet. Ebből akarok élni. Komolyan veszem azt, amit megértettem, s elkezdem cselekedni. Sőt, csak azt tartom igaznak, amit Isten mond, mert Ő nem hazudik. És aztán erről sokféle tapasztalatunk is lesz. Ahogy elkezdjük cselekedni, amit az Isten mond, egyszerűen tapasztalni fogom, hogy igaz. Át fogom élni a csodák sorozatát. Ebből él, abból él a hívő ember naponta, hogy Isten csodákat cselekszik az életében.

Sokan még a gyülekezetbe járók közül is azt mondják: hiszem, hogyha megtapasztalom. Először hadd tapasztaljam meg, s aztán majd el fogom hinni. Tamásnak azt mondja erre Jézus, hogy boldogok, akik nem látnak. Nem tapasztalni akarnak, hanem hisznek. Lehet kérni az ilyenfajta, Istenben bízó, feltétlenül bízó hitet ajándékba.

Az Isten nélkül élő ember is tapasztalhat dolgokat, még isteni igazságokat is. Amikor azonban egyértelmű lesz, hogy Isten cselekszik, akkor Isten elkezdi a hitet növelni, szaporítani, gyarapítani.

Milyen tehát a biblikus hit? Hallom Isten üzenetét, olvasom azt, elhiszem, ráállok arra hittel. Ha fogyatkozik a hitem, akkor kiáltok az Istenhez, s kérek segítséget, hogy Ő növelje, és elkezdem cselekedni azt, amit megértettem. Más tehát a hiszékenység, más az, hogy hiszem, hogy jó idő lesz, hiszem, hogy jó pörköltet fognak főzni majd a menzán vagy a munkahelyen. Sokféle hit létezik, de biblikus hit az az, amit itt a Szentírás mond. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által, a hirdetett, olvasott ige által. A biblikus hit Isten szavára írott és hirdetett szavára, Jézus megváltói személyére, és a megértett üzenet megtételére alapítja az egészet. Az az alap. Elhiszem, megértem, megteszem, és kapok ehhez Istentől erőt.

Isten igéjében azt olvassuk, aki hallja és megcselekszi Jézus szavát, hallja tőlem e beszédeket, és megcselekszi, az olyan, mint a bölcs építőmester, aki kősziklára alapozott, és jöttek a viharok. A homokra épült ház összeomlott. Hiszek ebben, abban, jó idő lesz. Hiszem, hogy a pilóta nem fog lezuhanni, mert van jogosítványa és így tovább. Sok mindent hihet az ember. De hiszem azt, hogy Jézus szeret, meghalt értem, megváltott, megbocsátotta az istentelenség bűnét, eltörölte az Ő vére által álnokságomat. Ez fundamentum. Ez alap. Jönnek a viharok - azt mondja Jézus -, aki hallja tőlem a beszédeimet, és megcselekszi azokat, hasonló a bölcs építőmesterhez, akinek megmaradt a háza.

A biblikus hitnek valójában ez az egyedüli célja és alapja, hogy felismerje és megtegye az ember egy életen át Isten jó, kedves és tökéletes akaratát, mindazt, ami Isten dicsőségére van. A hívő élet lényege, cselekedni Isten akaratát. Hadd dicsőíttessék az Ő neve.

Nem mindegy tehát, hogy kiben hiszek, minek hiszek, kinek hiszek. Hiszékeny vagyok, vagy biblikus módon hívő keresztyén vagyok már. Ha nem, akkor a hallgatott és olvasott ige nem feltétlenül, de nagyon sokszor hiábavalósággá válik. Üresjárattá. A hit gyakorlása azt jelenti, hogy cselekszem. Ha ez nem történik meg, akkor egy idő után elhalnak a dolgok. Elhalnak, mert nem kezdem el cselekedni. Hallom, és egyre inkább nagyobb lesz a lelkiismereti nyomás is, hogy most megint nem engedelmeskedtem, megint nem tettem meg. Előáll egy ilyen görcsös állapot, ami sok emberben megvan, hogy úgy összegyűlt már az engedetlensége, hogy ez halálra nyomasztja sokszor.

Kezdjük el ma este cselekedni azt, amit reggel megértettünk az igéből, vagy most esetleg, ha este olvasunk még, akkor az esti csöndességben, azt a keveset. Vagy ha nem értettünk meg semmit, mert ez is előfordulhat, akkor kérhetjük Istent arra, hogy Uram, miben kell most engedelmeskednem. Mondd meg, és én örömmel, jó kedvvel, szívesen megteszem.

Elméleti keresztyén vagy, vagy életgyakorlattal élő keresztyén? Ez bizony fontos kérdés. Hit, ismeret, odaszánás, bizalom Istenben, Isten szavának. Ezért a szíve a Szentírásnak a János 3,16., amely arról beszél, hogy annyira szerette Isten ezt a világot, hogy önmagát adta oda áldozatul, hogy mindenkit megmentsen a kárhozattól, aki hisz őbenne. Örök életre és üdvösségre vezesse. Ezért nagyon fontos az, hogy nem mindegy, hogy mit hiszünk. Hogy ezt hisszük-e, hogy úgy szerette Isten ezt a világot?

Aki szereti Jézust, igazán, az szeretné Őt jobban megismerni. Ez a helyzet. Ha valakit megszeretünk, nem arról szól minden, hogy minél jobban megismerjük? Minél közelebb kerüljünk hozzá. A szó nemcsak fizikai értelméről van itt szó, hanem arról is, hogy lelkileg, hogy belelássak a szívébe, a legmélyebb indulatait, szándékait, gondolatait is megismerje egymásnak két ember, aki szereti egymást. Miért nem törekszünk sokszor arra, hogy ez Jézussal is így legyen? Minél jobban megismerjük Őt egyébként, annál inkább megszeretjük. Minél inkább megszeretjük, annál inkább megismerjük. Törekszünk mi erre? Szeretjük annyira Jézust, hogy egyre mélyebben szeretnénk Őt ismerni? Minél jobban megismerjük, annál inkább táplálja a szívünkben a szeretete, az odaszánást. Hadd mondjam így, hogy annál könnyebb lesz engedelmeskedni. Mert minél jobban megismerem Őt, annál inkább bízom benne, hogy nem fog félrevezetni. Soha nem fog becsapni, megcsalni. Biztos, hogy igaz, amit mond nekem, amit kér tőlem, amit parancsol nekem, mint Krisztus katonájának. Minél inkább szeretem, annál inkább megismerem. Minél inkább megismerem, annál könnyebb lesz a neki való engedelmesség.

Átéljük azt a csodát, hogy egyre mélyebb lesz az engedelmességünk, a szeretetünk, az odaszánásunk, a belé vetett bizalmunk. Minél több a bizalmunk, annál több csodát élünk át. Annál nagyobb dologban tudunk, merünk benne bízni.

Müller György írja azt a naplójában - érdemes elolvasni -, hogy először csak négy Font Sterling erejéig bízott Istenben. A végén pedig nem volt már határa. Ő több ezer árvát nevelt föl úgy, hogy nem volt egy fillérje sem. Rábízta Istenre az árvaházakat, és Isten fönntartotta azokat. Először négy Font, a végén pedig szinte ki se merte mondani az összegeket, de nyugodtan elmondta az Istennek, hogy ennyire van szükségem. Te is tudod, hogy nem nekem kell, az árváknak kell. Ha ez téged megdicsőít, légy szíves megadni. S az utolsó percben, sokszor már előre is, amikor arra a nagy összegre is szükség volt, egyszerűen kirendelte Isten. Kész. Arra indított valakit, zsebébe nyúlt, vagy többeket, s kifizették azt az összeget, ami egy új árvaház indításához kellett. S a végén leírja Müller György, hogy a végén a lehetőségeknek nem volt már határa. Tényleg a határ a csillagos ég. Teljes mértékben megbízott Istenben. Nem volt összeghatár. Itt most csak a pénzről beszéltem azért, mert neki ez volt ott akkor a kérdés, hogy fenn tudja-e tartani az árvaházakat vagy nem. De ez minden egyéb kérdésre is vonatkozik. A társkérdésre is, a házasságunkban, ha nem hívő az egyik vagy másik fél. A gyerekeink, az unokáink üdvössége, a szomszédé vagy a beosztotté, vagy bárki, aki nekünk kérdés, hogy most mi lesz vele.

Bízunk-e annyira Jézusban, ismerjük-e Őt annyira, hogy tudjuk, hogy megígérte. Ha valamit az Ő akarata szerint kérünk, azt meg fogjuk kapni.

Végül is Isten színe előtt semmi másra nem hivatkozhatunk, mint elveszett voltunkra, és Jézus Krisztus szeretetére. Ez a mi belépőkártyánk az Isten országába. Uram, te tudod, hogy szeretlek - ez így rendben van -, Uram, te tudod, hogy a te kereszthalálod az, ami feljogosít engem arra, hogy eléd hozzam mindazt, ami a szívemben van. Egyébként én elveszett ember vagyok. Könyörülj meg rajtam, bűnös emberen!

Azt mondja itt a Szentírás, hogy egyedül Isten szava, az írott ige, Krisztus beszéde által juthat el mindenki hitre. Ezért nagyon fontos olvasni a Szentírást, komolyan venni, átvinni a gyakorlatba. Ha nem megy, akkor segítséget kérni. Akkor kiáltani az Istenhez. S akkor átéljük azt a csodát, hogy táplál az ige. Az igehirdetéseken keresztül üzenet érkezik. Akkor megértjük a Szentírás gondolatmenetét, lelkületét. Akkor kicsit, ha rossz szóval mondom talán, de mégis így van, egy kicsit gyakorlattá is válik az, hogy megértem az Isten vezetését, mert Ő vezeti az övéit. Ezért nagyon fontos kérdés az, hogy kiáltunk-e hozzá? Hozzá tartozunk-e? Az Ő gyermekei vagyunk? Vagy pedig ebben, abban, amabban hiszünk, de ilyen biblikus hitünk nincsen még. És ha van már? Mindent lehet jobban csinálni. Nem? Akkor bízzunk jobban, szeressük Őt még inkább. Alázzuk meg magunkat még jobban az Ő hatalmas keze alatt, és akkor csodák sorozata lesz a mi életünk.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy a te igéd igazság. Köszönjük, ha megítélt most valamiben, de köszönünk minden bátorítást. Köszönjük azt a nagy-nagy szeretetet, amivel ma este is körülvettél minket.

Köszönjük, hogy annyira szerettél minket, hogy önmagadat odaadtad, Úr Jézus, hogyha valaki hisz tebenned, el ne vesszen, hanem üdvössége legyen, megmeneküljön az ítélet alól, elől.

Köszönjük azt is, Urunk, hogy a hit hallásból van. A hallás pedig a te beszéded által. Köszönjük, hogyha szólsz hozzánk. Segíts, hogy megbecsüljük azt. Kérünk, szólíts meg minket a történések által, akár a történelem menete által. Szólíts meg minket a te igéd által. Legyen az hirdetett formában vagy olvasott formában.

Köszönjük, Urunk, hogyha adsz nekünk erőt megérteni és megcselekedni mindazt, amit megértettünk. Bátorítsd meg a mi félő, remegő, gyenge szívünket, hadd tudjunk még jobban, még inkább, egészen, újra, életünk végéig csak tebenned bízni.

Ámen.