PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. szeptember 15.
(csütörtök)

Földvári Tibor


AMACJÁ


Alapige:2Krón 25

Huszonöt éves korában lett király Amacjá és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jehóaddán volt, Jeruzsálemből származott. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel. Amikor királyi hatalma megszilárdult, meggyilkoltatta azokat az udvari embereket, akik levágták apját, a királyt. De a fiaikat nem ölette meg, mert így van megírva a törvényben, Mózes könyvében, amit az Úr megparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia! Azután összegyűjtötte Amacjá Júdát, és felállította őket családonként ezredesek és századosok vezetésével, minden júdait és benjáminit. Amikor besorozta őket húszévestől fölfelé, háromszázezer válogatott kopjás és pajzsos harcképes embert talált köztük. Azonfelül Izraelből százezer vitéz harcost fogadott zsoldjába, száz talentum ezüstön. Elment azonban hozzá az Isten embere, és ezt mondta: Ne induljon veled ó király, Izráel serege, mert nem lesz az Úr Izráellel, az efraimiakkal. Hanem menj magad a harcba, viselkedj bátran, különben elbuktat téged Isten az ellenség előtt, mert az Istennek van ereje ahhoz, hogy megsegítsen, vagy elbuktasson. Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől: De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izraeli csapatnak adtam? Az Isten embere így felelt: Tud az Úr neked annál többet is adni! Az Efraimból érkezett csapatot különválasztotta tehát Amacjá, hogy menjenek haza. Ezek nagy haragra gerjedtek Júda ellen, és lángoló haraggal tértek haza. Amacjá pedig nekibátorodott, elindította hadinépét, elment a Sós-völgybe, és levágott tízezer széiri embert. Tízezret pedig élve fogtak el a júdaiak. Fölvitték őket egy kőszikla tetejére, és letaszították a szikla tetejéről, úgyhogy mindnyájan összezúzódtak. Annak a csapatnak az emberei pedig, akiket visszaküldött Amacjá és nem mehettek vele az ütközetbe, rátörtek Júda városaira Samáriából egészen Béthorónig, levágtak háromezer embert, és nagy prédára tettek szert. Miután Amacjá visszatért az edómiak leveréséből, elhozta a Széírek istenszobrait és felállította azokat, mint a saját isteneit, leborult előttük, és tömjénezett nekik. Ezért haragra gerjedt az Úr Amacjá ellen, prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta neki: Miért folyamodtál ennek a népnek az isteneihez, hiszen saját népüket sem mentették meg a te kezedből? De amikor így beszélt hozzá, azt mondta neki a király: Talán a király tanácsosává tettek téged? Hagyd abba, különben megölnek! A próféta abbahagyta ugyan, de még ezt mondta: Tudom, hogy az Isten elhatározta pusztulásodat, amiért ezt tetted, és nem hallgattál tanácsomra. Amacjá, Júda királya tanácsot tartott és ilyen üzenetet küldött Izráel királyához, Jóáshoz, aki Jóáház fia, Jéhú unokája volt: Jöjj, szálljunk szembe egymással! Jóás, Izráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A libánoni bogáncskóró ezt az üzenetet küldte a libánoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót. Te azt gondolod, hogy mivel leverted Edómot, ezért felfuvalkodottan dicsekedhetsz. Maradj csak otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Júdával együtt! De Amacjá nem hallgatott rá, mert Isten azt akarta, hogy Jóás kezébe kerüljenek, mivel Edóm isteneihez folyamodtak. Ezért fölvonult Jóás, Izráel királya, és szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Júda királya, a júdai Bétsemesnél. De Júda vereséget szenvedett Izraeltől, és mindenki hazamenekült. Amacját, Júda királyát, aki Jóás fia, Jóáház unokája volt, elfogta Jóás, Izrael királya Bétsemesnél, és Jeruzsálembe vitette. Azután lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól a Szöglet kapuig négyszáz könyök hosszúságban. Elvitette az Isten házában és Óbéd-Edómnál talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést, továbbá a királyi palota kincseit, azonkívül túszokat szedett és így tért vissza Samáriába. Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a halála után. Amacjá egyéb dolgai elejétől végig meg van írva a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. Attól az időtől fogva, hogy Amacjá eltért az Úrtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákisba menekült. De utána küldtek Lákisba, és ott megölték. Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Júda fővárosában.


Imádkozzunk!

Te előtted hódolunk, mennyei édesatyánk, mert ismerjük törvényedet. Hálásan köszönjük, hogy ezt nem kényszerűséggel kell követnünk, hanem valljuk, hogy mi is boldogok vagyunk, amikor akarjuk annak megtartását cselekvéssel, hűséggel. Szeretnénk neked adni hálát, ha ma is megtarthattuk a te parancsolataidat. Köszönjük, hogy van bocsánat, ha mégsem. Megvalljuk neked, hogy egyedül a te kegyelmed által engedelmeskedhetünk tökéletes szívvel. Kérünk arra, hogy ebben járjuk a te követésedet. Könyörülj rajtunk, amikor nehéz, akkor is merjünk neked engedni. Segíts, amikor a te igédet olvassuk és hallgatjuk az igehirdetésben, akkor a te útmutatásod, szavad lehessen mindig üzenetté, személyessé és támogasson abban, hogy egyre odaszántabban legyünk mindig a te engedelmes szolgáid.

Kérünk Urunk, adj teelőtted való elcsendesedést most is fizikailag és lelkileg egyaránt. Köszönjük, hogy te itt vagy velünk és ma is tanítani akarsz. Szeretnénk Urunk, hogyha a tanítottakat nem csak elméletben tudnánk, hanem igyekeznénk megélni, amikor elmegyünk innen. Kérünk, hogy munkálkodj ezért bennünk.

Ámen.


Igehirdetés

Amint már szó volt erről, a Krónikák könyve írója, Izrael királyainak életét, működését, uralkodását mindig az Úrhoz, és az Úr templomához való viszonyuk alapján igyekszik leírni. Ezt azonban nem mindig a tetteik alapján tudja megtenni a szentíró, hanem nagyon sokszor kell a tetteik mögött levő indítékokra, meggyőződésükre utalva írnia. Így történhet, hogy másik bibliai irat, a Királyok könyve sok tekintetben újabb adatokkal egészül ki, nem csupán történésről olvasunk, hanem a mögöttük levő hitről, belső indítékokról. Igaz ez Amacjá király esetében is, akinek az életéről most lesz szó. Vele kapcsolatban többször is bemutatja a cselekedetei mögött lévő kapcsolatot, indítékot. A rész elején a 2. vers aláhúzza az egész életét átfogóan az ő jellemzőjét, olyan dolgot tett, amit helyesnek látott Isten, de nem teljes szívből tette azt. Majd - ahogyan ezt a Károli féle fordítású Biblia jobban visszaadja számunkra - három helyen is használja a héber nyelvben is használatos "és lőn" kifejezést (a 3, a 14. és a 16.versben), amellyel szakaszolja az egyes történelmi események leírásánál a király jellemzőjét. Ezek alapján Amacjá király belső indítékait figyelve megláthatjuk, az olyan ószövetségi hívő ember életpéldáját, aki kedves az Úr előtt, helyes dolgokat cselekszik, csakhogy nem teljes szívvel.

Milyen az, amikor valaki nem tökéletes, teljes, vagy tiszta szívvel engedelmeskedik az Úrnak. Mi lehet ennek az oka? Mivé fajulhat el ez Isten embere életében? Az Újszövetség fényében az Úr Jézus Krisztus személyét is figyelve fogjuk ezt megvizsgálni.

Ha az ifjú uralkodó egész életét összefoglaló bibliai vers csupán az első mondat részeként szerepelne a 2. versben, - amelyet a Károli fordítás így ír le: "És kedves dolgokat cselekedett az Úr előtt" -, akkor Amacjá élete teljesen másképp lenne értékelhető. A kedves, helyes dolgokat úgy is fordítható még, hogy egyenes, tetsző, becsületes; azaz "Mindaz, amit cselekedett, tetszett az Úrnak". Nemcsak helyeselte, hanem örömét lelte benne. A megjegyzés azonban folytatódik: "Csakhogy nem tökéletes szívvel."

5Móz 6,5-ben olvasható az a bibliai parancs, amelyre Jézus maga is utal, mint egyik legfőbb parancsolatra; "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből." Ott egy másik kifejezést használ a teljes szívedből helyett, de a lényege ugyanaz. Az Úr Jézus erre helyezi a hangsúlyt, amikor megkérdezik tőle, hogy mi a legfontosabb törvény.

Kedves dolgot cselekedett az Úr előtt, tetszett az Úrnak Amacjá élete is, de az, hogy nem tökéletes és teljes szeretettel tette, az érzékelteti, hogy valami nagyon hiányzik és hiányozni fog majd a tetteinél. Az ő esetében az látszik, hogy nem mindvégig volt a cselekedete ilyen kedves az Úr előtt.

A könyv írója a Kir 2,14-ben jegyzi le, hogy Amacjá élete apjáéhoz, Joáséhoz hasonlított és nem Dávidéhoz, az ősapjáéhoz. Dávid tökéletes szívvel ragaszkodott az Úrhoz. Ez abban is megmutatkozott, hogy amikor vétkezett Betsabéval, akkor őszintén bűnbánatot tartott, elhagyta ezt a gonosz vétkét és nem olvashatunk arról, hogy többször vétkezett volna ily módon, engedelmeskedett Isten akaratának. Joás, Amacjá apja viszont bálványimádó lett élete végén.

Amacjá életének az első fele tehát olyan, ami kedves az Úr előtt. Ez látszik a legelső versek történetleírásában. Az "és lőn" kifejezés itt válik hangsúlyossá.

Amacjá bosszút akar állni azokon, akik megölték az előtte uralkodó királyt. Isten törvénye megtiltotta a felkent király meggyilkolását. Abban az időben szokás volt, hogy ilyen esetben a gyilkos családoknak még a tagjait is kivégezték. Ha arra gondolunk, hogy ez a megölt király Amacjá apja volt, akkor jogos lehetett volna haragja, és amikor megerősödött az uralma, hogy mindenkit megöljön. Ő azonban ragaszkodott az Úr törvényéhez. Fiatalon, 25 évesen jól ismeri az Isten törvényét, 5Móz 17-ben olvashatta bizonyára nagyon sokszor a királynak szóló törvényeket, és engedelmeskedett is ezeknek.

Az Úrhoz való ragaszkodásásnak másik jellemzője, hogy a Jórám király idejében elszakadt edomiakat ismét vissza akarja szerezni. Edom földjét és a fölöttük lévő uralkodást. Nagyon józanul, átgondoltan a háromszáz ezres csapat mellé még százezer, Izraelből való zsoldos katonát is fogad, fizetni is kész ezért. Igazán ekkor derül ki, hogy mennyire hűséges és ragaszkodó Istenhez ez a fiatal király. Amikor Isten embere hozzá megy és meginti őt, mondván, hogy Isten nincs az izraeli seregekkel, mert akkor Izrael már nagyon gonosz volt és királyai is elfordultak tőle. Hallván ezt, kész változtatni a terven, kész mindent újragondolni, nemet mondani arra, amit már a hadsereg vezetőivel eldöntöttek, kész felvállalni azt, hogy a százezres hadsereg tagjai nagyon megharagudnak rá. Kész fölvállalni azt, hogy számára mindebből sok rossz származik, sőt az Úr akarata szerint kész fölvállalni a veszteséget is. Bízik abban, hogy Isten győzelmet adhat neki akkor is, ha kevesebben lesznek. Amikor rákérdez arra, hogy mi lesz majd azzal a hatalmas összegű zsolddal, amit már kifizetett - több, mint 43 tonna ezüstöt -, azért teszi, mert abban bízik, hogy az Úr annál sokkal többet adhat. Amacjá tehát vállalja a veszteséget, a kárt az Úrért. Ennyire kedves mindaz, amit ő cselekszik Isten előtt, ennyire komolyan veszi az Úr iránti szeretetet, ragaszkodást.

Amikor ezek után elmegy a harcba, azt bátran teszi, mert bízik Istenben - "Felbátorodván ment el a harcba". Pedig akkora már sokkal kevesebben voltak, csupán háromszáz ezres hadserege volt. Az Úr azonban győzelmet adott neki.

Ezek a jellemzők azt mutatták be, amikor Amacjá olyan dolgokat tett, ami kedves az Úrnak. A hitélet legnehezebb próbái mindig azok, amikor nyilvánvaló kárt kell elszenvedni a láthatókra nézve az Isten emberének akkor, amikor vállalja az Úr akaratát. Amikor az válik kérdéssé, hogy az Úr terve, akarata a döntő, vagy esetleg a már igen sok pénzbe került terv, annak végrehajtása, valami, ami a szó szoros értelmében is nagyon nagy veszteséggel jár, és az Úrért le kell mondani róla, abban bízva, hogy az Úr annál sokkal többet adhat. Ez vonatkozhat lelki értelemben is gazdagságra.

Az egyik fiatalasszony váratlanul munkanélküli lett. A mai időkben ilyen esetben az a legnehezebb, hogy nem könnyű munkát találni. Amikor elmegy az elbeszélgetésekre, és teljesen biztosra ígérik neki, hogy az övé lesz a jó állás. Majd azt közlik vele, hogy nem tartanak igényt a munkájára. Az állás mégsem az övé lesz, mert a vezérigazgató ismerőse nyeri el a helyet, aki sokkal kevesebb tudással bír, nincs megfelelő szakképesítése sem, de ismerős, ezért elsőbbséget élvez. Mindezt nem igazán egyszerű tudomásul venni, minden megjegyzés nélkül, és arra gondolni, hogy Isten az ő türelmét, békességét próbálja, mert ez az, amit szeretne benne kimunkálni.

Olykor azt szeretnénk, hogy az életünkben problémát jelentő dolgok jóra forduljanak, például az egészségünk javulását várjuk. Egy fiatallal történt meg, hogy amikor kiderült, hogy természetgyógyász az orvos, aki kezdett neki segíteni, meglehetősen drágán, le kellett mondania a pénzről, fel kellett vállalnia a természetgyógyász haragját, mert ki kellett mondania, hogy nem hajlandó fölvállalni azt a kezelést, mert nem Isten szerint való az általa végzett gyógymód.

De lehet a szó szoros értelmében nagyon nagy összegekről is szó. Az Újszövetségben olvashatunk arról, hogy Pál apostol mondja a gyülekezetnek: Miért pereskedtek? Szenvedjétek el inkább a kárt az Úrért. Ilyenkor általában az igazságról is le kell mondani, a magunk igazáról az Úr igazságáért. Felmerülhet a jogos kérdés, hogy akkor mi lesz azzal a valamivel, amiben engem kár ért?

Amacjá hitét Isten úgy erősítette, hogy hozzátette: az Úr neked annál sokkal többet adhat. Csakhogy az a sokkal több a jövőben valósul meg és ezért bíznia kellett az Úrban, és akkor ő mindezt tette.

Amacjá életének a példája azt mutatja, hogy ő olyan dolgokat tett, ami tetszett az Úrnak. Az említettek fényében Isten igéje azt kérdezi tőlünk: Igaz-e ránk, hogy mi olyan dolgot teszünk, ami akkor is kedves az Úrnak, ha a kijelentést nekünk is el kell hinni: az Úr neked annál sokkal többet adhat. Kész vagy akár a kárt is elszenvedni az Úrért? Tervet módosítani, kimondani a döntést, hogy nem, tudva azt, hogy akár sokba is kerülhet az a nem?

Amacjá életét újra tanulmányozva, arra gondoltam, hogy számomra Amacjá ezen jó példája lenne a legnehezebb. Sokkal nehezebb a kárt szenvedni. Nagyon megdöbbentett, hogy amikor Amacjá életének a negatív példája jön elénk, hogyha nem teljes szívből, akkor ez olyan történésnél kerül elő, amit nem várnánk ettől a fiatal uralkodótól. Ha valaki kész a kárt is elszenvedni az Úrért, mert ennyire ragaszkodik hozzá, szereti, akkor hogy lehet, hogy amikor tapasztalja az Úr győzelmét, szabadítását, akkor fordul el tőle, sőt nagyon durván.

A királytörvény olvasása segített megértenem, hogy amikor Mózes figyelmezteti Izrael népét, hogy vigyázzanak, és a király vigyázzon, mert könnyen felfuvalkodhat a szíve. Amikor a királynak minden jól megy, hatalmon van, győzelmeket él át, akkor mindig ott van a felfuvalkodottság veszélye. A kár és a veszteség azt a fajta kísértést jellemzi, amikor lemondani kell, valami nincs és ezt alázattal kell elfogadni és bízni az Úrban. A másik, a felfuvalkodottság, amikor minden van, amikor esetleg már az Úrra sincs szükség, minden adott ahhoz, hogy jól érezze magát, boldog legyen, akkor is az alázat hiánya társul ehhez, s elfordul az Úrtól. Amacjával ez történt.

Isten győzelmet adott, nagyon nagy győzelmet és azt olvassuk, hogy Amacjá visszatért az edomiakkal vívott háborúból és hozott magával edomi istenségeket, isten szobrokat. Ez szokás is volt természetesen abban az időben, hogy a győzelem jeleként a győztes uralkodók mutogatták a legyőzött ellenség isteneit, jelezve, még őket is legyőzték. Az Úr nem lehet hatalmasabb ezeknél a bálvány szobroknál. Csakhogy Amacjá nem ezért hozta ezeket a szobrokat, hanem azért, hogy imádja azokat.

Az a kifejezés, hogy leborulva imádni, Izrael népe életében mindig egyet jelentett azzal, hogy leborulok és imádom az Urat. Ez szakkifejezés volt arra nézve, amikor valaki tisztelte az Urat és áldozatot mutatott be, tömjénezett. Ezt a cselekvést végezte Amacjá király a bálványistenek előtt. Holott az Úrtól kapta a győzelmet, ő erősítette meg, bátorította és bízott benne, s amikor hazajön, győzelmi indulót kellett volna énekelnie az Úrnak, imádni őt, ehelyett az idegen szobrok előtt borult le.

Amacjának ez a viselkedése teljesen érthetetlen. Mi történt vele a harc közben? Beszédes az, hogy a 14. versben az "és lőn" kifejezés után nem találjuk ott azt, hogy mi történt, miért történt, csak maga a történés szerepel; megjött, s imádja az idegen istenszobrokat. Majd tudósít arról, hogy ezért az Úr megharagudott rá, s prófétát küldött. Logikátlan, értelmetlen Amacjá tette, de lelepleződik ebben a tettében a 2.versben tett kijelentés, ami szerint nem teljes szívvel. Nincs rá magyarázat, hogy miért, hívő emberek szempontjából nincs semmi józan érv arra, hogy miért imádja az idegen isten szobrokat. Amacjá teszi, mert nem teljes a szíve az Úr iránt. Az a hangsúlyos itt, hogy ennyire teljes a gonosz ereje és a bűn rontása akkor, amikor Isten embere sikereket ér el. És akkor, amikor mindezt úgy éri el, hogy nagyon szereti az Urat, szinte teljes szívvel, de mégse tökéletes szívvel. Aki nem teljes szívvel szereti az Urat, az hamarosan teljes szívvel elfordul tőle. Amacjá példája ezt igazolja, azonnal, rögtön elhagyja az Urat. Amiket legyőzött az Úr segítségével, most azok a valamik győzik le őt, mert elhagyta az Urat.

A mi időnkben is bekövetkezhet ilyen akkor, ha valaki az Istennel kész volt vállalni a kárt, a hátratételt, kész volt várni nagyon nehéz körülmények között az Úrra és valamit az Úr megad, vagy annál sokkal többet és jön a siker. Úgy tűnik, hogy minden kezd szépen alakulni, mert engedelmes az Úrnak és az ő áldása van az életén, győzelmeket él át. Ilyenkor ott van az a kísértés és veszély, hogy azok a bizonyos valamik, azok válnak elsődlegessé, ha valaki nem teljes szívvel szereti, követi az Urat. Ilyen Pasaréten is történt. Amikor valakinek nagyon jó munkahelye lett, sok pénzhez jutott, amivel hatalom, magas beosztás járt, és ezek birtoklása vált elsődlegessé életében és nem az Úr.

Amikor valaki hosszas várakozás után megkapta élete párját, s majd mégis a házasságtörés vétkébe esett. Lehetne tovább sorolni azokat a valamiket, amik ma válhatnak pogány bálvánnyá. Legyőztük az Úr erejével, de ha nem tökéletes a szív, elhagyjuk az Urat, akkor éppen azok a dolgok válhatnak imádatunk tárgyává. Számunkra Amacjá élete példa arra, hogy vigyázzunk.

Az, hogy nagyon szörnyű dolgok történtek, abban látszik, hogy az Úr azonnal megharagudott. Az Úr haragja jogos, s ha valakire az Úr haragszik, akkor elég hamar lesújt az ő jogos és izzó dühe. De az Úr ezek után is küldi még mindig a prófétát, figyelmeztetni kíván.

Dávid király ugyanezt élte át. A legnagyobb dicsőségében vétkezett Betsabéval, de amikor Náthán próféta odament hozzá és figyelmeztette, akkor megalázta magát, megtért ebből a bűnéből. Ezért mondja az ige, hogy Dávid tökéletes szívvel ragaszkodott az Úrhoz.

Az Úr Jézus amikor hasonló lelkiállapotú vétkező bűnösökről beszél - például az ő idejében élő izraeli vezetőkről -, akkor azt a példázatot mondja, hogy még az egyszülött fiút is kész elküldeni a szőlős gazda, hogy hátha észre térnek és megbecsülik azok a munkások, akik visszaéltek a kegyelemmel és szeretettel.

Isten izzó haragja csak a figyelmeztetés után szokott lesújtani. A baj ott van, hogy mivel Amacjá teljesen elfordult az Úrtól, ezért már meg sem hallotta a figyelmeztetést.

A 16. versben harmadszor szerepel az "és lőn" kifejezés. Itt azt írja a szentíró, hogy Amacjá azt is megkérdőjelezi, hogy a próféta szava Isten szava, amikor azt mondja: Ki tett téged tanácsossá? Maradj csendben, mert még bajod lesz. Amacjá itt már nem tartotta a próféta szavát az Úr szavának. Nem veszi komolyan annak intését, sőt említésre méltónak sem tartja, csak emberi tanácsnak, véleménynek. Itt érezhető az a büszkeség, felfuvalkodottság, az alázat teljes hiánya, amelyet Jóás, az izraeli király elmond neki, amikor vele is kikezd, mondván harcoljunk, harcolj ellenem. Jellemző, hogy itt a legfontosabb személy Amacjá, kiderül, hogy tulajdonképpen a bálványok is az ő elgondolásait, céljait szolgálják.

A miértre a 16. vers fényében mégis adhatunk választ: Amacjá felfuvalkodott lett, ez magyarázza viselkedését. Teljes szívvel most már magában bízik csak, ő áll első helyen az életében. Istennek már semmi köze nincs hozzá, amit hall a prófétától, azt már nem az ő szavának tekinti. Elhallgattatja azt, aki az Úr szavát közvetítené, megfenyegeti. Majd ezek után nem hall és nem lát. Hiába figyelmezteti Joás Izrael királya, hogy le fogja győzni. A végén ezt a háborút el is veszíti.

Az egész onnan indult, hogy nem volt teljes a szíve az Úr iránt.

A legszomorúbb az, ahogyan Isten oldaláról jellemzi a szentíró Amacjá állapotát. Kiderül, hogy a próféta kimondja: látom, hogy az Isten elhatározta, hogy téged elpusztít, mert ezt teszed, s nem hallgatod meg a tanácsomat. Amacjá viselkedése azt a belső lelkiállapotot tükrözi, amelyről a Szentírás azt jelenti ki, hogy ilyennel szemben az isteni ítélet ott kezdődik, hogy elhatározza, hogy el fog veszni az ilyen ember. Ott van az emberi oldalnak a bűne, gonoszsága, megátalkodottsága, amikor teljes szívvel elhagyta az Urat. Ilyenkor látja az Isten embere, hogy el akar téged az Isten veszíteni. Az Isten a keményszívűt megkeményíti. A 20. vers is aláhúzza, hogy Amacjá azért nem engedett Joás izraeli király intésének, mert az Úr már elhatározta, elvégezte Amacjá elpusztítását. Ezek kemény szavak a Szentírás tanításában, érzékeltetik, hogy egy idő után az Úr megelégeli, s ítélete elindul.

Jézus is erről beszélt a farizeusoknak a Mt 23-ban, amikor többször is idézi: Jaj nektek. Ugyanitt történik utalás arra a történetre, amit Amacjá király apja, Joás tett azzal a prófétával, megölette, annak a főpapnak a fiát, akitől nagyon sokat kapott az Úrtól, aki fölnevelte őt. Jézus itt mondja ki: "Hogy rátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön az igaz Ábelnek vérétől, Zakariásnak, a Barabiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és azokat, akik tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti a kiscsirkéit szárnyai alá, s te nem akartad."

Ábel Mózes első könyvében szerepel, Zakariás, a Barakiás fia pedig a Krónikák második könyvében. A héber Biblia első könyve Mózes első könyve, utolsó könyve pedig a Krónikák második könyve. Ezért mondja így Jézus, hogy az egész Szentírásban szereplő ártatlanok vére, akiket megöltek, az Urat elutasító Isten emberei számon kéretik rajtuk.

Amacjá nem ölte meg a prófétát, de ugyanúgy viselkedik vele, mint apja, nem hallgat az Úrra, mert kemény szívű. "Hányszor akartam egybegyűjteni a fiaidat, de te nem akartad". Amacjá sem akarja már az Urat követni, az ő szavára hallgatni, mely intené ő. Itt van az Úr ítéletének a jellemzője. Jézus is ezt húzza alá.

A történet mégsem ezzel fejeződik be, pontosan az Úr Jézus idézett szava fényében, hisz azt olvashatjuk, hogy Amacjá még 15 évvel túlélte Joást, izraeli királyt, de a végén mégis csak megölték, mert elhagyta az Urat. Ez az összeesküvés akkor kezdődött, amikor elszakadt az Úrtól. Tehát elindult már akkor az, ami 15 évvel később bekövetkezett.

Az Újszövetség fényében az Úr Jézus azt hirdeti azonban, hogy Amacjá, mint ószövetségi hivő ember pozitív és negatív élet példája egyaránt tanít bennünket. Arról az Istenről, akit lehet teljes és tökéletes szívvel követni. Csak azok nem követik, akik Amacjához hasonlóan, fél szívvel, vagy háromnegyed szívvel, de nem tökéletesen, vesznek el.

Amacjá király eltemettetett, a Messiás ősatyja lett, de az ő negatív életpéldája arra figyelmeztet, hogy lehet nem tökéletes szívvel is követni az Urat. A felfuvalkodottság, az alázat hiánya az a veszély, amire az ő életének második életciklusa figyelmeztet. Ha az Úr Jézus a tyúkanyó és a kiscsibe példáját hozta föl az ő beszédében, akkor hadd mondjam így, hogy az Úr Jézus ezt a kiscsibe hitet várja el. Hiszen a kiscsirke akkor is a tyúkanyóhoz menekül, amikor baj van, és akkor is a tyúkanyót követi, amikor minden szép és jó. A csirke számára mindig a tyúkanyó a legfontosabb, hiszen hozzá tartozik, őt követi, mindent úgy tesz, amint a tyúkanyó mutatja, mondja neki. A mi esetünkben ez az Isten gyermeke hite, bizalma.

Ha Amacjá életének csak az első felét néznénk, akkor megmutatja, milyen az, amikor valaki tökéletes szívvel ragaszkodik az Úrhoz. De mivel az ő életének a második része a negatív példa, ezért figyelmezet is, vigyázzunk, nehogy olyanok legyünk, mint ő, aki nem teljes szívvel ragaszkodott az Úrhoz.


Imádkozzunk!

Hálásan köszönjük neked Atyánk, hogy mi azok közé tartozhatunk, akik tudják, hogy mit jelent az Úr Jézus mondása, hogy védelmezi, oltalmazza az övéit, mint tyúkanyó a kiscsirkéit. Köszönjük neked, hogy mi a Megváltónkban találtuk meg a szabadulást. Hálásak vagyunk, hogy őáltala lehet valóban szabadulásunk minden megkötözöttségtől, hamisságtól. Köszönjük, hogy meg is tartott bennünket már évek óta.

Szeretnénk neked adni hálát Urunk, amikor teljes és tökéletes szívvel ragaszkodhattunk hozzád. Magasztalunk téged azért a bocsánatért, amit akkor kaptunk, amikor súlyosan vétkeztünk és te fölemeltél, intettél, figyelmeztettél.

Urunk, köszönjük, hogy Amacjá életének második részét, mint intő példát azért mondod nekünk, hogy vigyázzunk, ne essünk bele.

Úr Jézus téged is megkísértett a gonosz a vannal és a hiánnyal és te győztél a kísértéskor. Köszönjük, hogy azért tetted, hogy mi is győzhessünk. Segíts, kérünk, szeretettel és alázattal inteni egymást, amikor a másik felfuvalkodni akar és segíts elhordoznunk azt a fajta kárt, veszteséget, amelyet te vársz tőlünk, benned bízva. Könyörülj rajtunk, kérünk, hogy a mi hozzád való ragaszkodásunk teljessége, tökéletessége éppen ebben mutatkozzék meg.

Kérünk téged Urunk, könyörülj meg azokon, akiknek nincs munkájuk. Kérünk azokért, akiknek nehéz bármire is várni, ami még mindég nem adatott meg, és szeretnék. Könyörülj meg azokon is, akiknek mindenük megvan. Arra kérünk, hogy mindkettőjük számára te legyél a legfontosabb.

Kérünk a jövő hét evangélizációs alkalmaiért. Munkálkodj azokban, akiket hívtunk és bennünket is hitben erősíts. Kérünk, ne legyenek olyanok, akik elutasítják a szavadat, csupán emberi szónak minősítve. Hadd hallják meg a te isteni bátorításodat, intésedet.

Kérünk téged, hadd tudjunk hűséggel imádkozni azokért, akiknek az élete Amacjáéhoz hasonlóan, tőled elfordult élet, hiszen neked bármikor van lehetőséged kegyelmed által visszatéríteni. Add ezt a reménységet nekünk, kérünk.

Urunk, imádkozunk most is népünkért, népünk vezetőiért. Amikor készülődik a választások ideje, s az azt megelőző sokféle politikai beszéd, te szabj gátat a gonosznak, te adj nekünk olyan vezetőket, akik hitben, a keresztény értékrendnek megfelelően próbálnak bennünket vezetni. Bocsásd meg viszont nekik Urunk, amikor nem ezt teszik mégsem.

Könyörülj meg ezen a világon, annyi a katasztrófa, tragédia, add, hogy akiknek rád kell figyelniük ezeken keresztül, lássák meg a te ítéletedben is a szereteted, kegyelmedet. Kérjük, hogy bennünket is figyelmeztessen ez, hogy magunkat előtted alázzuk meg teljesen. Hogy tökéletes szívvel kövessünk téged.

Ámen.