PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. augusztus 21.
(vasárnap)

Földvári Tibor


BÁTORÍTÁS TEMPLOM ÉPÍTÉSÉRE


Alapige:1Krón 28,9-21

Te pedig fiam, Salamon ismerd meg atyád istenét és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az ÚR minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot. Ha keresed, megtalálhatod. De ha elhagyod őt, akkor félreállít téged végleg. Lásd meg azért, hogy az ÚR választott ki téged, hogy házat építs szentélyül. Légy erős és készítsd el! Akkor átadta Dávid a fiának, Salamonnak a csarnoknak és épületeinek, a kincstárnak, a felső szobáknak és belső szobáknak és az engesztelés helyének a tervrajzát, mind azét, amit a Lélek adott neki: tehát az ÚR háza udvarainak és körös-körül valamennyi kamrának, meg az Isten háza kincstárainak és a szent ajándékok kincstárainak a tervrajzát, továbbá a papok és léviták beosztásának, az ÚR házában végzendő istentisztelet minden teendőjének és az ÚR házában szükséges összes istentiszteleti fölszerelésnek a tervezetét. Minden egyes istentiszteleti aranyeszközt az arany súlymértéke szerint, minden egyes istentiszteleti ezüsteszközt annak súlymértéke szerint adott meg. Ugyanígy az arany lámpatartók és aranymécsesek súlyát, minden egyes lámpatartónak és mécseseiknek a súlya szerint; az ezüst lámpatartóknál is a lámpatartó és mécsesei súlya szerint, a különböző lámpatartók rendeltetése szerint. Megadta, hogy mennyi legyen az arany súlya a sorba rakott kenyerek asztalánál asztalonként, és az ezüstét az ezüstasztaloknál; továbbá a villákhoz, hintőedényekhez és kancsókhoz való színaranynak, meg az aranykelyheknek a súlyát kelyhenként, meg az ezüstkelyheknek a súlyát kelyhenként. Az illatáldozati oltárhoz szükséges tiszta arany súlyát, az aranykerúbok kocsijának a tervrajzát, akik kiterjesztett szárnyakkal befedték az ÚR szövetségládáját. Minderre, a tervrajz minden munkájára az ÚR kezéből származó írás oktatott ki engem. Ezek után Dávid azt mondta fiának, Salamonnak: Légy erős, légy bátor és cselekedj! Ne félj, és ne rettegj, mert az ÚRisten, az én istenem veled van, nem hagy cserben és nem hagy el, amíg be nem fejezed az ÚR háza szolgálatához szükséges valamennyi munkát. Nézd, itt vannak a papok és a léviták csapatai az Isten háza minden szolgálatára. Veled vannak minden munkára készen, mindenféle szolgálathoz értve; és a vezetők, meg az egész nép mindenben rendelkezésedre áll.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk és magasztalunk mennyei Édesatyánk, hogy a magyar népednek is adtál földet, ahol élhetünk, és hogyha annyi zivataros idő, sokféle szenvedés, testi, lelki nyomorúság után is mégis egy nemzetként élhetünk határon innen és túl. Magasztalunk, hogy a te ószövetségi népednek is az ígéret földjét adtad és te vontad meg határukat, mint a mi népünkét is. Áldunk téged, hogy bátorítod is a tieid a nagy feladat elvégzésére néped érdekében. Szeretnénk magunkra venni azt a bátorítást, amelyet Józsuénak adtál akkor és ott. Arra kérünk, hadd tudjunk mi is bátran és erővel megállni azon az életúton, amelyen veled járunk. Bocsásd meg kérünk, amikor nem olvastuk, nem tanulmányoztuk szavad, s ezért lehetett bátortalan a lelkünk, ezért nem mertük felvállalni nehéz körülmények között a melletted való döntést, képviselni azt az értéket, amelyet adtál nekünk.

Könyörülj meg rajtunk Urunk, hadd tudjunk helyreállni. Kérünk, hogy a közöttünk lévő bátortalanokat most is erősítsd, hadd tudjunk előtted azzal a hittel állni, hogy hitünkben ott van a reménység is. A jövőre nézve annyi minden miatt aggodalmaskodhatnánk, népünk sorsa is annyi bizonytalanságot hordoz, annyi a bűn népünk és vezetői életében most is, bocsásd meg ezt nekünk.

Kérünk Urunk, hogy most a hirdetett ige üzenetében hadd tudjunk helyesen látni, láthassunk meg téged, magunkat és azt hogyan lehetünk így áldássá másoknak. Erősíts bennünk Urunk az erőtlenségünkben.

Az Úr Jézus érdeméért hallgassd meg könyörgésünket. Légy jelen közöttünk Szentlelked által.

Ámen.


Igehirdetés

Amikor Biatorbágyon a Belmissziós Szolgálat Konferencia Központ épületét építették, akkor kőműves bátyámmal együtt én is többször voltam ott segédmunkásaként, másik bátyámmal. Ott tapasztaltam meg életemben először, hogy nem is olyan egyszerű a házépítés és annak egyik legegyszerűbb fázisa, a keverőgépben malter, vagy a beton készítése. Én dolgoztam ott legtöbbször, s mindég meg volt szabva, hogy mikor kellett kemény, mikor lágyabb anyagot bátyám kezébe adni. Kezdetben ez természetesen nem nagyon sikerült. Akkor azonnal szólt, hogy nem jó, de ő is tudta, hogy ennél fontosabb a bátorítás és megtörtént, amikor az állásról is lejött, hogy maga mutathassa meg, hány lapáttal tegyek a sóderből, mészből, a szükséges adagolás miatt. Közben bátorított, hogy menni fog ez, s tényleg ment. Egy idő elteltével elég volt mondania milyen anyagra van szükség, s máris olyat kapott. Épült a hajlék is. Ez az élményem jutott eszembe a mai igerész olvasása közben.

Nagyon fontos az építkezés, de hogyha kell, az építkezést végzőt bátorítani is szükséges, hogy ne lanyhuljon meg, bátran kezdjen hozzá, majd Istennek való dicsőséget szerezve, be is tudja fejezni azt, amit el kellett kezdenie. Erről olvashatunk a mostani igeszakaszban. Látni fogjuk, hogy a templomépítésre hogyan bátorít Isten maga tulajdonképpen Dávid királyon keresztül, és miért volt szüksége a jövendő királynak, a nagy Salamonnak is arra, hogy bátorítást kapjon.

Akik közöttünk úgy érzik, hogy a hit életútján bátran és nagy kitartással, odaszánással tudnak szolgálni, tudják, hogy mindég szükség van Isten szava általi megerősítésére. Ha pedig bárki éppen most fél előtte álló feladattól, bátortalan a jövendő miatt, hadd lehessen számára is így az igehirdetés üzenete istenfélő bátorítássá.

Nagyon fontos annak tudatosítása, hogy a Krónikák könyve a Kr.e. 5. században keletkezett. Így elmondható, hogy a babiloni fogságból hazatért zsidóság újjáépítő munkájában és az Istenéhez hűséges szövetséges nemzetté formálódásában volt döntő szerepe ennek a kijelentésnek.

Az Úr temploma mindig a jeruzsálemi templom volt, az ő állandó jelenlétének a helye. A hozzá hűséges nemzet állandóságát is ez a épület hirdette, jelezte. Tehát a fogságból hazatérve nem volt mindegy, hogy áll-e majd az a templom, amelyről a szentíró úgy beszél, mint az előttük lévő történelmi múltban látható példa, amelynek elkészítésében része volt Dávidnak és Salamonnak. Konkrétan itt az építést előkészítő Dávid királynak fiához, az építést elkészítő Salamonhoz intézett szavaival, szól az építés fontosságáról és bátorítja is őket erre.

A történelmi példa arra utalt, hogy a nép és a nép vezetőihez szóló Dávid hosszadalmasabban szól itt fiához. A Királyok könyvéből tudjuk, hogy Dávid ekkor már nagyon beteg volt, idős, itt azonban feláll. Ezzel is érzékeltetve kijelentése súlyát. Az is fontos, hogy a hatalmat, a királyi uralmat éppen átadó idős király utolsó szavai voltak ezek. Mindezeken túl szavai súlyát még az jelenti igazán, hogy mivel szentíróvá lett, kijelentéssé vált a szava, ezért Isten bátorítását, buzdítását közvetítette, Fiának is a könyvön keresztül, az 5. század zsidó népének az újjáépítés során és nekünk is, ma élőknek. Isteni kijelentés az, ami itt a bátorítást kimondja.

De bárki mondhatná, ismerve az egész történetet, hogy miért kellett ennyi bátorítás éppen Salamonnak, hiszen addigra már kész volt az épület tervrajza, ott volt az építőanyag is, amit az idős király elkészített előre, ott voltak, az új király rendelkezésére állva az építőmunkások, neki szinte semmit sem kellett csinálnia, csak az építkezést vezetnie. Csakhogy ez az épület nem akárkié volt, hanem az Úr Istené. Ezt az idős király hangsúlyozza is fiának. Nagyon nagy kiváltság az Úrnak építeni a templomot, ez komoly felelősség, az elkészítése, felépítése egyaránt.

Amikor otthon falusi templomunkat, annak kertjét szüleimmel, bátyáimmal takarítottam, akkor többször figyelmeztettek szüleink a precíz és szép munkára, hiszen nem mindegy, hogy a falusiak milyen szépséget látnak a kertben, vagy ha a gyülekezeti tagokkal együtt vendégek jönnek a templomba, mit érezhetnek látva a tisztaságot, vagy a piszkot, hogy szereti-e Isten népe Tápiószőlősön az Úr házát, gyülekezetünk templomát.

Salamon idejében ez a kérdés még komolyabb volt, hiszen az ószövetség idején az Úr a templomban lakott, az volt jelenléte helye. Másrészről Salamon még fiatal volt, a húszas éveiben járhatott, mindenképpen tapasztalatlan lehetett. Ekkor még nem kapta meg azt a bölcsességet amelyet Gideonban nem sokkal később kért, s Isten meg is adta neki. Itt még nem volt az a - későbbiekben - bölcs király. Nem egyszerű kérdés esetleg magát alkalmatlannak érző fiatal királyként megtudnia, hogy neki kell elkészítenie az Úr templomát.

Józsué biztosan sokkal idősebb volt Salamonnál, de amikor az volt a feladata, hogy Mózes után ő legyen Izrael vezetője és vezesse be a népet az Ígéret földjére, bizony ő is félt a feladattól, megrendült, nagyon nagy volt a kihívás. Őt az Úr maga bátorította, Salamont pedig szintén az Úr maga bátorította, csakhogy az apja szavain keresztül.

Az újszövetség fényében a templom a hívő ember testét jelenti, ahol Isten lelke lakozik, másrészt pedig a hívők közösségét, a gyülekezetet, ahol jelen van az Úr. Lelki módon nekünk is szól az építkezés, az építés felelőssége, amikor Péter első levelében azt írja: (1Pét 2,5): "Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá". Tehát minden hívő embernek, a hívők közösségének egyaránt felelőssége, hogy építi-e az Úr templomát. Az ő testében megmutatkozik-e az Úr jelenléte a szó leghétköznapibb értelmében is.

A gyülekezet közösségében látható-e, hogy közöttünk van az Úr? Gondoljunk talán most csak a presbitereinkre, nemsokára presbiterválasztás lesz. Az ő munkájuk általában kevésbé látható a gyülekezetben, viszont testi jólétünk függ ettől és a gyülekezet lelki növekedése, gyarapodása múlik rajtuk. Nem mindegy, hogy egy presbiter életében, családi életében, gyülekezeti munkájában megvalósul-e, hogy hozzámer kezdeni a feladataihoz, végzi-e hűséggel. Fontos, hogy ilyen presbitereket tudjunk választani.

Ugyanígy vonatkozhat ez országunk vezetőire, akár most a választásokra figyelve. Ott sem mindegy, hogy ki az, akinek a személye, gondolatai képviselik egy nép ügyét. Ha valaki hívő emberként lesz egy ország vezetője, akinek a keresztény szó nem csupán egy üres szó, hanem látszik az életében, értékrendjében, akkor ő másképpen tud viselkedni, másképpen tud képviselni mindent, mint akire ez nem nagyon jellemző. De mindenki a maga helyén, Isten népe tagjaként képviselheti az Úr ügyét. Ez azonban nem olyan egyszerű. Isten jól látja ezt, ezért adja a bátorítást.

A felolvasott igeszakaszban kétszeresen is hallhattuk. Másodszorra már azt is hozzá teszi Isten a "légy erős" bátorításhoz, hogy legyél bátor. Mert mi van, ha van erő, de nincs bátorság? Ezért az Úr hangsúlyozza mindezt. Azt is elmondja, hogy milyen alapon kéri ezt, tanácsolja, illetve parancsolja. De ha Isten nem mondana semmi mást, csak annyit, hogy Isten népe legyél bátor, erős, amikor hozzákezdesz valamihez az Úr embereként. Legyen ez bármilyen egyszerű, hétköznapi dolog. Hiszen ha ő mond valamit, akkor az úgy lesz. Ha valamit parancsol, akkor segít annak végrehajtásában, mert ő az Úr.

Ha megnézzük, mivel bátorítja Dávid Salamont, akkor látni fogjuk, hogy sok alapja van annak, amikor a bátortalan hívő király is megbátorodhat, a magát erőtlennek érző uralkodó is alkalmassá, erőssé lesz.

Hogyan bátorít tehát Isten? Nagyon beszédes, hogy még mielőtt elmondta a bátorító szót, azt tisztázta Salamon előtt, hogy ki az ő Ura. Dávid király elmondta fiának: "Ismerd meg a te atyád Istenét. Szolgálj neki tökéletes szívvel, jó kedvvel, mert az Úr minden szívbe belát és minden gondolatot jól ért. Ha őt keresed megtalálod, ellenben ha őt elhagyod, ő is elhagy téged örökre.

Salamonnak a bátorítás úgy hangzott: nézd Salamon, lásd meg, ki az Úr és mire választott téged. Ne azt nézd, hogy te ki vagy, vagy hogy milyen nehéz, felelősségteljes a feladatod, az amit elterveztél, vagy amit te elterveztek és neked kell végrehajtanod Isten akarataként, hanem először azt lásd meg ki a te Urad. Ez az ismerni kifejezés nem elsősorban intellektuális ismeret - az is -, hanem az a bizonyos szövetségi kapcsolat, amely az ószövetségben is jellemezte az Istenben bízókat. Atyád Istene kifejezés jelzi, hogy ez a szövetségi kapcsolat nem Salamonnal kezdődött, hanem Dávidnál is már folytatódott. Visszautal ez a gondolat Isten népével kötött szövetségére. Az Úr a mi Istenünk, aki minden szívbe belát, nagyon jól tudja, hogy milyen Salamon, ahogy jól ismeri Dávid életét is. Salamon is tudhatja, hogy Dávid sem volt olyan király, aki megfelelt volna az uralkodásra. Ez a szövetségi, szeretetkapcsolat azt jelentette, hogy a szövetséges Isten kész volt még a bűnt is elfedezni. Nem hagyta el Dávidot sem. Azt hirdeti, hogyha te elhagyod, akkor ő is elhagy téged. De ez a figyelmeztetés a bátorítás részeként hangzik és azt hirdeti, hogyha végleg elhagyod az Urat, ha nem lesz többé Uraddá, akkor bizonyul az életed olyannak, hogy végleg elhagy az Úr. De ennek nem kell bekövetkeznie Salamon életében. Itt hangzik inkább a bátorítás: Legyél olyan kapcsolatban Isteneddel, mint az Atya gyermekével, mint a hűséges szolga az ura iránt. Salamon uralkodik, de neki is szolgálni kell.

Ez minden vezetőnek - nemcsak politikai vezetőnek -, minden magas beosztású vezetőnek, akinek vannak beosztottjai, nagy bátorítás lehet. Úgy uralkodni, hatalmon lenni, hogy közben szolgálok. Salamon király idejében nagyon sok uralkodó Istennek tartotta magát. Salamonnak azt kell tudnia, hogy az ő Istene az Úr. Mégis azt mondja, hogy ezzel az Úrral való kapcsolata nem kényszerűségen alapul, hanem gyermeki bizalmon és szereteten. Jókedvvel, készséggel, örömmel és gyönyörűséggel, tökéletes szívvel szolgálj neki, úgy, mint akinek valóban ura az Úr. Salamon csak így ismerheti meg az Urat, ha ahogy eddig, úgy azután is hűséges szolgája lesz neki.

Dávid amikor Istentől vezetve elmondja a kijelentést, úgy bátorít, hogy azt lásd meg először Salamon, ki a te urad. Mert miután ezt látja, akkor lesz számára világos, még ha magára néz is, és alkalmatlanságát látja, érzi, hogy nincs elég bölcsessége, tapasztalata a királysághoz, uralkodáshoz, a templomépítéshez, de látnia kell, hogy az Úr mégis alkalmasnak találja erre, sőt azzá is formálja, ha kell.

Az Úr minden szívbe belát. Minden gondolatot jól ismer. Ez felelősség akkor, amikor engedelmeskedünk neki, hogy ne vegyük félvállról a vele való szeretetkapcsolatot. De bátorít, amikor tudatosodik bennünk, hogy nagyon nagy a feladat, félünk a folytatástól, attól, hogyan lesz felépítve az az épület - Salamon is gondolhatott erre -, de az Úr azt mondta: nézz rám, bízz bennem. Az Úrnak van hatalma azzá formálni, akivé szeretné az ő fiát, követőjét és képes erőt, bátorságot adni, ha ez hiányozna.

Salamon azt is láthatta, hogy az Úr apját, Dávidot is alkalmassá tette. Pedig neki nagyon sok súlyos mulasztása volt, kifejezetten durva bűnei. Gondolhatunk itt Betsabéval való vétkére, amely legsúlyosabb bűne. De az Úr kegyelme, szeretete, hogy még vétkezése ellenére is azzá formálja, akivé szeretné, látszik abban, hogy éppen ettől az asszonytól született meg Salamon. Ő az a király, aki az Úr választottja Dávid sok fia közül. Saul is üldözte az egyházat, és mégis az egyház misszionáriusa lett. Akit az Úr kegyelmesen, szeretettel kiválaszt, azt ő jól ismeri.

Talán már mi is éreztünk kudarcot, mulasztást, valami nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna és újabb feladatot kaptunk. Úgy érezhettük nem tudjuk elvégezni, hiszen az előző sem ment. Isten azonban azt hirdeti, légy bátor és erős, csak nézz rám. Mert aki az Úrra néz, annak számára mindig ő lesz az első. Annak a számára még a munka, a szolgálat végzése sem lehet elsővé. Ez nagyon fontos alapelv Isten népe között. Talán nem azért kell némelyikünket bátorítania az Úrnak, mert ezt felejtettük el?

Beszédes az is, hogy sokkal bővebben olvastunk arról a bizonyos leírásról, amely a templomépítés mozzanatait örökítette meg, mint magáról a bátorítás tartalmáról. Dávid apró részletességgel leírva átadta Salamonnak azt a tervrajzot, amit elkészített. Ráadásul az idős király egyesszám első személyben mondja el, hogy ő ezt - kijelentés formájában - személyesen az Úrtól kapta. Ő nem magától találta ki a dolgokat, az építés mozzanatait, az épület tervrajzát, hanem kifejezetten Istentől kapta: "Az Úrtól kapott Írás oktatott engem." Valószínűleg olvashatta Mózes könyvében a Szentsátor leírásának a részleteit. Mindenképpen az történt, hogy közben Isten lelke elkezdte használni az ő gondolatait, érzéseit, bölcsességét és elkészítette a tervrajzot. Salamon azt tudhatta, hogy amit építenie kell, amire bátorítja az Úr, előtte van, világosan leírva, ott a tervrajz.

Számunkra, újszövetségi hívő emberek számára mi az a tervrajz, ami megmutatja - ha kell, apró részletességgel -, hogyan épüljön a testünk Isten templomaként? S hogyan legyen gyülekezeti életünk az Úr temploma a szó szoros értelmében is, ami a fizikai dolgok tekintetében is megmutatkozik? Ez a tervrajz a Szentírás. Más az, amikor Istennek bátorítania kell az ő követőit arra nézve, hogy merjék elhinni, hogy az az Úr akarata, ami az Írásban van. De amikor bizonytalan számunkra, hogy mit is akar az Úr, mit tegyek, most hogyan gondolkodjam, akkor tisztázni kell, hogy mi Isten akarata valóban. Amikor azonban már tudott, akkor még mindég szükség lehet bátorításra. A mai ige azt mondja, hogy a bátorítás azt jelenti, hogy nem emberi tekintély van mögötte, hanem az Úr szavának tekintélye, ereje.

Saját életemből egy egyszerű példát szeretnék elmondani. Megtanultam szüleimtől, hogy az idősebb embernek adjam át a helyet a buszon is, tiszteljem őket. Ez ment is, de gimnazistaként néha éreznem kellett, hogy a társaim magukban mosolyognak rajtam ilyenkor, mivel ők nem így tették. Megerősítő volt számomra, amikor a Példabeszédek könyvében olvastam és világossá vált, ami ott le van írva, hogy az idős ember előtt állj fel. Ettől fogva már az isteni tekintély is ott volt az én addigi gyakorlatom mögött, hiszen ezt az Úr világosan, érthetően kijelentette az ő gyermekeinek. Lelki életemben egy újabb kő helyeztetett el életem templománál. Mennyivel másabb lehet így a házasságban élni, a gyermekeket nevelni, hogy nemcsak a társam, a szülői tekintély van mögötte, hanem ott van az Úr igéjének ereje, tekintélye. Manapság nem nagyon szeretik, hogyha azt hirdetjük, hogy vannak abszolút tekintéllyel bíró dolgok, kérdések, erkölcsiek, vagy lelkiek. De Isten népe az Úr szava - mint tervrajz -, erejével teheti mindezt.

A leírás azt is érzékelteti, hogy életünk legapróbb részleteinél is igaz ez. Mivel itt tervrajzról van szó, gondoljunk arra, hogy az építészmérnök, ha előtte van a tervrajz, akkor el tudja készíteni az épületet. És ez az így végzett munka is az újszövetségi nép számára templomépítés része; "Mindent amit tesztek, szóval, vagy tettel, mindent az Isten dicsőségére." Hiszen a tanulmányokból fakadó tudás kigondolja, a kéz leírja - akár számítógépen -, és ami elkészül, az az Isten gyermeke munkája, őt dicsőíti. Ahol pedig az Isten dicsőítése zajlik, az a templom - ez az újszövetségi értelemben vett kifejezés. Ilyen aprólékosan igaz a Szentírás minden szava. A kérdés az, hogy ismerjük-e. Az "Ismerd meg Atyád Istenét" kifejezés arra utal, hogy ismerd meg őt, magát.

Tudod-e, hogy mit, hogyan kell építened? Az Úr bátorít erre is.

Dávid azt mondja Salamonnak: "Az Úr pedig veled lesz mindvégig." Biztosítja az Úr jelenlétéről. Amikor az Úrnak engedelmeskedve végezzük a feladatunkat, bárhol is vagyunk, éljünk az ő dicsőségére, akkor a bátorítás azt jelenti, hogy ott van Isten maga, az ő Lelke által. Ott vannak a lelkitestvérek, a barátok is. A felolvasott utolsó versben erről is szól Dávid: "Nézd, itt vannak a papok és a léviták csapatai az Isten háza minden szolgálatára. Veled vannak minden munkára készen, mindenféle szolgálathoz értve; és a vezetők, meg az egész nép mindenben rendelkezésedre áll."

De van úgy, hogy a barátok elmaradnak. Például Pál a római bíróság előtti védekezésekor teljesen egyedül maradt, ahogy ezt leírta Timótheusnak: Mindenki elhagyott, de az Úr mellettem állott akkor is. A barátok, amikor ott vannak, maguk is bátoríthatnak, erősíthetnek, hogy együtt végezzük a munkát, de nem mindig van ez így. Azt mondja az ige: az Úr akkor sem hagyja el a benne bízót. Ő ott van és lehet sikertelenség, kudarc, lehetnek nagyon nehéz akadályok, de az Úr akkor is ott van övéivel és segít még az esetleges időleges sikertelenséget is túlélni, ha kell túllépni rajta és ha kell, újra kezdeni mindent.

Az Úr jelenlétének a bizonyosságát Jézus maga is átélte, sokféle formában tapasztalta, hogy vele volt az Atya. Egyszer történt az, amikor ezt nem élhette át. Ez volt a váltságunk ára. János evangéliumában is olvashatjuk, hogy mielőtt az elvégeztetett szót kimondta és meghalt volna, elhagyta őt az Isten.

Salamonnak azt mondja Dávid: Nem fog elhagyni az Úr téged. Az Úr Jézust elhagyta és ezt azért tette, hogy akkor se legyünk bátortalanok, erőtlenek, ha úgy érezzük, hogy méltók lennék arra, hogy elhagyjon az Úr. Csalódhatott bennünk, vétkesek voltunk és nem azt tettük, amit kellett volna. Akkor ott van az Úr szabadítása, bocsánata.

Az igei üzenet fényében elmondható, hogy a hívő ember, Isten népe tagjai akkor is felépülnek, amikor talán testileg leépülnek. Aki az Úr gyermeke, annak a meghalása is istendicsőítés lesz. Pál apostol a Korinthusi levélben ezért mondta, hogy nem csüggedünk, testvéreim, mert ha a mi testünk napról, napra romlik is, a lelkünk napról napra megújul. Az apostol ezt maga is átélte. Még a halál sem akadályozhatja, hogy valaki hittel, bátorsággal, teljes bizonyossággal tudja, épül a templom. A halál utáni pillanatban már odaát az Úrral, addig pedig vele ideát, itt. Míg a hívő ember halála is az őt ismerők számára a hitre követésre méltó példa lesz - olvassuk a Zsidókhoz írt levél 13. részében. Jézust a halálakor elhagyta az Isten, de ezt azért is tette, hogy nekünk még a biológiai halálunk pillanatában is ott legyen az a bizonyosság, hogy még akkor is épül a templom. A hívő ember soha nem épül le. Ezért mondja Pál a Római levélben: "Közülünk senki sem él önmagának, senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk."

Itt is, és odaát is. Odaát majd azért nem lesz templom, mert Isten maga lesz a templom és a bárány (Jelenések könyve). Azaz odaát már tökéletes közösségben lehet minden hívő ember az Úrral. Itt pedig ha kell, bátorít bennünket, a munkavégzés során, terveink és azok végrehajtása során, nagy dolgokban és apró élethelyzetekben is. Légy erős, légy bátor, kezdj hozzá!


Imádkozzunk!

Mennyei édesatyánk, alázatosan, bizalommal szeretnénk magunkra venni azt az üzenetet, amit nekünk is mondtál most. Áldunk téged, hogy ezért lehetünk bátrak és erősek, akkor is, ha most erőtlennek érezzük magunkat. Szeretnénk Urunk rád nézni ezzel a hittel, és jó lenne magunkra így tekinteni, feladatainkra, amelyek most előttünk állnak, vagy amelyek végzése közben vagyunk. Arra kérünk, hogy akik különösen nehéz munkát végeznek a te ügyedben, a maguk helyén, erősítsd őket. Akik elfáradtak, bátorítsd őket a te erődre.

Szeretnénk, Urunk, elébed hozni a házasságokat, családokat, népünket. Kérünk, hogy a tieid mindhárom helyen képviseljék a te ügyedet, a te akaratodat, azokat az értékeket, amelyeket megismerünk az Írásból.

Hálát adunk mindazért, amelyet mint gyülekezetnek adtál nekünk. Kérünk, könyörülj meg rajtunk, hadd lehessünk, mint közösség is áldássá másoknak.

Köszönjük neked gyülekezetünk presbitereit, lelki vezetőit, szolgálóit és hogy mi is a magunk helyén végezhetünk szolgálatot. Kérünk, adj ehhez erőt. Könyörgünk mindazokért, akik megfáradtak, betegek, műtét előtt állnak. Segítsd meg őket is, a te erőd legyen velük. Kérünk azokért, akik úgy érzik, hogy leépülnek, akiknek nehéz az idős kor terhe, építsd fel őket a hitben.

Kérünk, könyörülj meg népünkön, vezetőin. Köszönjük neked mindazt, ami helyes és jó döntés volt az életükben. Kérünk, hogy a hétköznapok során is hadd lehessen népünk számára áldássá minden vezetőnk élete. Urunk, könyörülj meg rajtunk.

Ámen.