PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. július 10.
(vasárnap)

Varga Róbert


BOLDOG ÜLDÖZÖTTEK 10.


Alapige:Mt 5, 11-12

"Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogyha mi kérjük, akkor te felemeled a mi szívünket önmagadhoz. Ma reggel is megajándékozol minket a nyomorult, töredékes emberi beszéden keresztül igével, üzenettel, bátorítással, vigasztalással, reményt keltő szeretettel.

Köszönjük azt is, Urunk, hogyha a mi szívünk nálad van, te töltheted meg azt mennyei javakkal, akkor átélhetjük azt a csodát, hogy örömmel és békességgel szolgálunk neked, s miközben szolgálunk, még ha szenvedni is kell érted, az evangéliumért, azt is belső békességgel tudjuk tenni, vállalni. Erősíts meg minket, kérünk, erre a szolgálatra. Hadd dicsőíttessék a te neved a pogányok között.

Ámen.


Igehirdetés

Egy angol király azt írta a barátja Bibliájának az első lapjára: "A boldog élet titka nem abban van, hogy azt teszed, amit amúgy is szívesen teszel, hanem, hogy megtanulod azt tenni, amit tenned kell."

Az utolsó boldogmondáshoz értünk, de valójában az utolsó és az első boldogmondás ugyanarra teszi a hangsúlyt, és a kapcsolódó ígéret is megegyezik mindkettőnél.

Aki látja már, hogy lelkileg szegény, vagyis rászorul Isten szeretetére, kegyelmére, bűnei miatt a bűnbocsánatra, aki kitárja a szívét Jézus Krisztus előtt, aki tőle vár mindent, a nehéz ügyekben is egyedül tőle várja a megoldást, aki kész a szenvedés vállalására is Ő érte, az evangéliumért, annak terjedéséért, a szolgálat betöltéséért, annak ezeket a csodálatos ígéreteket adja Isten, hogy nagy lesz a jutalma, és ott van a helye már elkészítve az Isten Fiának csodálatos országában.

Végül is mind a nyolc boldogmondás hívogatás Isten országába. Mert az igazi boldogságra nem lehet kereséssel rátalálni. Azt nem lehet megvásárolni. Remélem, a legtöbben rájöttünk már arra, hogy semmilyen módon nem lehet megvenni a boldogságot. Nem nyerhető meg nyereménysorsoláson, vagy nyeremények által. Mert Jézus azt mondja, hogy az igazi boldogság és az Istenbe vetett hit szorosan összefügg. Az elsőből következik a második. És a hitből következik az első, a boldogság.

Jézus azt mondja a Mt 6, 33-ban az övéinek: "Keressétek először Isten országát, és minden egyéb más megadatik néktek." Vagyis Jézus Krisztussal együtt a boldog élet is megadatik, Isten kegyelméből. Ebbe tartozik bele a boldog élet is.

Ő azt akarja, hogy növekedjünk a lelki javakban, hogy egyre inkább közelebb kerüljünk hozzá, hogy egyre jobban, nagyobb szeretettel és irgalommal tudja betölteni a hívő ember a szolgálatát, az evangélium hirdetését. Hogy növekedjünk az igazság, az Isten igazsága, és a valóság megismerésében, és előre jussunk hitünk és életünk megtisztulásában is.

Szolgálni ebben a hitetlen világban, ebben a békétlen világban. Békességszerzőnek lenni, hirdetve az Isten szeretetéről szóló jó hírt. A boldog békességszerzők igyekeznek megbékíteni embert az Istennel, embert az emberrel, mert ők maguk és békességben élnek az Istennel, s ezért tudják végezni ezt a szolgálatot.

Ezzel a boldogmondással, amikor azt mondja Jézus, hogy az igazságért, én értem üldöztetést szenvednek, azt is mondja, hogy ez nehéz szolgálat. Betölteni a békességszerzés szolgálatát, hirdetni az evangéliumot. Hogyha ezt valaki őszintén, szívből és átadott élettel teszi, arra bizony népszerűtlenség, szenvedés és üldöztetés várhat.

A mennyei jutalom - amiről beszél Jézus -, az pedig az Isten országa, az elkészített hely, a színről színre látás, a teljes közösség Jézussal. De azt is mondja Jézus, hogy az Ő hívő népe ezen a földön a pogányok között szolgálva nem az Eklézia triumfánsz, a győzelmes egyház, hanem az Eklézia militánsz, a küzdő egyház tagja. Ezt tudomásul kell venni, hogy amíg ezen a földön élünk, az istentelenek között - egykor mi is azok voltunk, ezt sose felejtsük el -, addig mindig küzdelmes és harcos élet a hívő ember élete.

Jézus azt mondja, hogy boldogok vagytok - és itt kicseréli a szót, az igazság helyére beteszi azt, hogy énértem -, boldogok vagytok, hogyha énértem üldözést szenvedtek, és mindenféle gyalázatos dolgot hirdetnek, mondanak rólatok, és beszélnek rólatok.

Fontos megértenünk, hogy a kereszthordozás egyedül és kizárólag az, amikor valaki Jézusért szenved, a hitéért szenved. Mt 16, 24-ben így olvassuk: "Ki-ki vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." Mi nem kereszthordozás a Szentírás tanítása szerint? Nem kereszthordozás az, vagyis nem Jézusért viselt szenvedés, amikor egy hívő ember pontatlanul végzi a munkáját, és ezért fegyelmiben részesítik, vagy megszidják. Nem kereszt az sem, amikor egy idő asszony mondott: "Nagy kereszt nekem a fiam felesége." Nem kereszt. Lehet, hogy nem jönnek jól ki, de a kereszthordozás Krisztusért viselt szenvedés. Nem kereszt az sem, amikor valaki a saját bűnei következményét aratja. Az sem, amikor valaki hátratételt szenved, mert hamis híreket beszél másvalakiről, mert pletykát hord a gyülekezetben, vagy gyalázza a gyülekezet tagjait. Ez nem kereszthordozás. Ennek meg lesz majd a maga következménye, ha mindenféle hazugságot terjeszt a gyülekezetben vagy a munkahelyén emberekről. Aztán, ezért majd szenvedni kell, mert kiderül, mert mindig kiderül az igazság, ez nem kereszthordozás Jézusért.

Mit olvasunk az 1Pt 4. fejezetében? És ezt hívőknek írja az apostol. Tessék figyelni! "Közületek tehát senki se szenvedjen - írja a keresztyén gyülekezetnek - mint gyilkos, - szavakkal is lehet ölni, nem csak cselekedettel -, mint tolvaj." Bizony, hívő emberekkel is előfordult már, hogy elloptak valamit. "...mint gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó." Lehet, hogy valaki tiltakozik, de előfordult ez itt a gyülekezetben is, hogy valaki elment a gyerekeihez, végignézte a szekrényeket, fölemelte a fedőket, megbírálta a menye főztjét, és utána csodálkozott, hogy szenvednie kellett azért, mert más dolgába avatkozott. Ez nem Krisztusért hordozott szenvedés. Aztán még azt is megjegyezte, hogy miért költenek arra a bizonyos dologra annyi pénzt. Mi köze hozzá? Senki nem kérdezte a véleményét.

Azt mondja az ige, hogy ne szenvedjetek úgy, mint más dolgába avatkozók. Vagy, ha valaki a férje szüleivel szemben tiszteletlen, nem jogos, ami következik majd ebből? Gyűlölködés lesz a családon belül. Vagy amikor megbüntet a rendőr, mert nem tartod be a közlekedési szabályokat. Ez sem kereszthordozás, még akkor sem, hogyha egy nem hívő rendőr állít meg, és büntet meg téged a közlekedés során. Egyszerűen tehát, amikor a bűneink miatt szenvedünk, azt ne keverjük össze a Krisztusért hordozott szenvedéssel. Az nem Jézusért hordozott kereszt.

Sokan úgy gondolják - de ez sem kereszthordozás -, hogy minél többet szenved valaki testileg, betegség miatt akár, vagy minél betegebb, ezt felajánlja Krisztusnak, és ez Krisztusért hordozott kereszt. Nem. A Szentírás nem mondja azt, hogy a betegség az Jézusért hordozott kereszt.

Jézus soha nem szenvedett önmagáért a szenvedésért csupán. Jézus szenvedett a mi bűneink miatt, és a mi megváltásunkért, de csupán azért, hogy szenvedjen ... Jézus nem volt fakír, mint ahogy sokan fakírok, és a szenvedésről azt gondolják, hogy attól megtisztulnak. Jézus nem volt fakír. Ő az Isten Fia volt, aki szenvedett a mi bűneinkért, és a mi bűneink miatt.

Ne mondjuk tehát azt, ha valami betegség miatt, ami nem egyszer a saját bűneink későbbi következménye miatt van, hogy az Krisztusért hordozott kereszt, és majd Isten beszámítja.

Mit mond Jézus? Azt mondja, hogy az kereszthordozás, és akkor vagytok boldogok, ha énértem, az evangéliumért, az Isten ügyéért szenvedtek hátratételt vagy háborúságot. Világosan mondja ezt, ha engem gyűlölt a világ, titeket is gyűlölni fog, mert nem nagyobb a szolga az uránál. Tehát tartsuk ajándéknak - azt mondja a Szentírás -, ha arra méltat minket az Isten, hogy az Ő ügyéért szenvedést kapunk.

Egyszer valakinek egy sértegető levelet írtak a szülők, mert a gyereküket imádkozni tanította egy konferencián. S akkor megmutatta ezt a levelet, és azt mondta, hogy ma is kaptam egy dicsérő levelet. Ez Jézus Krisztusért hordozott szenvedés volt.

A 2Tim 3,12-ben azt olvassuk: Akik kegyesen, vagyis Istennek engedelmes életet akarnak élni, Jézus Krisztusban üldöztetni fognak. Megmondja világosan a Szentírás. Akik Isten szerint való módon akarnak élni, üldöztetni fognak.

Jn 15,18- Ha világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé. De mivelhogy nem vagytok e világból - írja a hívőknek János -, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak majd.

Mi az oka tehát annak, hogy a nem hívők előbb vagy utóbb gyűlölni kezdik a keresztyéneket a közelükben? Azokat, akik Isten akarata szerint akarnak élni. Az, hogy mások a hívők, mint a világ. Ha valóban, igazán Krisztus gyermekei, ha az egész életüket odaszánták Istennek - újra mondom -, nem a mulasztásaik, bűneik, vétkeik stb. miatt, hanem valóban hívő keresztyénként élnek a világban, akkor ez a fajta másság előbb utóbb gyűlöletet hoz magával.

Tessék csak megfigyelni, miközben azt követelik az istentelenül gondolkodók közül sokan, hogy mindenki tisztelje az ő aberrált másságukat, aközben bizonyos rádiócsatornákon gyűlölködve gyűlölik a keresztyéneket a másságuk miatt. Arról elmélkednek, hogyan kellene őket kiirtani. De ha meri őket ezért valaki bírálni, akkor abban a pillanatban gyűlölködésről beszélnek. Gyűlölik a másságát a keresztyéneknek. Mert, ha ott lesz mellettük a keresztyén tanítás, az ő életük mellett, akkor világosan kiderül, hogy milyen az erkölcsük, és milyen az életük.

Miért gyűlöli a világ a keresztyéneket? Azért, mert aki Krisztus követőjeként él, az akarva, akaratlanul megmutatja a másiknak, hogy milyen annak az élete. Milyen az erkölcse, gondolkodása. Idő- és pénz beosztása és így tovább. Aki tisztán és szentül akar élni - s az Isten segítségével időnként sikerül is -, annak az életére nézve a másik meglátja, hogy a saját élete milyen. S az első keresztyének valóban ilyen mások voltak.

Valaki, akit Hitler külön parancsára lőttek agyon egy koncentrációs táborban, azt mondta: "Ami igazán keresztyéni, az rendkívüli." Ez így is van. A rendkívüli jelent meg Krisztussal ebben a világban. Mert az első keresztyének úgy voltak mások, hogy például nem áldoztak a pogány istenek oltárai előtt. Egy hívő keresztyén nő az első gyülekezetekben nyugodtan férjhez ment egy olyan férfihez, aki hívő volt, vagy hívő lett, pedig rabszolga volt, de felszabadította magát, vagy felszabadították. Megváltotta pénzen a szabadságát. Nyugodtan összeházasodott vele. Ezen felháborodtak és megdöbbentek a római pogányok. Hogyhogy? Lerombol minden erkölcsi válaszfalat? Egy felszabadított rabszolgához nem mehetett férjhez egy előkelő római lány. Pedig Róma harmadik püspöke Callix is rabszolga volt egykor. Tertulliánusz ezt írja Kr. u. 160-ban: "Ha kiárad a Tiberis vagy a Nilus, ha földrengés van, vagy pestis pusztít, máris azt kiáltják a rómaiak Róma utcáin: a keresztyéneket az oroszlánok elé. Vagy Augustinus Kr. u. 354-ben így írja egyik írásában: "Ha nem esik az eső, és repedezik a föld, az csak a keresztyének miatt lehetséges." Azon kívül a keresztyének emlékeztetnek is. Egy munkahelyen például. Már a keresztyénség előtt egyébként így volt, a züllött Altibiades azt mondja Szókratésznek: "Gyűlöllek öreg, mert ha veled vagyok, mindig ráébredek, ki vagyok én valójában." Ha veled vagyok, ráébresztesz arra, hogy ki vagyok én valójában.

Nos, ki szereti azt egy munkahelyen, hogyha ellopja azt, amit felhasználásra adnak, legyen az toll vagy bármi más, de van ott valaki, aki nem szól semmit, csak ő nem csinálja. S ez hosszú távon így van. Van valaki, aki nem váltogatja a szeretőit. Van valaki, aki békességben, tiszteletben, szeretetben és gyöngédségben él együtt a feleségével vagy a férjével. Tisztelik és szeretik egymást, és eszük ágában sincs nyitott házasságban élni. Előbb-utóbb ez kellemetlen. Vagy van valaki, aki nem fogad el vesztegetésre szánt ajándékot vagy pénzt, miközben a többiek ezt megteszik. Ez egy idő után kellemetlen lesz, meg kényelmetlen, mert tanújává válik annak, hogy a többiek mit csinálnak.

Aztán ki szereti a békességszerzőket? Aki próbált már hívő emberként ilyen szolgálatot betölteni, átélhette, hogy a végén azok kibékültek, s mind a ketten nekiestek, hogy jön ő ahhoz, hogy összebékítse őket.

Amikor még az idegenforgalomban dolgoztam, egyszer egy kicsit elegem lett abból, hogy a kollégák állandóan vitáztak és veszekedtek egymással, s azt kértem az osztályvezetőmtől, tegye már meg, hogy elhelyez onnan máshova, mert ezt már nem lehet bírni. Kedvesen rám mosolygott, ő már tudta akkor, hogy hívő ember vagyok, s azt mondta: "Öregem, téged villámhárítónak hagytalak ott." Belegondoltam abba, hogy ezt a mondatot az Isten mondta rajta keresztül. Ezt nem ő találta ki. Ezt az Isten mondta. A hívő embert nagyon sokszor egy családban, egy munkahelyen, egy kisebb vagy nagyobb közösségben - akár egy országban is - békességszerzőnek és villámhárítónak hagyja ott az Isten, teszi oda az Isten. Csapkodnak a villámok - ilyen meg olyan -, nő a feszültség, de a hívő ember tudja, hogy hogy kell, és hogyan lehet a feszültséget levezetni, helyesebben fölvezetni, elmondani az Istennek. Ezt Isten mondta ott, akkor rajta keresztül. Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak nevezik majd.

Vállaljuk mi ott, azon a helyen, ahol élünk, ahol dolgozunk, ahol szolgálunk, hogy ilyen villámhárítók vagyunk, békességszerzők, üldöztetést is vállalók az Isten igazságáért, az evangéliumért?

Miközben békítünk, aközben tehát időnként még a haragot is el kell viselnünk. Miért gyűlölik tehát azt az igazán hívő embert, aki hitre jutása után már nem akar úgy élni, ahogy korábban? Egyszerűen azért, mert látják és tudják, hogy mi az igazi igazság, tisztaság, nemesség, szentség, és milyen az ő saját életük. Mert ez a világ egyszerűen kivágódott az Isten kerékvágásából, és sehogy nem talál vissza abba. Nem is lehetséges ez. Sehogy nem talál vissza az Isten kerékvágásába, mert ez a világ nem tud az Isten akarata szerint való módon élni. Civódnak az emberek, és gyűlölködnek ott, ahol szeretniük kellene. Harcolnak egymás ellen, pedig kedvesek is lehetnének egymáshoz egy munkahelyen. Elvesznek ott, ahol lehetne még többet adni, mert ott arra van szükség. Igazságtalanul cselekszenek, pedig tudják pontosan valahol a szívük mélyén, hogy mi az igazság, de mégsem engedik azt érvényesülni. Nem is bírják ezt tenni. Ezért nem bírják, nem tudják elviselni, amikor valaki esetleg megmondja, vagy csak egyszerűen odaéli eléjük azt, ami az Isten igazsága. A bűn által lelkileg megvakult emberek gyűlölik a tiszta látást.

A vakok országa című könyvben olvassuk. Ott is az volt a baj, hogy mindentől elzárt területen, a hegyek mögött csupa vak, nem látó ember élt, aztán egyszer valahogy bekerült közéjük valaki, akinek voltak szemei, és azokkal látni is tudott, és elkezdte mondani a vakoknak, hogy milyen az, amikor valaki lát. Hogy néz ki a környezet? Milyen a fű? Milyenek a felhők és így tovább. Először csodálkoznak, aztán nem hisznek neki, aztán elkezdik gyűlölni, és a végén megjegyzik: tudod, az a baj, hogy neked ott a homlokodban van két olyan bigyó, ez minden bajnak az oka. Amit csinálsz, az felborítja a mi rendünket. Azzal, hogy te látsz, ahogy te mondod, összezavarod a fiataljainkat, akik szintén vakon születtek. Ez a legnagyobb baj, hogy te látsz. És elhatározzák a háta mögött, hogy elfogják és kiszúrják a szemeit. Legyen ő is olyan, amilyenek ők.

Nem ez a baj a világban is, hogy a hívő keresztyének már Isten kegyelméből, helyesen látnak? Nem ezért ölték meg Jézust? Hogy jön Ő ahhoz, hogy tisztán lásson, hogy a lénye már önmagában megítélje a cselekedeteinket? Mindenki az Ő tanítására hallgat - mondták a zsidó vezetők. Mindenki utána megy. El fogjuk veszíteni az embereket, bizalmukat. Elveszítjük a népet, elveszítjük a hatalmunkat, és elveszítjük az országunkat. Mi a megoldás? Öljük meg. Amikor Jézus föltámasztja Lázárt, akkor ki is mondják, hogy meg kell ölni. Meg kell ölni, egyébként mindent elveszítünk.

Aztán meg is ölték Jézust az igazság - tessék figyelni -, a vallás, az egyház és a törvény nevében. Mindannak a nevében, ami egyébként nagyon fontos lehetne. Megölik Jézust, mert Ő valóban az Isten akarata volt ezen a földön.

Amikor később a tanítványok megkezdik a szolgálatukat, hogy ennek az istentelen és boldogtalan világnak a jó hírről beszéljenek, azt hirdessék, akkor az ApCsel 17. fejezetében ezt olvassuk: Ezek a világot felforgatók itt is megjelentek. Persze, hogy felforgatták. A régi életet. Beleszólt az evangélium a bűnökbe, felforgatták a világot. Valóban így van. Mert hirdették az igazságot, bizonyságot tettek Jézusról, s ezért üldöztetést szenvednek.

Pál üldözte a hívőket, ott volt az első keresztyén vértanú megölésénél. Aztán, mikor maga is hívő lett, akkor hirdeti az Isten szeretetéről szóló jó hírt.

Később Péter apostol ezt írja: "Hajdan nem nép voltatok, most Isten népe vagytok. Szeretteim, intelek titeket, mint idegeneket és jövevényeket." (1Pt 2,9) Idegenek és jövevények a hívő emberek ebben a világban, ezért nem szeretik őket. Mennyire nem szeretjük mi sem a jövevényeket sokszor.

Ebben a világban született egy közmegegyezés. A bűnt erénynek kell feltüntetni. Tessék megfigyelni! Valaki milliárdokat harácsol össze, azt erénynek kell feltüntetni. Követendő példa. A halálról nem kell beszélni. Az valami csúnya dolog. Úgyse tudjuk, mi van utána. Az Isten nem létezik, az a jó, ami az egyénnek jó. Nem kell erkölcs, nem kell család, nem kellenek gyerekek sem, mert az korlátozza az ember szabadságát. Nem kellenek korlátok sem. Lázadás mindenfajta rend, szabály ellen. Aki ezt akarja megvalósítani, azt abban a pillanatban kikiáltják diktatórikus vezetőnek. Nem kellenek a szabályok, és nem kell a rend. Aki ellene mond ennek az istentelen gondolkodásnak, azt elkezdik gyalázni, üldözni, és mindenféle rosszat beszélnek róla. Ha meg az egyházba tartozik, akkor különösen.

Jézus pedig azt mondja: Boldogok vagytok, ha énértem, énmiattam, a hitetekért üldöznek titeket, s mindenfajta rágalmat terjesztenek rólatok.

Boldog volt az a tizenkét éves kislány is, aki idejárt konfirmáció előkészítőre két éven keresztül, s ezért a szülei rendszeresen megverték. Azért, hogy lejött templomba vasárnap, s járt a konfirmáció előkészítőre. Boldog lehet az is, akit az iskolában Jézusért kinevetnek és megvetnek az osztálytársai, meg azért, hogy ő bizony szűzen akar menni a házasságba. Jókat röhögnek rajta a tizenéves osztálytársai. De, ha Jézusért vállalja a tisztaságot, akkor ez Jézusért vállalt üldöztetés és szenvedés lehet.

Boldog az, akit gúnyolnak a családban. Mulyának, szentfazéknak vagy szentnek neveznek, mert Isten törvénye szerint akar élni. Nem akar lopni, csalni, hazudni, paráználkodni és így tovább. Mindez valóban igazán Krisztusért kereszthordozás.

Boldogok vagytok - mondja Jézus. Mit tesz még hozzá? Így üldözték a prófétákat, akik előttetek voltak. Vagyis, aki vállalja Jézusért a szenvedést, az a legjobb társaságba fog kerülni. Azok közé, akiket Istenért korábban üldöztek, s akár meg is öltek. S aztán folytatja: jutalmatok bőséges a mennyben. Ez azt jelenti, hogy azonos sors idelent a Mesterrel. A Mester és a tanítvány sorsa azonos, de azonos sors a dicsőségben is, az Atya jobbján, a mindenható Isten mellett, a többi hívővel együtt.

Nem minden időben és nem minden keresztyénnek kell az evangéliumért, a hitéért szenvednie úgy, mint a három barátnak Nabukadneccar tüzes kemencéjében. Mint Józsefnek Potifárné miatt a börtönben éveken át, vagy mint Pál apostolnak öt évig igazságtalanul Róma börtöneiben. De valahol megtörtént az már velünk, valamilyen szinten, módon, hogy a Jézus Krisztusba vetett reménységünkért üldöztetést és hátratételt szenvedtünk? Talán pont ezért nem kaptunk meg egy állást? Az lehet kereszthordozás is akár. Amikor elmondtuk, hogy mi hívő keresztyének vagyunk, és ezért azt mondták: Köszönjük szépen, nekünk ez a másság - miközben tiszteljük a másságot - nem kell. S emiatt valaki egy állást nem kapott meg.

Jézus odaadta az Ő engedelmes és bűntelen életét. Megölték azért, mert tisztán és hamisítatlanul az Atya akaratát hozta a földre.

Pál és Péter meghalt a hitéért. János száműzetésben halt meg Patmosz szigetén, és azóta is - nem itt, de máshol, nem egy arab országban, vagy a Filippi-szigeteken akár -, jelenleg is rágyújtják az iskolát a gyerekekre. Harminc-negyven gyerek a tanárukkal együtt bent égett nem régen azért, mert keresztyén iskolába jártak. Üldözték őket a hitükért.

Azt mondja a Szentírás a Jelenések könyvében (20. fejezet): Boldogok, akik az Úrban halnak meg, mert megnyugszanak az ő fáradságukból, és cselekedeteik követik őket. Boldogok, akikből kiárad az Isten szeretete ebbe az istentelen világba. Vállalják akár a szenvedést és a halált is Krisztusért. Boldogok a békességszerzők, akiknek kicsordul a vérük, ahogy Jézus is meghalt a keresztfán. Kolossé 1,20-ban így olvassuk: Békességet szerzett keresztfán kiontott vére által. S így folytatja egy másik levélben Pál: Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette a világot önmagával. Csodálatos lehetőség az, hogy valaki békességszerző, evangéliumhirdető ebben a világban.

Miért engedi tehát meg azt Isten, hogy a hívők szenvedjenek érte, akár meg is haljanak az evangéliumért? Azért, hogy általuk formálhassa a világot. Hogy akár az ő szenvedésük által sokan fölismerjék, hogy miben és hogyan élnek, hogy milyen állapotban, helyzetben vannak. Hogyha abból nem térnek meg, akkor a kárhozat sújt le rájuk. Azért, hogy Jézus Krisztus szenvedése, áldozata által, s az Isten Fia barátainak szenvedése által sokan az igazság megismerésére eljussanak.

A Galata 5,23-ban azt olvassuk: Akiben a Lélek munkálkodik, az a Lélek gyümölcsét termi. És hogyan folytatja tovább a 23. versben Isten? Azt mondja, hogy az ilyenek ellen nincs törvény. Nincs törvény. Mert bennük van a szeretet, a józanság, az igazi hit, az önmegtartóztatás. Úgy élnek ebben a világban egyre inkább, ahogy Jézus élt. Kiábrázolódik rajtuk a Krisztus. Ez pedig magával hozza azt, hogy üldözik őket, mert kegyesen akarnak élni.

Szolgáltunk-e már így? Akarunk-e így szolgálni ebben a világban Isten akaratából?


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük azt a szeretetet, amivel körülveszel minket. Köszönjük, hogy valójában mindaz, ami elhangzott, biztatás volt arra, hogy akarjunk még inkább szentül, tisztán, a te akaratod szerint, téged dicsőítve, téged hordozva, bemutatva ebben a világban élni.

Köszönjük, hogy te bátorítasz minket arra, hogy betöltsük a te akaratodat még akkor is, ha ezért szenvedést kell hordoznunk ebben az istentelen világban. Tégy minket, kérünk, békekövetekké, akik hirdetik az evangéliumot, akik józanul, szentül, igazán és tisztán akarunk élni ebben a világban, hogy ezt az Istentől elfordult nemzetséget tudjuk hozzád, az igazsághoz vezetni.

Köszönjük, Urunk, hogy megerősítesz minket arra, hogyha ezért hátratételt kell hordozni, azt is nagy békességgel tudjuk tenni.

Urunk, neked köszönjük meg azt, ha már szenvedhettünk érted, az igazságért. Adj erőt továbbra is, hogy szolgáljunk neked, és ha kell, szenvedjünk érted.

Ámen.