PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. május 22.
(vasárnap)

Varga Róbert


BOLDOG IGAZSÁGOT ÉHEZŐK 7.


Alapige:Mt 5,6

"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek."


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük azt a szeretetet, amellyel hívsz minket magadhoz. Köszönjük azt az irgalmat, amelyből következik, hogy nincsen még végünk, s nem a mi vétkeink szerint bánsz velünk.

Köszönjük, Urunk, azt a kegyelmet, hogy itt lehetünk a gyülekezet közösségében, figyelhetünk a te szavadra, vehetjük a te áldásodat. Átélhetjük azt a csodát, hogy itt vagy velünk a te igéd által.

Köszönjük azt is, Urunk, hogy megígérted, hogy Szentlelked megtanít bennünket mindenre, s elvezet minket a teljes igazságra. Így áldd meg, kérünk, a mi igére figyelésünket, igehallgatásunkat, hadd váljunk mi magunk is áldássá mások számára.

Köszönjük, Urunk, hogy áldhatunk téged a mai napért, a vasárnap csöndjéért. Azért, hogy nem fogyatkozik el a te hűséged és szereteted. Áldunk téged Jézus Krisztusért, a te egyszülött Fiadért, mindenható Isten. Áldunk téged legfőképpen azért, hogy hallgathatjuk a te szavadat. Hadd menjen ez ma is mélyre, és formálja át a mi lelkünket.

Ámen.


Igehirdetés

Gyerekkorunkban, bár ezt a szüleink mindig igyekeztek megakadályozni, mi mégis újra és újra megpróbáltuk azt, hogy válogassunk az ételekben. Talán sokszor hallottuk azokat a szavakat, amiket nekünk mondtak. "Az a baj, hogy nem vagytok igazán éhesek."

Az éhes ember ugyanis nem válogat, hanem jókedvvel, örömmel és hálás szívvel elfogyasztja mindazt, amit elé tesznek. Azután szomjas lévén még inni is kap, akkor azért külön is hálás lehet. Hálás, hogy csillapíthatja az éhségét és a szomjúságát is. Aki beteg, vagy akinek méreggel telítődött a szervezete, annak nincs igazán éhség érzete sem.

Van, akit még érdekel az, hogy micsoda az igazság, és van, aki csak nagyot legyint, amikor az igazságról hall beszédet, vagy egyáltalán ezt a szót hallja, hogy igazság.

Pilátus is legyintett, amikor megkérdezte Jézustól, hogy mi az igazság, s aztán kiment a teremből, és nem hallgatta meg - sajnos - Jézus válaszát.

Vannak, akik harcolnak a saját igazságukért, a képzelt igazságukért még küzdenek. Vannak, akik a paragrafusok igazságáért harcolnak, és nem hagyják annyiban, hogy a saját igazságuk érvényesüljön. Vannak, olyanok - mint ahogy a Szentírásban is olvassuk -, akik készek és képesek a jóért - úgy általában - akár az életüket is adni.

Milyen igazság akkor az, amiről Jézus beszél, vagy melyik igazság az, amiről Jézus beszél?

Vannak emberek, akik a nemzet igazságában hisznek, akik azt mondják, hogy a nacionalizmus. Az, hogy valaki egy nemzethez tartozik, mindent meghatároz. Visszamenőleg, jelenben és jövőre nézve, mert a nép szava, Isten szava. Később akkor jönnek a csalódások, mikor kiderül, hogy a nép szava nem mindig Isten szava.

Van, aki a saját eszméit tartja jogosnak és igazságosnak, és küzd azokért a végsőkig. Van, aki azt mondja - politikai értelemben -, hogy a jobb oldalon van az igazság, és van, aki azt mondja, hogy a baloldalon van az igazság. Csakis az lehet az igaz.

Van, aki az igazságról beszél, és közben gyűlölködve szól egy másik emberről: annak bőrszínéről, származásáról, hovatartozásáról vagy éppen hitéről. Van, aki gyűlölettel, gyűlölködve gyűlöli a gyűlölködőket, és ezt szinte igazság-programmá teszi.

Aztán van, aki azt mondja, hogy a szabadság - de valójában a szabadosságról beszél - mindenható igazságában hiszek. S közben idős embertársainak a kegyes halált, a fiataloknak meg a kegyes bódulatot ajánlja és követeli akár tüntetéseken is.

Megint mások a pénz mindenható igazságát vallják, milliókat szorongatva, és közben a lemondás értelméről, és az egyszerű takarékos életről beszélnek másoknak.

Hány férj mondja csöndesen vagy felgerjedve, üvöltve a feleségének az igazságot, és hány feleség teszi ugyanezt a férjével? Gyerek mondja a szülőnek, szülő gyereknek; nagyszülő unokának; tanár diáknak, és diák tanárnak; és főnök beosztottnak, és beosztott főnöknek, kedvesen, szelíden vagy kevésbé szelíden: értsd meg, hogy ez az igazság. Annyiféle igazság létezik, s talán egyetlen szó nevében, vagy egyetlen szóért sem öltek annyit, mint ezért a szóért, hogy igazság.

Felborult minden, és ahogy valaki megfogalmazta: Meghasadnak az evidenciák is." Sokan nem akarják tudomásul venni, hogy ezen a földön a bűneset után soha nem lesz igazság. Lehetetlen. Mert az ember Isten nélkül olyan helyzetbe hozta magát, hogy az igazság földi, emberi viszonyok között egyszerűen nem létezik.

Valamely igazság mindig bánthatja egy másik csoport vagy egyén igazságérzetét. Ez nem azt jelenti, hogy jó így, hanem ez azt jelenti, hogy csak ilyenné alakulhatott a világ az istentelen természetünk miatt.

Mielőtt kiegészítenénk a példákat, vagy felháborodnánk a felsoroltakon - egyiket sem érdemes tenni -, világossá kell hogy tegyük azt, hogy Jézus egyik igazság oldalára sem áll. Mert amikor Ő itt az igazságról beszél, akkor se a jobb- se a baloldal igazságáról nem beszél. Ő az Isten igazságosságáról és Isten igazságáról beszél. Mert Jézus egyszerűen szerette az embereket. Mindegy honnan jöttek, mindegy milyen származásúak voltak. Mindegy, hogy mit mondtak. Szerették Jézust, vagy nem szerették. Ő Kajafást is szerette. Jézus minden embert szeretett személyválogatás és megkülönböztetés nélkül. Szerette a római katonákat is, mint ahogy ez nem egy esetből kiderül az Újszövetségből is. Jézus azt akarta, hogy kivétel nélkül minden ember a boldog Isten boldog embergyermeke legyen. Ezért jött el Jézus. Ezért tett meg mindent. Ezért viselte el az igazságtalanságokat, és halt meg értünk, helyettünk és miattunk a golgotai kereszten.

Ahogy említettem, Pilátus megkérdezi, mi az igazság, s aztán nem hallgatja meg a választ. Milyen jó, hogy ma mi itt lehetünk, és erre a kérdésre, hogy mi az igazság, meghallhatjuk a Szentírás, Isten válaszát.

Jézus válaszol arra a kérdésre, hogy micsoda az igazság. Hogyan? Egy kijelentéssel: Azt mondja: "Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az Isten igazságára, mert ők megelégíttetnek."

Ott a boldogmondások hegyén, azon a délelőttön, amikor ezek a szavak elhangzottak, csupa olyan ember ült, aki kisemmizett volt, aki nem volt szabad sem szellemi, sem szociális, sem gazdasági értelemben. Nyomorúságuk kiterjedt életük minden területére. Ha volt munkájuk, kaptak egy napi bért, az mai pénzben kifejezve alig volt pár forint, ami csak annyira volt elég, hogy azon a napon ne éhezzenek. De, ha másnap már nem volt munkájuk, akkor éheztek és szomjaztak, mert a legtöbb esetben még az ivóvizet is pénzért kellett venniük.

Jézus korának embere tudta még, hogy mit jelent éhezni, és mit jelent szomjazni. Sokszor naponta. Mi lassan elfelejtjük. Leülünk a terített asztal mellé. Esetleg megbíráljuk, hogy miért ezt főzted, miért így, miért ennyit, miért nem azt, és miért nem abból? Ahogy nem régen láttam az iskolatejes dobozokat rugdalják a gyerekek az iskolában, és a tartalmával röhögve lefröcskölik egymást. S nem gondolnak arra, hogy innen pár száz kilométerre délre ugyanolyan magyar gyerekeknek, mint ők, ma sem volt mit reggelizniük. De hát senki nem szólt rá ott sem a gyerekekre, s talán mi sem rendülünk már meg, látván az összedőlő házakat és a zokogó embereket. Ilyenné vált a világ, és ilyen kérgessé vált sokunk szíve is.

A jézusi boldogmondásnak többféle jelentése van, amikor azt mondja, hogy boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot. Boldog, aki igazi, Isten szerinti életre vágyik, mert először ez ezt jelenti. Vagy: boldog, aki sóvárogva várja Isten igazságait, és az Ő kijelentését. Talán jobban értjük ezt, ha arra gondolunk, hogy régebben szó szerint sóvárogva várták az Erdélyből érkező kocsikat, lovas kocsikat, megrakva sóval. Mert, ha elfogyott a só, akkor ízetlen volt az étel, és megromlott a hús.

Aztán érthetjük úgy is Jézus szavait, ahogy a Lukács 13-ból olvastuk. Bemenni mindenképpen az Isten országába, a keskeny úton, a szoros kapun, és ott a régi szövegben az agonidzomaj görög szó áll. Ez nekünk magyarul így ismerősebb, hogy agonizálni. Ez azt jelenti, mikor valaki utolsó perceit éli, kapkod a levegőért, küzd az életért, a fennmaradásért, a hátralévő maradék percekért. Mindenáron szeretne még egy kicsit itt maradni. Azt mondja Jézus, vagy inkább azt kérdezi, hogy benned van-e ez az agonizáló vágy arra, hogy megértsed Isten szavát, akaratát? Ilyen éhségről, és ilyen szomjúságról beszél Isten igéje iránt, a mi Urunk.

Minden egészséges ember érez éhséget. Az egészség jele az, hogy valaki éhes, s nem turkál az ételben. Milyen nagy dolog az, amikor valaki egy műtét után először enni és inni kér. Felsóhajt az orvos és a hozzátartozók, hogy a gyógyulás megindult. Most már biztos. Enni kért, már ivott is egy keveset. Nagyon jó, mikor egy beteg eljut ide.

De abban az értelemben is igaz ez, amikor valaki éhezi és szomjazza Isten igazságát, Isten szavát. Jézus tehát nem jobb- és baloldali politikai és gazdasági igazságokról beszél, vagy igazságtalanságról beszél itt, hanem arról az igazságról, amit az Isten nyújt, ad mindenkinek.

Azokat mondja boldognak, akik az Isten igazságára éheznek. Mert sokaknak nemcsak az életük szürke és monoton, hanem a hitéletük is. Nagyon sok templomba járónak nem feszíti az életét - nem agonizál ebben az értelemben -, hogy megértse Isten szavát. Eljöttem, meghallgattam, esetleg megbírálom. Észre vettem, hogy ferdén állt a lelkész nyakkendője, megigazíthatta volna istentisztelet előtt és így tovább. De az, hogy mi az igazság, meg mi a hamisság, ez mélyebben nem érinti az életét. Eljött. Mit akarhat tőle még az Isten? Nem elég az, hogy itt van, és végighallgatja az igehirdetést?

Az az igazság - és itt megint egy olyan szó szerepel -, a dikajoszüné, ami igazságot is jelent, de más helyen, amikor az igazságról beszél Jézus akkor az alétejját használja. Az meg valóságot jelent. Itt olyan igazságról beszél Jézus, ami egyszerre jelenti az igazságot, az igazságosságot és a valóságot is. Aki megismeri az Isten igazságát, az kezd látni valóságosan. Ez a csodálatos benne. Megismerem Jézust, s kezdek valóságosan látni.

Tehát itt egy hármas jelentésű szót használ az igazság jogi, erkölcsi és gyakorlati értelemben. Ez azt jelenti, hogy felelős vagyok azért, hogy megértsem Isten szavát, igazságát. Felelős vagyok azért, hogy megtartsam Isten törvényét, és felelős vagyok azért, ha megismerem Isten igazságát, hogy éljem, oda éljem mások elé az Isten igazságát, Isten szavát.

Egy férj hazament a munkahelyéről, és elmondta a feleségének, hogy kiállt egy erkölcsi igazság mellett, amit ő Isten igéjéből fontosnak tartott. Emiatt később hátrányos helyzetbe került, és kedvezőtlenebb beosztásba tették. S a felesége szinte az arcába kiáltott: ugye megmondtam, hogy hallgass. Most boldog vagy? S a férje egy kis szünet után azt mondta: igen, boldog. S aztán csendesen bement a szobába az elképedt asszony mellett! Mert éhezte és szomjazta az igazságot. Azért a kedves feleségnek csak hálásnak kellett volna lennie, hogy olyan férje van, aki kiáll az igazság mellett, s nem szidni kellett volna, meg rákiabálni. Kiállt az igazság mellett, az Isten igazsága mellett, és ez boldoggá tette őt, mert az Isten megelégítette. És ez akkor is így volt, amikor emiatt kedvezőtlenebb helyzetbe került.

Mindenekelőtt az a legfontosabb kérdés, hogy mi éhezünk-e, szomjazunk-e az Isten igazságára? Kiállunk-e amellett, akármibe kerül ez? Ma reggel például ettünk-e? Táplálhatott minket az Isten? Beleharaptunk - bocsánat, hogy így mondom - a Szentírásba? Ettünk belőle? Éhesek voltunk rá? Úgy jöttünk ma ide? Éhesek vagyunk Isten szavára?

Azt mondja Jézus: aki szomjazik, jöjjön énhozzám, és vegye az élet vizét ingyen. Az Isten igazsága mindenkor érvényes. Minden korban érvényes. Nem avul el. Rendszerek jönnek és mennek. Átélhettük mi is. Politikusok jönnek és mennek. Fölkerülnek, aztán lekerülnek. Ott van a nevük az élvonalban, aztán már nem emlegeti őket senki sem. Ahogy jöttek, úgy mennek idővel. Az Isten igazsága pedig megmarad örökre.

Van, aki azt mondja: "In vino veritas." Borban az igazság. És ebben is van valami igazság. Egészen addig, amíg ki nem józanodik az illető, és szembe nem találja magát a valósággal meg az igazsággal.

Van, aki még mindig azt hiszi, hogy a törvény az igazság letéteményese. És hányszor látjuk azt, hogy a törvényhozás és az ítélkezés során az igazságból csak az "i" betű marad le, és gazság lest belőle.

A világ bőséges kínálattal áll elő az érző ember számára különböző programokkal: kirándulások, mozi, színház, tévé, jó ételek, italok, szabad szerelem. Mindent kínál, hogy az ember éhségét kielégítse.

Aztán a végén kiderül, hogy valami még sincs igazán a helyén. Sokszor elmondják, de sokan, mindent megpróbáltam: mondja meg, miért van az, hogy mégis a végére minden olyan sivár, szürke és színtelen, és olyan egyhangú?

Éhezni és szomjazni az Isten igazságára, ez azt jelenti, hogy vágyom az után, olyan élet után, amilyen Jézusé volt.

Sokan akarnak valamit Jézustól, de nem Jézust akarják igazán. Nem a jézusi élet után vágynak igazán. Csak kapni akarnak tőle valamit, de nem azt akarják, hogy Ő legyen az életük Ura.

A farizeusok vágytak betölteni a törvényt, de rájöttek, hogy az saját erőből nem sikerülhetett.

Amikor az ember a szívében kezd vágyakozni arra, hogy megismerje Isten igazságát, akkor elkezdődik valami csodálatos dolog. Mert azt mondja Jézus, hogy a Szentlélek elvezet titeket minden igazságra. Eszetekbe juttatja mindazt, amit tudnotok kell, s ad majd belátást nektek mindenben. Sőt meggyőzi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében. Bűn az, hogy nem hisznek Jézusban. Az igazság az, hogyha így marad, akkor ítéletre kerül az ember. Ez az Isten igazsága.

Aki átéli azt az igazságot, hogy Jézus segítségével tud egyre kevesebbet hazudni, az boldog ember lesz. Aki rájön arra, hogy tud csalás nélkül élni, az boldog ember lesz. S mivel boldog lesz abban, hogy megáll Isten szerint, már esze ágában sincs hazudni, csalni, lopni és paráználkodni. Vágyik naponta Isten szavára. Vágyik arra, hogy Isten táplálja őt, és Isten ezt meg is teszi. Nem igaz lesz a hívő ember, és ennek a szónak ez a következő jelentése, hogy igazságosság, hanem Isten szerint, Krisztus által, Krisztusért megigazult ember. Vagyis, Jézusra néz Isten, és Őérte nekünk adja Krisztus igazságát, megváltó kegyelmét. Nem önmagamban vagyok igaz az Isten előtt, hanem Jézusért nem tulajdonítja nekem mindazt, amit elkövettem. Komolyan veszi Isten a bocsánatkérésem, és elfogadja azt. És ez elég. Elég arra, hogy az ember megelégedett, megelégített, kielégített legyen.

Az lesz éhes és szomjas Isten üzenetére, aki vágyik Isten akaratának megismerésére. És mivel vágyik erre, ezért Isten elkezdi táplálni őt.

Aki azért könyörög újra és újra, hogy lássa meg az igazság mögött a valóságot is, az átéli ezt a csodát. Látom mi az igazság a bűn, igazság, ítélet tekintetében, ezért kezdem a világot egészen másképpen látni. Rájövök, hogy nincs igazi igazság. Ez az igazság. Az Istené az egyedüli, ami megmarad, ami örökké tartó, ami el nem múlik.

Az tud helyzeteket jól megítélni, és embereket is jól megítélni - nem elítélni -, mert néha meg kell ítélnünk egy ember cselekedetét, erkölcsiségét.

A szomjas ember elkezd növekedni a hitben, mert elkezdi szívni magába Isten szavát, Isten igéjét.

Mit akar Isten? Így van ez a Bibliában, hogy A boldog Isten evangéliumát hirdetem néktek - mondja Pál. A boldog Isten azt akarja, hogy mi boldog hívő emberek legyünk. Ne savanyúak, ne életuntak, ne szürkék, hanem önfeledten örvendező, boldogan szolgáló keresztyének. Miért? Mert az, aki éhezi és szomjazza az igazságot, azt Isten megelégíti. Táplálja, ad neki.

Akarjuk-e mi tudni például az életünkre nézve az igazságot? A bűneinkre nézve? Fölvállaljuk? Uram, mondd, és én meghallgatom. És ha valami nem úgy van, ahogy az szerinted való, azonnal változtatni akarok rajta.

Három dolog jellemző arra, aki igazán vágyódik az igazság után: egészen, szívesen és azonnal engedelmeskedni akar a megértett igazságnak.

Jézus azt mondja ezzel a boldogmondással: az igazság utáni vágy mindig az Isten utáni vágy. Jézus életének egy útelágazásánál azt mondta egy példázatban: "Igen Atyám, mert így volt kedves előtted." Ott a Gecsemáné-kertben is ezt mondta. Igen Atyám, mert így volt kedves előtted. Mi ezt mikor mondtuk ki utoljára? Mikor mondhatja nekünk Isten? Ma mondhatja egy bizonyos kérdésre? Így helyes! És mi rámondjuk? Igen Atyám, mert ez így helyes, így biblikus, így szerinted való, akkor mostantól kezdve ezt így fogom tenni.

Mert, ha igen, akkor igaz az az ígéret, amit Jézus mond: megelégíttetik. Nem kell egy életen át az igazságot keresni. Jézus az út, az igazság és az élet. Meg lehet találni. Nem kell keresni. Egy életen át szemlélődni, kutatni, keresni. Semmi értelme nincs. Az elején említett dolgokban meg végképp nem fogjuk megtalálni. Se egyikben, se másikban, mert Jézus az út az igazság és az élet. "EGO, SUM VIA, VERITAS ET VITA" - olvassuk a Bazilika homlokzatán latinul ezt a mondatot. Jézus az út, az igazság és az élet.

Pál életében volt egy olyan időszak, amikor lihegve üldözte és gyilkoltatta a keresztyéneket. A farizeusi igazsága ezt diktálta. Aztán megtalálta az utat. Találkozott az igazsággal, és rátalált az életre, Krisztusra, s attól kezdve Krisztus követője lett. Micsoda "pálfordulás". Azóta is így emlegetik. Hát, igen. Rátalált az útra, s megértette, ha Jézussal jár, akkor hozzá kerül majd halála után is. Megtalálta az igazságot, és soha többé nem kereste. Megtalálta az életet, s ebből az életből egy örök életen át tudott táplálkozni.

Aki boldog, mert éhes és szomjas Isten igazságára, azt Isten folyamatosan táplálja. Tessék csak megfigyelni! Jönnek a választások. Mi mindennel fognak minket etetni. Ne együk meg! Mi mindennel fognak itatni? Ne igyuk meg! Jézus az egyedüli igazság, út és élet, nincsen más.

Pilátus is ezt mondta: "Mi az igazság?" Nemsokára ott fogsz függni a kereszten. Én azt mondom, hogy feszítsenek meg, s megfeszítenek. Ugyan mi az igazság?

Azt mondja az ige: "... és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek."

Valójában a megelégített, a lelkileg jól táplált ember az igazán jó misszionárius. Őt megelégíti naponta Isten, mert naponta feltöltekezik Isten szavával, ezért bátran, szabadon és nagy szeretettel tudja hirdetni a boldog Isten evangéliumát. Egyszerűen azért, mert látja, hogy a világ is sóvárogva várja az Isten gyermekeinek megjelenését.

Valaki leírta azt, hogy a testileg szüntelenül éhező ember egy idő után mindent sárgának lát, egyre sárgábbnak. Aztán a végén belehal az éhezésbe.

Az Isten nélkül élő ember - noha sok mindent megszerezhet, ha nem is mindig így van, de a legtöbbször - egy idő után mindent színtelennek, unalmasnak és szürkének lát.

Akit Isten táplál az igazság igéjével, az kivirul, és a világot is meglátja a maga színességében, csodálatosságában, nagyszerűségében, és dicsőíti Istent a teremtett világért. Az a valóságos színekben lát mindent. Az a valóságos színek szerint tud megítélni mindent, mert az látja az igazi és egyetlen igazságot, az élet szép és színes oldalait is. Látja az üdvösséget, a kárhozat kérdését, és pontosan tudja, hogy mi lesz azokkal, akik hisznek, és mi lesz azokkal, akik nem. Mert az övé megváltott, megelégített, bővölködő és hálás élet.

Boldoggá a szó bibliai értelmében senki más nem tehet minket. Persze, van emberi boldogság, és ezt nem kell lebecsülni. A szó bibliai értelmében boldoggá azok lehetnek, akiket Isten újra és újra táplálhat az Ő szavával.

A boldog Isten evangéliumát hirdetjük néktek. Azt mondja a Szentírás: ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesztek. Vágyunk-e mi erre a szabadságra? Éhezzük-e, szomjazzuk-e Isten igéjét, Isten szabadságát, ezt a boldog, vidám, örvendező és színeiben is gazdag életet? Igen vagy nem?


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy ma az igazságról beszéltél nekünk, és szeretnéd, ha mi magunk is meglátnánk, hogy a mi életünkre nézve mi az igazság, a bűn, igazság és ítélet kérdésében.

Köszönjük, ha most világossá tettél valamit, és segíts, hogy rámondhassuk azt. Igen, Atyám elfogadom a te véleményedet, ítéletedet, bátorításodat és vigasztalásodat, és mostantól kezdve ezt így és így szeretném tenni.

Köszönjük, hogyha azonnal, szívesen és mindenben készek vagyunk engedelmeskedni neked. S köszönjük azt is, Urunk, hogy ezen a világon egyedül te vagy az út. Rajtad kívül nincsen igazság, s egyedül te adhatsz örökéletet már itt a földön az élet Ura és a lehetőség.

Köszönjük azt is, Urunk, ha nagy szeretettel és nagy irgalommal beszéltél most velünk egyszerűen azért, hogy ne maradjunk olyanok, amilyenek vagyunk.

Ámen.