KINEK TART ENGEM AZ ATYA

Alapige: 1Jn 3,1-3

Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy így Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá. Mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben meg van ez a reménység őiránta, az mind megtisztítja önmagát, amiképpen ő is tiszta.

Imádkozzunk!

Urunk, ez a teremtett világ téged dicsőít valóban mennyen és földön egyaránt. Magasztalunk téged, hogy a gyülekezet közösségében mi is ugyanezt tehettük most. Hálásan köszönjük neked, hogyha a nap során az életünk is téged dicsőíthetett, de bocsásd meg, ha nem így történt. Arra kérünk, hadd tudjunk most úgy jelen lenni a gyülekezet közösségében, hogy amikor a te szavad megszólal, akkor igazán szívbeli dicsőítés jöjjön ajkunkról, lássunk téged olyan hatalmasnak, kegyelmesnek, ahogy énekeltük is. Hadd tudjunk önmagunkra is úgy tekinteni, ahogy te nézel mireánk.

Hálásan köszönjük neked Urunk, hogy még a mi vétkeink sem gátolnak abban, hogy gyermekeiddé fogadjál, fogadtál bennünket, s hogy annak is tartsál mindvégig. Kérünk téged, hadd tudjunk mi is úgy élni, gondolkodni, engedelmeskedni neked, mint téged, mennyei Atyánkat szerető gyermekeid. Ma is taníts bennünket igédben erről az igazságról. Add a te személyes üzeneted számunkra, s ha bárki fizikailag fáradt közöttünk ma, a fáradtság ne legyen akadálya annak, hogy lelkiekben meggazdagodva mehessen haza.

Arra kérünk, hogy Szentlelked munkálkodjon bennünk, ígéreted szerint, az Úr Jézus nevéért.

Ámen.

Igehirdetés

A mennybemenetel és a Szentlélek kitöltetése közti tíz nap olyan időszak volt a tanítványok számára, hogy míg korábban láthatták Jézust testi szemeikkel, onnantól már nem, és mivel a Szentlélek még nem töltetett ki, ezért mindenképpen különleges helyzetben lehettek. Csak a Szentlélek kitöltetése jelentette ugyanis azt a csodát, hogy ismét velük van az Úr, ha láthatatlanul is, de valóságosan. Számukra ez a tíz nap annak a felkészülésnek az ideje volt, ami ahhoz kellet, hogy lehessenek most már a láthatatlan Jézus Krisztus tanítványai. Mindezt a Szentlélek munkálta bennük. Csak annyiban van hasonlóság az ő, akkor 10 napig tartó lelki élményük és a mi földi életünkre vonatkozó hívő élet követés között, hogy mi is tudjuk már, hogy mit jelent a Szentlélek jelenléte, mit jelent az Úr Jézus velünk léte, de várjuk valami sokkal hatalmasabbnak, jobbnak az eljövetelét. Nemcsak lelki módon látjuk mit is jelent az Atya szeretete, kicsoda Jézus valójában, hanem nemsokára testi módon is minden hívő ember számára látható lesz, ki ő valójában Isten szemében. Mit jelent valójában, ha eljön a kiteljesedett üdvösség. Addig azonban nem minden olyan teljes, mint amilyen lehetne. A tanítványok számára is eljött annak az ideje, amikor már lelki igazságokat is csak hittel láthattak, foghatták föl, élhették át. Ez jellemez minden ma élő hívő embert is.

János apostol, amikor levelét megírta, megfogalmazta annak célját. Itt éppen arról tesz bizonyságot, hogy a hitben járók, a hívők hitét szeretné erősíteni, az örökéletbe vetett bizonyosságukat kimunkálni, tovább erősíteni; "Ezeket azért írtam nektek, akik hisztek az Isten fia nevében, hogy tudjátok meg, hogy örökéletetek van és hogy higgyetek az Isten fia nevében." Hogy ezt elérhesse, különböző témákban beszélt arról mit jelent a hívő ember számára az örökélet bizonyossága. Mit jelent már most valósággal, és mi vár rájuk, ami még nem teljesen valóságos számukra, de már elkezdődött. Ennek egyik témája az Isten gyermeki lét valósága és annak még ki nem teljesedett formája.

Hallhattuk a "lássátok meg" felszólításban, az apostol a figyelmüket valamire föl akarja hívni, fontos tudatosítaniuk, fontos hittel látniuk. Mert ha nem látják, bizonytalanok lehetnek, kételkedhetnek sok mindenben, ami amúgy igazság, de lehet, hogy a látható világ látható tényei elhalványítják annak a lelki látásnak a lehetőségét, amiről itt szó van.

Mit láttak az örökélet, az Isten gyermeki lét szempontjából János levelének első olvasói? Mindenképpen szembesültek azzal, hogy olyan világban kell élniük, már az első században, amely nem volt Istenhez tartozó, nem Jézus követője. A bűneset utáni világ, bűnös világ. Jézus erről beszélt az Atyával elmenetele előtt. Ők azonban már érzik is ennek a súlyát. A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt. A bűnös világban Isten gyermekének lenni olyan, ami még nem a természetes élethelyzet, nem az a hely, ahol Isten gyermeke otthon van igazán. Ebben a világban van, de nem e világból való.

Az, hogy a "világ nem ismer minket" kifejezés mit jelent, különbözőképpen fordítható. Gondoljunk például arra, hogy a mi időnkben az Európai alkotmányból kihagyják Isten nevét. Nem ismerik el azokat az értékeket, hasznos dolgokat, amiket Isten gyermekei képviselnek ma is, ahogy akkor is volt. A nem szeret kifejezés ezt is hordozza. Szeretetlen a világ.

Egy férjezett fiatalasszony mondta el, hogy amikor munkát ment keresni egy intézményben, azonnal azt kérdezték tőle, hogy akarnak-e gyereket a közeljövőben, miután megtudták, hogy fiatal házas. Mert ha igen, akkor nem veszik föl. Mit csináljon? Mondja azt, hogy igen, szeretnénk, mert már több éve házasok vagyunk és még nincs? Vagy tagadja le, mondja azt, hogy nem akarnak, és ha mégis születik gyereke, akkor hazuggá válik? Pedig ők hitben akarták vállalni a gyermeket, s ő felvállalta ezt a nehéz helyzetet. Ez csak egy példa arra, hogy a bűnös világ nem mindig szereti azokat az értékeket, amelyeket Isten követői képviselnek. A hívőket el nem ismerő és nem szerető világ jellemzője az is, hogy sokféle fáradozás, gond, teher éri azokat, akik az Úr gyermekei. Ebben a világban is lehet aggodalmaskodás, félelem, nehézség, betegség.

A János leveléből kiderül az is, hogy Isten gyermekei szembesülnek a látható tények tekintetében azzal, hogy vannak még hiányosságok a hitükben, még mindig nem az a tökéletes istengyermeki lét jellemzi őket, melyről Jézus is beszélt. Vannak még vétkeik, hiányosságuk, szokásos bűnök, talán, amelyekben elbuknak újra, meg újra. Vannak még olyan lelki jellemzők, amelyektől még mindig nem tudtak szabaddá lenni. Közöttük is felmerült az a kérdés, ami nálunk is jellemző, hogy kérdezgessék, biztosan megtértem. Biztos, hogy gyermeke vagyok Istennek? Amikor pedig ez a lelki helyzet egyre inkább súlyosbodott, és még hozzácsatolódott a fizikai körülményekből adódó nehézség, próba, akkor felmerül a kérdés, hogy igen, az vagyok, de megmaradok végig a hűségben, végig kitartok?

Amikor az első század keresztényei is látták a lelki testvéreken, hogy nem viselkednek Isten gyermekéhez méltóan. Nem is hívő talán, hazudott, amikor azt mondta, hogy Krisztus követője lett? Vagy amikor azt látták a hívők, hogy vannak, akik elhagyták a közösséget, pedig hozzájuk tartoztak és talán még barátaik is voltak. Vajon mi megmaradunk hűségesen? János azt hangsúlyozza, ha látjátok is ezeket, hogy a világ nem ismer titeket el, nem szeret, súlyos nehézségeket hordozhattok emiatt. Vagy látjátok, hogy még mindig nem vagytok tökéletesek, olyanok, amilyenek majd lehettek, ha eljön az Úr?

De a láthatókkal szemben jó lenne azt is látnotok, - és ez a döntőbb -, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk - fogalmazza meg a nagy titkot. Ha látjátok a láthatókat, lássátok meg a láthatatlanokat is. Sőt, a láthatatlan igazságokat sokkal inkább tartsátok tényeknek. A hit ragadhatja meg ezt is. János azt mondja: Ezeket azért írtam nektek, hogy tudjátok meg, akik hisztek, hogy örök életetek van és higgyetek. Itt van annak a súlya, hogy hitüket akarta erősíteni.

Mit kell meglátniuk a hívőknek? Azt mondja lássátok meg, milyen nagy szeretet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk és azok is vagyunk. Magatokat tehát lássátok úgy, ahogy az Atya lát titeket. Tartsátok magatokat olyannak és annak, akik vagytok az ő szemében, az ő számára. Nem az a kérdés, hogy milyen világban éltek, hogy mennyire vagytok tökéletesek, vagy tökéletlenek, hanem az a döntő, hogy ki a ti Atyátok, kihez tartoztok és ő hogyan viszonyul hozzátok. Ne azt nézzétek, hogyan érzitek magatokat ebben a bűnös világban, éppen milyen hangulatban vagytok a hitélet szempontjából, hanem arra tekintsetek hittel, amit az Atya mond rólatok.

Nagyon beszédes, hogy az apostol nem azt húzza alá, hogy milyen nagy szeretetet adott nekünk az Isten, hanem már az Atya szóval, ezzel a fogalommal is, alá kívánja húzni, hogy itt szeretetkapcsolatról van szó, Atya és gyermek kapcsolata. Nem egyszerűen annyit mond csupán, hogy lássátok meg, hogy szeretett az Atya titeket, hanem, hogy milyen nagy szeretetet adott. Ezzel ki akarja fejezni a szeretet mértékét, ami felfoghatatlan és az Atya cselekvésének a súlyát. Szeretet adott. Olyan szerkezet szerepel itt, ami többszöri adásra vonatkozik, egyszer, s mindenkori adományra, amelyet valamikor megtett és még mindig tart. Semmi és senki nem tudja megváltoztatni ezt a tényt, hogy ő ezt a nagy szeretet odaadta, így ez még mindig igaz.

Hogy milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, a Római levél 8,32 magyarázza meg a legszebben és a legérthetőbben: "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minekünk."

Kinek lát téged Isten gyermekét az Atya? Olyan fontos személynek, akiért még az egyszülött Fiát is kész volt odaadni. Ez a kijelentés Ábrahám és Izsák történetére utal vissza, amikor Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy mivel te nem kedveztél a te fiadnak, a te egyszülöttednek, akit szeretsz, ezért én... Az ő egyszülött fiának nem kedvezett - mondja a Római levél kijelentése. Izsáknak, tudjuk, nem kellett meghalni, Jézusnak, viszont, igen. Tehát az Atya akkora szeretetet adott, hogy az ő egyszülött Fiát is odaadta, és nem kedvezett neki. Még így sem lehet igazán felfogni ennek a mélységét, hogy mit érezhetett a mennyei Atya, amikor azt mondta, hogy inkább az egyszülött Fiú, mint azok, az ő gyermekei. Az is nyilvánvaló, hogy az első század keresztényei és mi sem úgy születtünk erre a világra, hogy gyermekei lettünk volna. Ezért a milyen nagy szeretet kifejezésben megtudhatjuk azt is, mekkora kegyelmet mutatott. Mert a kegyelem a bűnös, a legelvetemültebb gonosztevő iránt kinyilvánított atyai szeretet. Aki érdemtelenül adja, aki úgy viszonyul ehhez a bűnöshöz, ahogy az Atya viszonyult a tékozló fiúhoz. Ez a példázat is érzékelteti ennek a súlyát.

Az a kérdés, hogy mi látjuk-e ezt és valljuk-e hittel? Aki velem együtt ezt teszi, az igehirdetés első gondolata szeretné aláhúzni, hogy ebben a világban és magunkat vizsgálva, lehet, hogy sok minden az ellen beszél, hogy valóban az vagyok-e, aki. Isten igéje azonban megváltoztathatatlanul mondja, kinek tart minket az Atya. De vajon így tekintünk-e mindig önmagunkra? Ez nagyon fontos kérdés a hívő ember életében, mert ha nem úgy tekintünk magunkra, mint a mi mennyei Atyánk, akkor megrendülhet a hitünk, hatalmukba keríthetnek a láthatók, és nincs az a bizonyosság, ami miatt János leírta a levelét. Amikor egy újszülött gyermek születik a világra, akkor az apának a szeretetét úgy éli át, hogy tapasztalja az ölelését, hallja a szavát, látja a tekintetét és egy idő után, amikor az újszülött már növekedik, meghallja azt is és megérti mit jelent az a mondat, gyermekem, én szeretlek. Isten ennél sokkal mélyebben és hatalmasabban tudja ezt kimunkálni, hiszen a Szentlélek kitöltetése azt jelentette, hogy most már belülről, belsőleg is bizonyossá tesz erről. Ő is a szeretetével körül tud ölelni sokféle formában külsőleg, de a Szentlélek belülről tesz arról bizonyságot, hogy kik vagyunk a mennyei Atya szemében.

A János evangéliuma első része azért mondja: Valakik pedig befogadták őt, megadta nekik azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekei legyenek mindazoknak, akik benne hisznek. Te gyermeke vagy már Istennek? Ez az ige azt hirdeti, hogy a mi mennyei Atyánk mekkora árat fizetett azért, hogy ilyen nagy szeretetet adhasson. Ez a lelki látás gyengülhet azért is, mert Isten gyermekének lenni azt jelenti, hogy valami már igaz, de még nem teljesen, ez egyfajta feszültséget jelent önmagában is a lelki igazságban. Azt mondja: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De, majd ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá. Valami már most igaz, de még mindég nem teljesen és tökéletesen. Az a fontos, hogy a mennyei Atya az ő isteni nagy szeretetét akkor is adta és úgy is, hogy tudta, hogy ez jellemezni fogja földi életünk során minden gyermekét. Sőt még ki is jelenti, hogy ezt jó, ha tudod, hogy már a gyermekem vagy, de még nem abban az értelemben, amilyenné én formállak téged akkor, amikor kiteljesedik, mit is jelent gyermekemmé lenni.

Itt is az Úr Jézus mennybemenetele beszédes. Hiszen ő elhagyta ezt a bűnös világot, ment az Atyához. Megdicsőült, feltámadott testben, ő Isten egyszülött Fia, ki dicsőségesen ott van az Atyával. Ez ránk még nem jellemző. Isten gyermekei itt, a földön élve nem mondhatják el, hogy mi már megdicsőült testben, Jézushoz hasonlóan élhetünk az Atyával. Ez csak őrá jellemző. Azok a szeretteink, akik hitben haltak meg a Biblia kijelentése szerint még mindég nem tapasztalhatják azt a teljes valóságot, amit majd Jézus eljövetele hoz el, hiszen még nem történt meg a feltámadás. De az Úr Jézus mennybemenetele hirdeti minden hívőnek, hogy eljön az az idő, amikor mi is, hozzá hasonlóan, tapasztalhatjuk mindezt.

Amíg az Úr Jézus nem ment fel a mennybe, addig ő hogy volt Isten egyszülött Fia itt a földön? A Szentírásból kiderül, hogy Jézus sem megdicsőült testben járt a földön, s amikor az ő isteni dicsősége bármilyen formában felragyogott, az volt a kivétel, amikor jelezni kívánta, hogy ki is ő valójában. De földi élete során elsősorban, mint az Úr szenvedő szolgája, aki a bűnösökért jött, messiásként élt, szenvedett és halt meg a kereszten. Jézust földi élete során is jellemezte az, ami mindannyiunkat, hogy ő is szenvedett kísértést. Neki is tapasztalnia kellett a bűneset utáni világ sokféle terhét, nyomorúságát, szenvedését.

A Zsidókhoz írt levél ismerős igéjét újra idézem: "Nekünk nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki mindenekben megkísértetett hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt." A mennyei Atya Jézust is úgy szerette, amíg a földön élt, ahogy az ige az ő személyét számunkra bemutatja. De az Úr Jézus így volt az Isten egyszülött Fia. Jézus teste is tudott szenvedni, a szögek belementek a kezébe, amit belevertek a kereszten. Ő is tudott sírni, szomjazni, sőt meghalni is.

Amikor valaki tudja magáról, hogy ő Isten gyermeke, de még nem lett nyilvánvalóvá, mert még a földön kell élnie, sokféle nehéz helyzet adódhat, amely megpróbálja Isten gyermeke hitét. Jézus esetében gondoljunk arra, amikor megkísértette őt a Sátán 40 napon át, vagy amikor a Gecsemáné kertben imádkozott. Neki sem volt egyszerű a földi élet Isten gyermeki léte. A mi esetünkben Jézushoz hasonlóan sokféle szenvedést, nehézséget lehet átélni. De még a kórházi ágyon is tudhatja - nagy betegsége, akár halálos betegsége esetén is, amikor talán már a teste is eldeformálódott -, hogy a mennyei Atya ott is úgy tekint rá, mint az ő gyermekére. Jézusra is ez volt a jellemző. A mennyei Atya betegen is, idősen is, ugyanúgy gyermekének tart. Sőt az ige azt mondja, hogy a mi beteg, halandó testünk a Szentlélek temploma. Amikor valakit temetnünk kellett, az még a halál pillanatában is Isten gyermeke. Meghalni is csak úgy tudunk, hogy az Atya úgy tekint ránk, mint gyermekére.

Mi van a gyenge hitűekkel, azokkal, akik olyan lelki testvérek, akik erőtlenként állnak a hitben, a Római levél 14-ben az apostol hosszan beszél azokról, akik nem mernek mindent megenni és azokat kritizálják, akik szabadok arra, hogy bármit megegyenek? Mi van azokkal, akik megszólják azokat, akik még nem tartanak be minden napot, mert szerintük vannak olyan napok, amelyek fontosabbak a hitélet szempontjából? Mi van a hitben gyengékkel, erőtelenekkel?

Azt mondja Pál a hitben erőseknek: "De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel, ne veszítsd el azt a te életeddel, akiért a Krisztus meghalt." Azaz, ha te tudod lelki testvéredről, hogy az ő gyenge hite miatt nem tud mindent megenni, akkor ne egyél előtte olyan dolgot, ami az ő hitét bántja, mert Krisztus őérte is meghalt. Fogadd el őt olyannak, amilyennek a mennyei Atya elfogadta, mert gyermeke. Még ő sem olyan, amilyenné lehet majd, mint ahogyan te sem vagy olyan, amilyenné leszel, amikor kiderül, hogy valójában kik is Isten gyermekei. Amikor ez a bűnös világ bántja Isten gyermekét, mert még bánthatja, akkor az igaz ránk, hogy aki titeket bánt, az az ő szeme fényét bántja. Tehát ebben a gondolatban Isten maga mondja el, hogy az ő gyermekei nem olyanok, amilyenekké lesznek majd, de így szereti őket, ahogy az Úr Jézust is földi élete során szerette, mint egyszülött Fiút, az övéit pedig, mint gyermekeit, de csak Jézusért.

Hisszük-e, hogy mi kik vagyunk az Atya szemében akkor is, amikor mi magunk is érezzük, hogy még nem lett nyilvánvalóvá bennem sem, mert sokféle keserűség, kísértés, baj ért? Mi lesz, amikor nyilvánvalóvá válik? Tudhatjuk, hogy amikor nyilvánvalóvá lesz, akkor hasonlókká leszünk őhozzá, mert meg fogjuk őt látni úgy, amint van. Akiben meg van ez a reménység önmagában, az megtisztítja magát, amint ő is tiszta. Az Atya nemcsak azt látja, hogy most milyenek a gyermekei, hanem azt is, hogy tudja előre, hogy milyenné fogja formálni őket. Milyen lesz, amikor majd számukra is nyilvánvalóvá lesz ez. Az Atya előtt nemcsak a múlt és a jelen látszik már, hanem a jövő is. Érdekes módon János apostol még ezt a jövőt is felragyogtatja számunkra is, hogy mi is láthassuk azt a jövőt, amit az Atya, mint Úr és Isten már világosan lát. De a kijelentés miatt mi is láthatjuk. Az apostol itt olyan szót használ, amit írásaiban nagyon ritkán, ami az evangéliumban és János írásaiban mindössze ötször szerepel, ez a szó a reménység. Beszél sokat a hitről, de keveset a reménységről. Amikor a reménység szót használja, akkor annak hangsúlya van. Főnévként egyedül itt szerepel, mert Isten kijelentését továbbadva el akarja mondani, mi is az a reménység, amit az ő gyermeke láthat. Ez is láthatatlan valóság, és érezhető, hogy ez a szó több, mint a hit. A reménységet talán úgy lehetne megragadni, hogy az a lelki igazság, kincs, amely messzebb lát, amely látja a jövőt. A hit ebben az értelemben a bizalom a jelenben, vagy a múltra nézve szóló látás. A reménység a távoli jövőre vonatkozó látás, olyan, mint a távcső. Még messze van, de közel hozza. Nem valami bizonytalan vágyakozás, hogy bárcsak elérhetném, hanem teljes bizonyosság, tökéletesen biztos reménység.

Az Úr Jézus mennybemenetele ismét fontos: ő már kétezer éve felment a menyybe, és még mindig hirdeti az ő üdvtette, hogy mi vár minden benne bízóra. Ő az övéit mindvégig megtartja, s hasonlókká leszünk hozzá.

Beszédes az, hogy nem azt mondja, hogy nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk, de ha majd nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk hozzá, hanem azt, hogy mi tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk hozzá. Kétszeresen is aláhúzza a reménység bizonyosságát. Nemcsak lesz valami, hanem ami lesz, azt tudjuk teljes bizonyossággal. A tudni kifejezés nem annyira külső ismeret, hanem inkább belső meggyőződés, tudás, belülről fakadó megismerés.

Mit tudunk? Azt, hogy amikor valami nyilvánvalóvá lesz. Ez a kifejezés vonatkozhat az Úr Jézus eljövetelére, vagy annak a megnyilvánulására, amivé Isten gyermekei formálódnak ama napon. Az írásmagyarázók ezt a két lehetséges magyarázatot elmondják. A mi szempontunkból, az üzenet szempontjából mindegy melyik, mert ha Jézus eljön, akkor biztosan nyilvánvalóvá lesz mivé leszünk. Azt azonban mindenképpen alá kell húzni, hogy hasonlókká leszünk őhozzá.

A Filippiekhez írt levélben azt mondja az ige, hogy Jézus hasonlókká lett hozzánk: "Emberekhez hasonlóvá lévén, engedelmes volt a keresztfa haláláig." Hasonlókká lett a bűnös emberekhez, hogy megválthassa őket, hogy azok Isten gyermekeivé legyenek, hogy aztán kiteljesedhessen mindez abban, hogy ezek a bűnösök - mi is -, hasonlókká lehessünk őhozzá. Az ő számára a hasonlóvá létel szörnyűséget jelentett, a bűnös számára, Isten gyermekének viszont mérhetetlen szeretetet. Őhozzá hasonlóvá lenni, ez, amit viszont nem lehet elmondani itt a földön. Látni lehet hittel és tudni, hogy ez meg fog valósulni, de hogy milyen lesz, azt nem lehet igazán megmagyarázni, azt átélni lehet, majd csak ama napon. A Timótheuhoz írt levélben azt mondja az ige, hogy nekünk olyan közbenjárónk van, egyetlen közbenjáró, Jézus, Isten és az ember között, az ember Krisztus Jézus. Testileg és lelkileg megdicsőült formában örökké való módon hasonlóvá lenni hozzá, mert meg fogjuk őt látni, amint van. Próbálja magyarázni, hogy ez a hasonlóválétel hogy fog végbe menni, mert meg fogjuk látni, amint van. Itt is a látás; most hit által láthatjuk, hogy ez a reménység egyszer meg fog valósulni, az ígéret egyszer be fog teljesülni. Akkor majd megint valamit látni fogunk, tudjuk, hogy akkor már tökéletesen, nemcsak hittel látjuk, hanem valósággal. A Jelenések könyve 22,4-ben is használja János apostol azt a kifejezést, hogy látják az ő orcáját. A "Megfogjuk őt látni, amint van" kifejezés azt jelzi, hogy szoros közösség lesz aközött, akit lát Isten gyermeke, és ez a látás, szoros közösség átformálja őt, újra, meg újra.

A 2Kor 3-ban van egy titokzatos mondat, amit nagyon nehéz értelmezni, de a kijelentés önmagáért beszél, amikor azt mondja: "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélve ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak lelkétől."

Amikor a gyermek látja az édesapját, tudja, hogyan viselkedik, hogyan tekint rá, mit tesz, gondol, együtt él vele, akkor a gyermekben is van egy fajta formálódás, változás. Ehhez hasonló lesz, amikor meg fogjuk látni az Urat. Az már örökké tartó, dicsőséges formában. Addig azonban Isten gyermeke változik szintén. Akiben ez a reménység megvan ő iránta, az megtisztítja magát amint ő is tiszta. Aki hit által, vagy a reménységre tekintő hittel látja, kinek tartja őt az Atya, kicsoda az ő szemében, az látja azt is, hogy az Atya szemében nem tökéletes volta ellenére is kedves, - sőt az Atya azt mondja tökéletes lesz -, az Jézus Krisztusra tekintve, látva az Atya szeretetét, megtisztítja magát. Nemcsak a bűntől tisztítja meg magát, hanem a kételkedésektől, bizonytalankodásoktól is. Még a legelesettebb állapotában is tudhatja, kicsoda ő az Atya szemében. Még a legkiszolgáltatottabb helyzetben is tudja, hogy az Atya mindig gyermekeivel van.

Még a leghitetlenebb állapotban is átéli Isten gyermeke azt, amit a sasfióka, zuhan lefele, de egyszer csak a sas madár alárepül, gondot visel reá. János levele szól a kételkedőkről, a hitetlenekről, a gyülekezetet elhagyókról is, de aki Isten gyermeke, azt a mennyei Atya nem fogja hagyni elveszni. Ha kell, alázuhan, hogy segíthessen, mint a sas madár, a gyermekén. Az a kérdés, hogy Isten gyermekei vagyunk-e, mert Isten mindent megtett ezért.

Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, szeretnénk neked megköszönni, amikor a kételkedésünket, bizonytalankodásunkat a megtérésünkről, üdvösségünkkel kapcsolatban gyógyítottad, megerősítettél a hitre, igéden keresztül adtál teljes hitbizonyosságot nekünk. Köszönjük, amikor mindezt látható módon is tapasztaltuk. Megoldásaidat életünkre, a szabadításaidat, amikor hosszú megkötözöttségekből szabadítottál meg teljesen. Magasztalunk azért is, hogy így szeretsz bennünket, ahogy vagyunk. Megtisztítasz a vétkektől, de elfogadsz bennünket ilyen tökéletlenül is. Köszönjük Urunk, hogy te ezt ki is jelentetted nekünk. Segíts abban, hogy hadd tudjunk mi így tekinteni magunkra. Segíts abban, hogy el tudjuk fogadni magunkat, úgy ahogyan te látsz bennünket, olyanokként, amilyenné te akarsz formálni most is, s majd ama napon. Kérünk téged ezért, hogy mi is tisztuljunk meg mindentől, amitől szeretnél megtisztítani.

Könyörülj meg rajtunk, hogy ne legyünk kishitűek. Segíts nekünk abban, hogy ne vesszen el a reménységünk. Kérünk, segíts, hogy amikor a betegség, vagy fizikai, vagy lelki terhek gyötrése érkezne ránk, akkor is tudjuk, hogy kik vagyunk mi teelőtted.

Urunk, Köszönjük neked, hogy te vigyázol ránk, mint gyermekeidre. Szeretnénk azokért imádkozni, akik gyermekeidnek vallották, vallják magukat, de ez életük nem eszerinti. Segíts értük imádkozni, és őrájuk is úgy tekinteni, azzal az atyai szeretettel, amilyennel te.

Könyörülj meg rajtunk, hogy mint közösség is mutassuk meg, hogy kihez tartozunk.

Kérünk téged betegeinkért, akik nagyon súlyos állapotban vannak, segíts nekik hordozni azt. köszönjük, hogy van hatalmad gyógyítást adni.

Kérünk téged, segítsd meg az érettségizőket, abban a nehéz helyzetben ami most van, nyugtasd meg őket, hogy a sokféle probléma ne tudja elvenni belőlük a lelkesedést, mindazt, amit megtanultak, hadd tudják visszaadni. Kérünk téged, azért, hogy legyen meg a te akaratod a felvételikkel kapcsolatban is az ő számukra. Legyél azokkal is, akik vizsgáznak, segítsd meg őket is Urunk, hogy folytathassák tanulmányaikat örömmel.

Erősítsd meg, Urunk, népünk vezetőit, kérünk. Látod, hogy köztük vannak némelyek, akik hitben járnak. Segítsd őket, a keresztény élet értékeit képviselni e bűnös világban. Könyörülj meg azokon, akik pontosan ez ellen tesznek. Kérünk, hogy ha kell, akaratuk ellenében is tudd használni őket. Hadd kérjük, hogy lehessen olyan köztársasági elnöke népünknek, aki a keresztény értékeket képviseli.

Ámen.