PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. március 25.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


A REMÉNYSÉG PRÉDIKÁTORA


Alapige:Zak 9,11-17

A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz.

Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő foglyok! Még ma kijelentem: Kétszeres kárpótlást adok neked!

Mert kifeszítem Júdát, mint egy íjat, Efraimot nyílnak használom. Felbuzdítom fiaidat, Sion, a görögök ellen, és olyanná teszlek, mint a hős kardja.

Akkor megjelenik fölöttük az Úr, kirepül nyila, mint a villám. Az én Uram, az Úr megfújja a kürtöt, és dél felől támadó forgószélben vonul.

A Seregek Ura oltalmazza népét, győznek, és taposnak a parittyaköveken. Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna, megtelnek, mint az áldozati kehely, mint az oltár sarkai.

Megsegíti őket Istenük, az Úr azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén.

Milyen nagy az ő jósága, milyen nagy az ő kedvessége! Bőven ad gabonát az ifjaknak, mustot a leányoknak.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, hálásan köszönjük, hogy itt lehetünk a színed előtt. Szereteted vonzásának engedtünk, amikor félretéve mindent, idejöttünk és a te isteni gazdagságodból várunk és alázatosan kérünk most ajándékokat. Oly nagy szükségünk van rád és mindarra, amivel te tudsz meggazdagítani minket.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy igaz, amit énekeltünk: siralmas mélységből kell kiáltanunk hozzád.

Bocsásd meg mindazt, amivel az elmúlt héten vétkeztünk ellened és egymás ellen. Bocsásd meg, amikor tisztátalan gondolataink és szavaink voltak, amikor úgy tettünk valamit, hogy egyáltalán nem érdekelt, mi lenne a te akaratod, vagy amikor tudva voltunk engedetlenek veled szemben.

Áldunk téged azért, mert bővölködsz a kegyelemben és gazdag vagy a megbocsátásban. Egyedül ebben reménykedünk, és így merészkedünk most is eléd. Fogadj el minket így, ahogy vagyunk. Nézz a te egyszülött Fiadra, Jézusra, és őérte rajtunk könyörülj meg.

Ajándékozz meg igéddel, amivel egészen újjá tudod formálni az életünket. Legyen a te igéd mindannyiunk számára vigasztalás, bátorítás, intés, amire kinek-kinek közülünk szüksége van. Tedd ezt az együttlétet valóban istentiszteletté. Előtted akarunk hódolni, téged akarunk dicsőíteni, hozzád szeretnénk közelebb jutni. Igéddel és Szentlelkeddel segíts minket ebben.

Ámen.


Igehirdetés

A szokásos énekünk helyett hallgassunk meg most egy ősbemutatót. Dietrich Bondhoeffer német evangélikus lelkipásztor volt, a XX. század egyik legtehetségesebb európai protestáns teológusa. Huszonévesen már a dogmatika és etika professzora. Részt vett egy Hitler-ellenes összeesküvésben, letartóztatták és a háború utolsó napjaiban, 1945. április 9-én agyonlőtték. Viszonylag sokáig volt börtönben, onnan írt egy szép hitvallást a mennyasszonyának. Ezt a verset Dóka Zoltán evangélikus lelkész, lefordította magyarra. Vízi István református lelkész írt hozzá egy nagyon szép dallamot, és Draskóczy László, gyülekezetünk orgonistája ezt a dallamot feldolgozta kórusra. A Palló Imre Énekkar először most nekünk adja elő ezt a művet. Csak néhány sort hadd olvassak belőle, hogyan készül egy hívő ember a halálra, egy XX. századi vértanú. Harminckilenc éves volt, amikor kivégezték.

Áldó hatalmak oltalmába rejtve
Csak várjuk békén mindazt, ami jő.
Mert Isten őriz híven reggel, este,
Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

Ha gyötri, bántja szívünket a régi,
És múlt napoknak terhe ránk szakad,
Megrettent lelkünk vigaszodat kéri,
Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad.

S ha szenvedések kelyhét adod inni,
Mely színig töltött, keserű s nehéz,
Te segíts békén hálával elvenni,
Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

Két héten át Zakariás könyvét olvassuk most sokan, akik a Bibliaolvasó kalauz szerint tanulmányozzuk a Szentírást. De akik nem aszerint olvassák is, tanulságos lehet ezt a helyenként nehezen érthető prófétai könyvet kicsit közelebbről megismerni. Mikor, milyen körülmények között hangzottak el ezek az igehirdetések? Mi volt az a néhány legfontosabb gondolat, amit Zakariás Isten Szentlelke indítására megfogalmazott? És mi ezeknek a gondolatoknak a mai üzenete hozzánk?

Kr.e. 586-ban rohanta le Babilon a kicsi Júda országát. A városokat lerombolták, a jeruzsálemi templomot kifosztották, a földdel tették egyenlővé, és a lakosság színe-javát deportálták Babilonba. A prófétai könyvek alapján mindez a nép bűne miatt történt, de Isten nem vég nélkül büntet, megígérte, hogy legfeljebb 70 évig tart a fogság, a maradékot utána hazaviszi, és újat kezd velük.

Nos, ennek az ideje érkezett el akkor, amikor Zakariásék elkezdték munkájukat. Isten kegyelmét mutatja, hogy nem is kellett 70 évig várni, hanem 50 év múlva, 536-ban a perzsák ledöntötték a babilóniai birodalmat, és a deportált népeknek megparancsolták, hogy térjenek haza. Még abban az évben hazaérkezett a deportált zsidók első csoportja is Jósua és Zorobábel vezetésével. (Ez a két név Zakariás könyvében gyakran szerepel.)

Az első feladatuk a templom újjáépítése volt. Hozzá is láttak nagy lelkesedéssel. A környező népek gáncsoskodása miatt azonban a perzsa udvar ezt hamarosan leállította. Ez nagyon elvette az embereknek az életkedvét, és megtörte azt a lendületet, amivel az újjáépítéshez hozzákezdtek. Ezek után ki-ki csak a maga egzisztenciáját próbálta valahogy erősítgetni.

Hamarosan meggazdagodott egy vékony réteg, nem mindig tiszta úton-módon, ugyanakkor a társadalom nagy többsége egyre szegényebb lett, és ez még jobban megosztotta az egyébként is szétszakadozott közösséget. Egyre jobban éreztette hatását az az 50 év, ami kiesett. Azok, akik hazatértek a fogságból, már ott születtek. Ők már nem látták a jeruzsálemi templomot, nem vettek részt csodálatos légkörű istentiszteleteken. Hiányoztak a gyökereik is, hogy kik is ők tulajdonképpen. Az identitásuk is meggyöngült. Szülőktől, nagyszülőktől sok mindent hallottak, de a világos egy Isten-hit, az erre épülő határozott erkölcs, és az egységes nemzettudat szinte teljesen hiányzott az emberekből. Mivel nem volt rátermett, alkalmas vezető, és nem volt egy olyan eszme, ami összefogta volna a népet, és pozitív jövőképet rajzolt volna eléjük, ezért egyre több gond és nehézség támadt. Ki-ki magának próbálta megszerezni, amit lehetett, de egyébként sejtelmük sem volt arról, hogy mit hoz a jövő.

Egyre nagyobb bizonytalanságban éltek. Vajon jönnek-e még haza a fogságból újabb csoportok? Jön-e erősítés? Mert az ő erejüket kétségtelenül meghaladja a romba döntött ország újjáépítése. Hogyan lehetne kibékülni valahogy a környező pogány és félpogány népekkel, hogy ne áskálódjanak örökké, hanem hagyják őket építeni? Mikor fognak rendeződni a tulajdonviszonyok? Mi kié itt most, hogy hazajöttek? Ki hol rendezkedhet be? Lehet-e majd valamikor becsületesen is gyarapodni, vagy csak így, ahogy némelyek akkor tették? Egyáltalán melyek a mai feladatok, és mit lehet tervezni holnapra, s van-e holnapja, jövője a népnek? Teljes jogbizonytalanság uralkodott. Tudjuk Nehémiás könyvéből, hogy rohamosan terjedt a korrupció. Az embereken a csüggedés, a kétségbeesés lett úrrá, ugyanúgy, ahogy ma is sokakon. Zakariás próféta kora sok mindenben hasonlít a mienkhez.

Ekkor lépett fel Haggeus és Zakariás, két Isten Szentlelkétől áthatott igehirdető. Pontosan tudjuk, hogy mikor, mindkettőjük könyvében ott vannak a dátumok. 520-ban kaptak újra engedélyt, sőt parancsot a jeruzsálemi templom újjáépítésére, és újra neki kellett volna lendülni a munkának, de nem volt kedv. Nem volt reménység. Ki-ki megszokta már, hogy napról-napra éldegélünk. A zsivány gazdagok megszedik magukat, a szegények meg vigyáznak, hogy minél kevesebbet vegyenek ki a zsebükből. Ebből állt az élet, és mindenki érezte, hogy ez így nem igazán élet.

Haggeus próféta a jelenre koncentrált. Azt sorolta el, mik a mai feladataink. Mindenekelőtt a templom felépítése. Újra meg kell ismernünk az élő Istent. Ki Ő? Mit tett eddig az Ő népéért? Zakariás pedig a jövőbe mutatott és Isten ígéreteit hangsúlyozta. Olyan szépen kiegészítették egymást. Haggeus egyre újabb prédikációkat mondott, hogy most mi a feladatunk, de Istenre mutatott ő is. Zakariás pedig azt mondta: ha a mostani feladatainkat elvégezzük, mi vár ránk. Már akármilyen elképzelhetetlen is az számotokra, van jövőnk. Isten ennek a népnek szép jövőt készített. Mit képzeltek, miért hozott haza minket a fogságból? Neki terve van még a népével. Egészen konkrétan hirdette Zakariás Istennek az ígéreteit.

Ő a reménységnek a prédikátora volt. Látták mindketten, hogy azért nem tud a nép bízni Istenben, mert nem ismerik. Nem tudják, ki az élő Isten. Megszokták Babilonban, hogy vannak bálványok, embercsinálta úgynevezett istenek, amiktől semmit nem lehet remélni, mert fából, kőből kifaragták őket, de tehetetlenek. De van az egy, igazán élő Isten, aki megbizonyította magát a nép múltjában sokféleképpen, de ezt nem tudják, vagy elfelejtették, vagy nem érdekli őket.

Zakariás igehirdetéseinek három fontos gondolata volt: beszélt újra és újra Isten igazságosságáról, nyomatékosan Isten irgalmas voltáról, és mint említettem, Isten ígéreteit próbálta az emberek fejébe és szívébe bevésni. Könnyű megjegyeznünk, mert magyarul mind a három szó i-vel kezdődik. Isten igazsága, irgalmassága és ígéretei voltak ennek a prófétának az igehirdetései középpontjában.

Miket mondott erről?

1. Mindenekelőtt arról szólt, hogy Isten igaz bíró, aki megbünteti az Ő népét is a meg nem bánt és meg nem vallott bűnökért, de megbünteti a népe ellenségeit is minden bűnükért. Azokért is, amikre azok már nem is emlékeznek. Mert nem lehet következmények nélkül vétkezni. Megtévesztő, hogy Isten nem azonnal ítél, kivár, és a gonoszok éppen ezért belemerülnek a bűneikbe. Azt hiszik, nem lesz annak semmi következménye, pedig lesz. Isten számon tartja a bűnöket. Csak azokat törli, egyszer és mindenkorra, amiket valaki bűnbánattal megvallott, elhagyott és kérte az Ő bocsánatát.

Abban a helyzetben a kis embereknek - és a sokaság ezekből állt - ez nagy vigasztalás volt. Ez azt jelentette, hogy ne keseredjetek el a sok gazemberség miatt, ami körülöttetek van, és ami sokszor nektek is kárt okoz. Ne ti akarjatok bosszút állni. Ne abból álljon a beszélgetésetek, hogy ezeket meg azokat szidjátok állandóan. Legfőképpen ne kövessétek az ő rossz példájukat, mert nem lehet következmények nélkül vétkezni. Isten megbünteti a bűnt. Isten igazsága érvényesül.

Az egyik különös látomásának a magyarázatában hallja a próféta Istentől ezt. "Akkor ezt mondta nekem: Ez az az átok, amely eljut az ország egész területére. Mert ennek következtében fog megbűnhődni minden tolvaj, és ennek következtében fog megbűnhődni és esküdöző. Kibocsátottam az átkot - így szól a Seregek Ura -, és behatol az a tolvaj házába, meg annak a házába, aki az én nevemre hamisan esküszik. Ott marad annak a házában, és elpusztítja azt gerendáival és köveivel együtt." (Zak 5,3-4).

Sokan úgy szedték meg magukat, hogy csaltak, loptak, hazudtak. Úgy épültek házak, hogy az építőanyag, meg a rávaló pénz egy része lopott volt, és élnek benne boldogan, sőt dicsekednek, hogy milyen előkelő házaink vannak, az Úr temploma meg még romokban van. De Isten látja azt, hogy miért dolgoztak meg valóban, és mi a lopott gerenda, meg a lopott tégla az épületben. És ha azt meg nem bánják, jön az ítélet.

Ilyen szemléletesen próbálta Zakariás a nép figyelmét Isten igazságosságára irányítani. A legszomorúbb az volt, és ez mutatta, milyen mélyre süllyedt a nép, és mi is ma, hogy már nem is látják a bűnt bűnnek. Azt olvassuk a könyv vége felé: "Vétkeznek, és nem tartják azt bűnnek." Sőt, megmagyarázzák. Aki lop, az ügyes, aki csal, életrevaló, aki hazudik, jó diplomata, aki házasságot tör, egy természetes ösztönnek ad természetes kielégülést. Nem tartják azt bűnnek.

A büntetésük egyik része, hogy rossz vezetőket kapnak. Ezt mondta az Úr nekem: (...) Olyan pásztort fogok támasztani az országban, aki az elveszettekkel nem törődik, az elkóboroltakat nem keresi meg, a sérülteket nem gyógyítja, a fáradtaknak nem viseli gondját, de a kövéreknek a húsát megeszi, és körmeiket letördeli. (Zak 11,16). Ez maga ítélet, de az ilyeneken is bekövetkezik az ítélet. Ezt mondja az Úr: "Fellángol haragom a rossz pásztorok ellen és megbüntetem a nyáj élén járókat." (10,3).

Isten tehát nem felejti el a meg nem bánt bűnöket. Isten igazságos, és nem nekünk kell igazságot tennünk. Ilyen újszövetségi igék juthatnak eszünkbe, hogy "Magatokért bosszút ne álljatok. Hagyd az igazságosan ítélőre." Isten azt mondja: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek."

Zakariás tehát próbálja az általános fejetlenség és törvény nélküliség idején nyugtatni a kisembereket. Bízzatok az Úrban! Ne arra vágyakozzatok, hogy Ő bosszút álljon a gonoszokon, Ő meg fogja keresni mindenkinek a bűnét. És amikor mindenki csak sütögeti a maga kis pecsenyéjét, amikor ügyeskednek, helyezkednek, erőszakoskodnak az emberek, amikor megalkusznak, vagy kétségbeesnek, Isten akkor is a helyén van, és Ő teszi a dolgát. Isten igaz bíró. Várjátok ki, amíg Ő igazságosan ítél.

2. A másik gondolata, ami vissza-visszatér igehirdetéseiben, hogy ugyanez az Isten irgalmas pásztor. Érdekes, hogy ezt a metaforát, Isten pásztor, többször is használja. Ezzel mindig azt akarja szemléltetni, hogy Isten gondoskodása, védelme - az olvastuk -, kedvessége nem szabad, hogy feledésbe merüljön. Vegyék észre az emberek, hogy ki az ő Istenük. Tele van irgalommal. Nem arra vár, hogy elverhesse a port a bűnösön; arra vár, hogy megtérjen a bűnös, és ne kelljen ítélni. Arra vár, hogy az Ő irgalmát, kegyelmét, ajándékait kiáraszthassa a benne bízókra.

Azért olvastam fel az elején a 9. rész végét, mert ebben a hosszú körmondatban minden állítmány, ami Istenre mint alanyra vonatkozik, ezt a kedvességet, ajándékozást, jóságot, irgalmat, hűséget, kegyelmet akarja szemléltetni. Isten békét teremt a népek között. Elegük volt már a háborúból és annak a következményeiből. Isten szabadon bocsátja a foglyokat, hazahozza azokat is, akik még ott vannak. Térjetek vissza reménykedő foglyok! Megjelenik felettük az Úr, ha bárki bántja őket. Isten jelenléte nyugalmat adhat az embereknek. Megoltalmazza népét az Úr. Megsegíti őket Istenük, az Úr. Pásztorolja népét, mint egy nyájat.

Ezt a felsorolást nem is lehet másként befejezni, csak egy himnikus lelkesedéssel: "Milyen nagy az Ő jósága, és milyen nagy az Ő kedvessége." És a folyamatosan nélkülöző népnek elhangzik az ígéret: "Bőven ad gabonát az ifjaknak és mustot a leányoknak." A kenyér és a bor, a gabona és a must volt a jelképe a táplálékban való bővölködésnek. Isten végre bőségre segíti az Ő népét.

Pedig nem érdemlik meg, de nem is az érdemünk szerint ajándékoz soha. Még csak nem is a szükségünk szerint, hanem az Ő kimondhatatlan gazdagsága szerint.

Reménykedjék tehát a nép Isten irgalmában. És hogy ennek milyen sokféle bizonysága van és lesz, azt szinte nem győzi sorolni, és sokszor egy-egy képbe tömörítve mondja el, amely képnek egy részét mi nem nagyon értjük első olvasásra. Megvan azoknak a jelentése. Ígéri mindenekelőtt azt, hogy "Hazahozom őket és újra Jeruzsálemben laknak." Jeruzsálem romokban állt akkor. "Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek valósággal és igazán." Isten ismerte a nép szívében levő sok kételkedést, bizonytalanságot, hitetlenséget. Miután elhangzik az ígéret, még hozzáteszi: "valósággal és igazán".

Gondoljuk el: romokban van egy város, hazajönnek a fogságból azok, akik nem is látták még a várost. Isten azt ígéri, hogy "A város terei megtelnek fiúkkal és lányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken." Kisfiúk, kislányok bújtak az ellenség elől évtizedeken át. Most a tereken vígan játszadoznak. És öregek is lesznek - mert sokan nem élték meg az öregkort. Elpusztultak a nyomorúság meg a háborúk miatt. Az öregek gyönyörködnek bennük. Mindennek az a magyarázata, hogy "Úgy határoztam - mondja az Úr -, hogy jót teszek veletek. Ne féljetek!" (8,5, 8, 15).

Őrajtuk is beteljesedett az ítélet. A babiloni fogságban Isten megtisztította az Ő népét, de most úgy határozott jót tesz velük. És olvasunk ilyen képeket, amelyek akkor rendkívül erőteljes biztatásnak számítottak: (Jeruzsálemnek nincsenek falai, ki van szolgáltatva az ellenségnek) Azt mondja Isten: "Tűzfal gyanánt leszek körülötte." És "aki titeket bánt, az én szemem fényét bántja." Ennyire azonosul Isten az Ő népével. "Mert irgalmas leszek hozzájuk, olyan leszek, mintha nem is vetettem volna el őket." (10,6).

Egészen új szakasz kezdődik Isten népe életében. A megbánt múltra fátyolt lehet borítani, előre kell nézni. Van jövője a népnek. Isten értelmes, szép jövőt készített, bízzanak ebben.

Ilyen a mi Istenünk. Ilyen volt akkor is és ilyen ma is. Lehet rá számítani. És még a halál árnyékában, a kivégzés előtt nem sokkal is a benne hívő ember mondhat ilyet: "Áldó hatalmak oltalmába rejtve csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő." Ez a hívő ember meggyőződése.

3. Zakariás igehirdetéseiben visszatér: a jövő. Most már nem olvasom az idézeteket. Biztosítja az Ő népét először arról, hogy a templom felépül, nem valamikor a bizonytalan jövőben, hanem azt mondja: amely kezek elkezdik építeni, azok a kezek fogják befejezni. Tehát lássatok munkához! Akik most a falat rakják, részt vesznek a felszentelő istentiszteleten, meg utána a naponkénti áldozatban. Isten megsegít titeket, és ez hamarosan bekövetkezik.

És mi lesz a jellemzője ennek a jövőnek? Az, hogy a nép, amelyik most ismeri is, meg nem is az Istenét, újra megismeri Őt alaposan, éppen ezért elismeri olyan hatalmasnak és irgalmasnak, amilyen Ő valójában, és elkezd engedelmeskedni neki. "Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név." Az Ő népe pedig megtanul újra beszélgetni az ő Istenével, megtanul imádkozni. "Segítségül hívják nevemet, én pedig meghallgatom őket. Ezt mondom: én népem. Ők pedig ezt mondják: Urunk, Istenünk." (14,9, 13,9)

Megerősíti a szövetséget Isten, megújítja a régi szövetséget. Ennek a szövetségnek a védelmében lesz a nép. És ezt a jövőt az jellemzi, hogy a jelenlevő Isten szentsége kiárad népe egész életére. Ezeket a furcsa képeket szintén nem értjük mi, pedig ezek rendkívül erőteljes biztatások voltak akkor: "Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: az Úr szent tulajdona. Az Úr házában még a fazekak is olyan szentek lesznek, mint az oltárnál használt kelyhek." (14,20).

Ez azt jelenti, hogy olyan istenfélővé válik a mai tudatlan és Istenét elhagyott nép, hogy Isten uralma valósul meg a hétköznapi életben is. Egyáltalán nem válik külön profán és szent, hétköznapi és ünnepi, hanem ünnepivé válik az emberek egész élete, a hétköznapjaik is, mert azokban is Istenre figyelnek, az Ő akaratát igyekeznek keresni és teljesíteni, és Isten szentsége kiárad mindenhova: házasságra, családra, pénzügyekre, az egész gazdaságra, társadalomra, politikára - mindenre. Isten ténylegesen Úr lesz ismét az Ő népének az életében.

Itt hangzanak el azok a szép messiási jövendölések, amik ott ragyognak Zakariás könyvében. Kicsit homályosak és titokzatosak, de aki az Újszövetséget ismeri, ráismer: ez is, ez is beteljesedett Jézus életében. Olvasunk valakiről, akit 30 ezüstért eladtak. Utána azt a 30 ezüstöt az Úr házában szétszórták.

Ki lehet ez? Tudták-e Zakariás hallgatói? Olvasunk arról, hogy ugyanezt a valakit átszúrták, de utána egész Jeruzsálem gyászol. Ki lehet? Ugyanez a valaki egy kis szamárnak a hátán megérkezik a szent városba, amely akkor már felépül, mint a világmindenség királya. Hát ez meg ki? Ilyeneket a Messiásról jövendöltek a próféták. Mindez szó szerint teljesedett Jézus Krisztus földi életében.

Ennyire igaz az, amiről a múlt vasárnap volt szó: ezt jelenti a Biblia ihletett volta, hogy Jézus előtt 520 évvel a Szentlélek kijelentett valamit egy prófétának, amit talán ő maga sem értett, hogy mit jelent: 30 ezüstpénz, átszúrják, gyászolják, bevonul a szamáron. Ki ez, mi ez, miért teszi? De ott vannak a Jézusra vonatkozó próféciák, amik félezer év múlva szó szerint beteljesednek, és Jézusban szemlélhetjük leginkább az Isten igazságos és irgalmas voltát, ígéreteinek beteljesedését.

Itt a megterített úrasztalánál különösen is időszerű, hogy rámutassunk arra, hogy Isten igazságossága és irgalmas volta egyidejűleg teljesedett be a legnagyobb mértékben Jézus Krisztus golgotai keresztjén. Mert ott nyerte el igazságos büntetését a bűn, és ott derült ki, hogy milyen irgalmas Isten a bűnös iránt. Aki ezt hiszi, az kegyelmet kap, annak van jövője nemcsak itt a földi küzdelmek között, hanem az örökkévalóságban is. Arra érvényes igazán, amit olvastunk alapigénkben: "Irgalmas leszek hozzájuk, és olyanok lesznek, mintha nem is vetettem volna el őket."

Isten igazságos, Isten irgalmas, Isten az ígéreteit megtartja, és mindezt egyedül Jézusért. Jó lenne, ha megtelne a szívünk hálával mindezért. Jó lenne, ha őszinte bűnbánat lenne a szívünkben mind amiatt, amit meg kell vallanunk, és el kell hagynunk. Jó lenne, ha ezek után egészen telítődnénk az élő Istenbe vetett bizalommal, és a benne való reménységgel. És tudnánk olyanokat mondani személyes hitvallásunkként, amit Istennek egy régebben élt gyermeke mondott:

Adj hálát az Úrnak, és el ne feledd,
Sok jót tett már eddig veled.
Ő Jézusban teljes bocsánatot ad,
Amint vagy, csak add át magad.

Csak bízd rá magad, ha sötét éjjelen
Reménytelenné lett minden.
Ha megbántottad, akkor is hűn szeret,
Ő van hozzád legközelebb.

Akkor próbálja elsorolni, hogy kinek ismerte meg Istent:

Irgalmas, türelmes, kegyelmes Úr Ő!
Nincs más Atya ily szerető,
Tenger mélyére veti bűneinket,
Jöjj, dicsérjük Istenünket!


Imádkozzunk!

Köszönjük, Atyánk, hogy te valóban ilyen vagy, és ezzel még koránt sem mondtunk el mindent rólad.

Áldunk téged azért, ha egészen személyesen is tapasztalhattuk már, hogy te irgalmas, türelmes, kegyelmes vagy, aki akkor is hű maradsz, ha mi sokszor hűtlenkedünk. Áldunk és magasztalunk téged ezért.

Nem akarunk visszaélni a te türelmeddel és irgalmaddal. Szeretnénk élni belőle. Ajándékozz meg mindnyájunkat azzal, hogy bűnnek lássuk a magunk életében azt, ami szerinted bűn. Ajándékozz meg minket a bűnbánat őszinte könnyeivel, hogy a bűnbocsánat el nem múló öröme is a miénk lehessen. Segíts így jönnünk most a te asztalodhoz is.

Köszönjük, hogy reád bízhatjuk népünknek a jövőjét. Hisszük, hogy nekünk is készítettél jövőt. Olyan sok mindent megteszünk azért, hogy elrontsuk a saját jövendőnket. Áldunk azért, hogy kegyelmed nagyobb, mint minden bennünk rejlő gonoszság. Diadalmaskodjék a te irgalmad és kegyelmed a népünk jövőjét illetően is.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy mi is kevéssé ismerünk téged. Ezért nem tudunk igazán bízni benned. Segíts, hogy növekedjünk a te megismerésedben, a kegyelemben, az alázatos, neked engedelmes szent életben.

Adj a szívünkbe egészséges szomjúságot igéd után, hogy igédet tanulmányozva is jobban megismerjünk, és könnyebb legyen reád bízni magunkat, szeretteinket, népünket.

Ezzel a bizalommal hozzuk eléd most a legszemélyesebb gondjainkat, terheinket, hálaadásunkat. Adj nekünk világosságot, tanácsot, eligazítást. Szentlelkeddel támogass, hogy könnyű legyen engedelmeskednünk neked. Kérünk, tégy minket áldássá mások számára is.

Ámen.