PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. április 17.
(vasárnap este)

Varga Róbert


BOLDOG SZELÍDEK 5.


Alapige:Mt 5,5

"Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet."


Imádkozzunk!

Urunk, megvalljuk neked őszintén, hogy sokszor csak énekeljük ezt a szép éneket, de talán a szavait nem is gondoljuk végig. Köszönjük, hogy csodálatos ígéret ez, hogy a te szelíd, kedves tekinteted, lényed látja a mi lelkünket, szívünket, életünket, s ugyanakkor kemény figyelmeztetés is, hogy a te tekinteted elől semmit nem lehet, s nem tudunk elrejteni. Köszönjük mindkettőt.

Urunk, te tudod azt, hogy ezen a mai estén mire van szükségünk. Arra a biztatásra, hogy körülveszel minket, megtartasz bennünket, szereteteddel és irgalmaddal átölelsz minket, s újra és újra hittel ajándékozol meg, vagy pont hitben járva, vagy éppen hit nélkül tengődve arra a kemény szóra van-e szükségünk, ha így marad minden, akkor a te ítélő kezeddel kell találkoznunk.

Köszönjük, Urunk, hogy te soha nem téveszted el az üzenetet, a személyeset, a nekünk szólót. Újra és újra arról beszélsz nekünk, és arról beszélsz velünk, ami igazán fontos a mi életünkben. Így kérünk, hogy ezt a mai közösséget, veled való találkozást, gyülekezeti alkalmat, istentiszteletet áldd meg a te igéddel, Szentlelkeddel, irgalmaddal, szereteteddel, hatalmaddal, és hogyha kell, akkor a te megítélő szavaddal.

Ámen.


Igehirdetés

Egy gyár tulajdonosa vívódott magával, és sokszor, egyre gyakrabban került ellenkezésbe a munkásaival is. Ideges és nyugtalan volt. Ezt maga is észrevette, ez a ritkábbik. Elment egy orvoshoz, akit régóta ismert már, aki kiváló specialista volt, s az a vizsgálat után a következőt mondta: "Önnek semmi baja, de új életfilozófiára van szüksége. Az Istentől kapott szeretetre és szelídségre." Aztán átnyújtott az illetőnek egy háromezer dollárról szóló számlát. A férfi elment nagyon felháborodva. Fölhívta annak a gyülekezetnek a lelkészét, amely a közelben volt, és ahova időnkén, ritkán, nagy ünnepeken elment, s a következőt mondta: "Tudja, mit mondott nekem ez az orvos? Azt mondta, hogy új filozófiára, életvitelre, életfilozófiára van szükségem. Isten szeretetére, és a tőle való szelídségre. És ezért a tanácsért háromezer dollárt fizettetett velem."

A lelkész pedig csöndesen a következőt válaszolta: "Igaza volt az orvosnak. Önnek erre van szüksége. Isten szeretetére, s a tőle való szelídségre." Erre a férfi lecsendesedett, és a következőt kérdezte: "Akkor most mit tegyek?" A lelkész adott neki ajándékba egy Szentírást, meg egy pár olyan könyvet, ami a hit kérdéseivel foglalkozik. Ez az illető elkezdte ezeket olvasni, és valóban új életfilozófiát kapott, sőt egészen új életet kapott Jézustól ajándékba, és ezt a munkások is kezdték látni. Azt a szeretetet és azt a szelídséget, amellyel attól kezdve, ha nem is azonnal, de egyre inkább bánt és beszélt velük. Később mondta el ez az üzletember, hogy valójában mindazért, amit kapott, nem is volt sok a háromezer dollár. Sőt, ezt az új életfilozófiát, de nevezzük most már néven, keresztyén hitet igyekszik az óta is bevinni Amerika üzleti életébe.

Milyen különös vers is az, amit Itt Jézus mond? "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." Nem lehetne csodálkozni, ha valaki azt mondaná: lehet, hogy itt valami szövegtévesztés került be az újszövetségi fordításba, hiszen pont Jézus élete, sőt életének a vége, sorsa azt mutatja, hogy ezen a világon egyáltalán nem a szelídek uralkodnak, és nem a szelídek öröklik a földet. Az óta sem változott sokat a világ.

Az emberek között a szelídeket, a szelíden fellépőket nem sokra becsülik. Aki erélyes, aki határozott, aki olyant, mint egy masszív, kemény filmhős: üt, vág, aztán kérdez. Azokat igen. Azokat elfogadják, becsülik. Aki dicsőségre törekvő, bosszúálló, mindent elsöprően, ha kell, kegyetlen is tud lenni, az valahol érték sokak szemében, ha nem is mindenki szemében.

A szelídek pedig általában nem érvényesülnek, hiszen mindenhol, s ha lehet, mindenki háttérbe szorítja őket. A szelídség sokak szemében gyengeséget, mulyaságot, határozatlanságot vagy tétovaságot jelenti. Ezek a tulajdonságok pedig a mai világban - ahogy a fiatalok mondják az ifjúsági órákon - nem nyerők. A szelídség nem nyerő. Ma nem ilyenek kezében van a Föld dolgainak intézése.

Valaki egy beszélgetés során a következőt mondta: "Tudja, én már csak három dologban hiszek: a könyökömben - ugye azzal halad előre a munkahelyén -, a pénzemben - mert amit lehet, pénzen megszerez, s lassan már minden megszerezhető - és a nemi szervemben - mondta kedvesen ez a fiatalember.

Tényleg a gyengeséget és egyfajta együgyűséget jelenti az, hogyha valaki szelíd, alázatos, ha olyan, amilyen szót itt Jézus használ? Hogyan is mondja ezt: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." - a mai ember? Boldogok az okosok, mert csodálják őket a barátaik. Boldogok a törekvők, mert ők karriert csinálnak. Boldogok a gazdagok, mert sok barátjuk van, és jólétben élhetnek. Boldogok a csalók, mert általában ezt nem veszik észre, s mindenki ügyes embernek hívja őket. Boldogok a házasságtörők, mert ők megteszik azt, amit sok férj és feleség szeretne megtenni, de nem mer. Boldogok a hazugok, mert az embereknek bátor hősök kellenek.

Manapság az Isten nélküliség mutációinak félelmes változataival találkozhatunk. És a dolgokról való ilyenfajta gondolkodás behatol még a gyerekszobába is. A gyerekeinknek nagyon sokszor harci repülőgépet adunk játék céljára, meg olyan pisztolyokat, amelyekből műanyag golyókat lehet kilőni. Az élvezetünket szolgáló ipar és kereskedelem pedig alkalmazkodik a vevők durva szokásaihoz. Ilyen árukat és olyan reklámszöveggel vagy képpel adnak a kezünkbe, amilyenre általában az emberek vágynak, s ezt igyekeznek kitalálni. A filmek, cselszövések, árulások, házasságtörések, és a beteges szexualitás normálisnak beállító képeit hozzák elénk, és az ember legyint, s azt mondja: nincs mit tenni, jobb nem szólni semmit sem.

A ponyvairodalom és a bulvársajtó is nagyban hozzájárul a morális káosz egyre szélesebb elterjedéséhez, és az agresszív indulatok táplálásához. Ez a barbárságba való visszasüllyedés a szociális élet egyre nagyobb területeire terjed ki. A civódás, sőt a fizikai erőszak, verekedés az általános iskolák alsóbb osztályaiban is sokszor általánossá kezd válni. Magas rangú állami tisztviselők heves vitában gyalázzák egymást, s vannak a világon olyan parlamentek, ahol egymásnak esnek a képviselők, és életveszélyessé válhat egy-egy ülésen részt venni.

Pedig Platón, az Állam című írásában már Krisztus előtt arra kéri az állam jövendőbeli vezetőit, hogy legyenek szelídek. És ott ugyanazt a szót használja a görögben, csak a klasszikusban, amit később olvasunk az újszövetségi görögben, s ahogy lefordították görögre Jézus arám szavát.

De hogyan terjedhetett el ennyire a durvaság, az agresszív viselkedés és annak minden válfaja? Úgy, hogy elfelejtettük, és nem vesszük komolyan Jézus intését: "Boldogok a szelídek."

Hatványozottan felmagasztalják ebben a világban a bűnt, és elértéktelenítik az igazi erényeket. Hetente - szerényen önmagukat a humor nagy ágyúinak becéző vagy tartó emberek - sokszor beteges gondolkodású és nihillista felfogású egyének bomlasztják az erkölcsöt, gúnyolják a keresztyénséget, és reklámozzák a homoszexualitást. Mi is sokszor végignézzük, néha még mulatunk is, és elfelejtjük, hogy milyen méreg az, amit lassan, de biztosan és szívósan csöpögtetnek a nézők és a hallgatók szívébe. Az élet szinte minden területén átfordult az erkölcs az erkölcstelenségbe. Elég bármi bugyutaságot, éktelen ízléstelenséget bemutatni valakinek, és fő műsoridőben, az adófizetők pénzén, köztük a keresztyén adófizetők pénzén is benne lesz a tévében. És a bíróságok olykor, bár egyre gyakrabban az erősebbnek adnak igazat, s csak a második és harmadik tárgyalás és ítélet után győzedelmeskedhet még egyelőre a jog és az igazság.

Mások, akik művésznek titulálják magukat, azt mondják, hogy oda kell állni a füvet szívók mellé. Van olyan, aki azt mondja, hogy én is úgy tudok művészeti alkotást létrehozni, hogy füvet szívok. De nem egyszer ez a művészeti alkotás kimerül abban, hogy arra szólítanak fel: fejbe kell rúgni a másikat, ki kell belezni, likvidálni kell. S ezt művészeti alkotásnak nevezik. És melléjük állnak olyan magukat híres embereknek tartók, akik közül az egyik filmrendező a filmje végén egy vörös színű, vörös csillagos helikoptert eresztett le egy térre, s az volt a megváltó, az emberek megváltója.

Minél romlottabb és kábultabb a mai nemzedék, annál jobban lehet félrevezetni őket. Pompás képességet mutatunk a háborús dolgokban, és félelmetes hiányokat az udvariasságban, a szelídségben, az erkölcsben és a hitben. Ezeket a dolgokat látva - sokszor mi magunk is magunkon érezve a hatásokat -, nem csoda, hogy valaki azt mondja, hogy nem tévedés, hogy azt mondta Jézus, hogy boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet? Valamit rosszul mondott Jézus. Rosszul fordították a szöveget!

De valóban boldog az, aki agresszív, aki nem szelíd, aki könyörtelen és irgalmatlan? Újra és újra kiderül ám az, ha máshol nem, egy-egy beszélgetés során, hogy ez egyáltalán nem így van. Mert, amikor bemegy egy ilyen ember valahova, ahol beszélnek, és hirtelen elhallgat mindenki, akkor már nem is olyan boldog. Nem is olyan büszke. Amikor, ha látja, hogyha megjelenik ő, az erős, a határozott, az agresszív, akkor lefagy a mosoly az arcokról, akkor már nem is annyira boldog, büszke és határozott. Hanem boldogtalan, izolált, sokszor gyűlölt és befalazott, megvetett ember.

Mit jelenthet akkor Jézus szava, amikor azt mondja: boldogok a szelídek? Azt jelenti, hogy a szelíd ember kenyérre kenhető? Akkor a szelíd hívő mindenkinek a szőnyegévé kell, hogy váljék, és sétálhatnak rajta nyugodtan, s lelkileg taposhatják, ami belefér? Ezt jelenti? A szelídséget fegyverként használó embereket nevezte Jézus boldogoknak? Semmiképpen. Jézus a hegyen egy arám szót mondott, ami jelent szelídet is, és jelent alázatosat is. S ezt fordították le aztán görögre. Mindkét szelíd szó azt az embert jelenti, aki szüntelenül, folyamatosan, Isten ellenőrzése, vagy idegen szóval kontrollja alatt él, akinél csak egész rövid időre szakad meg ez a közösség Jézus Krisztussal. Maga Jézus ezzel a szelídséggel élt és szolgált. Ebbe a szelídségbe belefért az a határozottság is, hogy amikor kellett, akkor a kufárokat kiverte a templomból, mert az imádság házát latrok barlangjává tették. Úgy beszélt, amikor például a Hegyi beszédet mondta, hogy a sokaság álmélkodott a szavain. Meg is jegyzik: úgy beszél, mint akinek hatalma van. A szelídség hatalmával és erejével beszélt Jézus.

A ma embere azt mondja, hogy csak semmi szelídség, mert a végén a fejemre nőnek, és sok igazság van ebben is. A mai ember azt mondja, és így ragoz: én, én és újra én. Én vagyok a legfontosabb. Én vagyok a király. Engem kövessetek. Rám figyeljetek. Én, én, én. A bibliai ragozás pedig így hangzik, és valóban így van Mózes könyvében: ő, te, én. Első az Isten, második a felebarát, és a harmadik vagyok én, ha egyáltalán fontos még az, hogy mi történik velünk.

Jézusra nem az első ragozás volt igaz, hanem ez: Ő, az Atya mit akar. Ez volt a legfontosabb. Aztán, mi történik azokkal, akikhez Őt az Atya küldte? És a végére maradt, hogy vele mi lesz, de ez nem is volt olyan lényeges. Volt, hogy fejét nem volt hova lehajtania. A rókáknak volt barlangjuk, Ő sokszor a tengerparton aludt, és nem volt saját lakása.

Milyen a szelíd ember a Biblia tanítása szerint? Először is tapintatos. Azt látja meg, amit feltétlenül meg kell látnia, és időnként egyáltalán nem látja meg azt, amit meg nem kell észrevennie. Gyöngéd másokkal. Gyöngéd a feleségével nemcsak lelkileg, hanem testileg is. Fontos a lelki közösség, és fontos az, hogy vajon szexuálisan boldoggá teszi-e a feleségét vagy a férjét? Gyöngéd a szavaiban, és gyöngéd a cselekedeteiben is. Gyöngéden és szeretettel, ha kell, és tapintatosan megmondja az igazat is. De neki a másik boldogsága és előrejutása a legfontosabb, ha kell, akár súlyos árat is fizet ezért.

Azután áldozatkész, ad a másiknak idejéből, szeretetéből, lelkéből, türelméből, irgalmából, és ha kell, a pénzéből is. Negyedszerre figyelmes. Nem azt figyeli, hogy hol döfhet hátulról a másikba, hanem azt figyeli, hogy hol segíthet a másiknak, és ha kell, a másikon. Hogy tudja a másik vétkét elfedni. Mi olyan sokszor felfedjük az ige ellenére a másik bűnét és vétkét.

Mert az Isten szerint szelíd emberben ott van az Isten szeretete, az agapé szeretet, amely sok vétket elfedez.

A közéletben is egyre inkább azt látjuk, szinte most már minden csoportosulásnál. Mocskolni a másikat, talán akkor jobban kitűnik az, hogy én milyen vagyok. Azért teszem őt olyanná, hogy én szerezzek előnyöket az emberek előtt.

Azután ötödször a szelíd ember türelmes. Ez nem azt jelenti, hogy fát vághatnak a hátán, s beletaposhatják a sárba. A hívő ember nem mások lábtörlője és törölközője. De türelemmel meghallgatja, elhordozza, és elfogadja időnként azt, hogy a másik másképpen gondolkodik, él, szeret, más gondolatai vannak, mint neki.

A hívő keresztyén tisztelheti igazán a másságot, amiről annyi blablát hallunk. Az igazán hívő keresztyén tudja türelemmel elhordozni a másikat, és szeretettel is. Szelíd türelemmel szereti a másikat.

Aztán a szelíd ember átlátszó életű. Egyszerűen azért ilyen, mert nincs mit takargatnia. Tiszta az erkölcse, tiszták a pénzügyei, tiszta a házassága, tiszta az adóbevallása. Tisztán bevallja az alkalmazottak bérét, kifizeti a járulékot. Tiszta a tekintete, mert Jézus megtisztította a szívét. Ez a tisztulás elhatott életének minden kicsiny és nagyobb területére is.

A szelíd ember megbocsátó, mert ő is bocsánatból él. Tudja, hogy minden bűnére Jézustól kap bocsánatot. Nem akar gyűlölni, ezért az ilyen ember nem érdekes sem a tévének, sem a rádiónak, sem a bulvárlapoknak. Hát mi van abban érdekes, ha valaki nem hajlandó gyűlölni az ellenségét? Rendesen akar élni a feleségével. Szeretetben és irgalomban neveli a gyermekeit. Próbál a fizetéséből kijönni, azt jól beosztani. Nem csal, nem lop, és nem akar hazudni sem. Semmi izgalmas nincs az életében. Erről nincs mit írni, s nincs mit beszámolni. Aki megbocsátó és szelíd lelkű ember.

De vannak ám olyanok is, akik Isten-hit nélkül is ilyen szerencsés alkatú emberek, genetikai örökségként hajlandók és hajlamosak a szelídségre. Szelídek, mert apjuk vagy nagyanyjuk ilyen természetű volt. Jézus itt másról beszél.

Azt mondja, hogy boldogok azok a szelídek, akik az Istentől kapják, és az Isten szerint való módon szelídek, ahogy azt az ige mondja. A hitből fakadó szelídségről beszél Jézus.

Sokan úgy gondolják, hogy a nem szelíd ember indulatos. Mi magunk is, még a hívő emberek is ezt a bűnünket mentegetjük leginkább. Olyan volt a helyzet. Felhúztak, felment a pumpa, kikészítettek, kipurcantottak, és mindenféle szót, jelzőt lehet erre használni. Nem tehetek róla, még mindig ilyen a természetem. De arról már tehetünk, hogy Jézus segítségével sem akarunk szelídebb, szelíd emberré válni.

De vannak olyan haragosok is, akik a haragjukat nem mutatják ki. A zárkózott emberek. Életveszélyes a zárkózottság. Belül, a zárt szív mögött mennyi sötétség rejlik időnként. Nem mutatják ki a haragjukat, hanem mélyhűtik. A mirelit-haragú emberek. S aztán, amikor az adott helyzet jön, akkor felolvasztják, és akkor, ami belefér, és akkor megkapja a másik, évekre visszamenőleg, ami belül van.

A szelídség tehát nem velünk született tulajdonság. Természet szerint mi testi emberek vagyunk, és nincs bennünk az Isten Lelkének szelídsége.

A Szentírás azt mondja, hogy öltsétek magatokra, mint Isten választottai, szentek és szeretettek a könyörületességet, a nyájasságot, a szelídséget, az alázatot. Öltsétek föl, vegyétek föl! Ez azt jelenti, hogy a nélkül mezítelenek vagyunk, ha ez nincsen rajtunk. Ha ezt Isten mondja, akkor biztos, hogy igaza van.

Máshol azt mondja Jézus, hogy tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. Nemcsak föl kell ölteni, hanem meg kell, és meg is lehet tanulni. Vagyis tanulni kell, mert nem tudjuk. Mi önmagunktól nem tudunk szelídek lenni. Lehet látni, ahogy a gyerekek kezdenek felnőni. Egyáltalán nem szelíd a legtöbb. Még, amelyik olyannak is tűnik. Néha látom azt az iskolában, időnként otthon is, odavágja a macit a sarokba. Úgy szelíden, gyerek módra. De micsoda düh és indulat rejtőzik egy ilyen kicsi gyerekben is már. Vele született. Sajnos örökségül csak ezt tudjuk adni. Atyáitoktól örökölt, hiábavaló életete. Én is ezt adtam nekik, nem tudtam mást. A hitet sem tudom átadni. Bár tudnám. De ezt kapták. Ha Isten megkönyörül rajtuk, a saját gyerekeinken, akkor hívő keresztyének lesznek. De az örökség, a lelki genetikai örökség pontosan az, ami kijön később felnőttként is belőlük, vagy nem jön ki, és akkor kilyukad a gyomruk, jön a gyomorfekély, az infarktus és így tovább.

Sokszor a keresztyének is ingerlékenyek és haragvók. Sértődékenyek és önzők. Amikor a munkahelyen vagy otthon kell igazságtalanságot elszenvedniük, és gyakran kell itt is, ott is. Amikor nem fordítanak ránk elegendő figyelmet. Ahogy mi azt mondani szoktuk időnként: "Ezt érdemlem én?" Nem is figyelsz rám. Senki sem hallgat végig. Meg se hallgatnak. Nem méltatták kellőképpen a teljesítményünket. Esetleg nagy ritkán elmosogattunk, felmostuk a konyhát, hazavittük a gyerekeket. Nem törtünk össze semmit sem és így tovább. Nem méltányolja senki. Tényleg kell méltányolni? Elvárjuk még mindig ezt? Vagy mást részesítettek előnyben helyettünk, ráadásul a mi kárunkra.

Jézus azt mondja, hogy boldogok, akik tőlem tanulják a szelídséget, a tűrni tudást a bántások idején. A jogos bántások idején. A bolondságunk, butaságunk, rossz döntésünk miatt, és a jogtalanságok idején, amikor úgy bántanak, hogy nem tehetünk róla, és nem azt érdemeljük.

Isten népe átélheti, hogy a szelídség a hívők életében hitből fakadó, belső erőforrássá válik. A római levélben azt olvassuk, hogy ne te győzessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg. Azzal a jóval, ami az Isten szerinti jó, ami tőle való ajándék.

Ez nem azt jelenti azonban, hogy a szelídség és a tettrekészség nem férnek meg egymás mellett. Jézus elmondhatta magáról, hogy szelíd volt, és alázatos szívű. Mégis, amikor kellett, határozottan és keményen cselekedett.

A Példabeszédek könyvében azt olvassuk (14,30): "A szelíd szív a testnek élete." Most gondoljunk sokak pszichoszomatikus problémájára. A szelíd szív a testnek élete. Minél szelídebbek leszünk, még ezt is merem megkockáztatni, annál egészségesebbek, nyugodtabbak lehetünk lelki és fizikai értelemben. Annál kevesebb fizikai baj gyötörhet. Természetesen nem egészen van ez így, és nem teljes mértékben, de nagyon-nagyon sok igazság van ebben. Ezt az orvosok meg tudnák erősíteni. Mennyi pszichoszomatikus probléma, nyavalya, testi eredetű lelki baj elmarad, amikor valaki új életfilozófiát kap Istentől ajándékba: az Isten szeretetét és szelídségét.

Kicsoda közületek bölcs és okos - mondja Isten igéje. Mutassa meg az ő jó életéből, az ő cselekedeteinek bölcsességét szelídséggel. Cselekedetek bölcsessége szelídséggel. Írja Jakab apostol.

Jézus maga mondta, hogy úgy lehet tőle szelídséget kapni, hogy hozzá megyünk. Máté evangéliumában ezt olvassuk, hogy jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és akik terheket hordoztok. Sokszor úgy érezzük egy este végére érve, hogy belerokkanunk a teherbe, hogy ezt már nem lehet kibírni. Ami történt a munkahelyen vagy a családban, vagy a hozzátartozókkal. A terhet egyszerűen nem lehet már bírni.

Ma este azt mondja Jézus, hogy gyere hozzám! Hozd hozzám! Jöjjetek énhozzám, és én nyugalmat adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Tanuljátok meg tőlem: én szelíd vagyok és alázatos szívű, vagy szívből alázatos (így is lehet fordítani), és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Megnyugszik a lelkünk. Krisztusban megnyugszik. Miközben megnyugszik, Jézus adja a szelídséget, az örömöt és a békességet.

Valaki, amikor erről beszélgettünk, megkérdezte, és hol van a szelídség határa? Meddig lehet akkor elmenni a szelídségben? Hol volt Jézusnál a határ? Amikor szidalmazták, akkor nem szidalmazott viszont. Amikor leköpték, és arcul ütötték, akkor nem ütött vissza. Amikor gyalázták, nem hívott mennyei erőket, hogy azokkal bosszút álljon a gyalázókon. Amikor gúnyolták és csúfolták, és azt mondták: "Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről, és majd hiszünk benned." Akkor nem szállt le, nem válaszolt, hanem csöndben könyörgött azokért, akik Őt keresztfára feszítették és megölték. Jézusnál a Golgota volt a határ, vagyis az Ő szelídsége határtalan szelídség volt.

A Szentírás azt mondja: járjatok teljes alázatossággal és szelídséggel, és türelemmel szenvedjétek el egymást. Néha tényleg szenvedés egy-egy családi összejövetel, egy-egy munkahelyi közösség légköre. Néha tényleg szenvedés, ahogy főnök gyötri a beosztottat, beosztott gyötri a főnököt. Tanár a diákokat, s diákok a tanárokat. Nővér a húgát, báty az öcsikét, s öcsike a bátyuskát, miközben testvérek, s nem hagyják békén egymást, s nem szűnik meg a piszkálódás.

Aki így él, hogy Jézus szelídsége van a szívében, azoknak azt mondja Jézus, hogy itt a földön átélik a menny örömét. Valójában nem több keresztyénségre van szükség, hanem több hívő keresztyénre.

"Senkit ne szidalmazzatok" - mondja Titus. Ne torzsalkodjatok. Nyájasak legyetek mindenki iránt, szelídséget tanúsítva. Emberfelettien nehéz ez, nem? Tényleg olyan világban élünk, amikor ez egyre nehezebb lesz. Egyre nehezebb lesz hívő embernek lenni. De Istennel mégis csak lehetséges, hogy ezek megvalósuljanak. Egyszerűen azért, mert a Galata 5,22-ben ott van a Lélek gyümölcse között a szelídség is. Ha valakit taníthat Jézus, akkor a tanítás következményeként szelíd lesz, mert a szelídség Isten Lelkének a gyümölcse. Róluk mondja Jézus: Ők öröklik a földet.

Az örökség azt jelenti, hogy még nem az enyém. Tudom, hogy egyszer az enyém lesz, de most még csak olyan örökség, amit nem kaptam meg. Új föld és új ég. Úgy, ahogy azt Jézus megígérte, amelyben igazság lakozik. S nem lesz többé gazság. Nem lesz többé gyűlölet, sem félelem, sem fájdalom, sem halál, sem betegség, sem könny, sem gyász, mert mindaz, ami most van, úgy ahogy van, elmúlik.

A szelídség azt jelenti, szüntelenül Isten kontrollja alatt élek.

Fritz Bade - osztrák tudós - ezt írja: "Sok választása nincs az embernek, vagy új szívhez és értelemhez jut, és így virágoskertté válik a világ, vagy elpusztítja önmagát. Vagy a szelídek öröklik a földet, vagy nem lesz örökség. Az erősek szelídsége ez, akik boldogok, mert lőhetnének, de nem lőnek. Ölhetnének, de nem ölnek. Bánthatnának, de nem bántanak. Szörnyű fegyverük van, megbocsátanak." Isten élő népe, hívő népe a bizonyítéka annak, úgy töredékesen, kormosan, foltosan, időnként szennyesen és elbukva, de mégis csak igaz az, hogy boldogok a szelídek, akik Istentől kapnak szelídséget, mert ők öröklik a földet.

Ma nem ilyenek uralkodnak ezen a földön. Világunk az erőszakosok kezében van, de Jézus idézett egy csodálatos Zsoltárt, ezzel szeretném befejezni. A 37. Zsoltárból idézte. "Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre! Mert hirtelen kivágattatnak, mint a fű, s mint gyönge növény, elfonnyadnak. Egy kevés idő még, és nincs gonosz, nézed a helyét, és nincsen ott. A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben."


Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük, hogy a te irgalmaddal, szereteteddel és szelídségeddel vettél most minket körül. Köszönjük, hogy nem soroltad a mi vétkeinket. Köszönjük mégis azt, hogyha megérthettünk valamit, amit mostanáig rosszul csináltunk.

Köszönjük, hogy azért jöttél el most ide Szentlelked által, hogy taníts minket, felöltöztess minket az igazság tiszta ruhájába a te véred által.

Köszönjük, hogy azért jöttél ma este ide, hogy megtisztíts minket, hogy tiszta szívet teremts bennünk, és az erős és szelíd lelket megújítsd bennünk. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Köszönjük ezt a csodálatos ígéretet: a szelídek, a tieid öröklik a földet. Köszönjük, hogy nem lesz többé könny, betegség, gyász, fájdalom és halál, mert te magad leszel az, sokszor már most is te vagy az, aki letörölsz a tieid szeméről minden könnyet.

Ámen.