PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. március 25.
(nagypéntek)

Földvári Tibor


SZOMJAZOM


Alapige:Jn 19,28-30

Ezután pedig tudva Jézus, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, így szólt: Szomjúhozom. Volt pedig ott egy ecettel teli edény, azok pedig szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tűzvén azt odavitték szájához. Mikor azért elvette Jézus az ecetet, így szólt: Elvégeztetett. És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, előtted hódolunk Nagypéntek ünnepén. Megvalljuk neked Urunk, hogy a mi vétkeinkért is kapott sebeket a Megváltó és a mi bűneinket is hordoznia kellett, hisz számára ez a nap szörnyűséget jelentett akkor és ott. Az Istentől való elhagyatottság kárhozatát is el kellett szenvednie, hogy nekünk életünk lehessen, hogy a szomjazó - bűnösöknek igazi, valódi élő vizet adhassál.

Dicsőítünk és magasztalunk téged, hogy számunkra ez a nap az emlékezés ünnepe lehet már, mert Jézus mindent elvégzett. Kérünk, segíts, hogy ez ne csak ismeret legyen számunkra, hanem olyan igazság, valóság, amely meghatározza életvitelünket, amely hitünket erősíti a nehéz napok idején is és amely bátorít arra, hogy igazán téged dicsőítő életet élhessünk. Könyörülj meg rajtunk Urunk, hogy a mai igehirdetés üzenete is ezért szólhasson erővel, és hatalommal közöttünk, munkálkodj bennünk. Hálásan köszönjük, hogy te jól tudod, hogy mire van szüksége szomjazó lelkünknek. Azt add nekünk ma. Megvalljuk neked Urunk, egyedül Jézus Krisztus érdeméért adhatunk előre is hálát neked ezért és könyöröghetünk hozzád. Hallgassd meg így könyörgésünket.

Jézus Krisztus, te kínt szenvedtél el, hogy mi örömben élhessünk. Dicsőítünk téged, hogy ismerhetjük a bűnbánat és a bűnbocsánat örömét, a te vigasztalásodat, azt a békességet, amelyet kereszthaláloddal, feltámadásoddal, megdicsőüléseddel és a Szentlélek eljövetelével elhoztál nekünk. Arra kérünk Urunk, azért lehessünk örvendező keresztények, mert az igehirdetésben és az úrvacsorában a mai istentiszteleten is átélhetjük a veled való találkozás örömét.

Kérünk, szólíts meg bennünket személyesen!

Ámen.


Igehirdetés

Katona időszakom nagy részét a Központi Katonai Kórház Idegsebészet Intenzív Osztályán töltöttem ápolósegédként. Ott sajnos nagyon sok haldokló emberrel kellett találkozni, legtöbbjük már komában is volt. Nem tudtak nyelni, ezért számukra folyadékpótlást, a mesterséges táplálást infúzión keresztül tudták biztosítani. De nem csupán fürdetéskor, hanem amikor ajkuk, szájuk kiszáradt, akkor is nedves szivaccsal kentük meg szájukat, hogy ezzel is lehessen enyhíteni testi fájdalmukat még az utolsó órájukban, percekben.

Jézus Krisztus, a mi megváltónk nem kórházi ágyon, ápolókkal, orvosokkal körülvéve kellett, hogy elszenvedje utolsó perceit, azonban ő is valami hasonlót élhetett át amikor a most felolvasott igeszakasz eseménye történt. Ő is szomjazott, ezt még ki is tudta mondani, még nem veszítette el eszméletét, hiszen végig tudatánál volt, s ecetes bort kapott. Enyhült a szomja, de mint kiderül, nem csupán testi szükséglet kielégítése, hanem Isten akarata szerinti, az ószövetségi kijelentés ígérete szerinti beteljesülés volt.

Az Úr Jézus kereszten mondott mondatát vizsgáljuk: "Szomjúhozom". Miért kellett neki ezt a mondatot kimondania, illetve átélnie ezt a fizikai és lelki szomjúságot? Mit tapasztalhatunk mi, mai tanítványai, benne bízók? Mit élhetünk át azért, mert Jézus Krisztus ezt is elvégezte, beteljesítette?

A többi evangéliumi leírás alapján tudható, hogy János evangélista itt arra az eseményre utal, ami nem sokkal délután 3 óra után történt. Jézus elmondta már négy, a kereszten kijelentett mondatát, három maradt még hátra: "Szomjazom. Elvégeztetett, és Atyám, a te kezeidbe teszem le lelkemet."

Mindenképpen utolsó perceit éli a Megváltó. Itt is és így is szenvedő, haldokló emberként, de szabadító Istenként. Istensége és ember volta együtt látható most is, ötödik kijelentésénél. Isteni mindentudását jelzi az evangélista és hangsúlyozza a cselekvés hátterében levő tudással. A passiótörténet során többször is találkoztunk ezzel. A lábmosást megelőzően, vagy elfogatásánál. Amott az eseményeket megelőző előre tudásaként, itt pedig azok megtörténtét nemcsak ismerő, hanem azt tudatosító mindentudásként is. Már minden elvégeztetett. Múlt időt használ, hasonló kifejezéssel, állítmánnyal, mint amikor a főpapi imájában azt mondja az Atyának az isteni Fiú: Én elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Akkor pedig még előtte volt Getsemáné kerti imádságának, amiről tudható, hogy mennyi szenvedést és harcot jelentett neki. De az isteni Fiú teljesen biztos a bevégzésben. Be is teljesítette, megváltói műve kész, megtette és ezt mint hatalmas Isten, tudja is. Csak egy valaminek kell még beteljesedni. Az itt szereplő szó jelentése: teljessé, tökéletessé tenni, célhoz vinni, valamilyen ígéretet betölteni. Hasonló az elvégeztetett kijelentéshez.

János evangéliuma 4. részében a samáriai asszony történeténél mondja el azt, hogy neki az az eledele, hogy az Atya akaratát ne csupán teljesítse, hanem be is végezze munkáját, mert ő engedelmeskedni akar mennyei Atyjának, mint isteni Fiú. Ezt a beteljesítést az írás szerint kell végrehajtania. Zsolt 69,22 és a Zsolt 22,16 utal a messiási ígéretre, amit Jézus valóban szó szerint beteljesített, átélt.

Ezért volt jellemző élete utolsó perceiben az a nagyon emberi szenvedés, amit át kellett élnie. A szomjúság mindenképpen az ő valóságos ember voltát igazolja. Fizikailag szomjazott. A keresztre feszítés előtt visszautasította azt a mirhás bort, amit az elítélteknek kábító italként adtak. Visszautasította, mert Jézus tudatosan akart meghalni. Neki el kellett hordozni a testi szenvedés minden fájdalmát tudatosan, ő nem lehetett kába. A keresztre feszítés mozgalmas napjának minden fizikai terhe, az őt ért szörnyű kínok, illetve a súlyos vérvesztesége miatt szomjazik. Valószínűleg nem is tudjuk elképzelni azt a mérhetetlen szomjúságérzést, amiben teste szenvedett ekkor már.

A többi evangélista megjegyzi a szomjúság enyhítésénél, hogy még akkor is gúnyolták. A vitézek adtak neki szivacson keresztül ecetes italt, ezt itták ők maguk is. Tehát enyhítették valamennyire a fizikai fájdalmát, miközben csúfolták, gúnyolták. Jézus mindentudása miatt tudta azt is, hogyha megfogalmazza szükségét, kérését, akkor az azzal jár, hogy újabb okot ad a csúfolóknak. Mint fizikai szomjúságot hordozó ember át kellett, hogy élje azt a nehézséget, lelki terhet, kínt, hogy segítenek valamennyire, de közben gúny tárgyává lesz.

Ilyen helyzetben lehet, hogy mi meg se fogalmaznánk a kérést. Mert mi a nehezebb, elhordozni a fizikai szomjúságot, vagy hordozni a gúny, csúfolás lelki szomjúság terhét? Csakhogy az Írásnak mindenképpen be kell teljesedni, ezért Jézus, mint hatalommal bíró Úr, és mint szomjazó ember, vizet kér. A 69. Zsoltár azt mondja: ecetes italt kap. Ez valóban oltotta a szomjat, de azért a gúny kifejezésévé is lett.

Miért kellett Jézusnak ezt a ígéretet is beteljesíteni? Mit jelent az ősi ígéreteket beteljesítő Jézus cselekedete, mire utal? Miért kellett megtörténnie, hogy tudja, hogy már minden elvégeztetett, de még egy valaminek el kell végeztetnie?

Semmiképpen sem csupán a fizikai szükséglet kielégítése miatt. Itt sokkal többről van szó. A zsoltáros mindkét zsoltárban olvasható szavai jól jelzik, hogy a fizikai szomjúságot, mint képet mindenképpen lelki szomjúsága kifejezésére használja. Az ellenségek miatt szenved, akik őt is gúnyolják, elhagyatottnak érzi magát, Istenétől vár segítséget. Lelki szomjúságát ez a nehéz helyzet jelenti, ő is átélte ezt, de messiási zsoltárként mutat előre a Megváltó életére, fizikai és lelki jellemzőire.

Tehát Jézusnak a kereszten fizikai és lelki szomjúságot kellett átélnie, amit be kellett még teljesíteni. Az Atya akarata szerint, hiszen ezt neki el kellett végezni, de az övéi iránt érzett mérhetetlen szeretet miatt is. Az evangélista a Jn 13-ban hasonló gondolatot fogalmaz meg, ami segít megérteni. A lábmosás hátterében lévő megváltói érzéseket írja le, amikor ezt mondja: "Amikor a húsvét ünnepe eljött, Jézus tudva, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen a világból az Atyához, mivel szeretette az övéit a világon, mindvégig szerette őket". Ezután megmosta tanítványai lábait. Az Atya akaratának engedelmeskedve és az övéi iránt érzett megváltói szeretet miatt. A fizikai és a lelki szomjúságot egyaránt el kellett hordoznia meghalása előtt, az utolsó perceiben, hogy így engedelmeskedjen mennyei atyjának és így szerezzen szabadulást a szomjazó bűnösnek, fizikai és lelki szomjúságára egyaránt.

Talán mi is ismerjük, az ember ritkábban szokott fizikailag szomjazni. Sokkal többször jellemezheti lelki szomjúság.

Jézus tehát mindezt elszenvedi, hogy így lehessen ő az élővíz forrása. Így lehessen a benne bízó számára, őáltala, őbenne, őérette, hogy fizikai, vagy lelki szomjúsága oltassék.

Gondoljunk újra a samáriai asszony történetére. Jézus maga ott is szomjazott fizikai módon, ezért kért vizet az asszonytól. A beszélgetés során azonban kiderül, hogy neki olyan víz áll a rendelkezésére, amelyet, ha az asszony megkap, akkor soha többet nem szomjazik meg. Ott azonban már nem fizikai szomjúságról van szó, hanem lelkiről. Ő az élővíz, aki ennek az elrontott életű asszonynak olyas valamit tud adni, ami életét hozza rendbe. A Jn 7-ben az ünnepen Jézus maga így kiáltott fel: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víz folyamai ömlenek annak belsejéből." Ezt pedig a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők készültek venni, mert még nem volt Szentlélek, mivel Jézus még nem dicsőítetett meg.

Hallottuk a lekció történeti részletében, hogy Isten az ószövetségi történetben is azt a lelki szomjúságot akarja oltani a bűnös, az övéi számára. Az ő népének mondta el a próféta szavain keresztül: "Jöjjetek, akik szomjúhoztok." Ezután elmondja, hogy mi mindent készített el nekik. Annak azonban, hogy a szomjazó bűnös fizikai és lelki szomja oltatassék, Jézusnak, a Megváltónak a kereszten szomjaznia kellett fizikailag és lelkileg. Igénk arra hívja fel a figyelmet, hogy az Úr Jézus ezt is elvégezte. Ezt hirdeti az ő halálát megelőző előtti utolsó előtti esemény.

Itt is nagyon beszédes az időhatározó, hogy amikor Jézus elvégezte, beteljesítette ezt is, akkor mondta ki: Elvégeztetett. Ugyanaz a szó szerepel a 30. versben, mint a 28.-ban. Tudva Jézus, hogy már minden elvégeztetett, de még egy valaminek be kell teljesedni, az is elvégeztetett, ezért kimondja győzelmesen: "Elvégeztetett". Ez a két kijelentése, amit egy szóban mond el. De rengeteg szóval sem lehet igazán kifejezni, hogy mi mindent jelent. Számunkra hadd lehessen most annak az örömhírnek a megvallása, hogy mivel Jézus szomjazott, bárki, aki közöttünk szomjazik, lelkileg, vagy fizikailag, Jézusnál van számára a megoldás. Mert ő mindent elvégzett. Itt is hangsúlyos, mint ember és Isten. Isten-emberként, Megváltóként.

Ha valaki fizikai szomjúság gyötrelmei között szenved, milyen lehet? Nálunk talán nem jellemző, de bármikor előfordulhat, nincs iható víz. Gondoljunk arra, amikor Izrael népe a pusztában elindult a Vörös-tengertől, átélve a győzelem, szabadulás élményét és eltelik néhány nap, elfogyott a vizük és hihetetlenül szomjaznak. Amikor vizet látnak - ez a legszörnyűbb -, kiderül róla, hogy ihatatlan. Isten ott a keserű vizet megédesíti, ihatóvá lesz. Mennek tovább, és megint szomjaznak. A pusztai vándorlás során többször megtörtént Izrael népével, hogy fizikailag szomjazott és Isten a kősziklából adott nekik inni.

Az 1Kor 10-ben az apostol azt mondja, hogy az a kőszikla Krisztus volt. Allegorikus értelemben értelmezi a kijelentést és elmondja, hogy Izrael népe, amikor a kősziklából vizet kapott fizikai módon, átélhette azt a titkot, hogy velük az Isten, velük a Krisztus, aki segít nekik, ha kell fizikailag is. Ezért történhet meg bármelyikünkkel, például kirándulásnál, mint ahogyan velünk is egy konfirmandus kirándulás alkalmával. Elfogyott a vizünk, el is tévedtünk ráadásul, fociztunk is, így nagyon szomjasak voltunk és sehogy sem tudtuk megtalálni a erdőből kivezető utat. Azért imádkoztam, hogy Uram segíts, mert hogy fogjuk ezt a helyzetet elviselni. S egyszerre csak ott volt előttünk a falu és az artézi kút azon a végén volt, ahova mi érkeztünk, s a kútban víz is volt.

De sokkal nehezebb, amikor esetleg valaki haldoklik, s azt kell átélni, hogy hiába vagyok mellette, hiába fogom a kezét, érezni, hogy ő már nem sokáig él. Az ajka kiszáradt, s tudom, hogy szenved, s ezt lehet, hogy ő is tudja. Ez fizikai szenvedés is, talán tudjuk enyhíteni, de még egy ilyen haldokló is átélheti azt a csodát, hogy lelkileg nem kell szomjazni, mert ott van az Úr vele.

Az a szikla a Krisztus volt, a fizikai szomjúság idején is, de az apostol értelmezésében látszik, hogy arról szól, hogy Jézus aki szomjas volt, aki szenvedett fizikailag, lelkileg, nagyon jól tudja mit jelent bármelyikünknek hasonló módon szenvedni. Ezért tud Megváltóként segíteni, ha kell, még egy haldoklónál is. Lehet, hogy én már nem lehetek vele, de az Úr ott van vele, fizikai módon és lelki módon egyaránt átélhető módon.

Jézus azonban a lelki módon való szomjúság szenvedését is elhordozta. Ézsaiás 42,17-ben a próféta arról tett bizonyságot: "A nyomorúságban lévők és a szegények vizet keresnek, csakhogy nincs. Nyelvük a szomjúságban elepedt. Én, az Úr meghallgatom őket, én Izrael Istene nem hagyom el őket." Ezután elmondja, hogy szabadítást készít nekik. Azt mondja: elepednek, kiszárad az ajkuk, s ezt a fizikai szenvedést lelki értelemben is érti. Amikor valaki annyira szenved, hogy lehet, hogy fizikai módon is átéli ezt, mert a lelke beteg, szomjazik. Isten azt mondja: nála van a megoldás, sőt hív, jöjjetek.

A samáriai asszony elrontott életét az igazolta, hogy öt házasságban élt már és elvált és a hatodik férfival már csak együtt éltek, nem is házasságban. Házasságban is lehet magányos valaki lelkileg, vagy egy családban.

Nemrégen a Kossuth rádióban hallottam szörnyű hírt, egy édesapa az Interneten egy új honlapot nyitott, tizenöt éves lánya ugyanis öngyilkos lett. Arra gondolt megpróbál segíteni azoknak, akik hasonló gondokkal küzdenek szülőkként, vagy éppen tizenöt évesként. Rettenetes volt hallani, hogy az édesapa azt mondta, hogy igazából nem tudja, hogy lánya miért lett öngyilkos. De ha visszagondol az eseményekre, rájött, hogy nem voltak igazi család. Azt mondta, hogy most már megpróbálnak a feleségével és a fiával családként élni. Mert mindenki hazament, nem nagyon volt köztük beszélgetés, még azt sem vette észre, amikor a lánya úgy köszönt el tőle, ahogy. Sohasem köszönt el úgy tőle. Ez az édesapa, amikor elmondta a rádióban, akkor már kb. 250 személy jelentkezett, akik hasonló problémával küszködtek. Az öngyilkosság terén Magyarország vezet. Ő tizenéves volt, és lelkileg szomjazott.

A zsoltáros az ellenséges emberek gúnya és szidalma között szenvedett lelkileg. Az is nagyon nehéz, amikor valakinek az igazságérzete szomjazik és nincs igazság. Ezért nincs békessége, még kevésbé öröme.

Amikor a hívő ember is Isten megoldását várja. Már mindent megadott az Úr, már mindent elvégzett, csak azt az egyet nem akarja még megadni, s az az egy hiányzik még mindég nagyon. Miért nem adod, Uram? Nem látod, hogy szomjazom érte?

Természetesen, a Szentírásból tudjuk, hogy igazi szomjúság lelki értelemben azért van az emberen, mert bűnös, a hívő ember is, vétkei miatt. Jaj, ha valaki nem tud magának megbocsátani! Még talán az Úrvacsora után sem. Vagy amikor valakinek mások vétke miatt kell szenvednie. Szomjazik a szeretetre, mert a szeretteitől nem kap semmit. Hadd említsük meg a gyászt, amikor elmegy közülünk az, akit szerettünk, nagyon hiányzik még, s még mindig nagyon fáj. Még mindig szomjazunk arra az ölelésre, arra a szeretetre, amit tőle kaptunk.

Akár tehát ennek az életnek a fizikai nehézségei, lelki problémái, szörnyűségei, akár bűnei miatt is, szomjazik valaki lelki módon, Nagypéntek örömhíre azt hirdeti: nem kell, mert Jézus Krisztus szomjazott. Ő nemcsak mint ember, hanem mint Isten tette ezt. Mint ember nagyon jól tudja, hogy mit érzünk és mint Isten hatalommal bír, hogy segítsen. Hallhattuk a hívását: Jöjjetek hozzám, igyatok!

Ilyen megváltónk, ilyen szabadítónk van nekünk, a szomjazó Megváltó által végeztetett el minden. Ez az ez apró mozzanat sem maradhatott ki a megváltó műből. Az Atya akarata szerint, és értünk. Így lett teljes az ő szabadítása.

Lehet, hogy fizikai körülmények tekintetében nem változik semmi, lehet, hogy a bajok és az ellenségek ugyanúgy ott lesznek, lehet, hogy a gonosz ugyanúgy vádol a vétkezés után, de az Úr Jézus, aki hozzá megy, úgy tudja oltani a lelki szomjazók között, hogy megbékít, felüdít, felfrissít. Mint hallottuk, élővíz folyamai ömlenek, nem a keserűség, a panasz, még az imádságokban sem, hanem a csendes békesség, megnyugvás. Jézus mindezt azért teheti, mert ő szomjazott.

Isten igéje üzenete fényében most mindannyiunknak szól a személyes kérdés, szomjazol-e? Mert a Megváltó tudja mit jelent szomjazni. Ő ki is mondta: Szomjazom. Nekünk nem a kereszten függve kell kimondani ezt, hanem a kereszten függő és ott meg is haló és így győzelmet arató szabadítónak mondhatjuk el: Uram én szomjazom és jövök hozzád, hogy enyhítsd. Ő nem fog kigúnyolni, számon kérni, hanem adja azt, amire éppen nekem van szükségem. Az Úr Jézus nemcsak földi életünkre nézve teljesítette be mindezt, hanem - és ez az igazán fontos - az örökéletünkre nézve is.

Emlékszünk-e, hogy a gazdag és Lázár történetében, amikor a gazdag meghal és a pokolban szenved, milyen képpel írja le az ő szenvedése súlyát? Lázárt küldd el hozzám Ábrahám atyám, hogy az ujja hegyén lévő apró kis vízcseppel enyhítse azt a szörnyű kínt, amiben élek. Az nem fizikai szomjúság volt, hanem az elveszett állapotának a pokolban létének szörnyű kínja.

A többi evangélista az Úr Jézus szörnyű szomjúságának tényét mindig kapcsolja az "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?" kijelentéséhez. Azt gondolták, hogy Illést hívja, ezért csúfondárosan mondják: "Illést hívja. Lássuk eljön-e Illés!" Majd a katona odaszalad és ecetes vizet ad neki a szivacson keresztül, és közben gúnyolják.

Az "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?" szörnyűséges mondata azt jelzi, hogy az Úr Jézus azt a szomjúságot is átélte, ami az Istentől való elhagyatottság lelki szomja. Testvérek! Ez az ítélet. Ez az az ítélet, amit a sötétség jelzett Lukács leírása szerint. Ez szörnyűbb a fizikai, vagy az emberi lelki szomjúságnál is. Emiatt az ítélet miatt könyörgött az Úr Jézus a Getsemáné kertben keservesen: Atyám, ha lehet, múljék el tőlem ez a pohár. Mindazonáltal, legyen úgy, ahogy te akarod, nem úgy, ahogyan én.

Jézus a pokol kínjai szenvedésének lelki szomjúságát is elhordozta. Őt hagyta el az Isten, hogy nekünk ne kelljen soha átélni, amit a Lázár történetében a gazdagnak. Mivel Jézus elszenvedte ezt, ezért van a szomjazó bűnös számára is bűnbocsánat, szabadítás, örökélet lehetősége. Lehet, hogy ez az egész földi élet csak szenvedésekkel teli, de az örökéletet senki és semmi el nem veheti. De mindezt Jézus szenvedte el, hogy mi megmenekülhessünk. Jézus kimondta: "Elvégeztetett", majd a következő pillanatban fejét lehajtva, kibocsátotta lelkét. Tudjuk Lukács apostoltól, hogy az Atya kezébe tette le a lelkét, ment az Atyához. Elvégzett mindent, s ment az Atyához. Ama napon bármelyikünk átélheti ezt, ha halálunk órája eljön.

Lehet, hogy fizikai és lelki módon egyaránt szomjazunk. Előfordulhat, hogy azért is, mert nem úgy ápolnak, ahogy kellene, olyan nehézségek is fennállhatnak, amelyek még egy haldokló számára is jelen lehetnek. De amikor átkerülünk az Atyához, mikor mi is kileheljük utolsó leheletünket, akkor olyan helyre megyünk, ahol ott van a mi Megváltó Urunk, ott van a mi mennyei Atyánk, a mi Istenünk, aki nem hagyott el, mert Jézust hagyta el. A Jelenések könyve 21. rész arról beszél, hogy olyan állapotba lehetünk örökre, amelyet az jellemez, hogy nemcsak fájdalom és gyász nem lesz ott, hanem szomjúság sem, mert Jézus Krisztus azt mondja a kijelentésében, hogy "Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen." Ez az ingyen a kegyelem. Nem érdemli meg, de mivel elfogadta, adom neki.

Ma azt kérdezi tőlünk Isten igéje, hisszük-e mi ezt? Látjuk-e Jézust emberként és Istenként dicsőségesen, Megváltóként emberként szenvedni és szomjazni, aki így végzett el mindent, hogy bármelyikünk fizikailag, vagy lelkileg szomjazna is, ő adhasson a szomjazónak az élet vizéből ingyen.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, te egyszülött Fiadat adtad azért, hogy megváltson bennünket az Istentől való elhagyatottság kárhozatától, a mi vétkeink szörnyű terhétől, fizikai nehézségeink minden terhétől, hogy fizikai és lelki szomjúságunkat egyaránt olthassa. Urunk mi ezt nem tudjuk megköszönni neked. Szeretnénk hálásan hinni ezt, elfogadni a kegyelmet és benned bízva lelki és fizikai szomjúságunkat oltva, tovább menni.

Hálásan köszönjük neked azt a békességet és örömet, felüdülést, amelyet tőled kaphatunk ma is. Kérünk, segíts nekünk bíznunk benned akkor is, mikor mások miatt szenvedünk. Segíts várnunk a te megoldásaidra és könyörülj meg rajtunk, ha a magunk vétke, bűnössége miatt kell hordoznunk lelki szomjúságot. Köszönjük, hogy akkor is nálad van a megoldás. Add Urunk, hogy az úrvacsorában, a veled való találkozás során elfogadhassuk ezt a kegyelmet.

Magasztalunk téged Atyánk, hogy a Megváltó valóban mindent elvégzett, kimondta ötödik szavát is a kereszten. Kérünk, segíts, hogy bízzunk benned annyira, hogy merjük őszintén kimondani mi is: szomjazom. Köszönjük, hogy mi ezt neked mondhatjuk el.

Kérünk, hogy a csendben segíts majd így imádkoznunk önmagunkért is. Hálásan köszönjük, hogy másokat is elébed hozhatunk, azokat is akik még nálunk is jobban szomjaznak lelkiekben. Tudjuk Urunk, hogy vannak olyanok a te követőid között is, akik fizikailag is szomjaznak nehéz, érted hordozott szenvedés miatt. Kérünk téged, erősítsd meg őket is.

Könyörülj meg a mi magyar népünkön, mely valóban a lelki szomjúság miatt annyira elesett, sok az öngyilkosság, depresszió, annyi teher van népünk életén. Bocsásd meg Urunk, hogy ilyenek vagyunk és könyörülj rajtunk. Vezetőinken is, hogy a lelki szomjúságot ne hamis italokkal próbálják pótolni, hanem ismerjék el végre, hogy csak nálad van a megoldás. Könyörülj rajtunk, kérünk.

Ámen.