PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. március 17.
(csütörtök)

Földvári Tibor


SZOMORÚSÁGBÓL ÖRÖM


Alapige:Jn 16,16-23

"Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem." A tanítványai közül egyesek ezt kérdezték egymástól: "Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?" Így szóltak tehát: "Mi az a kis idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit beszél." Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: "Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem? Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: és azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit."


Imádkozzunk!

Istenünk, drága Atyánk, már valóban anyánk méhétől fogva gondod volt reánk. Dicsőítünk, hogy mi felismerhettük kegyelmedben, irgalmadban isteni gondoskodásodat. Hálát adunk neked azért a testvérnőért, aki megismerhette Jézusban a Megváltót, velünk együtt adhat hálát azért a szeretetért, amelyről most a böjti időszakban, Nagypénteken és Húsvét ünnepén különösképpen is megismerhetünk és keresztelője alkalmából látható módon is igazolod a sákramentumi jegyben milyen a te kegyelmed, hűséged irántunk, iránta. Dicsőítünk azért a szeretetért, amellyel egyen, egyenként hordoztál bennünket. Köszönjük, hogy mint közösség is átélhettük sokféle formában ezt.

Szeretnénk elcsendesedni a mai este teelőtted. Megvalljuk neked, hogy a nap feladatai közepette nem egyszerű számunkra lélekben és fizikailag elcsendesedni. Ebben is a te segítségedet kérjük. Ha bárki közülünk megfáradt lelkiekben, a beléd vetett bizalom erősíthesse meg. Köszönjük, hogy te a megtántorodottat is felemeled.

Kérjük Urunk, hogy az istentisztelet igéjében azt add nekünk, amire szükségünk van. Köszönjük Jézus Krisztus, hogy te adod, Szentlelkeden keresztül munkálod, előre is hálát adunk ezért neked.

Ámen.


Igehirdetés

Az Úr Jézus Nagycsütörtök estéjén mondta el búcsúbeszédeit, melyeket János evangélista jegyez le evangéliuma 13. részétől kezdődően, egészen a 17. részig. Ennek a hosszabb szakasznak egy részletét hallhattuk most. Ha valaki életében először hallaná ezeket a mondatokat, akkor is kitűnhet, hogy a tanítványok számára valami érthetetlen. Nem tudják felfogni azoknak a mondottaknak a jelentését, amiről a legtöbbet hallhattunk most: egy kis idő és nem láttok, és ismét egy kis idő és megláttok újra engem. A tanítványok nem tudhatták még mindazt, amit mi, a Szentírást olvasva és a megváltó mű után élve ismerünk, ők is megismerhették egy kis idő múlva. De, hiszen átélhették mindazt, amit Nagypéntek és a Húsvét eseményei hoztak. Van valami sejtésük az egész helyzet súlyáról, kérdéséről, nehézségéről. Érzik, hogy nagy dolgok készülnek, de nem értik igazán. Érezték, hogy el fogják veszteni a Mestert, de nem értették, hogyan láthatják akkor őt újra. Különösen, hogyha az Atyához megy. Miután beteljesedett az ígéret, amit Jézus is mondott, akkor minden világos lett. Feltámadt Jézus, majd mennybemenetele után Pünkösdkor elküldte a Szentlelket. Megértettek mindent a váltság titkából, Jézus személyéből, így Pünkösd után már egyértelműen megnyílt a tanítványok szeme lelki módon a megdicsőült Krisztus látására. Csakugyan látták, látták a láthatatlant.

Mi, akik ismerjük a Bibliát, ugyanezt érthetjük. Számunkra talán nem kérdés, hogy nem láttok, ismét egy kis idő és újra láttok. Az írásmagyarázók három mozzanatban és jelentésben adják vissza az újra megláttok üzenet jelentését. Vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy akkor teljesedett be, amikor feltámadt Jézus. Akkor valóban fizikai módon is látták. Jézus Tamásnak azonban azt mondta, boldogok akik nem látnak és hisznek. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy mivel Jézus sokat beszélt a Szentlélekről, és itt a 16. részben is róla szól, nem annyira a fizikai, hanem a Szentlélek lelki eljövetelekor jelenlévő lelki látásra utal, amit már a magyarázatban is hallhattunk. Vannak, és az új fordítású magyarázatos Bibliánkat olvasva ezt olvashatjuk: Jézus eljövetelére vonatkozik, amikor majd visszajön, eljön ítélni élőket és holtakat.

Az üzenet szempontjából mind a három magyarázat megfelel, mind a háromnak üzenetértéke van. Látni fogjuk ezt, amikor személyessé válik az alapige üzenete. Jézus Krisztus feltámadása a tanítványoknak még nem lett igazán világos abban a tekintetben, hogyan értették, ki is az ő Uruk. Majd csak Pünkösdkor. Az is igaz, hogy mindaz, ami beteljesedett Jézus ígéreteiből majd ama napon fog kiteljesedni, amikor eljön az örök dicsőség ideje, az új ég és új föld dicsősége. De Pünkösdkor egy olyan korszak indult el, amikor igaz lehetett a tanítványoknak és nekünk is, hogy "egy kis idő és nem láttok", de ez a kis idő eltelt és újra láttok.

A szöveget magyarázva továbbra is beszédes az a két állítmány, amit a látni kifejezéskor használ a Szentírás Jézus szavaiban. Amikor arról szól, hogy egy kis idő és nem láttok engem, János evangéliumában általában mindig olyan helyzetben szerepel, amikor a fizikai látásra utal. Fizikailag látni Jézus csodáit, gyógyító hatalmát, látni a fizikai tényeket, valóságot. A másik: "Egy kis idő és ismét megláttok engem" pedig Jánosnál általában a lelki látásra vonatkozik. "Aki engem látott, látta az Atyát.", vagy "Mivel láttál engem Tamás, hittél, de boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek", itt lelki módon történő látásra vonatkozó ige szerepel.

A tanítványok csakugyan Pünkösdkor élték át azt a csodát, hogy nem látták Jézust és mégis tapasztalták az erejét, mert ott volt velük, eljött a Szentlélek által. Tapasztalták gyógyító hatalmát, fizikai módon is sok mindent láttak Jézus erejéből. Péter mondott egy mondatot Jézus nevében, de az hatott, mert mögötte volt a Messiás ereje. Jézus tehát azt mondja itt nekik, amit ők később értettek meg, fizikailag nem láttok, de egy kevés idő eltelik és újra láttok. De nem annyira fizikai módon, hanem hit szemével, lelki igazságképpen, lelki módon.

Ezt az üzenetet és magyarázatot azért volt fontos tisztázni, mert ha valaki nem érti meg, amit a tanítványok sem értettek kezdetben, nem lesz igazán üzenetté számára, hogy most, ma mit mond. Nem értheti meg azt sem, hogy akkor, ott a tanítványoknak mit jelenthetett, mivel ők előtte voltak Jézus megváltói munkája beteljesedésének. Itt válik üzenetté most már, hogy mit is akart Jézus aláhúzni. A tanítványok helyzetét és lelki állapotát érinti ez a bibliai üzenet. Nem látják fizikai módon egy kis ideig Jézust - Jézus meg is magyarázza - ez szomorúságot jelent nektek, keserves jajgatást, gyászt, de ezt hamarosan felváltja a viszontlátás öröme.

Victor János lelkipásztor, teológiai tanár arról beszél az üzenetben a mai tanítványoknak, hogy itt Jézus olyan utakra utal, amelyek szomorúságon át vezetnek az örömre. Az ilyen utak jellemzője az, hogy általában csak utólag világosodnak ki. Amíg a szomorúság tart az út során, addig sok minden keserves és szomorúvá tesz, talán még jajgat is Jézus mai tanítványa, de eljön a látás ideje, meglátja Jézust lelki módon, és eljön az öröm ideje.

Mit jelenhet számunkra az üzenetben mindez? A tanítványoknak azt jelentette, hogy elveszítették Jézust, hiszen nemsokára elfogták, megölték. Gondoljunk arra, hogy Péter ráadásul megtagadta. Milyen keserves szomorúság lehetett őbenne azontúl, hogy elveszítette a Mestert, és hogyan ment el a Mester.

Milyen szörnyű a mai hívő ember számára, ha elveszíti szerettét és lehet, hogy éppen akkor hal meg, amikor már nincs idő, lehetőség bocsánatot kérni tőle, mert éppen megbántotta. A gyász mellé oda kerül a keserűség érzése is. Ilyenkor hiába nagy a hívő ember hite, bizony nagyon szomorú és keserű lehet az a helyzet. Amikor a jelen kilátástalannak tűnik és a jövő is ilyen, mert éppen a látható és kézzelfogható dolgok miatt olyan, amilyen a helyzet. Amikor a világ örül talán, a tanítvány pedig szomorú, mert most a világ lehet sikeres, a gonoszsága győzedelmeskedik.

Például, ha valaki azért veszíti el a munkáját, mert szeretné megszentelni az Úr napját, szeretne a családjára is időt szánni, ezért nem felel meg egy olyan cégnél, amely robotként akarja használni a munkaerőt. Vagy amikor valakit csalódás ér akármiben. Fiatalokat általában szerelmi csalódás szokta érni, ez a házasságban is előfordulhat, az idősebbek pedig csalódnak ennek az életnek a terhei miatt.

Mivel itt megemlítette az Úr Jézus a gyermekszülés örömét, milyen keserves lehet annak az édesanyának gyermeket szülni, akinek az orvosok az ultrahang vizsgálat után azt mondták, hogy jobb lenne, ha elvetetnék, mert nem lesz egészséges. Talán hittel vállalják a világra hozás kockázatát, de nem biztos, hogy azonnal, örülnek is, hiszen az első gondolat a szülés után mindig az, hogy egészséges-e. Milyen nehéz időszak lehet, amíg meg nem születik ez a gyermek, a legkomolyabb hívő ember számára is.

A köszöntésben azért hallhattuk azt az igét, amit Ézsaiás próféta így írt le: "még a legkülönbek is elfáradhatnak, elszomorodhatnak, mert nehéz időszak jön el. Amikor talán még az is kétségessé válik, hogy lát-e az Úr, van-e egyáltalán, mert úgy tűnik, mintha elfordult volna. "Elhagyott az Úr engem, rólam elfeledkezett az Úr." - olvashatjuk éppen ebben az ézsaiási igében, a megelőző versekben.

Ehhez az élethelyzethez az a példa jutott az eszembe, amit én gyerekek beszámolójából hallottam. Amikor a kisgyermek éjjel a mennydörgés éktelen hangjára ébred fel, egymást érik a villámok, csattanások és egyre közelebbről hallja mindezt. A szobában sötét van, mivel éjjel van, és rá kell döbbennie, hogy ő egyedül van. Ilyenkor még talán először sírni sem tud, annyira riadt, fél, de aztán elkezd hangosan kiáltozni. Valószínűleg valamelyik szülőjét hívja, de a szülők éppen nincsenek otthon és nem jönnek. A gyermek akkor döbben rá erre a szörnyű tényre, amikor szaladna a szülőkhöz és még ki sem nyitja saját szobája ajtaját és akkor jut eszébe, hogy nincs otthon az apu, anyu. Ez szörnyű helyzet, de folytatása van. Miközben menne ki a maga szobájából, ismerős hangokat hall, s ez nem a szülei hangja. Ez a hang egyre közeledik felé, s valaki megelőzi a szobaajtó kinyitását és amikor a folyosó fényében meglátja azt, akinek a hangját fölismerte már, akkor derül ki, hogy ott van a nagyobbik báty, aki azonnal tudta, hogy menni kell segíteni. A nagyobbik testvér jött, szólt, és amikor kinyílt az ajtó, megtudta, hogy ott van. Akkor már csattoghatott a villám, mennydörgés, hiszen ott volt mellette, aki erősebb, nagyobb, akiben bízhat. Talán még az apát is pótolja számára.

Jézus Krisztus ezt hangsúlyozza itt. Azt mondja egy kevés idő és szomorúak lesztek, nem láttok engem, de egy kevés idő múlva megint láttok. Gondoljuk el, mit jelentett Péternek találkoznia vele feltámadása után. Emlékezzünk, hogy az Úr Jézus helyre is tette őt, hiszen megkérdezte tőle: "Szeretsz-e engem?"

Ez a mai tanítvány számára is így van, hogy egyszer csak nagyon nehéz lelki módon, de valóságosan látja Jézust. Lehet, hogy a helyzete még nagyon szomorú, még nem fordult meg semmi, de már látja Jézust, akinek arra is van hatalma, hogy végső megoldást adjon. Ehhez aláhúzom azt a három mozzanatot, jellemzőt, amely igazolja itt is már, hogy az Úr Jézus mennyire fölötte áll a tanítványok szomorúságának, és mennyire hatalmasan igazolja, hogy még akkor is lehet reménysége minden tanítványnak.

Először is kiderül, hogy Jézus nagyon jól tudja, hogy mi vár az övéire. Ezt el is mondja nekik. Tudja azt is, hogy neki célja és terve van azzal az időszakkal, ami a tanítványainak a szomorúság ideje. Ők még nem tudják, de ő már tudja, és el is mondja.

Mi is tudhatjuk, hiszen Jézus halála valóban hihetetlen gyászt okozott, de a feltámadás és a pünkösdi események után a tanítványok rádöbbentek, hogy a legnagyobb szomorúságból lett a leghatalmasabb örömünnep és győzelem. Jézus azért halt meg, hogy győzzön. Jézus egy példát is hoz, nagyon fáj a gyermekszülés az édesanyának, de utána az öröm mindent feledtet. Kiderül, hogy a legnagyobb keserűség és gyász is Isten kezében lehetőség arra, hogy hatalmas áldást és ajándékot adjon a benne bízónak. Amikor ezt felismeri, először talán lelki módon, majd aztán fizikailag is átéli, akkor aztán örülhet.

Házaspárok mondták el, többen is már itt Pasaréten, hogy milyen mély szeretet és kitartó hűség lett a része annak a nehéz helyzetnek, amit a lakásépítés, vagy egy tragikus helyzet jelentett, vagy a gyermekvárás nehézségei, terhei, de Isten megtartotta. De még egy életen át tartó nem egészséges gyermek nevelése is milyen áldást jelenthet a házaspár szerelmének. Nem azért, mert könnyű a hétköznapok terhe, hanem azért, mert tudnak bízni az Úrban. Látják a láthatatlant.

Jób amilyen szörnyűségeket átélt, azt egyikünk sem. Elvesztette mindenét, a családját is, csak a felesége maradt meg, aki ráadásul annyira maga alá került a hitetlensége miatt, hogy az tanácsolja Jóbnak, tagadd meg az Istent és halj meg. Ebben a terhes és szomorú időszakban mondja ki Jób, hogy tudom, hogy az én megváltóm él. Nem tudott sok mindent, ezt viszont biztosan tudta.

Jézus tudja, hogy mi a terve az övéivel és ismeri az övéi helyzetét. Aki lelki látással rendelkezik, az ismerheti ezt Jézusról. Én nem ismerem, nem értem, jöhetnek a miértek, de a hit látása azt jelenti: Uram, te tudod. Köszönöm, hogy még célod is van velem. Talán már ekkor örülhet, nemcsak békessége lehet. De nem mindig sikerül még ilyenkor nagy hittel örülni, vagy békességet érezni a szívben még a mai tanítványnak sem. Esetleg kérdezi a lelki testvértől, hogy most mit is mond Jézus, mit akar, vajon miért történnek velem ezek a dolgok, vagy a szeretteimmel. Nem értem az Urat!

S mit tesz Jézus, mikor látja a tanítványok bajlódását? Ő maga hajol oda és megkérdezi, hogy mi is a probléma, miről kérdezősködtök egymás között? Tőlem meg sem meritek kérdezni? Jézus mindig ilyen, hogyha látja az övéi baját a nehéz helyzetben, általában szólni is szokott azonnal. S mindig azt mondja, ami éppen akkor az adott problémát érinti. Vagy eszünkbe juttat egy régen olvasott bibliai igét, vagy egyszerűen egy üzenetet, amit igehirdetésben hallottunk, s egyszerre csak valósággá, élővé lesz Jézus szava.

Pál apostol, amikor háromszor imádkozott, hogy vegye el tőle a tövist, akkor Isten nem vette el azt, hanem azt mondta neki: "Elég néked az én kegyelmem." - ezt hallotta. Megmaradt a testi betegsége, nyavalyája, nem gyógyult, valószínűleg fájt is neki tovább és egy életen át hordoznia kellett ezt a testi erőtlenséget, de mindig ott volt mellette az elég kegyelem.

Lutherről mondták el, hogy amikor nagyon mély órákat élt át a kísértések során és különböző terhek következtében egy fontos kifejezést mondogatott magában - mert már imádkozni sem tudott -: "Meg vagyok keresztelve." Ezzel jelezte, hogy kihez tartozik.

A harmadik mozzanat, hogy Jézus be is teljesítette az ígéretét. Eltelt egy kevés idő és csakugyan meglátták őt. Néha ez a kevés idő nagyon hosszúnak tűnik. "Már mióta várok, Úr Jézus valamire. Már mióta imádkozok valakiért vagy valamiért, már olyan hosszú ideje". De Jézus azt mondja: "Egy kevés idő és megláttok." Nála ez az időtényező. Akkor és ott a megváltó művet vitte végbe, itt és most, a mi esetünkben bárki életében, azt, ami az adott problémát érinti. Jézus cselekszik, és győzelmet ígér és ad. Ilyenkor szokott megtörténni, hogy hiába mondták a szörnyű hírt az orvosok a gyermekről, mégis csak egészséges gyermek született. Vagy meggyógyult a gyermek, Vagy még jobb állást kapott, mint amit elveszített az Úrért.

Mivel az Úr Jézus kevés ideje arra is vonatkozott, hogy ő feltámadt, és él, ezért szerettünk halála, a gyász sem lehet olyan szomorúság, keserűség, ami elvehetné a békességet, vagy belső örömet, ami a szomorúság mellett is ott van a hívő emberben, hiszen Jézus legyőzte a halált. Amikor olyan valakit temettünk, aki nagyon hiányzik, még akkor is át lehet ezt érezni. Amikor barátom édesanyját temettük, akkor ugyanaz az ige hangzott el, ami azon az estén, amikor meghalt az édesanyja és rendkívül bátorító volt az az ige. Az egész helyzet azt igazolta, hogy ez a család megnyugodhatott Istenben.

Lehet, hogy a körülmények még mindig szomorúak, de hittel látja a láthatatlant. "Megláttok engem" és azt mondja Jézus, "Olyan örömötök lesz, amit senki el nem vehet tőletek". Jézus Krisztus szól, cselekszik, s megteszi mindazt, ami kell ahhoz, hogy a szomorúság kevés ideje után átélhessék az örömet. Amíg azonban a szomorúság ideje van, addig nagyon mély lelkiállapotba is süllyedhet a legnagyobb hívő is. Nem könnyű úgy hinni, hogy úgy gondolja valaki, hogy az Úr nincs velem, elhagyott, még vagy már, hite sincs.

Ezért vált számomra nagyon beszédessé az a mozzanat, ahogy Jézus befejezte a tanítványoknak mondott beszédét. Végig arról szólt, hogy egy kevés idő és nem láttok és ismét egy kevés idő és megláttok, majd a legvégén: "De én meglátlak majd titeket és örülni fog szívetek és ezt az örömet senki el nem veheti tőletek." Többszöri olvasás után vettem csak észre ezt az eltérést, hogy nem azt mondta, hogy majd ti megláttok engem. De ha Jézus látásáról van szó ez azt jelzi, hogy ez a fajta lelki látás, ami egyébként fizikai is lesz, amikor eljön, kölcsönös. A hívő is látja az Urat hitben, de Jézus is látja az övéit. Ő az a nagyobb testvér, aki hatalmasan igazolja, hogy ő ott van, velünk van, vagy látom, hogy miben vagy, tudom a te dolgaidat. Ez az ő lelki látása azt jelenti, hogy gondoskodik is rólunk. Az a nagyobb testvér föl is emelheti a kisebbet, átölelheti és a tekintetével megnyugtatja. Lehet hogy nem mond semmit, csak azt érzi át a bajban levő, hogy velem van valaki, aki olyan szorosan van mellettem, hogy érzem is. A lelki látás ilyen. Ezért mondja Pál a filippibelieknek: "Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!" akár a szomorúság keserves időszakában is örülhet a hívő ember, mert látja a láthatatlant, átéli hittel, kicsoda neki Jézus.


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy mi a te váltságműved után élhetünk már. Nekünk nem kellett azt megharcolni, átélni, amikor a tanítványaidat el kellett hagynod, mert a kereszthalál gyötrelme jött, az Istentől való elhagyatottság kárhozatát kellett elhordoznod érettünk és helyettünk. Köszönjük, hogy éppen ezért lehet számunkra igaz a mai ige üzenete, hogy a legnagyobb nehézség, szomorúságra is okot adó lelkiállapot közepette is tudhatjuk, láthatunk téged hittel. Segíts, Urunk, hogy ne csak a fizikai dolgokat fogadjuk el, lássuk tényeknek, hanem azokat is, amelyek hozzád tartoznak, amelyek láthatatlanok, de valóságosak. Amit a te igéd jelent számunkra a legnehezebb élethelyzetben is, aki te vagy a számunkra.

Magasztalunk téged, hogy megőriztél minket annyi nehézség és baj között, s igazoltad, tudsz megoldani lehetetlen helyzeteket is. Arra szeretnénk kérni, hogyha bárki közülünk van most szomorú időszakban, nehézségben, támogasd őt kegyelmedért. Kérünk arra, Urunk, hadd tudjunk hálásak lenni neked, amikor adod szabadításodat. Segíts nem elfelejteni.

Könyörülj meg rajtunk, hadd tudjunk olyan életet élni, ami a legnagyobb nehézség, szomorúság között is belső békességgel, örömmel bír. Köszönjük, hogy örülhetünk tebenned. Add ezt az örömöt nekünk.

Szeretnénk könyörögni most népünkért, népünk vezetőiért. Kérünk Urunk, adj a mi népünknek jövendőt. Őrizd meg a határon túl és innen élőket az árvízveszélytől. Könyörülj meg rajtunk, kérünk. Ha mégis súlyt ez a katasztrófa, segíts védekezni, segíts megállni. Segíts téged látni a legnehezebb helyzetben is.

Ámen.