PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. február 20.
(vasárnap)

Földvári Tibor


MÁRIA JÉZUS LÁBAINÁL


Alapige:Jn 11,28-32

És amint ezeket mondotta, elment, és titokban szólította az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged. Mihelyt meghallotta ezt, felkelt gyorsan és hozzá sietett. Jézus pedig nem ment még be a faluba, hanem azon a helyen volt, a hová Márta elébe ment. A zsidók azért, akik ő vele otthon voltak és vigasztalták őt, látva, hogy Mária gyorsan felkél és kimegy, utána mentek, ezt mondva: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. Mária azért, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátva őt, az ő lábaihoz esett, ezt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem.


Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Édesatyánk itt a templomtérben, a termekben ülve téged akarunk imádni, tisztelni az istentisztelet során. Valljuk, hogy te fenséges Isten vagy, aki a teremtett világ teremtményeiben megmutattad hatalmadat nekünk is. Magasztalunk azért, hogy ez akkor is igaz, amikor magunkra tekintünk, a körülöttünk levőkre, a helyzetünkre, talán lenne miért szomorkodnunk, talán sírnunk is, de köszönjük, hogyha reád tekintünk hittel, akkor megláthatjuk a te szabadításodat Jézus Krisztusban. Mária a jobb részt választotta, Urunk. Némelyikünket a sokféle munka, az aggodalmaskodás akadályoz abban, hogy reád tudjunk figyelni. Kérünk téged, hogy mindannyiunkból vegyél el most mindent, ami gátolja, hogy meghalljuk szavad. Szeretnénk Urunk mi is veled találkozni az igehirdetés során. Hadd lehessen számunkra személyessé üzeneted.

Dicsőítünk, hogy te tudod, mire van éppen szükségünk, kérünk, azt add, és, hogy mi is átérezhessük azt a csodát, amit a testvérpár, hallgatták az Úr szavát, megoldást kaptak életükre és a terheket, nehézségeket is másképp tudták elhordozni, beléd vetett bizalommal.

Köszönjük, hogy ez igaz még akkor is, ha most bűnöket, vétkeket kell eléd hoznunk. Hisszük, hogy van bocsánat számunkra, hiszen meghalt és feltámadott a Megváltó. Add a te bocsánatodat nekünk, te tudod, hogy mire van most szükségünk. Könyörülj rajtunk, Jézus Krisztus érdeméért!

Úr Jézus te azt mondtad, bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Urunk, mi akkor tudunk igazán bízni, ha szavad valósággá válik az igehirdetés üzenetében. Csak akkor nem fogunk félni, ha látunk téged hatalmasnak, Úrnak, Mesternek. Szeretnénk ezért most reád tekinteni, félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt. Reád, aki meghaltál és feltámadtál, aki a hit elkezdője és bevégzője vagy. Szólíts meg ezért bennünket Szent Lelked által.

Ámen.


Igehirdetés

Bizonyára emlékezünk Jézusnak arra a mondatára, amit sírva mondott Jeruzsálem fölött. Önmagát egy tyúkanyóhoz hasonlította a képben, s azt mondta, ahogyan a kotlós tyúk akarja a kiscsibéit szárnya alá gyűjteni, hogy védje őket, vigyázzon rájuk, ő is úgy akarta Izrael népét, vezetőit védeni, de ők nem akarták. Aki ismeri a madár viselkedését, az tudja, hogy valóban így történik; ha baj van elkiáltja magát, kotkodácsol, a csibéik azonnal felismerik a hangját, tudják, hogy szaladni kell és oda menekülnek, arra az egy helyre ahol védelmet tapasztalnak, a kotlóstyúk szárnyai alatt. Akárhányan is vannak, mind beférnek a szárny alá. Kiált, hívja őket és megmenekülnek. Többször megtörtént már, hogy a tyúkanyó elpusztult így, de a csibék életben maradtak.

Mária és Márta nagyon nehéz élethelyzetbe került a felolvasott igerész szerint. Jól ismerjük Lázár feltámasztásáról szóló bibliai részt, református kalauzunk szerint ez volt elénk adva. Nekik is szabadulásra, menekülésre volt szükségük. Ma Mária szempontjából fogjuk megnézni a történetet. Hogyan tapasztalta meg Mária Jézus közelében a lelki békességet, a vigasztalást, hogyan valósulhatott meg számára, hogy a reménytelen helyzetben is élő reménysége lett. Mit tett mindezért Jézus, hogyan mentette meg őt.

Márta és Mária együtt küldtek Jézusért testvérük betegsége miatt, és együtt várták érkezését, remélve gyógyító csodáját. Csakhogy betegük meghalt. Ezért együtt sírtak a gyászolók tömegével a házban, minden bizonnyal rendszeresen mondogatták egymásnak azt a szívfájdító mondatot: ha itt lett volna az Úr, akkor nem halt volna meg a testvérünk. Lázár holtteste akkorra már negyednapja a sírboltban feküdt. Ekkor érkezett meg Jézus.

Itt a történeti leírásban egy időre szétválik a két személy cselekvése, mást és mást tesznek. Talán Jézus maga hivatta is Mártát, vagy egyszerűen meghallotta, hogy megjött, ezért elébe sietett. Mária azonban otthon maradt, otthon ült és gyászolt. Az írásmagyarázók leírják, hogy kétféle oka is lehetett ennek Mária életében. Meglehet, hogy ő nem hallotta Jézus jövetelét, és ismerve nővérét, aki mindig tettre kész volt és gyorsan cselekedett, már nem is szólt neki, hanem rohant Jézus elé. De az is lehetett, ha Jézus hívta Mártát, akkor Mária, aki csendes, alázatos, egyszerű személy volt, otthon maradt és úgy gondolta, hogy elég most, ha a testvére megy. Másik eset Mária életében apró kishitűséget is feltételez, vannak akik erre gondolnak. Ebben az esetben Mária tudott Jézus érkezéséről, csak annyira meggyötörte őt a lelki fájdalom, a gyász, a személyiségéből fakadó lelki gyengeség, ami annyira erőt vett rajta, hogy erősebb volt annál az érzésnél is, hogy találkozzon Urával. Majd jön Jézus, és akkor találkozik vele - gondolta.

Ez azért ismerős számomra, mert többször történt már velem, hogy még imádkozni sem tudtam egy nagyon nehéz helyzetben, annyira magam alá kerültem, teljesen elgyötört a helyzet súlya. Búskomorság, befelé fordulás vett erőt rajtam egy időre.

Az írásmagyarázók tehát így értelmezik Mária otthonmaradását. Az üzenet szempontjából azonban teljesen mindegy, hogy mi volt az oka. Azt látjuk, hogy tény, hogy először Márta találkozott és beszélt az Úrral, ez az Úr azonban Máriával is akart azonnal találkozni. Beszédes, hogy most az a Márta hívja Máriát Jézushoz, aki korábban elvonni akarta őt tőle, hogy segítsen túlbuzgó házimunkájában. De Máriának is szüksége van az Úrra, segítségre, találkoznia kell vele személyesen, ezért Mártán keresztül hívja Jézus magához. Bármi is volt otthonmaradásának oka, most már azonnal fölkel és Jézushoz siet. Annyira váratlanul és gyorsan cselekedett, hogy ezt észrevették a gyászoló vendégsereg tagjai is. Így mentek utána és aztán így lettek ők is szemtanúi a csodának.

Minden valószínűség szerint Jézus valahol a temető környékén állhatott meg a falun kívül. Mivel a temető tisztátalan helynek számított, ezért volt mindig a lakóhelyen kívül. Mária odaért, és ami ezután történt, az az alapige központi üzenete. Mária odaért, meglátta Jézust és lábai elé borult. A gyászoló, síró, fiatalasszony keserves sírással odavetette magát Jézus elé. Ez az alázatnak, az Úr iránti hódolatnak a jele, illetve a lehetetlen helyzet miatti keserűség érzését átélő, segítségre szoruló ember testtartása.

Ismerve azonban Mária életét, nem is kell csodálkoznunk azon, hol látható most Mária gyászában. Mert hol található Mária a róla is szóló bibliai történetek leírásában? A Luk 10-ben olvasható, amikor megvendégelték Jézust, Márta túlbuzgóan szorgoskodik, Mária pedig leült Jézus lábaihoz és hallgatta a Mestert. Ő választotta a jobbik részt, ahogy mondta Jézus. János evangéliuma 12,1-től ismét Máriával találkozhatunk, ő az, aki a poklos Simon házában Jézus Krisztusra igen drága nádus kenetet önt, fejére öntötte és végig folyatta az egész testén, az olaj Jézus lábaira is jutott és azt saját hajával törölte meg. Ez a fiatal asszony ott is Jézus lábainál volt, annyira szerette, annyira tele volt iránta hálával, szeretettel, hogy ezt az alázatos mozdulatot tette. Akkorra Lázár már feltámadt, ő is ott van a vendégsereggel együtt annál az asztalnál, bizonyára Máriában nemcsak a szeretet, hanem a testvére feltámasztása miatti hála is ott lehetett, amikor ezt tette.

A mai történetben azonban még Lázár halott. és hol van Mária akkor, amikor a nem szeretem napok jöttek el? Jézus lábainál. Emberlétünk egyik legszörnyűbb helyzetével kell küzdenie, ami neki is elviselhetetlen. Ő sem érti, mi miért történt, mivel eddig is ezt tapasztalta, ezt élte meg, most is a bajában Jézus lábai elé esik, mint gyászoló testvér.

Ahogy a gyászoló sereg gondolta, ő valóban mehetett volna ki a sírhoz is, a temetőbe. Akik már gyászoltunk, és voltunk temetőben, tudjuk, hogy ott másképp tudunk még sírni is. Valahogy jobban átérezzük a közelséget a halottunkkal. Nem hozzá beszélünk, hanem miatta érezzük, amit érzünk. De Mária ott nem találkozhatott volna Jézussal, tudta, hogy nem ott volt. Mária személye abban nagy példa nekünk, hogy hol a helye az istenfélő embernek, ha kell még a gyászában. Jézus lábainál, az ő közelében.

Ez a kifejezés, hogy valakinek a lábainál lenni, nagyon beszédes volt az ókorban. Pál apostol ezt a kifejezést használja a ApCsel 22-ben, amikor bizonyságot tesz és így beszél önmagáról: "én zsidó ember vagyok a cziliciai Tárzusban születtem, fölneveltettem ebben a városban a Gamáliel lábainál", azaz az ókori ember a tanítómester és a tanítvány közti szoros kapcsolat kifejezésére használta. Ilyen szempontból beszédessé lesz az is, ahogyan Márta hívta a testvérét: a Mester itt van és hív téged. Ez a mester szó Jézusra vonatkoztatva a legszemélyesebb kifejezés volt, amit lehetett használni. A mostani üzenet szempontjából azonban még tovább megy a gondolat, nemcsak az a személyes Mester, akit szeret a két nőtestvér, hanem ő valóban az a rabbi, az a tanító, akivel ilyen szoros közösségben lehet Mária is, mint tanítvány. Ezt a szoros közösséget élte is, hiszen hallgatta őt, inkább nem dolgozott a konyhában. Itt, amikor nehéz helyzetében szüksége van, nem tesz mást, mint ugyanúgy tanítványként van mellette, lábainál. Nemcsak szeretett mesterről van szó, mert Mária ezt érezte a legnehezebb pillanatokban is, hanem szeretett tanítványról is. A 11,5-ben azt olvassuk: "Szerette pedig Jézus Mártát és annak nőtestvérét és Lázárt." Pedig ezt megelőzően az olvasható, hogy Lázár beteg lett. Aki azonban szereti az Úr Jézust, az néha nehéz napokat is átélhet, csak a megoldás az, hogy még akkor is ott lehet Jézus lábainál.

Máriát a tragédia nem eltávolította Jézustól, a Mestertől, hanem inkább közelebb vitte. Ennél a gondolatnál az az első kérdés, hogy ránk igaz-e, hogy tanítványai vagyunk Jézusnak. A Jézus lábainál lenni a tanítványok lehetősége és nagy kiváltsága. De a János evangéliumában lévő történet ilyen szomorú helyzetről beszél, amikor egy családba a gyász nyomorúsága, nehézsége tört be. Az is kérdés, vajon, ha nekünk van éppen most nehézségünk, az bennünket közelebb visz-e Jézushoz. Életünk nehézségei más és más, amikor azonban személyesen érint valami, akkor az a legkritikusabb.

Csak az utóbbi hónapot átgondolva, hadd mondjak el néhányat, ami az itteni gyülekezetben lévő fiatalabbakat, idősebbeket jellemzett. Lelkészigazolásokat kellett írni már a legkisebb gyermekek számára is és a családnak nehéz, hogy felveszik-e a kívánt helyre a gyermeket, vagy sem. A vizsgaidőszak nehézségei több egyetemista, főiskolás számára elég reménytelen helyzetet is teremtett, de sikerült túlvészelniük. Voltak, akik még mindig nem biztosak abban, hogy jó helyre jelentkeztek-e a jelentkezési lapot kitöltve, mert bizonytalan volt, hogy mi az Úr akarata. Nem tudták biztosan. Mások csalódtak abban, akit szerettek, sajnos még házastársakban is lehetett csalódni. Szülőkben a gyermekek, vagy amikor a gyermek, vagy unoka viselkedett úgy, hogy csalódást okozott. Ezek általában a lelki nehézségek, bajok, ehhez járul, hogy most is vannak súlyos betegeink, gyógyíthatatlanok is, testi nehézségeink. Most is van több gyászoló család is.

Azok a helyzetek ezek, amikor mi is kimondtuk, hogy : Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Amikor még az Urat sem érti a tanítvány. Lássuk meg, hogy azért mondhatta el Mária a baját Jézusnak, mert ott volt a lábainál. Mert nem csak ott lehet lenni Jézus lábainál, hanem ott lehet a szívet is kiönteni, minden panaszt, ami a nehéz helyzet miatt van bennünk.

A legtöbb írásmagyarázó szerint Mária kifakadása nem számonkérő, neheztelő, hanem ő egyszerűen, szomorúan közli a tényt. De az sem változtat a dolgon, ha esetleg mégis szemrehányó volt Mária szava. Jézus előtt nem lehet szemrehányó dolgokat mondani imádságban? Nem lenne furcsa, ha a gyermek azt tapasztalná, hogyha valamit szemrehányóan mond a szüleinek, akkor azok kikérik maguknak. A gyermek azt mondja ki, ami nyomasztja a lelkét. A lényegen nem változtat az, hogy mit érzett Mária, vagy milyen lelkülettel mondta. Valószínűleg azonban nem számon kérőn, de elmondta azt, amit akart. Ami nyomasztotta, azt mondta el Jézusnak lábainál.

Márta sokkal többet beszélt. Ő beszélgetett Jézussal. Mária csak egy mondatot mondott, aztán sírt. Ismerős számomra az, amikor azért nem tudok beszélni, még imádságban sem, mert sírok. Mert van ilyen, hogy nem jön szó, még gondolat sem, mert tele van fájdalommal a szív. De Jézus jelenlétében, az ő lábainál a könnyek is beszélnek. A Mester nagyon jól érti és tudja a könnyek szavak nélküli nyelvét is. Jézus még azt is tudja, hogy mikor adódik olyan helyzet, amikor neki sem beszélni kell.

Mit tett Jézus ezután? Ezt már nem olvastam fel, ezt nézzük meg. Jézus itt nem kezdte el Máriát oktatni, egyszerűen, könnyekre fakadt. Ő is megrendült, mint ember, s sírt együtt Máriával. A teológián tanította professzorunk, hogy megtörténik, amikor nem beszélni kell egy gyászolóval, nehéz helyzetben küszködővel, beteggel, hanem egyszerűen sírni vele. Az is beszél. Még Jézus is ezt tette.

Anna, Sámuel édesanyja, azzal a nehézséggel küszködött az ószövetségi időben, hogy neki nem született gyermeke. Az édesanyák bizonyára még jobban el tudják képzelni, mit jelent ez, mert milyen öröm a gyermek. Azt azonban nehéz elképzelni, ahol van még egy feleség, társ, mert Elkánának, a férjének volt egy másik felesége is, akinek születtek gyermekei és ezt ki is nyilvánította Annának, bántva őt. Ez az asszony a meddőség súlyos testi és lelki terhével minden évben ment imádkozni az Úr házába. Az egyik alkalommal az történt, hogy csak a szája mozgott, mert hang nem jött ki a száján, ahogy imádkozott, kiöntötte szíve minden keserűségét az Úrnak. Éli főpap azt hitte róla, hogy részeg, azért mozog csak a szája, de Anna legmélyebb életérzését osztotta meg imája közben Urával csendben.

Dávid, amikor Absolon föllázadt ellene, menekült és ment fel a hegyre imádkozni, közben pedig sírt. Sírt Ura előtt. Eközben haladt, hogy majd imádkozzon Istenéhez a hegy tetején.

Péter akkor sírt keservesen, amikor rádöbbent arra, hogy mit tett Jézussal, megtagadva őt. A Lázár története elsősorban a testi halál szörnyűségéről szól, hogy mit jelent ez egy család életében. Péter azzal a halállal küzdött, ami a lelki halálhoz tartozó, bűnös létünkből fakadó gyengeség, félelem, erőtlenség, tagadás. Az is nagyon keserves. Lehet, hogy vannak közöttünk is olyanok, akik azért sírnak minden este, mert az akiért imádkoznak, még mindég nem tért meg, és egyre nehezebb elhordozni, mert lelki halálban van. Van amikor valaki a saját vétke miatt sír, ahogy Péter is tette.

Mária tehát ott van Jézus lábainál, s ebben a nehéz élethelyzetben elmondja neki szíve panaszát egy mondatban, a többit pedig sírás közben. A történet azonban mégsem elsősorban Máriáról szól. Az egész történet ugyanis Jézusra akar mutatni. Mária oldaláról nézve, ő ment és Jézus lábaihoz esett, de hogyan került oda? Úgy, hogy Jézus Betánia közelébe ment és személyesen hívta Máriát magához.

Meg szoktuk-e figyelni, amikor bejövünk ide a templomtérbe, hogy a bejárati ajtóval szemben milyen igék szerepelnek a két oszlopon? A jobboldali oszlopon nagyon ismerős ige van: "A Mester itt van, és hív téged." Ez az ige azt jelzi, hogy azért is idejövünk, mert a Mester hívott. Ez akkor is igaz, ha valaki először van itt életében. Mivel Jézus hívja a tanítványokat, keresőket, ezért jöhetünk hozzá. Azért vagyunk itt most, mert ma bennünket is hívott a Mester. Ez a kis falitábla ezt fejezi ki.

Az egész Lázárról szóló történet azzal kezdődött, hogy Lázár beteg, de Jézus azt mondta, hogy mindaz, ami történni fog, ami kapcsán ő majd furcsán fog viselkedni, azért van, hogy az Isten és az ő Fia megdicsőítessék. Lázár feltámasztásával, ennek csodájával akarta megdicsőíteni Isten önmagát. Ez nem azt jelentette, hogy könnyűvé vált a gyász, hanem azt, hogy Jézus lábainál azzal a Jézussal találkozhatott Mária is, aki az Isten Fia.

János az egész evangéliumában így akar Jézusról beszélni, ő Isten. Lukács inkább az engedelmes embert mutatta be. Máté az ígéreteket beteljesítő Messiást, János pedig Jézust az Istent, aki ember annyira, hogy tud együtt sírni a gyászolóval.

Az a két állítmány, ami Jézus hívásakor elhangzik, beszél arról, hogy milyen az a Jézus, akinek a közelében lehetünk mi is. Márta azt mondta testvérének: a Mester itt van, és hív téged.

Az ősi szöveg jelentésének olvasása nagy öröm volt számomra: "itt van." Nem egyszerűen annyit jelent, hogy a Mester van, nem azt mondja, hogy a Mester eljött, hanem egy olyan szót használ, ami már a szerkezetében jelzi, hogy közel van, azért jött el, hogy jelen legyen, itt van. Máriának és Mártának az volt a problémája, hogy már korábban nem volt ott velük. Ha addig Mária kételkedett is, gyötrődött, vagy csalódott volt és keserűen várakozott, de most már mellette van a Mester. Olyan ez a jelenlét, itt létel, amit a kisgyermekek élnek át az apukával. Amikor baj történik vele, fáj valamije, akkor talán még nem is sír, de keresi édesapját, s amikor meglátja őt, akkor elkezd üvölteni jó hangosan és szalad hozzá. Ilyenkor egy szerető édesapa általában azt mondja: itt vagyok.

Mária is sírva ment Jézushoz. Valószínűleg könnyek között tudta elmondani azt, amit elmondott. De mindezt azért tehette már, mert Jézus ott volt. Amit Jézus Mártának mondott, az még több ennél: "Én vagyok a feltámadás és az élet." A Bibliában az "Én vagyok" beszédes, hiszen Jézusnak ezen kijelentései arra az Isteni személyre utalnak, aki az ószövetségben azt mondta Mózesnek: "Vagyok, aki vagyok!" azaz, jelen vagyok, melletted vagyok, veled vagyok, ott vagyok. Jézus Mártának ennél többet mondott az Én vagyok a feltámadás és az élet kijelentésével, mert Márta gyászolt.

Aki közülünk tanácstalanság miatt szenved, Jézus azt is mondta: "Én vagyok az út". Akinek az a problémája, hogy annyi igazságtalanság történik vele, annyi igazságtalanság van országunkban, annak Jézus azt mondja: "Én vagyok az igazság." Aki az életében érzi az értelmetlenséget, sokféle kilátástalanságot: "Én vagyok az élet." Tovább lehetne sorolni mindazokat az isteni kijelentéseket, amiket Jézus magáról mondott. Még egyet meg kell említeni: "Én vagyok a jó Pásztor, aki az életét odaadja a juhokért." Az elveszett ember ugyanis átérzi az Isten nélküliség szenvedését, a bűn nyomorúságát, s amikor úgy érzi, hogy nincs segítség, számára is ott van az isteni "én vagyok", olyan, mint a pásztor, hogyha kell, megy és megkeresi a bárányát. Jézus Krisztus, mikor Máriának elmondja mindazt, amit elmondott sírásával, és tettével, akkor kiderült, hogy ő valóban Úr még a halál fölött is. Föltámasztotta a testvérét.

Tudjuk, hogy mindezt azért tette, mert ezzel már készítette elő azt az utat, amit magának is végig kellett járni. Lázár feltámasztása miatt felgyorsultak az események, az ellenségei később még Lázárt is meg akarják ölni, mert olyan sokan hisznek Jézusban. Jézust megölik, mert ő nemcsak Lázárt támasztotta föl, hanem neki azért kellett meghalnia a kereszten Istentől elhagyatva, hogy azután dicsőségesen föltámadjon. Hogy ne csak Márta, Mária, hanem mi is, akik ezután vagyunk, átélhessük ezt a titkot, Jézus jelen van, itt van, ő van, mert ő él.

A héten néhányan nagyon valóságosan átéltük, én magam is, hogy Jézus valóban itt van és nagyon jól tudja, hogy mit, mikor, hogyan kell mondani. Fiatalokkal voltunk síelni és nekem kellett áhítatokat tartani. Ez váratlanul derült ki számomra, ezért arra gondoltam, hogy vegyük a bibliakalauz szerinti igéket esténként. A napi igék éppen János evangéliuma 11. részéből szóltak. Szinte minden este mondtam a fiataloknak, Isten kegyelme, hogy bennünket most nem érint a gyász, de vannak másféle nehézségek. Közülük is néhányan vizsgáztak, felvételire készültek és abban is segít az Úr, mert neki van hatalma. A síelés örömei után nehéz volt példálózni avval, hogy Jézus nehéz helyzetben is hogyan adhat támogatást, segítséget.

Nagyon megdöbbentünk viszont, amikor kiderült, hogy ez a történet aktuálissá vált. Egyik legjobb barátomnak az édesanyja halt meg váratlanul. Az is megdöbbentő volt úgyszintén, hogy Jézus ennyire tudta, hogy miről szóljon az áhítatok üzenete. Úgy emlékszem, hogy a halála napján pontosan az az ige volt, amit Mártának mondott Jézus, hogy én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz én bennem, ha meghal is él az. És aki él és csak hisz énbennem, soha meg nem hal." Amikor a barát édesanyja hal meg, az is nagyon tud fájni, s nekem is nehéz volt kimondani, de tudtam, mert az Úr ott volt, hogy: én ezt hiszem, Uram.

Mária számára még nem történt meg a csoda, testvére még a sírban feküdt, de Jézus már ott volt, szólt, és mellette volt. Hogy Jézus mennyire benne van az életünkben, az látszik mindabban, amit már eddig is megoldott és ezután is megtesz. Olyan jó azt kimondani, hogy ebben a mi vétkünk, bűnünk sem lehet akadály.

A másik jellemző, ami az igehirdetés üzenetét személyessé teheti, hogy Jézus nemcsak ott volt, hanem hívta is Máriát. Hívta, mert neki szüksége volt a Mester jelenlétére, szavára, csodájára.

Hadd mondjam ezért nagyon személyesen így: téged is hív, aki még mindig nagyon távol vagy tőle, a Mester itt van. Aki azért nem akarsz közeledni hozzá, mert tudod, hogy az mivel jár. Téged is hív, aki vádolod, talán szidod is, azért, amit tett, vagy azért, amit nem tett. De a Mester hív, mert itt van. Téged is hív most, mert ismeri a fájdalmadat, a kérdéseidet, a tanácstalanságodat, mert tanítványa vagy, kerülhess még közelebb hozzá. A Mester téged is hív, hogy megoldhassa azt, amit már ő is szeretne megoldani. Téged is hív, akinek, hála neki, semmi problémája nincs, aki a szép napokat élheted, azért hív, hogy még közelebb kerülhess hozzá. Mert Jézussal olyan szeretetkapcsolatban lehet a tanítvány, ami egy életen át tartó szeretetkapcsolat.

Mártát, és Máriát azért hívta magához, mert hitüket akarta erősíteni nehéz bajuk idején, vigasztalni, bátorítani, megnyugtatni.

Hívása nekünk is szól, hogy átéljük azt a csodát, hogy az Úr Jézus, mint tyúkanyó a kiscsibéit, a szárnyai alá veszi, hogy ott oltalmazza, védje őket az élet nehézségei közt is. Ezért ő kész volt meghalni, de föltámadott, él. Jöjjünk hozzá, ahogy Mária is tette.


Imádkozzunk!

Magasztalunk Urunk hívásodért. Köszönjük, te tudod miért van szükségünk segítségedre, megoldásaidra, arra, ami miatt most is hívtál magadhoz. Szeretnénk valóban Máriához hasonlóan lábaidhoz borulni lelki módon most. Hálásak vagyunk, hogy mindent megoszthatunk veled, még keserűségeinket is.

Segíts, hogy ez által valóban megnyugodjunk, megerősödjön hitünk, s még a gyászunkban is igazi vigasztalás tölthesse be szívünket. Köszönjük, hogy te legyőzted a halált.

Imádkozunk azokért, akiknek most különösen is nehéz próbáik, terheik vannak közöttünk, ők is tebenned lássák a Szabadítót, Megtartót.

Népünkért, népünk vezetőiért is könyörgünk, segítsd őket a kormányzásban, munkálj bennük alázatot, istenfélelmet, ha nem lenne. Bárcsak népünk is leborulna lábaidhoz megtérve, szabadulásért, munkálkodj bennünk így.

Szent nevedért!

Ámen.