PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. január 23.
(vasárnap)

Varga Róbert


LELKI ÉPÍTKEZÉS


Alapige:Mt 7,24-27

"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult."


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked, hogy te soha nem beszélsz mellé, mindig az igazat mondod nekünk nagy szeretettel és irgalommal. Köszönjük, hogy most is világossá teheted nekünk azt, ezen a mai délelőttön, hogy az alap egyedül te vagy. Ha valaki rád építi az életét, az megmarad, akármilyen vihar jön is.

Köszönjük azt is, Urunk, hogy ma is kínálod a te szavadat, a tőled való békességet, a vezetést a te igéd által. Adjál nekünk nyitott, halló füleket, amelyekkel értjük, meghalljuk, és aztán cselekedetté válik a mi életünkben mindaz, amit hallunk. Sokszor kértük már ezt. Egyedül te látod, Urunk, hogy igazzá, valósággá vált-e mindez az életünkben, vagy pedig nem.

Köszönjük, hogy most újra lehetőséget adsz a veled való találkozásra. Így légy itt közöttünk, Urunk, hiszen mi a te nevedben jöttünk össze. Add a te áldásodat, Urunk, világos, egyértelmű, egyszerű beszédedet, hadd tudjon a mi életünk mostantól kezdve egészen más lenni. Köszönjük, hogy Jézusért mindez lehetséges.

Köszönjük, Urunk, hogy ezen a reggelen fohászkodhatunk hozzád, kérhetünk téged arra, hogy légy itt közöttünk, s hadd legyen egyszerű, szent találkozásunk veled. Urunk, megvalljuk őszintén, mi sokszor olyan bonyolultnak gondoljuk a dolgokat, azt, hogy megismerjünk téged, azt, hogy szólj hozzánk, és mi megértsük azt. Köszönjük, hogy te olyan egyszerűen elkészítetted mára is a te mondanivalódat. Köszönjük, hogyha valaki azzal a szívvel van itt, hogy mindenáron és mindenképpen tőled és általad szeretne megérteni valamit az életére nézve, azzal megcselekszed ezt a csodát. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Ámen.


Igehirdetés

Aki végigolvassa Jézusnak a hegyen elmondott prédikáció-sorozatát, akkor annak elolvasása után ehhez az utolsó példázathoz érkezik meg. Mindazzal, amit Jézus tanított a Hegyi beszédben, valójában egyetlen egy célt akart elérni, és ez csúcsosodik ki ebben a történetben, hogy a hallgatóinak, és aztán az Ő szava cselekvőinek olyan stabil, minden körülmények között megálló erkölcsi tartása legyen, olyan életháza legyen, amely a viharok között sem omlik össze.

Valójában az egész élete az embernek egyfajta építkezés. Valaki nem régen azt mondta: "Elváltam, és most újra kell felépítenem mindent." De nem csak egy válás után kell nekikezdeni egy új építkezésnek, valaki egy egész életen át építkezik. Felépít valamit, aztán lerombolódik vagy lerombolja saját maga. Újra építi azt, amit jónak lát, s aztán rájön, hogy az mégsem helyes, és kezdi elölről.

Nyilvánvaló azonban, hogy Jézus ebben a példázatában nem egy tóparti víkendház építéséről, vagy társasházi lakás építéséről beszél, hanem az ember életének a házáról. Az élet-épületről beszél, amit mindnyájan építünk egy életen keresztül szakadatlanul. Továbbépítünk, bontunk, aztán újra építünk.

De vajon mindenki ilyen tudatosan teszi ezt? Nem. Vannak emberek, akik csak úgy találomra élnek. Ahogy éppen az adott helyzet adja magát. Vannak vidám, és látszólag bohém emberek, akik nem törődnek semmivel, s azt mondják: majd ahogy adja magát az élet. Ott fogok élni, oda fogok költözni, ibi bene, ubi patria, ahol jól megy, ott van a hazám. Nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. Az egész létezésüket sem veszik igazán komolyan. Benyomások, lehetőségek, barátok, eshetőségek, vagy éppen az egészségi állapota, vagy lakóhelye határozza meg azt, hogy jól érzi magát, vagy pedig nem. Belső program nélkül, találomra élnek, máról holnapra. Nagyon sokan a hontalanokra gondolnak ilyenkor, pedig vannak ám lelki értelemben is hontalanok, akik nem tatoznak senkihez, és nem hisznek semmiben sem igazán.

Vannak olyanok, akik arra építenek, amit ők erkölcsileg esetleg helyesnek tartanak. Van, aki a szépségre épít. Van, aki az ismeretre. Van, aki a gazdagodásra, a szó anyagi és szellemi értelmében. Van, aki a filozófiára. Van, aki a politikára. Van, aki a családjára és a gyerekeire, a tudására. Van, aki csupán a magyarság érzésre alapoz. Van, aki meg azt mondja, hogy az az igazán jó dolog, ha mindenhol hazára találok nemzettől és néptől függetlenül. Ahol jól megy, ott van a hazám. Van, aki a tudásra épít, és van, aki az egészségére. De mind, mind valójában homok, amely egy idő után nem tartja meg az embert. Noha - hozzá kell ez tenni -, hogy sok értékes dolog is van az ember életében, amire építhet. Nem dobhatjuk ki az ablakon a tudást, az ismeretet, a külsőnk ápolását, sok minden mást sem, az elért eredményeket, azt, hogy valaki építi a karrierjét a szó jófajta értelmében, mindezt nem kell kidobni, és nem kell kivetni.

De az igazán fontos kérdés az, hogy az életünk alapja mi, ki? Vagyis Isten mértéke szerint úgy alapozunk, hogy az megáll majd akkor is, amikor az embert ítéletre vonja az Isten. Sokan már azt sem hiszik el, hogy lesz ítélet. Pedig, ha ezen a földön egy piciny nyugtaszelvénnyel el kell számolnunk, vagy egy bizonyos összeggel, hogyne kellene akkor számadást adnunk a mindenható Isten előtt az életünkkel, amit tőle ajándékba kaptunk.

Vannak olyanok tehát, akik egyfajta filozófiára vagy gondolkodásmódra építenek. Vannak olyanok, akik emberre építenek, akik elmondják, hogy az én imádott gyermekem vagy fiam. Kérdés, hogy az ő imádott gyermeke - majd, amikor ő megöregszik - ugyanúgy fog-e viszonyulni a szüleihez, vagy pedig valahogyan másképpen?!

Aztán vannak olyanok, akik egy ember szeretetéért feláldozzák az egész életüket. A programjuk az, hogy egy másik emberért élnek. Hányan vannak, akik áldozatos szeretettel - és ez nem lebecsülendő, sőt tiszteletre méltó - ápolnak valakit egészen annak haláláig, s az az életük értelme és alapja, hogy azért az emberért, akit szeretnek, mindent hajlandók megtenni. Pedig igazán veszedelmesebb nincs ennél, mint mikor az ember egy emberre alapozza az életét.

A Biblia ugyanis azt mondja, hogy mindnyájan elmúlunk. Mint a lehelet, egy ideig látszunk, s aztán por és hamu leszünk, s véget ér az életünk. Egyik por alapozza az életét a másik porra. Nem mindegy, hogy kicsoda az életünk alapja, és mire alapozunk.

Van, aki saját magára épít. Önmagát valósítja meg, és olyan is lesz sokszor az élete, amilyen így lehet. Önmagára alapozza az életét, és ez ugyanúgy össze fog omlani előbb-utóbb, mint az, aki valaki másra épít. A homokra épített életházról azt mondja a Szentírás, hogy nem fogja kibírni a vihart.

Vannak olyanok tehát, akik igazodnak egy másik emberhez. Nem biztos, hogy mindent helyesnek tartanak társadalmi értelemben, amit a másik ember tesz, vagy amit az emberek tesznek, de hát valakihez igazodni kell, így az életüket egy másik emberhez, vagy egy össz társadalmi értelemben helyesnek látott dologhoz igazítják. Ez ugyanúgy nem fogja őket megtartani, mint annak az életét sem, aki a tudásra, a szépségre vagy a pénzre alapozza az életét.

Végül is az Isten nélkül élő, Isten nélkül alapozó ember státusz nélküli ember. Nem tudom, hogy tudjuk-e azt, hogy Indiában számos csecsemő úgy születik meg, hogy sehol nem regisztrálják őket. Nincsen anyakönyvi kivonat, és sehol nem tudnak arról, hogy ők megszülettek. Így élik le az egész életüket. Társadalmi szempontból, vagy a nyilvántartás szempontjából státuszon kívül vannak. Az állam nem is tud arról, hogy ők megszülettek. Sokszor nagy nyomorúságban, pária sorban élik le az életüket, és a legnyomorúságosabb körülmények között fejezik azt be. A Biblia azt mondja, hogy vannak emberek, akik így élnek, státusz nélkül, az Istenhit vagy a hitetlenség kérdésére nézve.

Vannak tehát, akik építik az életházukat, de azt mondja a Biblia, ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak annak építői. Lehet valaki sikeres a szó sokféle értelmében, vagy éppen gazdag is, itt megint sokféle értelmet vehetünk. Ha ránéz valaki az életére, akkor sok értékes dolgot láthat. Követésre méltó mintát és példát. De a Biblia azt kérdezi tőlünk, ez az első kérdés ma reggel: megáll-e majd akkor, amikor jönnek a viharok? Kibírja-e mindazt, ami még az élet során éri? Ez az alapvető kérdés, hogy amire alapozunk, az Isten szerint megáll-e, vagy pedig nem? Ahogyan a döntéseket hozzuk. Ahogy jövő héten egy döntés elé állunk, ahogyan azt meghozzuk, amire alapozunk. Mi a motiváció, és mi az indíték az életünkre nézve? Hogyan akarunk abban a döntéshelyzetben majd dönteni? Kérjük akár ma Isten tanácsát. Könyörgünk azért, hogy Isten adjon bölcsességet, vagy pedig igazodva sokféle emberi véleményhez, a társadalmi szokásokhoz, egyfajta életfilozófiához, amit sokan vallanak. A szerint döntünk, vagy pedig úgy, ahogy az Isten szerint kedves.

Mi hát az az alap, amire építeni kell, amire az ember egészen biztosan támaszkodhat? Jézus egyértelműen válaszol. Azt mondja, hogy aki hallja tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. Mert mit is olvastunk a korinthusi levélből? Azt mondja Isten igéje, hogy a végén a tűz ítéli meg mindazt, amit az életünkre építünk: fa, széna, pozdorja, ezüst, arany, gyémánt. Mire használhat minket az Isten? Mi az, amit építünk az életünkre? Lehet a hívő életünkről is beszélni, és lehet az Isten nélküli életről is. Mire építkezünk? Mi az alap? Megtart-e, vagy nem?

Mit mond tehát Jézus? Azt mondja, hogy hallgatni és cselekedni. Miért olyan nagy baj az, ha valaki úgy él, hogy is, is. Hallgatok az Istenre is, meg hallgatok a saját szívemre is. Figyelembe veszem a Szentírás erkölcsi tanításait, és figyelek arra is, hogy melyek a társadalmi elvárások és igazságok. Egyszerűen azért nem jó ez, mert a megosztott szívű ember, amikor egy döntés elé kerül, akkor megosztott szívével megosztott döntést fog hozni. Egy kicsit ennek is eleget teszek, egy kicsit annak is. Különösen fiatal házasoknál figyelhető meg, de idősöknél is, hogy nem mer a fiú az édesanyjával szemben dönteni. Nehogy baj legyen, nehogy megsértődjön, nehogy megbántsam. Ezért nem meri felvállalni azt, hogy kiáll határozottan a társa, a felesége mellett, és a saját családi egységük békessége érdekében akár a mamával is szembeszáll, ha kell. Kedvesen, szelíden, de mégis csak határozottan és következetesen. Mennyi baj származik ebből. Ez is megosztott szív. Nem vállalja fel azt, amit helyesnek lát. Nem mer olyan döntést hozni, ami egyértelmű és világos. Is, is.

De lehet ezt a kérdést a nevelésre is mondani, amikor egyértelműen és következetesen kellene valamire biztatni a gyermekeket, és valamely dolgokról határozottan, világosan eltiltani. Erre sokan azt mondják, hogy hogy jön ahhoz egy szülő ebben a mai világban, hogy korlátozza a gyereke szabadságjogait. Lehet így is nevelni, annak minden következményét aratni fogjuk: a hibáinkat, a bűneinket, mindez szembeköszön, amikor már nem ilyen kicsi lesz a gyerek, hanem ugye a "szokott pimasszá" - ahogy mondja a költő - nő majd föl. Követeli a jogait, akár az asztalt ütve, verve. Lehet megosztott szívvel élni, nevelni és dönteni, s annak minden következményét aratni.

Azt mondja itt Jézus, hogy mind a kétféle életházat megtalálják a viharok. Ami biztos alapra épült azt is, meg, ami homokra épült, vagyis nem Isten szerint való alapra, azt is. Mert Isten viharokat enged az életünkre. Egyébként jönnek azok saját maguktól is. Aki él, aki dolgozik, aki családban él, akinek munkahelye van, akinek feladatai vannak, és akinek felelős döntéseket kell hozni, vagy csak egyszerűen abból, hogy élünk, következnek viharok, ütközések, ellentétek, viták, veszekedések, konfliktusok. Nagyon fontos kérdés az, hogy mi az életünk alapja, vagy ki az életünk alapja?

A Biblia azt mondja, akinek Jézus Krisztus, az mindent kibír. Ott is jönnek a viharok, recseg, ropog a felépítmény. Egy-egy ablak is kimegy egy viharban vagy betörik. Kisebb-nagyobb bajokat el kell szenvedni mindenkinek, de egészen más az, ha alapra építettünk, s egészen más az, amikor nincsen alap.

Nem rég láttuk ezt, hogy mit jelent, amikor tizenkét méter magas hullámok öntik el iszonyú erővel a partszakaszokat. Azokat a könnyű kis pavilonokat, amiket csak úgy leraktak a homokra, pár méterre a vízparttól, hogy a nyaralók gyorsan befuthassanak a vízbe. Egy szempillantás alatt elsöpörte az áradat. Azok az épületek, amelyeket komoly alapra építettek, a szállodák egy részét - ott is kivitte a nagy tábla üvegeket, a beton tartóoszlopok közül -, de az épületek megmaradtak. Akik megfelelő magasságban voltak, azok túlélték, és meg sem sebesültek. Saját szemükkel látták a többiek nyomorult pusztulását. Az alap nélkül lerakott pavilonokat elvitte a víz. Az alapokkal bíró épületeket meghagyta, azok megmaradtak.

Mert a Szentírás világosan mondja azt, hogy jön a vihar. Jönnek az életben a hullámok, a bajok, a betegségek, a nyomorúságok. Jön a halál és jön az ítélet, mert a Biblia erről világosan beszél. Jézusra épül az életünk, vagy pedig nem?

A legtöbb ember ott rontja el ezt az egészet, hogy a jelenre néz, s a jelen helyzet alapján dönt a jövője felöl, pedig fordítva kellene. A Szentírás tanítását figyelembe véve a jövőre figyelni, amit Jézus mond, és a jövő alapján dönteni a jelen dolgaiban. Ezért könnyű a legtöbb embert belerántani egyfajta vásárlásba. Évtizedekre eladósítani hatalmas kölcsönökkel, hogy vegyen lakást vagy építsen házat. Most jelenleg, ilyen egészségügyi vagy ilyen anyagi helyzetben van. S bevállalnak hetven, nyolcvan, százezer forint kölcsönt húsz-harminc évre előre. Döbbenetes felelőtlenség bizonyos esetekben, nem mindig, természetesen. A jelenre néz, s dönt a jövője felöl, miközben fogalma nincs arról, hogy mit hoz a jövő.

Az igazán bölcs ember az, aki arra hallgat, aki ismeri a jövőt, s így tud vezetést és tanácsot kapni, s ha kell, szelíden, mértéktartóan vezetést és tanácsot adni esetleg más valakinek. Sokan nem akarnak hallani arról, amiről a Szentírás beszél a jövőre nézve. Mint ahogy sokan nem akarják meghallgatni azt az európai tudóst sem, aki azt mondta, hogy a Földközi-tengernél ugyanilyen szökőár várható rövidesen, amilyet Dél-kelet-Ázsiában tapasztaltunk. Félresöprik a véleményét, lebecsülik, azt mondják, hogy nem kell rá figyelni. És mi lesz, ha igaza van? Amilyen szakember ő a maga területén, ugyanolyan "szaktekintély" Isten a jövőre nézve. Pontosan megmondta, hogy mi ennek a világnak a kimenetele. A jelenből tekintünk a jövőre, vagy az Isten által egyértelműen megadott jövőt figyelve tekintjük a jelen dolgait.

Annak lesz jövője - azt mondja a Szentírás -, aki az életét Krisztusra alapozza, akinek az alapja Jézus Krisztus, és így hoz döntéseket. Mit jelent tehát az, hogy kősziklára, Jézusra építeni? Azt jelenti, hogy áss mélyre az igében! Mert itt erről beszél Jézus. Azt mondja, hogy a bölcs építőmester mélyre ásott, több munka, több fáradság, több idő, több pénz egy építkezésnél, de mélyre ásott, egészen a szikláig. A sziklához hozzá tapasztotta kötőanyaggal a ház alapját, s utána húzta fel a falakat.

A lelki életben ez azt jelenti, hogy mélyre ások a Szentírás igéiben, szavaiban. A bölcs építőmester nem a gyors, látványos megoldást választotta, hanem a hosszadalmas, fáradságos megoldást. Mélyre ásni az igében. Ma reggel megtettük-e? Vagy szándékunkban áll-e legalább ma délután elcsendesedni, kezünkbe venni Isten igéjét. Lehet, hogy holnap nehéz döntést kell hoznunk. Vannak ilyenek, tudom. Ma délután mélyre ásunk-e Isten igéjében? És majd megtaláljuk a választ. Kapunk indítást, belső meggyőzést, akár egy másik ember szaván keresztül, akár a Szentírás egy olvasott igéjén keresztül, akár egyszerűen csak úgy, hogy elcsendesedünk az ige fölött. Mélyre megy a lelkünkbe mindaz, amit olvasunk, s megértünk. Úgy kelünk fel, úgy állhatunk föl, hogy megértettük, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. Áss mélyre az igében!

Nem régen arról hallottunk, hogy tartsd tisztán a templomodat! Mai első tanácsa Istennek az, hogy áss mélyre a Szentírásban, és megérted majd Isten szavát, mert Isten vezet az Ő igéje által. Akkor látni fogod a napi feladataidban, nehéz döntések során az Ő megoldását. Az igazán jó döntést akkor is, ha mindenki azt mondja esetleg, hogy hogy lehet, hogy ezt jónak látod? Később, ha ez Isten szerint való volt, Isten igazolni fogja a döntésed helyességét. Akkor is, ha ebből semmi nem látszik.

Egy épületnek az alapjait nem lehet látni, azt betemetik. Amikor a viharok jönnek, amikor döntést kell hozni, akkor derül ki: jó az alap vagy nem jó? Megáll az épület, vagy pedig elpusztul?

Egyszerűen megérti az így alapozó ember, hogy legyen az kulturális, gazdasági, építészeti kérdés vagy társadalmi kérdés vagy bármilyen politikai és nemzetstratégiai kérdés. Amit Jézusra alapoznak, az fog egyedül megmaradni. Az egyházban is. Ha egy egyház valamilyen döntést nem az Isten szerint való módon hoz, homokra épít, nem fog megmaradni. Azt mondja itt az ige: aki Jézus Krisztusra, mint kősziklára épít, így hozza a döntéseit, aki elmélyül az igében, és Jézusra figyel, az tud józanul megszólalni, ha kell, döntéseket hozni, és a végrehajtásban segíteni.

Ez azt jelenti, hogy akinek hit-alapja van, annak a legfőbb foglalkozása nem elsősorban az, amivel foglalkozik, hanem a legfontosabb feladata, kötelességet, tennivalója, hogy építi az Isten országát. Van már olyan alapja, amit nem pusztíthat el semmi, s erre az alapra akar átsegíteni másokat is. Ez a legfontosabb foglalkozása, hogy másokat is Jézushoz hív. Ebben a szolgálatban sok minden lehet: fa, széna pozdorja, arany, ezüst, gyémánt. Pál apostol azt mondja: majd az ítélet tüze megméri. Az nem a mi dolgunk, hogy méricskéljünk. Törekedjünk betölteni Isten akaratát, Isten pedig majd megítéli, hogy mit építettünk a hívő életünkben.

Amit Isten nem értékelhet semmire sem, az elég. De ha valaki mélyre ássa magát Isten igéjében, akkor fel fog bukkanni az arany, az ezüst és a gyémánt a döntéseiben. Akkor odafigyelnek arra, amilyen döntéseket hoz. Honnan van az erő, a kitartás, a bölcsesség és ez a józanság?!

Itt azt mondja az ige tehát, hogy a hívő ember az üdvösség kárhozat kérdéseiben már nem kerül ítéletre. Amit épít, a hitére, azt a tűz próbálja meg, de ő az üdvösség, kárhozat kérdésében biztonságban van. A hitét Krisztusra építi, az életháza alapja Jézus, ő üdvözül. A munkáját, a szolgálatát, a hitbeli életét azt majd megítéli az Isten. Akinek pedig az alapja nem Jézus Krisztus, annak nagy lesz a romlása, azt mondja itt Jézus. Összedől az életháza, és teljesen elpusztul. Ez a kárhozat a Biblia tanítása szerint. Áss mélyre tehát az igében, s akkor kezded érteni Isten akaratát.

És mi a második, amiről beszél Jézus? Azt mondja, hogy nem elég hallgatni, meg is kell cselekedni. Ha valaki mélyre ás a Szentírásban, és ezt újra mondom, ma délután megtehetjük - leülünk csendben, elővesszük az igét, olvasunk, imádkozunk, beszélgetünk -, s a súlyos kérdésekben megérthetjük Isten válaszát.

A Jakab 3,26-ban azt olvassuk, hogy a hit halott cselekedetek nélkül. Ha megértem Isten szavát, és nem kezdem el tenni, halott az igehirdetés-hallgatásom is. Olyan ez, ha valaki így tesz, a házépítés képnél maradva, mint mikor kiderül, hogy építik a házat, de csak homok és mész van a malterban, cement nincs. Nincs kötőanyag. A kettő együtt nem fog megkötni. Fölépítik, bevakolják, össze fog dőlni. Vagy lefektetik, kiássák a csatorna helyét, lefektetik a csöveket, de nem kötik össze, s nem kötik be a lefolyóba. Az ácsok összerakják a tetőt, és szigetelőszalaggal rögzítik a léceket és a gerendákat egymáshoz. Gyorsan ráteszik a cserepeket, az első hevesebb szélrohamnál az egész összedől. Nem tartja semmi. Mindez hiábavaló, mert nem a műszaki leírások szerint végezték a munkát.

Van olyan, aki évek óta mindig a nyolcórás istentiszteletre nyolc óra tízkor, nyolc óra húszkor vagy nyolc óra harminckor érkezik. De minek? Minek jön ide? Minek? Nem ér semmit: a felét hallja, a másik felét nem. Nem veszi komolyan Isten szavát. Idejében érkezünk vagy elkésünk? Megadjuk a tiszteletet, a becsületet, a dicsőséget Istennek azzal, hogy pontosan itt vagyunk, s készülünk az igehallgatásra, vagy pedig nem.

Azt mondja Jézus, aki hallja, hallgatja, s megcselekszi, komolyan veszi azt, amit Isten mond, az meg fogja érteni Isten akaratát.

Hogyan fejezi be Jézus a példázatot? Azt mondja, aki nem veszi komolyan Isten szavát, és nem a szerint akar élni, egészen biztosan elpusztul. Itt van benne. Teljes lesz a romlása annak a lelki háznak, amit nem Krisztusra alapoznak. Nagy lett a fundamentum nélkül épült háznak a romlása. Összedőlt a viharokban, mert nem Isten szerint épült.

Fölépülhet egy élet az Isten szerint is? Igen. Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak annak építői. Fölépülhet. Szépen, cizelláltan, gyönyörű életutakat lehet látni. Szomorú kimondani, de mégis igaz, amit nem az Isten épít, ami nem Krisztusra épül, bármilyen szép, bármilyen kedves társadalmilag, építészetileg, erkölcsileg, nem maradhat meg. A legtöbb ember ezzel egyszerűen nem akar szembenézni. Nem akarja elhinni. Azt mondja, hogy nem lehet ilyen az Isten. Az Isten nem ilyen, hanem olyan, amilyennek a Szentírás mondja. Azt mondja, hogy szereti az embert. Jézust odaadta az emberért, ez az életünk alapja. Ha valaki nem erre az alapra épít, csak magát okolhatja, hogyha összedől a ház. Ha valaki vesz egy házat, és nem visz oda egy statikus mérnököt, és nem nézeti meg alaposan egy építésszel és egy statikussal, csak magára vessen, ha esetleg csaltak, vagy nem úgy építették föl, és súlyos milliókat kell rákölteni utólag, helyrehozni az elmulasztott dolgokat, hogy az lakható legyen. Ha csak magunkba bízunk, saját magunkra építünk, megvalósítjuk magunkat, lehetséges, de nincsen rajta áldás. Amikor jön az ítélet tüze, akkor elég, mert fa, széna, pozdorja. Egyedül Jézus Krisztus tarthat meg minket.

Tehát az is lehet homokra épített ház, ha valaki eljön ide, hallgatja az igehirdetéseket, de semmit nem cselekszik meg abból. Megég az ítélet tüzében. A Biblia azt mondja, hogy nem lesz többé vízözön, mint Nóé idejében, de lesz tűzözön. Akik Jézusra építenek, azoknak nincs félteni valójuk, meg félnivalójuk, de van tennivalójuk. Nem félnivalójuk van, hanem tennivalójuk. Tenni addig, amíg az Úr Jézus újra el nem jön, vagy itt a szolgálatuk ezen a földön véget nem ér.

Munkálkodhat-e így bennünk Jézus? Rávehet-e ma reggel arra, hogy áss mélyre az igében. Kezd el cselekedni azt, amit megértettél Isten akarataként!

Jézus nem azt mondja, hogy az övéi élete szenvedésmentes élet lesz, de azt mondja és állítja, hogy ad erőt a szenvedések és a próbák idején. Nem gondtalan életet ígért, hanem azt mondja, hogy vessük rá a gondjainkat, tárjuk fel előtte a kívánságainkat. S ha valamit az Ő akarata szerint kértünk, azt meg fogjuk kapni. Vagy lehet, hogy elveszi azt, amit adott, de minket nem veszít el. Minket megtart akkor is, ha károk, nyomorúságok, próbák érnek minket. Előre megmondta Jézus, hogy az övéit megpróbálja. Mind a két életház, amiről itt Jézus beszél, ugyanoda épül. Ugyanaz a talaj, ugyanazok a viharok. Az egyik alatt Jézus van, mint kőszikla, a másik gyorsan elkészül, hamar, mondhatom így is, hogy könnyűszerkezetes élet, de nem viharálló. Nem bírja ki a csapásokat.

Azt mondja Jézus, hogy aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenemnek templomában. Sokszor mi félünk attól, amikor a tűz megpróbál minket egy-egy élethelyzet, egy-egy próbatétel, de azért azt tudnunk kell, hogy az ötvös is addig égeti az ezüstöt és az aranyat, amíg az a legtisztábban meg nem csillan. Ez a Silberblitz, amikor az ezüst megcsillan, minden salak leégett róla, s akkor a jó mester kiveszi a tűzből az ezüstöt. Akkor kész. Akkor olyan tiszta, amennyire az ezüst megtisztulhat.

Ne féljünk attól, hogy Jézus leéget rólunk sok mindent az Ő igéje által. A Jeremeiás 23-ban azt olvassuk: "Nem olyan-e az én igém, mint a tűz?" Azt mondja az Úr. Mint a sziklazúzó pöröly. Égethet-e minket Isten igéje? Leégethet-e rólunk mindent, ami nem oda való, ami salak, aminek távoznia kell, ami nem fér arra az alapra rá, ami az Isten szerint való?

Mit ígér tehát Jézus? Azt mondja, hogy tartóoszloppá teszlek téged az Isten templomában. Tartóoszlop leszel a gyülekezetben, a családban, Isten népe között. Még a munkahelyen is. Amikor jönnek a viharok - talán mindenki megkapja a felmondólevelét -, akkor egy ilyen tartóoszlop egészen másképp szól hozzá. Akkor is tud bátorítani, csitítani, mert az ő élete nem reménytelen attól, hogy állásvesztésre ítélik, hanem akkor is ott van az a reménység a szívében, hogy a gondoskodó Isten, aki megtartotta őt eddig, aki azt mondja, hogy nem láttam, hogy az engem követő kenyérkéregetővé vált volna. Azt Isten akkor is meg fogja tartani, mert alapokkal bíró élete van Krisztusban.

Isten nagyon komolyan figyelmeztet minket. Ne vicceljünk, ne játszunk az Ő igéjével! Vegyük azt komolyan! A jelen által nézzük a jövőt, vagy a kijelentett jövőből tekintjük át a jelen döntéseit? Komolyan vesszük-e Isten igéjét? Mélyre ásunk-e? Nemcsak hallgatjuk az igét, hanem meg akarjuk azt tartani. Ehhez kérünk Istentől bölcsességet. Valójában ez ezt jelenti: Uram, építsd fel te az életemet! Itt vagyok. Kezdj velem, amit akarsz! Égess le rólam mindent! Megkötözöttségeket, szenvedélyeket, rossz döntésekre való készséget, gyenge látásmódot, homályos gondolkodást. Tisztíts meg engem úgy, ahogy te jónak látod, csak adjál olyan alapot, ami mindent kibír, mindent hisz és mindent remél.

A Szentírás azt mondja, hogy akiben nincs meg a Fiú, az nem rá alapozza az életét. Az nem Krisztusra alapozik, és az nem marad meg, hanem az ítéletre kerül.

Két dolog között kell választanunk mindig. Vagy a szolgálat tüze és a próbák tüze időnként, vagy pedig az ítélet tüze. Nincsen más életút lehetőségünk. Az életházunkat vagy Krisztusra építjük, vagy pedig minden egyéb homok, ami Krisztuson kívül van. Nem elég vallásos elemekkel cizellálni az életünket. Mélyre ásni, hallgatni, cselekedni, belesimulni Isten akaratába, és akkor Jézus Krisztus újat kezd velünk. Olyan jó, hogy ezt ma reggel is elkezdhetjük. Aki addig nem Jézusra alapozott, az ma reggel elkezdheti ezt.

Hogyan? Elkezdünk mélyre ásni a Szentírásban. Még komolyabban venni Isten szavát, Isten pedig elkezdi formálni az életünket. Levési azt, amit le kell venni. Leégeti rólunk, aminek le kell égnie. Egészen új alapokra helyezheti az életünket, s a jövő heti döntésünket meg fogja áldani. Döbbenten tapasztaljuk, hogy a legjobb döntést hoztuk, amit csak hozhattunk, mert eldőlt a szívünkben, hogy nem akarunk másképpen dönteni, élni, mint ahogy azt Isten akarja a mi életünkkel.

Nekünk nincsenek saját erőforrásaink. Annak sincs, aki azt hiszi, hogy van. Egy alap és egy erőforrás van. Az a Jézus, aki meghalt értünk, annyira szeretett minket.

Mennyit épültünk mi eddig, az új év első hónapja alatt? Építhetett valamit az Isten rajtunk? Építők voltunk mások számára? Vagy pedig úgy vagyunk a világban? Ibi bene, uri pátria. Ahol jól megy, oda tartok. Ahol elfogadnak, megbecsülnek, tisztelnek, az egy jó közösség. Ahol valaki valami kritikával illet, onnan távozom, hogy jön ő ahhoz? Elfogadom-e Isten ítélő, égető szavát, vagy pedig nem?

Akarsz-e mélyre ásni? Akarod-e meghallgatni, és aztán megcselekedni Isten szavát, vagy pedig nem? Mennyit épültél az elmúlt évben, és a múlt hónap során? Jézus kérdésével szeretném befejezni. Ezt a kérdést tette oda a tanítványok elé: "Miért mondjátok azt, hogy Uram, Uram, ha nem akarjátok cselekedni az én akaratomat?"


Imádkozzunk!

Úr Jézus, köszönjük a biztatást, hogy te mindnyájunk számára alap akarsz lenni. Köszönjük, hogy a te drága, szent és tiszta életedet odaadtad azért, hogy az a mi életünkben is így legyen, hogy alappá, olyanná legyél számunkra, akire mindig számíthatunk, aki mindig jelen van, akihez mindig fordulhatunk, akinek a bölcs és tiszta indulatát, tanácsát mindig kérhetjük, elfogadhatjuk, s aztán akinek segítségével meg is tudjuk tenni azt, ami helyes. Kérlek, így munkálkodj bennünk!

Kérünk, hogy így adj bölcs, tiszta, világos, egyértelmű tanácsot azoknak, akik most súlyos kérdések előtt állnak, döntéseket kell hozniuk. Így kérünk, hogy legyél velük, adjál világos, egyértelmű, tiszta, érthető vezetést!

Kérünk, segíts el mindnyájunkat arra, hogy egyre mélyebbre ássunk a te jó és tökéletes igédben, hogy megértsük a te jó és tökéletes akaratodat.

Kérünk, segíts, hogy ne csak hallgatói legyünk a te szavadnak, hanem annak cselekvői is. Indíts bennünket erre, kérünk! És hogyha kell, hadd tudjunk most, ezen a mai reggelen alapot váltani. Kidobni mindazt az életünkből, ami nem szerinted való, és alapozni mindarra, ami kedves előtted, ami megtart minket majd az ítéletkor is.

Így kérünk, Úr Jézus, hogy áldj meg minket bölcsességgel, engedelmes, a te akaratod teljesítésére kész szívvel.

Ámen.