PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. január 16.
(vasárnap)

Földvári Tibor


A JÓ PÁSZTOR


Alapige:ApCsel 9,1-19

Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram." Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott.


Imádkozzunk!

Hódolunk előtted mennyei Édesatyánk a gyülekezet együttes közösségében, és imádunk téged. Magasztalunk, hogy Jézusban jó pásztort küldtél számunkra is. Köszönjük, ha egyen, egyenként már az ő nyájához tartozhatunk. De könyörgünk mindazokért közöttünk, akik keresik még a pásztort, akik vágyakoznak a vele való találkozásra. Kérünk, add nekik a megtérés ajándékát, a hitet. Vond közelebb őket is, velünk együtt önmagadhoz.

Magasztalunk téged, Urunk, mindazért, amit eddigi életünk során áldásként adtál nekünk. Köszönjük szabadításodat, a győzelmeket, a bocsánatot. Hálásak vagyunk, hogy most is úgy állhatunk előtted, ha bűnösök is vagyunk, de tudjuk a te kegyelmed ma is szabadulást jelent számunkra.

Kérünk téged, tisztíts meg bennünket igéd által és így add a te vigasztalásodat, ha arra van szükségünk. Te tudod leginkább, hogy mire van leginkább szükségünk az üzenet szempontjából. Ezért tedd személyessé számunkra a hallott igét. Szeretnénk a jó Pásztor hangját hallani most, annak engedelmeskedni. Köszönjük, Urunk, hogy lehetséges Szentlelked által. Kérünk, könyörülj rajtunk.

Urunk, a hit ajándéka, hogy szárnyalhatunk, mint a sasok, mi is, akkor is, ha megfáradtak, elcsüggedtek vagyunk. Magasztalunk téged, hogy te fölemelni akarsz most, dicsőítünk, mint az angyalok és megdicsőült szentek énekelhetünk a mennyben. Köszönjük, hogy szolgálhatunk téged földi utunkon. Hadd lehessen a mai istentisztelet is téged imádó szolgálattá.

Ámen.


Igehirdetés

Mivel otthon nem volt bárányunk, személyesen nem ismerem a bárány természetét. Másoktól hallottam azonban, hogy ha egy nyájba kisbárány születik, akkor annak az elsők között azt kell megtanulnia, hogy ki a pásztora. Kezdetben a kicsi bárány az anyajuh mellett halad nagyon szorosan. Eltelik azonban rövid idő és nemsokára a többiekkel együtt önfeledten szaladgál, játszik, legelészik, nincs már anyjához kötve, de akkor is figyelnie kell pásztorára. S amikor pásztorára figyel, nem nagyon hagyatkozhat szemére, mivel rövidlátó, a hangját kell hallania, a közelében kell maradnia.

A Szentírásban több helyen is szól Isten ilyen módon a bárány és a pásztor kapcsolatáról, beszél a jó Pásztorról, a jó Pásztor nyájáról. Ebben a nyájban is ugyanaz a jellemző. De a bibliai képet éppen Saul megtérésének fényében még tovább vihetjük, mert lelki életben is igaz, hogy a Jópásztor - Jézus - juhai követik a Pásztor lábnyomát, hallják a hangját és aszerint igyekeznek élni. Az is igaz rájuk, hogy nemcsak követik a Pásztort, hanem életük, gondolkodásuk átveszi, felveszi a Pásztor jellemét, lelkületét, viselkedést. Krisztusi lelkület, indulat, s gondolkodás jellemzi Isten gyermekét.

Saul megtérése történetében ez jól észre vehető. Rögtön a kezdeteknél világosan kialakul ez a jó pásztort jellemző lelkület. Az a furcsa azonban, hogy ilyen gyorsan, ilyen hirtelen. Hogy mehetett végbe Saul számára ez a gyors változás?

Ma is meg szoktak térni az emberek, de én is átéltem, mint sokan közülünk, hogy a megtérés után még annyi mindent kellett formálnia a Megváltónak. Talán még most is vannak bennünk a jellemünkre jellemző negatívumok, bűnök is, amelyek még mindig ott vannak és még mindig nem vagyunk szabadok. A Filippi levélből is láthattuk, hogy miről tett bizonyságot. Nem tökéletes, de tudjuk, hogy mennyire hűségesen tudta követni Pásztorát és jellemében is megváltozott.

Szeretnénk megvizsgálni, hogyan is formálta Isten már rögtön megtérésénél ilyen eszközévé őt. Azok a mozzanatok, apróbb jellemzők, amelyek közvetlen megtérése utáni időszakban történtek vele, segítenek ezt megérteni. Látni fogjuk milyen tanítást hordoz Isten képességéről, az ő formáló hatalmáról, kezéről, amikor krisztusi lelkületűvé formálja át a megtérő embert.

Saul mindenképpen elég kemény, farkas természetű ember volt. Megtérése is kész csoda, Isten kegyelme biztos jele. Azonban azt is tudni kell Isten igéje szerint, és ez a lelkiekben mindenképpen fontos, hogy nem elég, hogyha a farkas báránnyá változik át. Mert vannak olyan bárányok, amelyekre még nem jellemző a Pásztor lelkülete. Jaj, ha esetleg harapós marad! Általában ilyenkor öklelős is. Bántja a társait, félnek tőle a többiek, nem szívesen vannak közelében. Még édesanyám mondta figyelmeztetve bennünket, hogy nehogy úgy öregedjetek meg, hogy Jézus nem tud felszabadítani sokféle hamisságtól, gonosz természetű jellemzőtől. Az is veszélyes, amikor valamelyik bárány fiatalságára hivatkozva érzi úgy, hogy szeretne sokkal szabadabb lenni a nyájtól, talán még a pásztortól is, nem szívesen hallgat az idősebbekre, meggondolatlan, mindenképpen szeretné élvezni a mező vonzó, kábító ízeit. Az ilyen bárány el is veszhet. Az a jellemzője ekkor a báránynak, hogy nem tudja igazán követni a pásztort, mert nem vette föl a pásztor jellemét. A bárány a pásztor hangját hallva ismeri meg, hogy ki is ő, ki a mi pásztorunk. Ha a jó Pásztor nyájába született bele a megtért, az újjászületett ember, akkor a bárány természete is ilyen jó Pásztor jellemű. Ez is egyedül Isten kegyelme által történhet.

Saul életében világosan látszik ez. Isten kezébe került az élete és ő elkezdte formálni. Ma az a döntő, és fő szempontunk, hogyan formálódik Saul Isten kezében. Hallhattuk, hogy Anániásnak teljességgel lehetetlennek tűnt ez. Ő még Istennel is vitatkozott. Gondoljuk át, hogy milyen lehetetlen esetnek számíthatott Saul. Csakugyan elgondolkodtató az is, hogy milyen hirtelen és gyorsan megváltozhatott ő, egész gondolkodása, viselkedése. Ha kedves, szelíd, csendes fiatal zsidó fiú lett volna, amolyan aranyos fehér farkasocska, akkor talán érthető lenne, hogy ilyen gyorsan megváltozott. Nem kellett nagy dolgoknak történnie, mert nem volt elrontott, gonosz élete, egyszerűen úrrá lett életében Jézus és a kellemes, kedves természete így már mindenkinek tetszik, kedves. De ilyen gonosz, gyűlölettel teli emberként hogyan tudott ő ennyire megváltozni? Istennek semmi sem lehetetlen. Nem az a kérdés nála, hogy mi volt, milyen volt korábban az ember, hanem hogy a kegyelem milyenné formálhatja, Isten kezébe kerülve kivé válhat, alakulhat a megtért ember.

Mielőtt megnéznénk, hogy kivé, hogyan, tisztázzuk magunkban, hogy mi egyáltalán bárányai vagyunk-e már a Pásztor nyájának. Ha valaki még nem az, akkor is formálódhat Isten kezében. Számára hangzik ma is az örömhír, ha még Saul is megváltozhatott, őt is megtalálhatta a kegyelem, minket is. A Jópásztor éppen azért jött, hogy a farkas természetű emberek, akár gonoszok, akár talán egy picit jobbak, megváltozhassanak, egy pillanat alatt is talán. S azok, akik már követjük az Urat, azokhoz az a kérdés, hogy mennyire formálhatott át bennünket ez a kegyelem? Mennyire látják rajtunk a Krisztust?

Saul rögtön a damaszkuszi találkozás után teljesen megváltozott. Hogyan működött Isten, hogy munkálta Saul megújulását olyan gyorsan?

Gyülekezetünkben vannak néhányan, akik értenek a fazekas mesterséghez, művészek. Amikor a fazekas formálni szeretné az agyagot, előtte mindig alkalmassá kell tenni rá, megformázhatóvá kell alakítani. Egyik ifjúsági csoporttal kirándulásunk során voltunk egy fazekas mesternél és ott láttuk, hogy a száraz, kemény agyagot a fazekas sem tudja szép edénnyé formálni. Először elő kell készíteni. Ebben a gondolatkörben jutott eszembe, hogy tulajdonképpen mindaz, ami Saullal történt már a kezdeti időszakban, az Úrtól is már és a három nap alatt, azt a célt szolgálta, hogy Isten formálhatóvá tegye. Mi volt ez? Az alázat. Jézus Krisztus nem véletlenül beszélt arról, hogy tőle mit kell megtanulni. Éppen azoknak mondta, akiknek szükségük volt a szabadulásra, gyógyulásra, akik már nyögtek régi, farkas természetük, bűnös voltuk terhei miatt. Nekik mondta a Máté evangéliuma 1. részében azt az igét, amit legtöbben fejből is tudunk, "jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek fel magatokra az én igámat, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek."

Jézus azt mondta szelíd és alázatos szív az, amit tőle lehet megtanulni. Tudhatjuk, hogy ez a fajta lelkület képes arra a gyermeki engedelmességre, amely mindent elfogad Isten kezéből, amely kész olyanná formálódni, amilyenné ő akarja, amely kész az Urat teljes odaszánással befogadni. Alázatos és szelíd lelkület. Isten mindezt rögtön már a megtérésénél is az első pillanatokban kimunkálhatta. Ezt követően a három nap alatt nemcsak csendben lehetett, egyfajta böjti időszakban, hanem az alázat iskoláját is járta. Gondoljunk arra, hogy olyan valakinek kellett emberekre hagyatkoznia, akiknek az élete fölött döntött akár szavazásával. Nekem mindig az a legrosszabb, amikor nem én segíthetek másoknak, hanem másoknak kell nekem segíteniük, mert én szorulok segítségre. Van aki lehet, hogy csak idős korában döbben rá arra, hogy most már emberekre van hagyatva. Ez az alázat kedves iskolája lehet.

Aztán Saul, aki atyái hagyományait követve, a maga által elképzelt Istent is eszköznek találta arra, hogy betöltse szolgálatát, küldetését Jézus és követői ellen, kiderül, hogy itt már embereken keresztül tapasztalja meg az élő Isten, Izrael Istene munkálkodását. Jézus megtehette volna, hogy azonnal munkálkodik benne, mindent elvégez benne, de ő Damaszkuszba küldte, ahol megmondják neki, hogy mit tegyen, egy ismeretlen Anániás nevű ember és nem az általa névről jól ismert Péter. Egy egyszerű hívő ember keresi majd föl, aki által Isten munkálkodik. Egyáltalán az is jellemző és alázatra indította, hogy várnia kellett Isten munkálkodására, akarata megismerésére, gyógyító csodájára, meg a Szentlélek kitöltetésére, ajándékára.

Ma sem úgy van, hogy én eldöntöm, hogy most már megtérek és majd megváltozik minden. Van amikor Isten abban munkálja ki bennünk is az alázatot, hogy várakoztat, akár megtérés előtt, akár utána is, mert alázatra akar indítani, mert csak így tud formálni.

Emlékezzünk Mózesnek hány napra volt szüksége arra, hogy Isten kezében alkalmas eszközzé váljon. Ez inkább évben mondható meg, 40 év, ami 14600 nappal egyenlő. Gondoljunk arra, hogy amikor ő negyven éves volt, akkor már késznek érezte magát arra, hogy Isten eszköze legyen és megölte az egyiptomit, mert úgy gondolkozott, majd megtudják Izrael fiai, hogy Isten az ő, azaz Mózes, keze által ad szabadulást nekik. Ezt követően 40 évig pásztorkodnia kellett a Midián pusztájában. Csak ezután hívta el őt Isten kegyelme a csipkebokornál. Mózes később is sok mindent megtanult, de a 40 éves felkészítő idő után olvashatjuk róla, szelídebb volt minden embernél. Istenre hagyta az igazságos ítéletet például, amikor testvérei megvádolták. Mózes 80 éves korára lett alázatos és szelíd ember. Nem túl fiatalon kezdte el Isten az ő életében a munkáját, de volt ideje, hiszen és 120 évesen halt meg. Hihetetlen bizonyára számunkra, hogy 80 évesen is lehet így formálódni és lehet elkezdeni Isten szolgájaként formálódni és szolgának is lenni. Mindazok, akik közöttünk ismerik ezt, azok tudják, hogy lehetséges. Ma is vannak időskorban is megtérések, és vannak átadott életű szolgálói Istennek. Az alázat és a szelídség nem az idő, életkor, vagy vérmérséklet kérdése, hanem Isten ajándéka. A szelídség a lélek gyümölcse, ahogyan olvashatjuk a Bibliában.

Hogy Pálban ez munkálkodott, az abból látszik, hogy Isten mondta ki: íme, imádkozik. Tudjuk Jézus szavaiból, hogy a farizeus, aki magát dicsőítette imádkozva, nem volt megigazult ember. A bűneit bánó vámszedőről, aki még méltónak sem érezte magát erre, Jézus azt mondta: ő az igaz. Pál imádkozott, várt és figyelt Jézus szavaira, hiszen látomást kapott, szólhatott hozzá az Úr Jézus. Alázatosan kész volt arra, hogy azt tegye vele az Úr, amit akar. A Jópásztor hangját ma is csak az alázatosak, a halk, szelíd és csendes bárányok ismerhetik meg és ismerhetik föl. Az alázat lehet, hogy a mi életünkben ott kezdődik, hogy egyáltalán figyelünk az ő hangjára, szavára. Saul mindenképpen ilyen volt.

A másik jellemző még, amit Isten munkálkodásából, formáló munkájából kiemelhetünk, abban a kijelentésben található, amikor Isten azt mondja Anániásnak: "Eredj el, mert ő nekem választott edényem." Választott eszközöm. Az itt szereplő kifejezés arra a fajta kiválasztásra, elhívásra vonatkozik, amikor Isten valakit egy feladatra hív, választ ki. El is mondja Anániásnak itt, hogy "hordozza nevét." Jézus erre választotta ki.

A Galata levél első részében az apostol arról tesz bizonyságot, hogy őt Isten már anyjának méhétől fogva kiválasztotta, sőt, apostolnak választotta ki. Erre el is hívta. Az az üdvösségre való elválasztásra is vonatkozik, de természetesen a szolgálatra való elhívásra is. Ennek fényében azonban elmondható, hogy tulajdonképpen Isten már akkor eszközének választotta Sault, amikor még meg sem tért, meg sem született. Istennek már akkor meg volt vele a terve. A megtéréséig terjedő életkora is, egész élete más beállításba kerülhet így, hiszen a Jézussal való találkozása előtti időből is sok minden értelmet nyerhet Saul életéből, amit aztán Isten a megtérése után, mint eszközét használhat, alkalmas lehet. Hallottuk a Filippi levélből, hogy Saul kimondta mi mindent ítélt kárnak és szemétnek, de mindez csak az volt, ami az ő korábbi életében hamisság, bűn, Jézustól elszakító, távoltartó szellemi vagy lelki jellemző volt. Erre mondott ő nemet, ettől szabadította fel a kegyelem, erre kapott bocsánatot. Ezért halt meg a jó Pásztor.

Velünk is így van, hogy nagyon sok mindentől kellett, vagy kell szabadulni. Talán még most is, aki megtérés előtt áll. De a megtérés után is van miből megtisztítania az övéit Jézusnak. Most azonban azon van a hangsúly, amire nem kellett kimondani, hogy kár és szemét, hanem ami a régi életéből is, egyedül Isten kegyelméért, ennek fényében, kegyelme által, jó, használhatóvá lett. Csak a szellemiekre nézve lássunk néhány igazságot! Sault Isten a pogányok apostolává hívta el. Ennek fényében gondoljuk át, hogy ő olyan zsidó fiatal volt, aki kora legnagyobb Biblia tudósa, Gamáliel lábainál tanulhatott Ószövetséget és mindent ami ahhoz kell, hogy jól érthesse a bibliát. Megtanulhatta a kor világnyelvét, a görögöt, hiszen Tarzuszban görögül beszélő környezetben nőtt fel. Jól ismerhette így azt a hellén kultúrát is, ahol hirdetnie kellett később az evangéliumot. Így felkészülten tudott vitatkozni is azokkal, akik abban a kultúrában nőttek fel, aszerint gondolkodtak. Egyáltalán jól tudta hogyan kell magyarázni azt az evangéliumot a pogányok között. Római állampolgár volt, így bárhová eljuthatott. Még azt is tudta, hogy mit jelent, ha valaki kezdetben ellenséges indulattal van Jézus és az evangélium ellen. Hiszen ő maga is ilyen volt. Sőt azt is láthatta, mit jelent az, amikor szenvedni kell ezért az evangéliumért, Jézusért. Tudhatta, hogy mi vár rá - ezt Jézus említi is neki. Ezek csak a szellemi kincsek voltak, amelyeknek le kellett tisztulni minden hamisságtól és bűntől, de amit Isten fölhasználhatott akarata szerint, kegyelme által.

A mi életünkben is vannak ilyen szellemi és lelki értékek. Nem lehet azt mondani, hogy megtérés előtti életünk, úgy ahogy van, teljesen hiábavaló élet, értelmetlen. Hiszen Isten kegyelmes, kiválasztó szeretete annyi mindent fel tud használni ma is az ő formáló munkájában. Ilyen módon, visszatekintve, talán többen ámultak közöttünk is, hogy miért éppen abban az iskolában tanulhattak, miért éppen olyan családban nőttek föl, miért éppen azt a nyelvet tanulták meg, s lehetne sorolni tovább a szellemi kincseket, amelyekben benne van a lelki jellemző is. Vagy miért nagycsaládban nőtt fel valaki, vagy éppen miért egyedül? A kegyelem fényében még a Jézus nélküli élet is hordoz olyan értékeket, amelyeket a Mester föl akar használni.

Ha valaki mégis úgy érezte és talán így is tesz bizonyságot másoknak, hogy az az élet, amit élt, nem ért semmit, nincs benne semmi érték. Lehet, hogy így is van. Már nagyon későn tért meg, idősen, mások is, ő maga is szenvedtek miatta, elrontott mindent. Örül, hogy örök élete lehet, kicsit úgy érzi magát, mint a lator a kereszten. Ebben az esetben is azonban elmondható, hogy ami a megtérés előtti életet jellemzi értelemmel töltődik meg a kegyelem fényében.

Gondoljunk arra, hogy mit mondott az Úr Jézus annak a farizeusnak, aki meghívta őt vacsorára, de elfelejtette megmosni Jézus lábát, amit mint vendéglátó meg kellett volna tennie. Aki nagyon jó embernek tartotta magát, és az is volt, de megszólta azt a bűnös asszonyt, aki odament Jézushoz és sírva mosta lábait. Hogy engedheti Jézus, hogy éppen ezt az asszonyt olyan közel engedi magához? Hát nem tudja, kicsoda? Jézus, amikor megkérdezte a farizeustól, hogy ki szeret jobban, kiderül, hogy az szeret igazán és nagyon, akinek sok bűne bocsáttatott meg. Jobban szeret az, aki tudja, hogy mennyi bűne bocsáttatott meg.

Ismerek olyan idős embereket, akikről tudom, hogy későbbi életkorban találkoztak Jézussal, egy meglehetősen elrontott életút után. Kívánom, hogy mások is ismerjék meg azt az odaszánást, azt az egyszerű, néha talán gyermeteg, de mindenképpen gyermeki szeretetet, alázatot, amit azóta is betöltenek Jézus és a gyülekezet iránt. Lehet, hogy fizikailag képtelenek már szolgálni, de az imádság szolgálatában jelen vannak. Tudják hordozni a gyülekezet nehézségeit, betegeit és mindent, ugyanis tudják, hogy Jézus mennyi bűnüket bocsátotta meg. Ha bárki arra gondol, hogy kár hogy csak most tértem meg, fiatalkorom oda, már bizonyára nemsokára földi életemnek vége lesz, annak tudnia kell, hogy életének hossza Isten kezében van. Mózest még negyven évig hatalmasan használhatta. Ő egyszerű szolgája volt az Úrnak, de nagy volt az az Isten, aki kezében használhatta. A mi időnk is ilyen. Lehet, hogy valaki már semmit sem tud tenni, már imádkozni sem tud, mert már az értelmét is elveszítette, csak fekszik a betegágyon, de Isten gyermeke. Az is beszédes a Jópásztor jellemében, ha látjuk hogy tartja kezében a beteg bárányt, hogyan szereti, veszi körül kegyelemmel és irgalommal. És ezt látják a juhok és tudják, hogyha ők is odakerülnek, ugyanúgy szereti őket is a Pásztor. Ez is értelemmel bír.

Az Úr kezében eszköz Isten gyermeke. Ha még a régi életünkben is vannak olyan szellemi, lelki kincsek, amit ő használni tud, meg akar, mivé tud formálni a megtérés után, mennyire meg tud változtatni. Most az a hangsúlyos mivé tudunk formálódni az ő kezében! A kérdés csak az, hogy benne vagyunk-e ebben az isteni kézben? Mert a Jópásztor nyájában a bárány nemcsak követi a Pásztort, hanem felveszi annak jellemét. Mindezt természetesen ő formálja ki. Isteni kezében formálódott Saul élete és ez nem idő kérdése volt. három nap alatt is sok mindent elvégzett alázattal, eszközeképpen, még a régi életéből is. A soronkövetkező magyarázatban fogjuk látni, hogy mit végez el az új életében.

Aki Isten hatalmas keze alatt önmagát megalázza, az formálódhat hatalmas eszközzé Isten kezében.


Imádkozzunk!

Hálaadással magasztalunk téged Úr Jézus azért a kegyelemért, amelyet bennünk is elvégeztél, ahogyan Saulban. Köszönjük azt a változást, megújulást, amit adtál nekünk. Magasztalunk téged, hogy hozzád tartozhatunk. Dicsőítünk azért, hogy annyiféle formában láthatják mások életünkben a krisztusi lelkület jellemét. Arra kérünk, hogy tovább is formáld azt bennünk. Dicsőítünk azért is, hogy a legelrontottabb élet után is lehet teljesen újat kezdeni. Köszönjük, hogy még a lator életének is volt értelme, hiszen hozzád mehetett.

Kérünk, segíts így tekintetni azokra, akiknek látjuk az életét, a tékozló fiak életét. Arra kérünk, könyörülj meg rajtuk, hadd lehessünk számukra reád mutató, hűséges példaképek. Hadd tudjuk őket alázattal inteni, hozzád vezetni kegyelmed szerint. Könyörülj meg rajtuk, hogy ne kelljen eljutniuk a tékozló fiú legmélyebb pontjára, hamarabb találkozzanak veled.

Hozzád fordulunk kéréssel azokért, akiknek még mindig fáj az, ahogyan éltek nélküled. Szabadítsd fel őket, ahogy Saullal is tetted!

Köszönjük, hogy mi előre tekinthetünk a cél felé. Formálj azért bennünket így. Könyörülj meg rajtunk, hogy a házasságunk, családunk élete is hadd lehessen ilyen. Hadd lássa rajtunk mindenki, hogy mi a Jópásztor követői vagyunk.

Könyörgünk népünkért és népünk vezetőiért. Adj nekik is megtérést, hiszen sokan élnek tenélküled közülük. Addig is adj nekik bölcsességet és vezesd őket, hogy népünk javára dönthessenek.

Imádkozunk azért, hogy legyél egyházunk vezetőivel, segítsd őket is, amikor dönteniük kell nagyobb egyházi ügyekben.

Hadd hozzuk eléd Urunk a gyülekezetben lévő gyászolókat, a kórházban műtét előtt, vagy után lévőket, támogasd őket, vedd kegyelmesen kezedbe őket, mint beteg bárányaidat. Könyörülj meg rajtuk, hogy láthassák van értelme kegyelmed által mostani állapotuknak is és a kegyelem legyen nekik elég valóban.

Ámen.