PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. február 22.
(csütörtök)

Varga Róbert


"VAK LÁTÓ"


Alapige:Jn 9,35-41

Ez, a vakon született meggyógyítása történetének az utolsó pár verse: "Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel te az Emberfiában?" Ő így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus így felelt neki: "Látod őt, és aki veled beszél, ő az." Erre az ember így szólt: "Hiszek, Uram." És leborulva imádta őt. Jézus pedig ezt mondta: "Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek." Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle. "Talán mi is vakok vagyunk?" Jézus ezt mondta nekik: "Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy te vagy a világ világossága, sőt a mi világosságunk is akarsz lenni. Köszönjük, hogy aki veled jár, az nem járhat a sötétségben, hanem te világosságot támasztasz a szívében. Meggyőzöd az értelmét, megvilágosítod a lelkét, és tőled való igazi lelki látást adsz neki ajándékba.

Köszönjük, hogy ezen az egyre sötétedő estén is a te világosságod fényénél gyűlhettünk össze. Köszönjük, Urunk, hogy előled semmit elrejteni nem lehet, s ez mindig a mi javunkat szolgálja.

Így kérünk, hogy a te igéd által most is leplezz le. Mutass rá arra, ami nem jó, ami nem példa mások számára, és ami utálatos előtted. Köszönjük, Urunk, ha tudunk sírni a mi bűneink fölött, s nem akarunk azokkal közösséget vállalni tovább, hanem a te szabadításodra, a tőled való látásra vágyunk.

Cselekedd meg velünk ma, kérünk, a legnagyobbat, ami emberrel történhet. Látunk, vagy újra látunk.

Ámen.


Igehirdetés

A mostani világkorszak egyik legnagyobb nyomorúsága az, hogy az emberek előtt tudatosan és szándékosan összemossák a jót és a rosszat, a világosat és a sötétet, az igazat és a hamisat, a tisztát és a tisztátalant. De ha valaki azt gondolná, hogy ez csak a mi korunkra jellemző, akkor nagyon téved, mert ha kétezer évvel ezelőttre, Jézus korára visszamegyünk, és az akkori történelmi eseményeket, vagy csak egyszerűen az eseményeket nézzük, akkor sem volt ez másképpen.

Mindig, minden elnyomó, diktatórikus hatalomra jellemző volt az igazság elferdítése, a hamisság, a hazugság dicsőítése; a jó elvetése, tagadása, a gonoszság istenítése és felmagasztalása, az emberek megtévesztése. Mindig, minden korban veszélyes volt a hatalom számára az, hogyha valakik láttak tisztán, világosan és mindent az erkölcsi kérdésekben. Nem lehetett a korabeli császárokról sem megírni az igazat, az igazságot, illetve hát megírhatta valaki, de az után nagy lett a "fejetlenség". Mindig, minden kor emberének kérdése az volt, hogy mi az igazság. Mi a valóság? Hogyan tudjon valaki különbséget tenni igaz és hamis, jó és rossz, tiszta és tisztátalan között.

Ez a kérdés mindig is foglalkoztatta, és most is foglalkoztatja az emberek egy részét, sajnos a többséget már valószínű, hogy nem, ők csak élnek egyik napról a másikra. De a létezés értelme és célja azért még most is sokakat izgat, és sokak számára kérdés. Ez igaz most a mi országunkra nézve is. Soha ilyen gyakran nem tették fel ezt a kérdést, hogy mi a valóság, és mi az igazság. Hogyan tudunk az erkölcsi kérdésekben jól látni? Mivel az emberek vagy elveszítették, vagy folyamatosan elvették és elveszik tőlük a józan tájékozódásra való képességet és készséget.

S mivel ez így van, ezért egyre elképesztőbb méreteket és mélységeket ölt az emberek szívében a pánik, a félelem, a kilátástalanság. Egyre hatalmasabb erővel - ez is napi tapasztalat - tornyosul a düh, a becsapottság érzése. És az ilyen - lassan - nemzetet átható állapot pedig soha nem vezetett semmi jóra. Ha fokozódik a nyomás, az emberek gyötrése, mert ez történik folyamatosan, akkor a legegyszerűbb fizikai törvény szerint is, amit egyre jobban összenyomunk, s van ott valami gyúlékony anyag, az biztos, hogy fellobban.

A fiatalok és az idősebb korosztály körében egyre komolyabban vetődik fel az a kérdés, ha ilyen a világ, akkor mi értelme van a létezésnek? Annak, hogy itt vagyunk? Vajon más volt ez Jézus korában? Ott sem volt másképpen. De talán még embertelenebb, és még sötétebb volt a világ, mint manapság. Aki nem volt gazdag, aki nem volt fiatal, aki nem volt egészséges - mintha csak ma mondanák, mondják is ugyanígy -, aki nem volt szabad, az semmi jóra nem számíthatott. Hiszen még a fiatal, a gazdag és az egészséges ember élete sem volt biztonságban. Bármikor foglyul ejthették Jézus korában, és elvitték rabszolgának, és sok egyéb veszély is fenyegette.

De manapság is így van ez, hogy aki nem fiatal, aki nem néz ki valamennyire jól, aki nem egészséges, és nincsen az átlagosnál több pénze, azt az emberek leírják, és az egyáltalán nem számíthat semmi jóra.

A történetből, a vakon született meggyógyításának történetéből ezt az utolsó rövid részt olvastam csak el. János írta le, ami ott történt, aki szemtanú volt. Kiderül ebből a részből az, hogy ez az ember születésétől fogva vak volt. S ez önmagában már nagy nyomorúságot jelentett a számára. Soha nem ismerte a normális emberi életet. Soha nem tudott talán egyszer egy jó tál tápláló ételt enni. Nem tudjuk pontosan, de valószínű, hogy a szülők sem voltak túl jó anyagi helyzetben. Így aztán kitették, ahogy cseperedett, koldulni. Úgy is vak, legalább valamit pótoljon abból, amit elvesz a családtól. Valamicske haszon legyen a vakságából. Legalább annyi, amivel magát fenn tudja tartani. Nem is volt igazán más lehetősége, mint koldulni kint az utcán.

Halmozódó nyomorúság. Ma is sokszor ez így van. Ahogy járom a vidéket a szolgálatom során, egyre inkább ezt látom, hogy a családok nyomorúsága generációról generációra halmozódik, s ez most különösen mély és szomorú méreteket ölt.

Nehéz kör ez, és nagyon nehéz kiszabadulni ebből. Sokszor éveken át törekszünk arra, hogy próbáljunk segíteni, hogy a legnagyobb nyomorúságban élőket emberibb körülmények közé elsegíteni.

Ott és akkor, és sokszor ma is csak a csodák segíthettek. Ma pedig sokan kimondják, hogy csodák nincsenek. A Biblia pedig azt mondja, hogy vannak. Az már önmagában csoda volt, hogy Jézus arra járt, odament, ahol ez a vakon született felnőtt ember koldult.

Az meg a másik csoda volt, hogy megállt mellette, és a kérdésre, amit jogosan tettek fel: Ki vétkezett, a szülei, vagy ő maga? Jézus ezt a megdöbbentő választ adja, hogy egyik sem. Azt nem gondolták végig, hogy hogy vétkezhetett egy magzat, aki meg sem született még, de hát néha tesznek fel ilyen kérdéseket az emberek. Ő vétkezett, vagy maga vétkezett, vagy a szülei, hogy vakon született.

Az ószövetségi felfogás szerint minden súlyos betegség vagy testi nyomorúság mögött a család vagy az egyén bűne, vétke áll. Azt Isten így bünteti, mint ezt a vakon születettet. De hát nyilvánvaló, hogy egy csecsemő, egy gyermek nem vétkezhetett úgy, hogy annak ez legyen a következménye.

Mit válaszol Jézus? Azt mondja, hogy egyik sem. Sem ő, ő nem is tehette, sem a szülők, hanem hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.

Jézus máris elkezdte ott is azt a szolgálatot, amiért valóságosan jött: hogy a süketek halljanak, a vakok lássanak, a sánták járjanak, és az Isten országáról való jó hír hirdettessék, az evangélium.

Miután visszaadta a vakon születettnek a fizikai látását, már csak egy dolgot kérdez tőle Jézus: Hiszel-e te az Emberfiában? Ez egy messiási minőségjelző volt. Az Úr szolgája, az Isten Fia, az Emberfia, az Úr szenvedő szolgája. Sok ilyen jelző volt Jézus neve mellett, az egyik ez, hogy az Emberfia. Ki az, Uram - kérdezi a vak -, hogy higgyek benne? És itt mondja azt Jézus, amit nagyon-nagyon kevésszer mondott, talán kétszer, háromszor. Látod őt, és aki veled beszél, ő az.

Vagyis Jézus nyíltan megmondja, hogy én vagyok az Isten Fia, a Messiás, akit Isten küldött. Erre pedig ezt mondta ez a vakon született: Hiszek, Uram, és leborulva imádta Jézust.

Nézzük meg sorban, hogy mi derül ki ebből a rövid kis mondatból, amit Jézus, mond válaszként. Először is az derül ki, hogy Jézus azért jött, hogy ez a vak visszakapja a fizikai látását. Aztán azért, hogy ez a vak lelki látást kapjon, s el tudjon igazodni az élet valóságos dolgaiban, mert Istennek ez is fontos. Aztán Jézus azért jött, hogy leleplezze a farizeusok vakságát, a magukat látóknak nevezők vakságát. Aztán azért jött Jézus, hogy megnyissa a szemünket. Aztán azért, hogy hitvallásra vezessen, hogy döntésre segítsen.

Mi az első tehát? Jézus azért jött, hogy ez az ember visszakapja a fizikai látását. Ez egyértelműen a Messiásra jellemző cselekedet volt. Senki más nem tudott ilyen csodát tenni. Sok mindenre képesek voltak - tudjuk ezt a Bibliából - Egyiptom varázslói, meg esetleg olyanok, akik mágusok voltak messze vidékről jőve. Izráelben is voltak olyanok, akik bizonyos csodákat képesek voltak tenni, de olyat, hogy egy vakon született újra lásson fizikai értelemben elsősorban, erre senki nem volt képes. Viszont ismerték az írásokat, és tudták, hogy amikor eljön a Messiás, akkor ilyen hihetetlen dolgok történnek majd. Egyszer meg is mondják, ki is mondják: elmennek Jézus mellől, aki csodát tett, és azt mondták, hogy hihetetlen dolgokat láttunk ma.

Jézus tehát azért jött, hogy ez az ember visszakapja a fizikai látását. Jézus látást teremt. Ha valakinél testi gyógyulás történik, akár hívő emberen, akár nem hívőnél imádság nyomán, ott valójában mindig teremtés történik. Ezt csak Jézus tudja megtenni. Tudták ezt Izráelben, hogy ilyet csak a Messiás tehet, csak éppen nem akarták elhinni a legtöbben, hogy a názáreti ács fia a Messiás. Ez botránkoztató volt a számukra.

De Jézus szolgálatának az alapcélja az volt, hogy helyreállítsa azt, amit a bűn, a bűneset megrontott, tönkretett.

Így adhat Jézus ma is egészséget betegség helyére. Így teremthet egészséget egy nem egészséges testbe is, ha ez az Ő akarata. Így gyógyíthat meg tönkrement emberi kapcsolatokat. Teremthet újjá tönkrement vagy tönkre tett - pont a házastársak által tönkre tett - házasságokat. Így újíthat meg lelkileg vak életeket. Így tud nekünk is segíteni, ha bármilyen kérdésben segítségre szorulunk, amiben elakadtunk. Legyen az a testi állapota valakinek. Így tud azon a családon is segíteni, ahol a kétéves gyerek halálosan megbetegedett, s nem lehet tudni, hogy valaha lesz-e segítség, vagy meghal nemsokára. Amikor imádkozunk egy ilyen esetért, még ha név szerint nem is ismerjük őket, akkor ott mindig történhet csoda, ha az Isten akarata. Így segíthet az iskolai tanulmányokban, a házassági kérdésekben, hogy lesz-e társunk, vagy nem. Mi az Isten akarata? A magányosságunk kérdésében. Így tudjuk legyőzni az Ő segítségével a hihetetlenül előtörő indulatunkat, vagy indulatos természetünket formálja át Ő. Így tud segíteni az anyagi kérdéseinkben, amiben olyan sokszor nem látunk semmilyen kiutat. Valójában csak Jézus tud teremtve gyógyítani újra és újra.

Aztán a második: Jézus azért jött, hogy ennek a vaknak lelki látást adjon, és segítsen neki eligazodni az élet dolgaiban. Tudniillik, addig nem volt látása. Fizikailag sem látott. Ott ült talán valami tököt kivájt, és azt oda tette az út szélére maga mellé, vagy egy kis tálkafélét, edénykét, és oda beledobáltak, vagy éppen beletettek egy szem gyümölcsöt, hogy ne haljon éhen. Mások is nagy nyomorúságban voltak. Ő még nagyobban. Talán segítettek rajta, de lehet, hogy volt olyan nap, amikor nem tudott enni semmit sem. Aztán egyszerre visszakapja a fizikai látását, és lát olyasmit, amit addig sosem. El kellett igazodnia az élet dolgaiban, a társadalmi viszonyok között. Föl kellett ismerni, hogy ez helyes, ez nem. A farizeusok hazudnak. Jézus igazat mond. Mi a lényege a templomba járásnak? Hogyan viselkedjen bizonyos társadalmi körülmények között? Esetleg a pénzét hogy tudja jobban beosztani. Minderről szinte semmit nem tudott, mert a látás sokakat megnyomorít a mai jelenvaló világban is.

Teljesen vak volt a fizikai látása mellett az Isten dolgaira nézve is, a hit dolgaira nézve is. És ez volt az ő igazi baja. Ez mindig az ember igazi baja most is. Az ördög mindig a lelki látásunkat akarja megnyomorítani, megvakítani, vagy ha lehet, elvenni. Felismerte és megismerte Jézust, ezért a legtöbbet kapta, amit ember kaphat. Kapott lelki látást, kapott fizikai látást, és képes volt eligazodni a hétköznapi élet dolgaiban is.

Olyan sokan vannak, akiknek van fizikai látásuk, de nincsen lelki látásuk, és egyáltalán nem tudnak eligazodni a világ való dolgaiban. Egyáltalán nem látják azt, hogy mi a jó, és mi a rossz. Nem tudnak különbséget tenni. Ahogy valaki kedvesen újságolta nagy örömmel nem régen, hogy milyen jó, hogy most már lehet vizitdíjat és receptdíjat fizetni, mert ezzel is támogatjuk az egészségügyet. Halvány fogalma nincs az egészről. Teljes látáshiány.

Más valaki azt mondta, hogy igen-igen indokolt az, hogy a faluk között megszüntetik azt a kevés vonatjáratot is, ami járt még. Bezárják a postát, az iskolát, és a gyermekkórház helyén milyen jó lesz majd, ha egészséges környezetben külföldről betelepülők lakhatnak majd. A látás teljes hiányát jelenti az ilyen gondolkodás és beszéd.

De hát a legfrissebb is akár, amit ma harsogott a rádió, hogy milyen jó majd, ha beengednek egymillió ázsiai rokont. Mi is ázsiai nép vagyunk úgyis, s majd ők betöltik azokat az üres munkahelyeket, ahova a demográfiai mélypont miatt, amit szándékosan és tudatosan idéznek elő évek óta, szorgalmas kínai és egyéb munkás kezek lesznek az országban.

A látás teljes hiánya. Olyan félelmetes lett a szellemi vakság, hogy sokszor képzett, intelligens emberek, és ez nem iskolázottságot jelent feltétlenül, csupán gondolkodást, tiszta gondolkodást, és lelki látást. Ők sem látják meg azt a tudatos, szándékos nyomorítást, a gyermekpornográfia bevezetéséről nem is beszélve ugye, erről is szó volt, és még mindig vannak olyanok, akikben nem mozdul meg semmi sem.

Ez a megtizedelt, megnyomorított, különböző praktikákkal tönkretett nép és nemzet nem kapja föl a fejét, és nem látja a célt. Minél kevesebben vagyunk, annál jobb némelyeknek. Csak semmi utánajárás, mert a végén majd utánunk járnak, ha utánajárunk.

Én most részben Jézus koráról beszéltem, de van természetesen egyezés a mai korral is. Akkor nem voltak vasúti szárnyvonalak, csináltak mást a hatalmasok. Most vannak ilyenek. Milyen jó, legalább lehet mit megszüntetni. De a gonoszság és a hatalom arroganciája akkor sem volt más, most sem más. S hadd mondjam azt, hogy a jövőben sem lesz másképpen. Ezért gyűlöli mindig a mindenkori hatalom azokat, akiknek van világos látásuk, mert azok látnak. Azokat nem lehet megvezetni. Ezért gyűlöli a mindenkori hatalom a keresztyénséget. Mert, ha valaki igazán hívő keresztyén, az mindig látni fog, mert annak Isten ad látást és eligazodást az élet dolgaiban.

Abban a pillanatban, hogy valaki hitre jut, minden agymosás teljesen hiábavaló, mert az Isten szerint való módon fog látni. És ez baj, sőt bűn, hogy el tud igazodni, hogy a rosszat rossznak mondja, a jót jónak. A világosat világosnak, és a sötétet sötétnek. A Szentírás nagyon világosan mondja, hogy jaj annak, aki megcseréli a dolgokat. A hamisra azt mondja, hogy igaz, az igazra meg azt, hogy hamis. A világosra azt mondja, hogy sötét, és a sötétre azt, hogy világos. Minden sötét indulat lelepleződik. Minden sötétség világosságra jön.

Azt mondták ott a farizeusok, hogyha Jézust elkezdik követni, hát akkor mi elveszítjük a hatalmunkat. Ha mindenki utána megy, akkor minket senki nem fog többé követni. Ki lesz akkor, akin uralkodni tudunk? Mindig ettől fél minden hatalom és minden hatalmasság, ha az emberek szívébe világosság gyúl. Attól meg végleg, hogyha lelki világosság. Amikor valaki kap erkölcsi erőt. Amikor tud különbséget tenni az Isten szerint való jó és rossz között. Amikor lelepleződik minden hazugság, képmutatás, sötét indulat. Ezért minden emberen, és minden országon csak Jézus Krisztus léleknyitogató szeretete segíthet. Nincs más megoldás. Hát minél többen eljutnak lelki látásra, annál nagyobb tömegek fogják látni az Isten igazságát és valóságát. Ahogyan ez a vakon született azt mondja később a hatalmasoknak, a hatalom emberének, hogy ti is követni akarjátok Jézust? A kis naiv kérdezi tőlük, akik gyűlölték Jézust, s meg akarták ölni. Pedig a vallás képviselői voltak, a hatalom képviselői. Eszük ágában nem volt Jézust követni, s az Ő tanítására figyelni.

Csak az lát jól, akinek Jézus nyitja föl a szemét, és az el fog tudni igazodni az erkölcsi kérdésekben, a hatalmi kérdésekben, az anyagi kérdésekben, a szexualitás kérdésében, az teljes lelki látást kap, s eligazodásra való készséget az élet dolgaiban is.

Azt nem csaphatja be többé sem a római császár, sem a rendszer, sem a hatalom, sem semmilyen eljövendő hatalmasság. Az tisztán és világosan lát mindig mindent újra és újra. Ezért gyűlölték Jézust, mert sokak szemét kinyitotta. Ezért gyűlölik - újra mondom - ma is a keresztyéneket, és lehet rádióadásokban újra hallani, hogy minden keresztyént ki kell irtani. Persze, hát látják az igazságot. Látnak világosan és mindent. Ezért mondják újra megint azt, hogy maradjanak a hívők hitükkel a templom falai között. Csak semmi világítás. Csak semmi fényhordozás. Mert a végén az emberek elkezdenek világosan látni, és lelepleződik a gonoszság, mindenfajta arrogancia és sötét indulat. Hinni fognak, és ami a legveszélyesebb, látják az Isten igazságát, és az Isten igazságának fényében minden hamisság és sötétség lelepleződik. S nem fognak némák maradni. S nem fognak szolgálni mást, csak az Isten hatalmát és dicsőségét. Többé nem lehet elnyomni őket, kihasználni, megnyomorítani és tönkretenni.

Jézusról sokszor mondták azt, hogy forradalmár volt. Nem volt az, de amit mondott, és ahogyan belevilágított az emberek sötét életébe, és amilyen világosságot kaptak, az egészen bizonyosan hozzájárult ahhoz, hogy a római birodalom összedőljön.

Aki lát, az többé nem fogja azt mondani a sárgára, hogy kék, és a zöldre, hogy lila. Az igazán világosan és tisztán lát mindent.

Mit olvasunk itt? Azért jött Jézus, hogy ezen a vakon születetten nyilvánvalóvá legyenek az Isten dolgai. Pontosan úgy, ahogy Jézus megmondta. Ő tehát nemcsak azért jött, hogy megnyissa a vak szemeit, hanem azért is, hogy nyilvánvalóvá legyenek az Isten dolgai. A hívő ember alap feladata, szolgálat a ez, hogy rajta keresztül ebben a világban nyilvánvalóvá legyenek az Isten dolgai.

Jézus tehát azért is jött, hogy megmutassa a farizeusok vakságát, akik megkérdezik tőle. Mi is vakok vagyunk? Azt mondja Jézus, hogy ti azt mondjátok magatokról, hogy tökéletesek vagytok, hogy mindent jól láttok, hogy megtartjátok a törvényt. Pontosan ez a ti vakságotok. Ha látnátok, akkor nem mondanátok ilyet. Azt mondjátok, hogy nincsen bűnötök, de pont az a bűnötök, hogy ezt mondjátok. S azért vagytok vakok, mert ilyet csak lelkileg vak ember mond. Aki nem látja a bűnét, az vak - azt mondja Jézus. Aki nem akar látni, annak az lesz az élete következménye, hogy a vakságában marad, s abban pusztul el.

Azt kérdezik Jézustól ezek az elvakult vallásosok: talán mi is vakok vagyunk? Jézus azt mondja: ha vakok volnátok fizikailag, nem volna bűnötök. Olyanok lennétek, mint ez a vakon született. Nem tehetett róla, hogy vakon született. De mivel azt mondjátok, hogy láttok lelkileg, bűnötök megmarad. Nagyon fontos kérdés ez mindnyájunk számára, hogy akarunk-e látni lelkileg? Örömmel vesszük, amikor az Isten rámutat valakire, valamire valakin keresztül, akár a mi életünkben? Olvasva a Szentírást, hallgatva egy igehirdetést?! Sok mindenen föl lehet háborodni, lehet legyinteni, de amikor eltalál minket az ige, tudjuk, hogy ezt most az Isten nekünk mondja. Menekülhetek én héthatáron át, akkor is tudom, hogy azt az Isten nekem mondta. Nem volt ez velem sem sosem másképpen. Akárhogy akarjuk elhessegetni, meg nem hallottá tenni. Amikor szíven üt Isten szava, nincs ott mese, csak nem akarjuk látni, s nem akarjuk tudomásul venni.

Azt mondja Jézus, hogy aki nem akarja az Ő bűnbocsátó szeretetét elfogadni, az vak marad. Istentelenségének bűne megmarad, és a halálát okozza. Ezt hívja a Biblia kárhozatnak. Az Isten nélkül aláhullunk a lelki megsemmisülésbe, a kárhozatba. Ebből akar, és ettől akar Jézus mindenkit megmenteni, megtartani.

Ezért mondja azt itt Jézus, hogy azért is jött, hogy a mi szemeinket is megnyissa. Olyan jó, hogy ez ott kezdődik, hogy a mi saját vakságunkat láttatja meg velünk. A saját életünk sötét oldalait. Azt, hogy sokszor milyen kevéssé, és milyen tévesen látjuk az Isten dolgait. Milyen keveset látunk Isten dolgaiból. Az Ő tervét, akaratát, szeretetét. Mi az események, velünk történő dolgoknak mindig az okát kutatjuk. Ahelyett, hogy a célját próbálnánk megérteni, hogy mit akar ez által Isten a mi életünkben. Csak Jézus beavatkozó szeretete, életünkbe belenyúló szeretete tudja átformálni a gondolkodásunkat, megnyitni a szemünket, hogy a hit szemével lássunk.

Az a nagyszerű, hogy a lelkileg látó ember tudja már, hogy van bocsánat, hiszen naponta ebből él. Ebből élünk mi? Mikor volt az, hogy mi magunk leülve, senki nem látta talán, de egyszerűen elsírtuk magunkat a fölött, ahogyan viselkedtünk, ahogyan beszéltünk, ahogy bánunk a társunkkal, férjünkkel, feleségünkkel, gyerekeinkkel? Mikor nehezíthette ránk utoljára Isten azt, ahogy a szolgálatot betöltjük, ahogy világítunk. Vagy egy ideje már koromsötét az életünk, és riaszt mindenkit, s menekülnek is tőlünk, és szétspriccelnek, ha hazamegyünk. Dehogy akarnak beszélgetni velünk. Örülnek, ha nem vagyunk ott. Milyen a mi életünk? Látjuk a mi nyomorúságainkat? Valóban bocsánatot nyerő emberek vagyunk akár egy életen át?

Aki tudja, hogy van bűne, és vannak bűnei, de azokat Isten előtt nem akarja megvallani, az úgy jár, mint a Jézus-korabeli farizeusok, akiknek azt mondta Jézus: mivel azt mondjátok, hogy ti jól láttok mindent a szó lelki, hitbeli értelmében, ezért megmarad a ti vakságotok. Ha megvallanátok a ti bűneiteket, elvehetném azokat.

Az utolsó: Jézus döntése és hitvallása segít. A farizeusok nem hittek Jézusnak és Jézusban. Legalábbis sokan közülük nem. A látó vak, milyen fura, pedig ilyen egyszerűen megvallja mindenki előtt, hogy Jézus az Isten Fia. Leborul előtte, s eldöntötte már azt, hogy nem akar Jézus nélkül élni. Megvallja a hitét. S kiközösítik őt is, mint ahogy kiközösítették a szüleit. Ez azt jelentette, hogy kizárták a templomi közösségből. Később a pápai átok volt hasonló. Kizárták a keresztyének köréből. Kész. Vége volt. Ahogy Luther Mártont is kiátkozta a pápa, bárki szabadon megölhette. Akit kiközösítettek a jeruzsálemi templomi közösségből, annak lelkileg megtört az élete. Nem volt tovább segítség a számára. Nem volt bocsánat.

De jó, hogy ennek a vakon születettnek, aki meggyógyult és látott, többé nem a vallásos hovatartozás a lényeg, hanem az, hogy látja Jézust. Nemcsak a szemeivel, hanem lelkileg is. Ez pedig elég neki. Leborul Jézus előtt, és imádja Őt.

Mikor történt ez utoljára velünk, hogy leborultunk, imádtuk Őt, és kimondtuk, amit ott egyszer a csónakban kimondtak, mikor Jézus visszatért Péterrel, ez az ember Isten Fia?! Leborulva imádta Őt. Ezt olvassuk erről a vakon születettről. Meglátta bűneit, felismerte Jézus nagyságát, irgalmát, szeretetét. Később tudta, hogy Jézus érte is meghalt ott a golgotai kereszten. Meglátta Jézus Úr voltát.

Ha mi ezt hisszük és megvalljuk, akkor élünk olyan életet, amire Isten elhívott. Akkor általunk is nyilvánvaló lesz mások számára az Isten dicsősége.

Az így élő ember, családfő, férj, feleség, gyerek világít. Azt nem lehet elhallgattatni többé. Annak nem lehet azt mondani, hogy maradj csöndben, mert mondania kell, mert úgy él. Nem csinálja, hanem egyszerűen úgy él, hogy világít az élete. Mellette a sötét sötét lesz, a világos világosság. Mi ilyen emberek vagyunk? Általunk nyilvánvalóvá válhat az Isten dicsősége? A mi segítségünkkel mások, akik még vakok, elkezdenek a fény felé fordulni.

Ilyen emberek vagyunk? Mert Jézus ezt akarja bennünk is elvégezni. Nem látunk. Kezd derengeni. Megérint, akár mint egy másik vakot újra és újra Jézus, s kezdünk látni tisztán, világosan mindent. A lelki dolgokban, az Isten dolgában, az élet dolgaiban. Ennek az országnak a dolgaiban. Nagyon fontos kérdés ez. Látunk a társadalmi kérdésekben világosan, s többé nem lehet megvezetni meg félrevezetni, meg megétetni minket, mert látunk az Isten dolgaiban meg a világ dolgaiban is tisztán, világosan és mindent.


Imádkozzunk!

Úr Jézus, bocsáss meg nekünk, mert olyan sokféle módon vagyunk még mindig vakok. Vagy amikor látjuk már, hogy mi az, ami nem szerinted való, mégsem akarjuk elismerni, felismerni, azzal szakítani. Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek.

Köszönjük, Urunk, hogy az a te jó, kedves és tökéletes akaratod, hogy kinyíljék a mi lelki szemünk, meglássunk téged, a világmindenség Urát. Kérünk, segíts nekünk eligazodni a lelki élet, az Isten dolgai kérdésében. S kérünk, Urunk, adj nekünk világos látást az élet dolgaiban, társadalmi kérdésekben, az anyagi ügyekben, mindabban, ami ebben az országban történik, amelyet olyan sokan és sokszor megnyomorítottak.

Így kérünk, Urunk, hogy hadd tudjunk világítani, sokaknak az utat mutatni, ami hozzád vezet. Így kérünk, Urunk, arra, hogy adjál igazi látást, hozzád való ragaszkodást, s olyan lelki életet, amely másoknak is vonzóvá teszi azt, hogy meg akarjanak ismerni téged. Segíts nekünk világítani, kérünk.

Töröld el minden álnokságunkat. Vedd el a mi sötétségeinket, a mi sötét indulatainkat. Lakozzál bennünk, Urunk, s formálj át a te tiszta, világos irgalmaddal, szereteteddel mindnyájunkat.

Ámen.