PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2006. augusztus 6.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


FELKÉSZÍTETT SZOLGA


Alapige:Józs 1,7-9

Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, tele van a szívünk hálaadással, hogy megengedted érnünk ezt a mai napot is, és hogy elhelyezted a munkanapok között a neked szánt ünnepet.

Magasztalunk, mert te hívsz magadhoz, te akarsz táplálni életet támasztó igével. Tőled kaphatunk mindannyian világosságot, útmutatást. Te tudod leleplezni bűneinket, és egyedül te tudsz feloldozni bűneinkből és sokféle megkötözöttségünkből. Áldjuk és magasztaljuk ezért a te szent nevedet.

Megvalljuk Urunk, hogy még szívből dicsőíteni sem tudunk téged nélküled. Csak Szentlelked vezethet el erre. Kérünk, segíts el ide, hogy ne csak a szánk mondja: dicsérlek Uram tégedet, hanem zengje az egész életünk. Hadd ismerjünk meg téged sokkal jobban, mint ahogy ebben a pillanatban ismerünk. Hadd tudjuk számontartani a te nagy tetteidet, csodáidat, és hadd tudjuk bizalommal és hittel várni a te újabb tetteidet és csodáidat.

Kérünk, vidd végbe azt a csodát, hogy a rólad szóló emberi bizonyságtétel a te önmagadról való bizonyságtételedként érkezik meg a szívünkhöz.

Ajándékozz meg minket most olyan igével, ami tőled származik. Olyan igével, amivel a világokat teremtetted, és amivel minket is egészen újjá tudsz formálni. Nagy szükségünk van erre. Nem akarunk sem e nélkül, sem félkész állapotban maradni.

Áldunk téged, mert ezt is megígérted, hogy akiben elkezded a jó dolgot, el is végzed azt a Krisztus Jézus napjáig.

Áldd meg most ezt a csendet, és folytasd bennünk a te áldott munkádat. Könyörülj meg rajtam, hogy a te Szentlelked juttassa eszembe mindazt, amire tanítottál, és az, aki hirdeti és hallja itt az igét, egészen neked szentelje önmagát. Erre segíts el minket, hadd lehessünk a te kezedben dicsőségedre és mások üdvösségére használható eszközökké.

Készíts fel minket kegyelmesen arra a szolgálatra, amivel megajándékozol.

Ámen.


Igehirdetés

Múlt vasárnap is ezt az igét olvastuk, de a honfoglalás történetéből akkor elsősorban azt hangsúlyoztuk, hogy Isten nemcsak kihozta népét a rabságból, hanem bevezette őket az ígéret földjére. És Ő így tesz ma is. A hívőket nemcsak kivezeti a hitetlenségnek, a bűnnek, a halálnak a rabságából, hanem egyre beljebb viszi az Ő országába, és egyre több kincset, értéket ajándékoz nekik.

Szeretném újra bátorítani az én hívő testvéreimet, hogy ne érjük be kevéssel, mert Isten mindent nekünk adott. "Minden a tiétek, ti pedig a Krisztusé, Krisztus pedig az Istené" - ezt olvassuk a Szentírásban. És miközben hálásak vagyunk Istennek minden tettéért és ajándékáért, vágyakozzunk és törekedjünk folyamatosan a többre, mert ez az Ő szándéka, így akarja egyre gazdagabbakká tenni a benne bízókat lelkileg, hogy egyre többeket tudjanak gazdagítani Istentől kapott ajándékaikkal.

Láttuk már a múltkor is, hogy a honfoglalás nehéz feladatának a vezetésével Mózes utódát, Józsuét bízta meg Isten. Józsué a hívő ember szép példája. Miben ad nekünk példát? Miben követhetjük mai, késői utódok az ő példáját? Ezt emeljük ki a mai igéből, mert Isten nemcsak kihívja a bűn rabságából az övéit, és bevezeti az Ő országának a gazdagságába, hanem feladattal, szolgálattal is megbíz mindannyiunkat, és amivel Ő bízott meg, arra mindig fel is készít. Nem belelöki az Ő gyermekeit a feladatokba, hogy: eredj és csináld, ahogy tudod, nem ilyen Atya ő, hanem előbb felkészít, aztán menetközben is szakadatlanul szemmel tartja, karbantartja, jelenlétével bátorítja az övéit. Erre is szép példa Józsuénak a személye, az ő hite és hitharcai. Legyen ez példa és bátorítás ma a számunkra.

Hogyan készítette fel Isten szolgáját a tőle kapott feladatra?

1. A feladat jó elvégzésének három feltételét szeretném ma megemlíteni. Az első az, amit még a megelőző mondatokból a Mózes 5. könyvének a végén olvashatunk: "Józsué, a Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel...", és aztán úgy cselekedett, ahogy Isten mondta neki.

Az ember meglepődik, mert Józsué elsőszámú feladata a hadakozás volt. Ahhoz pedig, úgy gondoljuk, elsősorban fizikai erő és jó fegyverek kellenek, meg némi tapasztalat vagy tanultság, hogy hogyan kell egy-egy csatát megszervezni, lebonyolítani. Isten mégsem ezekkel a képességekkel ajándékozza meg mindenekelőtt az Ő szolgáját, hanem bölcs lélekkel.

Mire való ez a bölcs lélek? Arra, hogy szakadatlanul tartsa a kapcsolatot Istennel. Arra, hogy rezonanciaképes maradjon az ő lelke. Hogy rezonáljon arra, ami Istentől jön. Értse Istenét és egyetértsen vele. Hogy lehessen vele beszélni, ahogy Salamon is értelmes szívet kért, halló szívet, hogy szót érthessen Isten vele, hogy vezethető legyen. Józsué akkor lesz a népnek kiváló vezetője, ha vezethető lesz Isten számára. Ehhez pedig kell valami finoman és pontosan működő vevőkészülék.

Mi mindnyájan e nélkül születünk. Tönkrement a vevőkészülékünk az Isten elleni lázadás miatt. Isten legelőször ezt adja szolgájának, akit nagy feladatokra választott ki, hogy értse Őt, s egyetértsen vele. Tegye azt teljes meggyőződéssel, amit Isten mond neki.

Múlt vasárnap idéztem azt a szép halleluját, hogy "vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet." Ezért kapott bölcs lelket itt Józsué.

Amit a Biblia a bölcsességről mond, az nem azonos a tudással, nem azonos a tapasztalatokkal, az ügyességgel. Azt nem lehet megszerezni, nem velünk született képesség, csak Istentől lehet ajándékba kapni. A bölcsesség abban segít, hogy az ember átlátja a dolgokat. Túllát mindig a felszínen. Helyesen ítél meg eseményeket és embereket. Ezért mindig Isten akarata szerint tud dönteni.

Annyira nem velünk született képesség ez, hogy Isten igéje egyenesen bátorít arra, hogy aki végre rájön, hogy ez nincs benne, de szeretné ezt a képességet, az kérje Istentől, és Isten szemrehányás nélkül adja. Azért szemrehányás nélkül, mert nem kéri számon rajtunk, miért nincs neked ilyen. Ő tudja a legjobban, hogy ezt tönkretettük, működésképtelenné vált, mióta Isten nélkül jövünk a világra. De Isten visszaadja ezt a képességet azoknak, akiket elhívott és gyermekeivé fogadott, hogy kommunikálhasson velünk, és ez kölcsönös legyen, folyamatossá váljék. Mert ebből az élő Istennel való párbeszédből táplálkozik nemcsak a személyes hitélete minden hívőnek, hanem ennek következtében válik Isten kezében használható eszközzé.

Ezért dicsérte meg Isten annyira Salamont, amikor uralkodása elején azt a nagy lehetőséget kapta, hogy kérj, amit akarsz és megadom. Salamon - ma így mondanánk: kapásból - ezt a legnagyobbat kérte: "adj a te szolgádnak bölcs szívet, hogy tudjak különbséget tenni jó és rossz között. Mert kicsoda kormányozhatja a te népedet bölcs szív nélkül?" Hogyan kormányozhatom a reám bízottakat, ha te nem kormányozhatsz engem? Ennek a feltételét add meg, Istenem, aztán a többi majd megy magától. Magától a mindenható Istentől.

Salamon látta ennek a fontosságát, s ezért mondja Isten: meg fogod kapni, mert nem gazdagságot, nem hosszú életet, nem az ellenségeid feletti győzelmet kérted, hanem a legfontosabbat. Ezért azt is megkapod, és ezt is. Ilyen magunkfajta mezei hívőknek is lehetséges ez, hogy kérjünk Istentől bölcs lelket. Az újjászületésben Isten adja az Ő Szentlelkét minden gyermekének. Éppen a Szentlélek teszi újra késszé, rezonanciaképessé a mi lelkünket.

Pál apostol az 1Kor 2-ben egész fejezeten keresztül részletezi ezt. Akiben nincs ez a bölcs lélek, képtelen felfogni az Isten gondolatait. Egyszerűen nem érti, sőt még arra is vetemedik, hogy azt mondja, hogy bolondság. De aki kapja Istentől ezt a bölcs lelket, az rácsodálkozik, hogy az egyedül bölcs Isten - ahogy Pál apostol írja - bölccsé tett engem, és az Ő gondolatait képes vagyok felfogni. Kinyílt a szemem a valóság látására. Sokkal tágasabb horizonton belül tájékozódom. Nemcsak a láthatókat, a láthatatlanokat is komolyan tudom venni. Ez egy más világ. Ez az igazi valóság, és Isten ezt nyitotta ki az újjászületett hívő előtt, akinek bölcs szívet ad.

Az Isten igazi megismerésére is csak ez segít el minket. Az Efézusi levél elején, amikor Pál apostol sok fontos ajándékot kér a gyülekezet tagjainak, akkor említi ezt is: "Kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek Őt, és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen gazdag az Ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az Ő hatalma rajtunk, hívőkön." Hogy a valóságot lássátok, mert annak egy töredékén tájékozódik az ember enélkül. Katasztrófa, ha egy nép vezetője a valóságnak csak egy kis szeletét látja, ráadásul azt gondolja, hogy az a valóság, ebből von le következtetéseket, és vesztébe vezeti a reá bízott népet - ahogy ezt nagyon sok népvezér ma is csinálja.

Isten magadja az övéinek, hogy a teljes valóságon tájékozódjanak. Ehhez azonban bölcs lélek kell. Ez a képesség nem születik velünk, nem szerezhető meg sem tanulás, sem tapasztalatgyűjtés által, ez ajándék. De mindenkinek kínálja, adja Isten ezt az ajándékot. És bátorít, hogy kérjük, mert szemrehányás nélkül adja.

Vizsgáljuk meg, hogy van-e nekünk ilyen bölcs lelkünk. És legalább az, amit itt most röviden elsoroltam, ismerős-e nekünk. Ebben a tágas, gazdag világban élünk-e, vagy pedig éppen ez az érzékszervünk hiányzik még, de Isten ezt kész adni.

Józsué tehát ezt kapta mindenekelőtt. Nem izmot, erőt, nem modern fegyvereket, nem jó haditanácsokat, hanem bölcs lelket.

2. Azután azt olvassuk, hogy Isten másodszor az Ő írott igéjét adta a kezébe, ami akkor a Mózes könyveit jelentette, az akkori Bibliát.

Józsué tehát kap egy biztos alapot, amin megvetheti a lábát. Kap egy olyan mércét, amihez igazíthat mindig mindent, akár a nép óhajt valamit, akár az ellenség fenyegeti, akár a saját szíve kezd el remegni vagy elbizakodottá válni. Ott van egy biztos mérce a kezében, ami megmondja, hogy amiről most szó van, az igaz vagy hamis, fontos vagy mellékes, sürgős vagy halasztható, az ő dolga az, vagy semmi köze hozzá. Isten igéje ebben segíteni fogja őt. Ezért parancsolja Isten, hogy olvasd, tanulmányozd és tartsd meg minden részletében.

Olvasd újra és újra. Minek valamit sokszor elolvasni? Értelmes ember egyszer elolvassa, megérti, a lényegre emlékszik később is. Tanulmányozd, ez azt jelenti: gondolkozz rajta, sőt azt mondja: éjjel, nappal, amikor csak lehetőséged van rá mindig, és igazítsd ahhoz az életedet. Tartsd meg minden tekintetben.

Valószínűnek tartom, hogy amit most mondok, mindnyájan tudjuk, de nem árt ezt újra és újra a szívünkbe vésni, és egyre komolyabban venni: a Biblia csak a külső megjelenését tekintve olyan, mint a többi könyv, egyébként teljesen más. Azért, mert ezen keresztül maga az élő Isten szól a benne hívőkhöz. És egy azon bibliai szakaszon keresztül a sok olvasónak Isten sokféle üzenetet tud közvetíteni. Sőt, ugyanazt a szakaszt olvasva későbbi időben egészen máshova teszi a hangsúlyt ugyanannak a bibliaolvasónak is. Azért parancsolja itt Isten, hogy gondolkozz rajta, tanulmányozd azt, mert Isten igéjéből hatóerő sugárzik. Az, hogy a fejembe bekerül, lehetővé teszi azt, hogy dolgozzék bennem. Onnan leszivárog a szívembe, aztán mozgatni fogja kezemet, lábamat. Energia van Isten igéjében.

A thesszalonikai gyülekezet tagjai, meg főleg a kívülállók, csodálkoztak azon, hogy megváltozott az életük. Amikor Pál apostol meghallotta, hogy ezen csodálkoznak, akkor azt írta nekik, hogy ennek egyszerű magyarázata van, és el ne felejtsétek, hogy mi miatt következett ez be. "Ti befogadtátok az Istennek általunk hirdetett beszédét, és nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, amint hogy valósággal az is, és ez munkálkodik bennetek, akik hisztek." (1Tess 2,13).

Befogadták azt, amit Pál mondott, de nem úgy, hogy Pál mit tanít, hanem hogy Isten ezt mondja nekünk. Akkor ezt komolyan kell venni. És elkezdték megvalósítani. Először egy kicsi részletben, aztán a másikat, harmadikat, és szinte észre sem vették, a kívülvalóknak tűnt fel, hogy átalakult az életük. Teljesen másokká lettek, mégpedig előnyükre változtak meg mindnyájan. Ezt nem lehetett volna elérni sehogy másként. Itt csoda történt. Az bizony! Mert az munkálkodott bennük, amit Isten igéjeként befogadtak és komolyan vettek. Itt az Újszövetség eredeti görög szövegében az energia szó áll. Energeitai = munkálkodik folyamatosan bennetek, amit Isten igéjeként befogadtatok.

Isten ezt látja fontosnak, hogy Józsuéban szakadatlanul munkálkodnia kell az Ő kijelentésének, az Ő gondolatainak, az Ő akaratának, mert akkor fogja jó felé vezetni a népet, akkor lesz neki mindig fontosabb a nép érdeke, mint a saját érdeke, akkor fogja eltalálni mindig, hogy mi szolgálja az egész nép javát, és fog tudni helyesen dönteni, cselekedni, és mindent idejében tenni.

Ne szokjuk meg, hogy van Bibliánk és olvashatjuk. Óriási kiváltság az, hogy Istennek van szava hozzánk az Ő írott igéjén keresztül is, és a hirdetett igén keresztül is. Akiben nincs a bölcsesség lelke, az az írott igének is csak a felszínéig jut el. Milyen szép gondolatokat mondott Jézus a Hegyi beszédben. Ez így igaz, de nem ez az igazság. Az igazság ennél több. Vagy milyen megkapó, vagy netalán borzalmas leírások találhatók a Bibliában. De igévé, Isten szavává, a személyes életünket formálóvá akkor lesz, ha bölcs lélekkel olvassuk. Ha már kaptuk Istentől azt, akit adott itt Józsuénak is.

S milyen különös, hogy egy népvezérnek, aki ugyanakkor hadvezér is volt, nem kardot ad Isten a kezébe, hanem a Bibliát. Mert akkor lesz ő jó vezére a népnek, ha komolyan veszi Isten igéjét.

Ki gondol vajon erre ma? Pedig a történelem mutatott néhány példát, hogy amikor egyszer-egyszer egy államférfi Isten igéjének a szempontjait érvényesítette a közéletben is, meg a maga személyes életében is, akkor az a nép és ország felvirágzott és történelmet írt. Ma, a mi esetünkben, ez illúziónak tűnik. Ez azonban nem változtat azon, hogy az igazság igaz marad. Most ahelyett, hogy ujjal mutogatnánk némely népvezérekre, gondoljunk becsületesen arra, hogy a magunk szűk körében, azoknak a körében, akikért többé-kevésbé Isten felelősekké tett minket, Isten igéjének a szellemében járunk-e el? A családi életünket a Biblia határozza-e meg?

Fontos lenne, hogy konkrétan számbavegyük az ezzel kapcsolatos észrevételeinket. Mert sok hívő ember is teljesen világias módon éli a maga házas- és családi életét, és viselkedik a munkatársai között. Híre hamva sincs annak, hogy rá lehetne ismerni: te azért vagy más, mert Isten igéjéhez igazítod magad. Márpedig, ha Isten ezt ilyen fontosnak tartja, akkor a magunk kicsi körében, mert Isten mindannyiunkat felelősekké tett néhányakért, újat lehetne kezdenünk. Szakítani a régi szokásokkal, e tekintetben is eltávolodni a világtól, és hozzáigazítani az életünket Isten igéjéhez.

3. És még valamit megtudunk Józsuéról. Valami meglepőt, amit sokan nem is gondolnának. Mégpedig azt, hogy ez az ember nagyon félt. Tele volt félelemmel. Nem véletlenül mondja neki Isten háromszor egymás után, a vége felé már fokozva, hogy ne félj, ne rettegj! Légy bátor és erős! Aztán hozzáteszi: légy igen bátor és erős! Azt, hogy ne félj, csak annak kell ilyen sokszor mondani, aki fél.

Józsué félhetett elsősorban azért, mert ismerte elődjét. Hiszen Mózes szolgája volt évtizedekig. Ő ismerte Mózesnek rendkívüli adottságait, és összehasonlította vele magát. Másrészt volt alkalma tapasztalatokat szerezni Isten népének a keménynyakúságáról, hitetlenségéről, értetlenségéről, Istennel szembeni ellenállásáról. Most ilyen nagy előd után, egy ilyen népnek a vezetőjévé nevezi ki őt Isten. Ráadásul ilyen felfoghatatlanul nehéz feladat áll előtte: Vedd birtokodba azt a földet! Érthető mindenképpen, hogy félt. De a kegyeskedő ember felteheti a kérdést: szép dolog ez, illik Isten gyermekének félnie? Nem az lenne a szép, hogy nem is ismeri, mi a félelem, annyira bízik az ő Istenében? Biztosan az lenne a szép, de nem az a valóság. A valóság, hogy Isten gyermeke is ismeri a félelmet. Csakhogy sokféleképpen lehet félni.

Ismerős az a történet, hogy az egyik híres hadvezér egy kritikus ütközet előtt szótlan és sápadt volt. Feltűnt a szolgájának is, s megkérdezte: tábornok úr, csak nem fél? Mire így válaszolt: ha maga így félne, már régen elfutott volna.

Nos, nem feltétlenül az a bátorság, hogy valaki nem ismeri a félelmet. Az igazi bátorság az, amikor félve és reszketve is helytáll valaki. Amikor farkasszemet néz a saját félelmével. És ha hívő ember, akkor elmondja azt, amit Dávid elmondott, mert ő is ismerte a félelmet, és volt az életében sok olyan helyzet, amikor minden oka megvolt arra, hogy összeszoruljon a szíve és a gyomra, és féljen. Az 56. zsoltárban ezt mondja: "Ha félek is, benned bízom!" Ez a közepe a mondatnak. Az egész mondat így hangzik: "Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom! Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!"

Ez a becsületes vallomás, és Isten gyermekeit mindig az őszinteség jellemzi. Őszintén beismerik gyengeségeiket, akár vereségeiket is, de nem nyugszanak bele, hanem felfelé néznek. Istenbe kapaszkodnak és az Ő igéjébe - Dávid is ezt említi -, az Ő ígéreteibe, kijelentésébe, és egyszer csak elmondhatják: nem félek, mert ember mit árthat nekem?! Újra meggyőződtem arról, hogy milyen hatalmas az az Isten, akiben bízom. Az első mondat úgy hangzott: ha félek is, bízom benne, és miután megerősödik az Istenbe vetett bizalomban, azt mondja: nem félek. Ahhoz képest, aki engem véd, aki elküldött, kik azok, akik ellenem támadnak? Ember mit árthat nekem?

Azért nagyon fontos igazság ez, mert sok hívőt megkísért vagy a képmutatás, vagy a beletörődés. Vagy az, hogy ezzel a kettősséggel nem tud mit kezdeni. Azt hiszem ezért is nagyon hálásak lehetünk, hogy a Biblia őszinte könyv. A hithősökről is megtudunk sok gyengeséget, bukást. Dávidról is, Józsuéról is majd. De Isten felemelte őket, mert nem tagadták gyengeségeiket, de nem nyugodtak bele. Küzdöttek ellene, tudva azt, hogy nem ők fogják leküzdeni gyengeségeiket. Isten ad diadalt nekik saját maguk felett is, meg a tőle kapott feladataikat is csak Isten kegyelméből tudják elvégezni. De nekik azért mindent meg kell tenniük, hogy győzelem szülessék.

Ez azt jelenti például, hogy miközben a hívő tudja, hogy az újjászületésben új természetet kapott Istentől, Jézus Krisztus természetét, aközben tisztában van azzal is, hogy megmaradt a maga régi természete, és ezek után még elszántabban harcol a reá jellemző utálatos tulajdonságok ellen. Tudva azt, hogy nem a saját erejéből fog győzni, de neki mégis harcolnia kell.

A Kolosséi levél 3. részében ír Pál apostol erről, meg több más helyen is, de ott frappánsan fogalmaz, amikor azzal bátorítja a gyülekezet tagjait, hogy meghaltatok és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Ezért öldököljétek meg tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul - s akkor jön egy hosszú felsorolás: paráznaságot, szenvedélyeket, képmutatást, kapzsiságot, hazugságot. Akiben nincs a bölcsesség lelke, az azt mondja: ez ellentmondás, kár vele foglalkozni. Azt mondja az ige: mivel meghaltatok, öldököljétek meg azt a természetet, amelyik meghalt. Aki azonban érti, hogy miről van itt szó és harcolja a hitnek ezt a harcát, az tudja, hogy ez fontos igazság. A régi természetünk felett Isten megváltó kegyelme ad nekünk győzelmet, és adta Jézus természetét a hívőnek. De ez még inkább arra kell, hogy bátorítsa, hogy küzdjön a reá jellemző rossz tulajdonságok, vele született hibás beidegződések ellen.

Ismerek több olyan hívőt, aki ezt nem teszi. És miközben hálás Isten kegyelmének benne elvégzett munkájáért, megmaradnak a maga ronda tulajdonságai, és az akarnok, hiú, büszke, gőgős természetével botránkoztat másokat, és miatta káromoltatik az Isten neve a pogányok között. Ettől is őrizzen meg minket Isten!

Józsué szép példa erre. Félt és mégis helytállt, és elvégezte Istentől kapott feladatait. Bizonyos volt, hogy Isten már nekik adta azt az országot, és mégis ment szépen városról városra, és Isten parancsának engedve birtokba vették. De amikor valami a birtokukba került, akkor ő volt az első, aki tudatosította a népben, hogy ezt most nem a mi erős kezünkkel szereztük vissza, hanem az Isten hatalmas keze ajándékozta nekünk. Ez nem ellentmondás, de ezt az igazságot meg kell tanulnunk a Bibliából ahhoz, hogy győzelmes életre juthassunk.

Isten tehát ad az övéinek bölcs Lelket, adja az Ő igéjét, és a bölcs Lélekkel értjük is egyre jobban az igét, és ad a félő, remegő szolgáknak is bátorságot és győzelmet. Ígéri azt, ami Mózesnek is és Józsuénak is a legtöbbet jelentette: nem hagylak el, sem el nem távozom tőled! Mert a hívő Isten szüntelen jelenlétében töltheti már ezt a földi életet, és majd az örök életet is.

Ezzel a reménységgel induljunk el az új hétnek a munkái és gondjai közé is, meg egyáltalán életünk hátralevő részére, és adjunk hálát azért, hogy Isten mindezt kínálja nekünk is, és élvezzük hálásan, ha ad nekünk bölcs Lelket, adja az Ő igéjét, és mondjuk el őszintén: ha félek is, bízom benne, és félve is helytállok ott, ahova Ő állított.


Imádkozzunk!

Édesatyánk, magasztalunk azért, hogy nemcsak biztatod és bátorítod a benned bízókat, hanem te magad tartod, viszed őket győzelemről győzelemre. Megmutatod újra és újra, hogy mindent elvégeztél és megteszel értünk, és mégis abban a nagy megtiszteltetésben lehet részünk, hogy használsz minket munkádban.

Kérünk, add nekünk a bölcsesség Lelkét, hogy ezeket az összefüggéseket is egyre világosabban lássuk, a te ígéreteidet egyre komolyabban vegyük, és parancsaidnak egyre könnyebb legyen engedelmeskednünk. Te győzz le bennünk mindent, ami ez ellen munkálkodik.

Kérünk, Urunk, hogy add kezünkbe és helyezd szívünkre a te igédet. Ajándékozz meg mindnyájunkat egészséges lelki éhséggel és szomjúsággal, hogy azzal a szent kíváncsisággal nyissuk ki a Bibliát minden nap, hogy mit üzensz most nekünk. Adj nekünk minél több időszerű és személyes üzenetet, tanácsot, feddést, biztatást. Egyedül te tudod, mikor mire van szükségünk, és egyedül te tudod megadni azt, amire szükségünk van.

Köszönjük, hogy a te gazdagságodat így akarod szétosztani a benned bízók között. Könyörülj rajtunk, hogy mi is ezek közé tartozzunk.

Köszönjük, Urunk, hogy oly sok lehetőséget készítesz ezekben a hetekben is az ige hirdetésére és hallgatására. Legyen a te gazdag áldásod azokon, akik a most következő héten részesedhetnek ebben.

Könyörgünk hozzád népünkért. Kérünk, adj nekünk olyan vezetőket, akik Istenként tisztelnek téged, akik ismernek és elismernek téged. Használd fel azokat, akiknek szent a te igéd és minden szavad és parancsod. Segíts, hogy a magunk kicsi körében is világíthassunk, lehessünk sóvá és kovásszá.

Könyörülj rajtunk, és segíts megtisztítani a családi életünket minden tisztátalanságtól. Nem a világhoz akarunk igazodni, hanem egyedül a te igaz és ma is időszerű igédhez, amivel a javunkat akarod. Adj ehhez bátorságot, adj ebben következetességet.

Könyörgünk a szenvedőkért, nélkülözőkért, betegekért, tanácstalanokért. Köszönjük, hogy te a kicsikhez, a nyomorultakhoz különösen közel voltál és vagy mindig. Indíts minket is, hogy abból a nagy gazdagságból, amit tőled kaptunk és kapunk, örömmel tudjunk továbbadni másoknak.

Ámen.