PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. január 1.
(újév)

Cseri Kálmán


ÍME


Alapige:Mt 3,16-17

Amikor Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És íme hang hallatszott a mennyből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."


Imádkozzunk!

Köszönjük, hogy ezzel kezdhetjük ezt az új esztendőt, kegyelmes Istenünk, hogy imádunk téged. Rajtad kívül soha senkit és semmi mást nem is akarunk imádni. Téged szeretnénk ebben az évben sokkal őszintébben, mélyebben, folyamatosabban imádni.

Köszönjük, hogy a te nagy nevedet hívhatjuk segítségül. Köszönjük, hogy te, aki az idő felett állsz, adtál nekünk még kegyelmi időt. Segíts arra használni, amire adtad. Nem akarunk visszaélni türelmeddel és ajándékaiddal. Szeretnék hálásan élni azokkal.

Kérünk, hogy világítsa be utunkat igéd. Legyen valóban lábaink szövétneke és ösvényünk világossága.

Ajándékozz meg minket most is egészen személyes hozzánk szóló szavaddal. Olyan nagy csoda ez, Istenünk, aki a kerubokon ülsz, aki szavaddal teremtetted ezt a világot, és fenntartod és kormányozod ezt, hogy külön-külön fontosak vagyunk neked és van szavad hozzánk. Segíts azt mindig komolyan vennünk. Segíts szelíden befogadni igédet, mert az megtarthatja a mi lelkünket.

Olyan nagy szükségünk van bátorító, vigasztaló, útmutató igédre. Ajándékozz meg azzal minket most is, és minden alkalommal, amikor ebben az évben igéd fölé hajolunk, vagy itt a gyülekezetben hallgatjuk azt.

Dicsőítünk téged, hogy ígéreteid erre az évre is érvényesek. Szeretnénk beléjük fogózni. Hadd jelentsenek biztos támpontot számunkra.

Kérünk, ajándékozz meg most is igazi csenddel és ebben a csendben a veled való találkozással.

Ámen.


Igehirdetés

A Máté evangéliumát olvassuk most sokan bibliaolvasó vezérfonalunk szerint és egészen húsvétig ez lesz a naponkénti lelki kenyerünk. Ennek az evangéliumnak mindjárt az elején, mielőtt még Jézus nyilvános működésének leírására térne, hétszer is ismétlődik egy rövid, kicsi indulatszó. Erről szeretnék ma beszélni, mert ez a szócska egy ismeretlen új esztendő első reggelén különösen is fontos üzenetet közvetít számunkra. És nemcsak maga a szó jelentése, hanem ami mögötte van. Szeretném, ha ez a vigasztaló, bátorító, a hitünket erősítő, a reménységünket tápláló bibliai üzenet belevésődne a szívünkbe, és elkísérne bennünket egész éven át. Ott muzsikálna bennünk jó és rossz napokban, mert egészen bizonyos, hogy sok erőt fog ez jelenteni.

Ez a szócska magyar fordításban így hangzik: íme. A Biblia eredeti görög nyelvében azonban ez a látni igének egy rendhagyó felszólító alakja. Egy nyomatékosított alakja, amit pontosan így fordíthatnánk le a mögötte levő indulattal és hangsúllyal is: Odanézz! Most figyelj! Betű szerint azt jelenti: lásd! Vedd észre! Ezt mondjuk, amikor váratlanul történik valami szokatlan esemény, és oldalba lököm a mellettem levőt: hagyd most, amivel foglalkozol, ez sokkal fontosabb. Ide figyelj! Ezt nem szabad elmulasztani, ezt vedd észre! A német bibliafordítások így adják vissza: Siehe! Lásd, nézd, odafigyelj!

Az Újszövetség írói akkor használják ezt a szót, és hisszük, hogy a Szentlélek vezette őket, amikor valamit nyilvánvalóan Isten cselekedett. Amikor valami nagyon fontos esemény történik, és egyértelmű, hogy maga az élő Isten hajtotta azt végre. Ilyenkor szerepel a Bibliában az íme. Itt egy fontos biblia gondolatot jó lenne, ha megjegyeznénk, és végiggondolnánk, mert ebben rejlik az újévi üzenete a mi Urunknak.

A Biblia azt tanítja, hogy miközben mi emberek a földszinten, meg sokszor az alagsorban tesszük a dolgunkat, aközben sok-sok emelettel magasabban az élő Isten is végzi a munkáját. Ő néha megengedi a hívőknek, hogy bepillantsanak az műhelyébe. Néha mintegy elveszi a felhőt, és a hívő rácsodálkozik: valóban igaz nemcsak az, hogy Ő van, hanem hogy munkálkodik. Hogy az események nem véletlenül történnek, hogy csakugyan valaki irányítja azokat, és ez az élő Isten. Hogy Ő nemcsak szemmel tartja és kíséri, ami történik, hanem kézben tartja és igazgatja. Embereket és természeti erőket, és amit akar az égen, megteszi földön, vízen - ahogy énekeltük ebben a zsoltárban (Zsolt 135).

Az Úr uralkodik. Nem vitatéma az, hogy van vagy nincs, mert a keze munkáját láthatjuk. Ezt mi ilyen ember-formájúan, antropomorf módon tudjuk csak kifejezni, hogy Isten keze munkája. De Isten megengedi a benne hívőknek sokszor, hogy mintegy tetten érjék Őt, és minden túlzás nélkül kénytelenek legyenek azt mondani: ezt az Úr cselekedte.

Az a nagy evangélium, hogy számíthatunk ebben az évben is arra, hogy az Úr uralkodik, hogy cselekvő Istenünk van, aki egészen szuverén módon, isteni teljhatalmával azt tesz, amit akar, de minden cselekedetét áthatja az irántunk való kimondhatatlan szeretet. Ő mindent jól vezet a célja felé. Istennek határozott terve van ezzel a világgal és velünk is. És Ő mindent fel tud használni annak érdekében, hogy ezt a tervét megvalósítsa. Akármilyen összevisszaság látszik is sokszor ebben a világban, akárhogy összekuszáljuk is a magunk életének a fonalait, meg az emberiségnek a sorsát, az egész felett ott van az Úr, aki uralkodik. Ő el tudja rendezni azt, amit összekevertünk, sőt még azt a sok gonoszságot, bűnt is, amit nélküle és ellenére cselekszünk, be tudja építeni az Ő csodálatos tervébe, és azoknak, akik Őt tiszta szívből szeretik, végül is mindent a javukra fordít.

Aki ismeri Istent, a valódi Istent, az egyedül élő Istent, és nem valami maga által elképzelt torz istenképben bízik, tehát aki ismeri azt az Istent, aki kijelenti magát nekünk a Bibliában, és hisz benne, az ezzel a nagy nyugalommal és reménységgel indul el ennek az esztendőnek az útján is, hogy az Úr uralkodik. Nekünk cselekvő Istenünk van, aki irányítja az eseményeket, aki kézben tartja az embereket, akinek az akarata jó és tökéletes akarat, és akinek az akaratát senki és semmi nem tudja meghiúsítani. Nehezíteni tudjuk, de meghiúsítani nem, és Ő a jó tervét egészen bizonyosan meg fogja valósítani, és ennek a vége mindig a mi javunknak, üdvösségünknek a munkálása.

Néhány bibliai és mai példán szemléljük, hogy ez mennyire így van: Miközben mi buzgólkodunk a földszinten (és megint mondom, hogy néha sokszor a pincében, a sötétben), és űzzük a magunk sötét üzelmeit, aközben Isten a mennyei magasságban munkálkodik, neki terve van, célja van, és viszi az eseményeket az Ő célja felé, és megvalósul az Ő terve.

A karácsony előtörténetéből olyan szép az a részlet, amikor Mária egy poros kis faluban éli az akkori lányoknak a nagyon szürke és nagyon nehéz életét, és egyszer csak számára alig érthető kijelentést kap honnan? valahonnan felülről, Istentől, - hogy áldott állapotba kerülsz, fiad fog születni, Jézusnak fogod nevezni. Minden magyarázat nélkül. Aztán az ő érdeklődő kérdésére elmondja az Isten küldöttje, az angyal a magyarázatot is, és amikor egy részét felfogja, a másik részét hittel tudomásul veszi, akkor elhangzik a Magnificat. Elhangzik az a gyönyörű dicsőítő ének, amit a Lukács 1. részében olvashatunk, ahol a hívő rácsodálkozik az életét irányító Istenre. Csakugyan van! Valóban ilyen közel van! Ő beszél, Ő cselekszik! Velem akar valamit. Bevon engem az Ő tervébe. - Akkor mond Ő ilyeneket: Nagy dolgokat tett velem a hatalmas, szent az Ő neve. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, mert Ő szétszórja a felfuvalkodottakat. Hatalmasokat dönt le trónjukról, és megalázottakat emel fel. Éhezőket lát el javakkal, és bővölködöket küld el üresen. És olvashatnám tovább is, végig Isten tetteit sorolja, amikre most nyílt rá a szeme. Amik most jöttek egészen közel hozzá, karnyújtásnyira. Fogni lehet azt, amit Isten neki ad, és amit Isten körülötte és érette cselekszik.

A zsoltárok szerzőinek ez egészen magától értetődő volt. Hadd olvassak két mondatot a 47. zsoltárból: "... az egész föld királya Isten... Isten uralkodik a népeken (nemcsak a választott népén, itt az a szó van, hogy a pogányokon is - a népeken), szent trónusán ül az Isten. Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!"

Büszke kiskirályok és hatalmukban pöffeszkedő nagy királyok, ha nem tudják is, alattvalói ennek az egyedül ténylegesen uralkodó Istennek, akié minden hatalom, aki csak egy időre ad kölcsön valamennyit a hatalmából másoknak.

A 93., 97., 99. zsoltár így kezdődik: "Uralkodik az Úr." Az ő számukra nem kétséges, hogy van vagy nincs Isten. Az Isten tetteit sorolják. Ha valakinek ennyire látható, ellenőrizhető, tapasztalható tettei vannak, akkor az nyilván létezik. De még mennyire, hogy létezik! Ő a legfőbb létező. Ő az, aki minden létezést megelőzött, és az Ő szavára állt elő minden, ami van.

Aki ebben bizonyos, annak ez olyan belső tartást ad éppen a krízisek idején, a válságokban, amikor minden összekeveredik, amikor úgy tűnik, hogy a feje tetejére állt a világ, hogy kinevetik az Istent, hogy talán nincs is, hogy talán magára hagyta ezt a világot. A benne hívők és az Őt ismerők tudják, hogy az Úr uralkodik, és a látszat nem téveszti meg őket, mert tudják, hogy mi a valóság.

A Máté evangéliumát említettem. Néhány példát erre az ímé-re hadd hozzak onnan.

József értesül arról, hogy menyasszonya áldott állapotba került. Nem tőle. Akkor kitől? Az akkori szokásokat ismerve ilyenkor a legemberségesebb megoldás az, ha csendesen felbontják a jegyességet és elbocsátja Máriát. Ezt ő szépen kiagyalja. Ki tudja, hányszor végiggondolhatta, ki tudja, milyen nehezen hozta meg ezt a döntést, de megvan a döntés, mindkettőjüknek ez lesz a legjobb. És akkor elhangzik egy íme.

"...íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni jegyesed, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által..."

Dehogy küldöd te el Máriát! Itt lenn a földszinten folyik a gondolkodás. Nagy férfi-ésszel szembesíti a tényeket, levonja a konklúziót, eljut egy döntésre. Ezt fogom csinálni, ez a lehető legjobb. - Dehogy ez a legjobb. Fogalmad sincs neked, József, hogy kit hord a szíve alatt a jegyesed. Vedd csak őt szépen feleségül. Aki ott van a szíve alatt, az nyitja meg előtted is a mennyország kapuját. Ő a megígért Messiás, az Isten Báránya. Mindez érthető is, meg nem is József számára. Mivel hitt Istenben, az igaz Istenben, engedelmeskedett neki.

Amikor Isten közvetlenül belenyúl a földi élet eseményeibe, akkor hangzik el az íme mindig a Bibliában. Amikor a hívő beleláthat Isten tetteibe, vagy amikor Isten mintegy lenyúl közvetlenül és úgy ad fordulatot az itteni eseményeknek. És ez az, amire Isten hívő gyermekei mindig számíthatnak. Ezt nem lehet megrendelni, efelett nem mi diszponálunk, Ő az Úr és Ő uralkodik. De lehet kérni, lehet csendesen várni, és lehet biztosan számítani arra, hogy amikor és ahogyan Ő szükségesnek és jónak látja, cselekedni fog. És utólag mindig megállapítjuk, amit egyik szép énekünk olyan kifejezően fogalmaz meg: "mindent oly szépen intézett." Az íme erre utal mindig.

Vagy ott vannak a napkeleti bölcsek szintén a Máté evangéliumában. Ők csillagászattal is foglalkoznak. Feltűnik nekik egy különösen fényes csillag. Azt ők a maguk nyelvén megmagyarázzák, hogy mit jelenthet, s elindulnak, hogy felkeressék ezt a nagy királyt. Közben elhangzik az íme. Egyrészt vezeti őket egy csillag, és ott állnak meg, ahol kell, másrészt nem arra mennek vissza, amerre Heródes parancsolta nekik, mert Istennek más a terve.

Vagy Heródes szörnyű gyermekgyilkossága. Pontos utasítást ad ez a despota, hogy mely területen kiket kell likvidálni - mondanák a XX. század gyilkosai. Ezek között biztos ott lesz a kis Messiás is - gondolja ezt Heródes, akinek a parancsára mindenki mindent teljesített. Ez van a pincében. És mi van fenn? Az, hogy Isten menti a megszületett Messiást. Íme, Józseffel közli, hogy vedd a gyermeket és anyját, és menjetek Egyiptomba, mert meg akarják ölni. De nem üres zsebbel mennek oda, mert valamiből el kell indulni, amíg neki beindul majd az ipara, meg találnak valami szállást. Előtte a bölcsektől mesés kincseket kaptak. Gondoskodott Isten arról is, hogy legyen miből megélniük. Mert Ő egyben látja a mi egész életünket. Mi többnyire csak a pillanatot érzékeljük, legtöbbször csak a pillanatnyi bajokat, Ő pedig az egészet látja. A bajok megoldását is, sőt még azok a nehézségek milyen jót fognak kimunkálni a benne hívők életében. Mert azoknak, akik Őt szeretik, egészen bizonyos, hogy minden a javukat munkálja.

Még egy történet, amiből felolvastam a textusunkat. Jézus megkeresztelése. Keresztelő János végzi a maga munkáját. Keményen prédikál, és ennek ellenére hosszú sor kígyózik a Jordán partján. Az emberek rádöbbennek bűnös voltukra, és szeretnének megtisztulni, ennek jeleként megkeresztelkedni. Jézus is beáll a sorba, mert Ő mindenben közösséget vállalt velünk. János megtorpan, és azt mondja: szó se lehet róla! Neked kellene engem megkeresztelned, és nem nekem téged. Mire Jézus: "engedj most..." Ami azt jelenti: igazad van, de itt másról van szó. "Mert így kell betöltenünk minden igazságot."

És amikor kijön a vízből, az egész sokaság megdöbbenve hall valami szokatlan, különös, erőteljes hangot. Honnan? Valahonnan felülről. Ki beszél? Csak az Isten lehet. Azt mondja: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok."

Lent folyik a vallásos cselekmény, folyik a keresztelés. Sokféle ember oda beáll, sokféle indulattal és várakozással. És fönt folyik az Isten tervének a megvalósulása. Isten inti Jánost, kiárasztja az Ő Szentlelkét és figyelmezteti az embereket, hogy Jézus az Ő Fia. Nem hitték el. Végül is emiatt feszítették keresztre. A vallási bíróság vádja ez volt: Isten Fiának mondja magát. Ez a bűne. Na de maga Isten jelentette ezt ki. Az senkit nem érdekel. Mintha meghiúsulna az isteni vállalkozás. Pedig éppen ez segítette azt a végső beteljesedéshez. És itt is elhangzik (kétszer is) az íme.

Amikor ezzel találkozunk a Bibliában, különösen figyeljünk oda, hogy mit cselekedett ott Isten. Engedjük, hogy megerősítse bennünk ezt a bizonyosságot, hogy Ő ma is él, ma is cselekszik. Ő tegnap, ma és örökké ugyanaz. Az Ő célja is ugyanaz. Ő mindent a mi javunkra akar működtetni.

Sokan ismerik Spurgeon nevét. A XIX. század második felének nagy angol igehirdetője volt ő. Sok tízezer embernek hirdette az evangéliumot és vezette őket Jézushoz. Hitetlen siheder volt. Az édesanyja sokat imádkozott megtéréséért. Annak semmi jelét nem lehetett látni. Történt egyszer, hogy valahova mennie kellett és útközben nagy hóvihar kerekedett. A hóvihar bekényszeríttette őt egy közelben lévő imaházba, ahol éppen istentisztelet kezdődött volna, ha megérkezett volna az igehirdető. A hóvihar miatt nem tudott megérkezni. Erre felállt egy hívő férfi és elkezdte Isten igéjét magyarázni. Feltűnt neki ez a fiatalember ott hátul. Azt mondja neki: maga, fiatalember, szomorúnak látszik. Nézzen fel Jézusra! Nézzen fel a megváltó Jézusra! - Itt kezdődött el Spurgeon új élete.

Az édesanyja évek óta könyörgött érte. Azok az imádságok a földszintről feljutottak Isten elé. Azt kérte az édesanya, hogy mivel ő nem bír a fiával, Isten cselekedjen vele. És Isten cselekedett. Amikor annak eljött az ideje. S milyen különös, hogy éppen akkor megy arra, éppen akkor támad hóvihar, éppen ott a közelben van egy imaház, éppen kezdődik egy istentisztelet, éppen nincs ott, akinek tartania kellene, de valaki ilyen egyszerű dolgokat mond. És ez mind véletlen?

Az Úr uralkodik. Ő amikor és ahogyan jónak látja, belenyúl az életünkbe, megszólít ellenálló, kemény szívű, kételkedő embereket is. Szentlelkével meggyőz minket, és a halálból életre segít. És mi ezzel a reménységgel imádkozhatunk például a kemény szívű ellenálló rokonainkért, a mi népünkért, amelyik egyre meredekebb lejtőn csúszik most lefelé hitben, erkölcsileg, anyagilag, egészségileg, mindenféle szempontból. Csak romlást látunk magunk körül. Hisszük-e azt, hogy az Úr uralkodik 2008-ban is? Ugyanúgy, mint eddig. Nem rövidült meg az Ő keze, ahogy Ézsaiás bátorítja a népet, és nem lett süket a füle. Eljut hozzá a kiáltás. Csak a mi bűneink ne tartsanak távol tőle, - mert így folytatódik az a mondat a Bibliában (Ézs 59,1-2).

Isten uralkodik, és néha nagy gyöngédséggel meglökhetjük egymást: odanézz! Most figyelj! Ez nyilvánvalóan Isten cselekedete volt. El ne felejtsük az Ő legnagyobb tettét, amit a kereszten hajtott végre, a világmindenség megváltását, Jézus Krisztus kínhalála és dicsőséges feltámadása által. Isten nem változott meg, és mi ezzel a reménységgel élhetünk. Sőt azzal a reménységgel, hogy a bűneinkkel sem hiúsíthatjuk meg az Ő akaratát, és a végén a rosszból is jót hoz ki.

Erre meg az ószövetségi József a legjobb példa, akinek az életét a legtöbben ismerjük. Rengeteg hiba halmozódott fel az ő élete során. Sok nehézség. Édesanyját gyerekkorában elveszítette. Az édesapja súlyos nevelési hibákat követett el. Úgy viselkedett József, hogy meggyűlöltette magát a testvérei előtt. Ilyen súlyos mondatot olvasunk (Isten őrizzen meg, hogy ez bármelyik családban előforduljon), hogy jó szót sem tudtak hozzá szólni. El is határozzák, hogy megölik. Beledobják egy száraz kútba, ott pusztuljon. Akkor mégis kihúzzák, csináljunk pénzt belőle. Eladják rabszolgának. Vigyék minél messzebbre. Viszik is. Így kerül Potifár házába. Ott egy félreértés miatt teljesen ártatlanul börtönbe kerül. Kéri valakinek a közbenjárását, de az elfeledkezik róla. Ott fog elpusztulni a börtön mélyén. Egy rabszolga. Ki törődik azzal? - Dehogy fog elpusztulni! Hát fent is dolgoznak! És Istennek terve van ezzel az emberrel. Egyszer csak "véletlenül" eszébe jut valakinek, hogy "véletlenül" ott a börtönben mit hallott tőle, és ezt "véletlenül" épp akkor mondja el a fáraónak, amikor annak ilyen képességű emberre van szüksége. És József a birodalom második embere lesz, és sok nép életét megmenti általa Isten. Isten választott népének az életét is.

És mit mond József a végén? Ez utal kristálytisztán arra, hogy mi van a földszinten, meg mi van fenn. Azt mondja a testvéreinek: ti gonoszt gondoltatok ellenem, de az Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy sok nép életét megmentse. Mert az Isten célja mindig ez: megmenteni.

Mi űzzük a magunk kisded játékait, sok gonoszt gondolunk, meg véghez is viszünk, de az Isten fordít egyet rajtuk, jóra gondolja fordítani. A végén egy harcedzett, sok mindenen átment ember alkalmassá érlelődve kerül abba a magas pozícióba, mint Isten eszköze. Még a rosszat is jóra tudja fordítani.

Még annyit, hogy ez a bizonyosság nem csodaváró semmittevésre biztatja a hívőket. Ellenkezőleg: felelős, szorgalmas munkára serkent minket. De miközben végezzük azt, amivel Isten megbízott, egy pillanatra sem akarjuk elfelejteni, hogy az Úr uralkodik. És az élő és munkálkodó Istenbe vetett rendíthetetlen bizalommal végezzük a magunk munkáját, közben csendesen várva - vagy néha türelmetlenül és erőszakosan könyörögve - azért, hogy lépjen valamit, cselekedjen már, mutassa meg az Ő hatalmát és szeretetét. De az, hogy késik, nem rendíti meg a benne vetett bizalmunkat, mert tudjuk, hogy Ő mindig, mindent a legjobbkor fog megcselekedni.

Istent dicsőíteni ebben az évben azt jelenti, hogy észrevesszük az Ő munkáit. Keressük az események mögött azoknak az irányítóját, az élő Istent. Hogy tudjuk Őt magasztalni mindazért, amit eddig tett. Ez hiányzik sok hívőnek az imádságaiból például, hogy nem vesszük a fáradságot, hogy elsoroljuk: mi mindent tett eddig Isten. Erre nem neki van szüksége, hanem nekünk. Mert akkor tudnánk várni, hogy ezután is fog cselekedni hasonlókat, vagy még nagyobbakat. A hitünket erősítené meg az, ha tanulmányoznánk a cselekvő Isten tetteit, azokat tudatosítanánk magunkban és kijönne a szánkon ez: dicsőítelek téged ezért. Hálát adok néked ezért meg azért. Ezek után elszállna az aggodalom a szívünkből, hogy jaj, mi lesz holnap, mi lesz velem, velünk. Meg azokkal, akikért Isten felelőssé tett és közben tehetetlenül nézzük a vergődésüket. Isten reális nagysága felmagasodna így előttünk, és ez megerősítené a bizalmunkat. Ez kihat az ember kedélyére. Állítom, hogy kihat az ember egészségi állapotára is, az emberi kapcsolatainkra, a munkabírásunkra. Mindenre. Így tehetne Isten áldássá minket mások számára is.

Az íme szócska juttassa eszünkbe mindig, hogy az Úr uralkodik.

Mielőtt ezért hálát adunk, énekeljük a 268. dicséretet:

Dicsérjük hálaadással
Az egy fővalóságot,
Ki hűséges gondtartással
Vezérli e világot.
Megtartatik általa,
Amit teremtett vala,
Ami kezdetben volt, ma is
Megvan, és nincs egy híja is.


Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, bűnbánattal megvalljuk előtted, hogy nagyon a földhöz tapadt egész szemléletünk, és lefelé néz a tekintetünk is. Annyira magunk vagyunk fontosak önmagunknak, és ritkán tudunk reménységgel, felszabadultan felfelé nézni tereád.

Máskor meg olyan önhitt gőggel szervezzük a magunk életét, és nem bízunk abban, hogy a legfontosabb eseményeket te időzíted, hogy te tudsz igazán szervezni, hiszen eddig is oly sok számunkra fontos találkozást te hoztál össze. Életünk legértékesebb ajándékait tőled kaptuk, minden teljesítményünk nélkül, és sokszor erőnket meghaladó feladatokra is használtál bennünket.

Bocsásd meg, ha bármit magunknak tulajdonítottunk, amiért téged lehetne és kellene dicsőítenünk. Bocsásd meg, hogy olyan sok mindentől félünk, mert csak a magunk erejére és képességeire tekintünk.

Segíts minket, Istenünk, hogy túllássunk a láthatókon. Hogy tudjunk igazán hinni a hétköznapokban, a gyakorlatban. Hogy el lehessen mondani rólunk is, amit Mózesről mond az Írás: erős szívű volt, mint aki látta a láthatatlant (Zsid 11,26).

Segíts a hitünkkel tereád nézni, és adj nekünk erős szívet, mert nagy szükségünk van arra.

Köszönjük, hogy rád bízhatjuk ezt az ismeretlen esztendőt. Szeretnénk napról napra hálát adni mindazért, amit cselekszel és adsz, és kérni tőled a továbbiakat. Szeretnénk dicsőíteni téged azzal, hogy feltétel nélkül bízunk benned, hogy hisszük, mindaz igaz, amit a te igédben a javunkra kijelentesz. Add nekünk ennek a békességét.

Adj nekünk a nagy nyugtalanság közepette is belső nyugalmat. Csüggesztő körülményeket látva is benned vetett élő reménységet. Add, hogy így tudjuk egymást is vigasztalni, bátorítani. Tölts meg minket a te Szentlelkeddel, hogy tudjuk a lelket tartani kétségbeesett emberekben.

Kérjük tőled nemcsak a magunk, hanem mindenkinek a mindennapi kenyerét. Kérjük, hogy egyre többet értsünk a te igédből. Kérünk, emelj fel minket sokszor abból a csüggedésből, amibe belesüppedünk.

Köszönjük, hogy nálad el van készítve mindaz, amire ebben az évben szükségünk van nekünk, szeretteinknek, népünknek. Taníts minket állhatatosan könyörögni ezért, és hálát adni az elvett javakért.

Ámen.