Tegyük fel, hogy Isten olyat kér tőled, ami hatalmasan próbára teszi józan eszedet. Mit tennél akkor? Vonakodnál? Ha a fizikai világ területén megszoktál valamit, azt mindaddig teszed, amíg határozottan nem szakítasz ezzel a szokással. Ez a szellemi élet területén is így van. Újra meg újra nekirugaszkodsz, hogy megtedd, amit Jézus Krisztus kíván, de mindig újra visszafordulsz a döntő pontnál - amíg végre eltökélten átadod magad neki. „Igen, de - feltéve, hogy engedek Istennek ebben a dologban - mi lesz akkor? Igen, engedelmeskedni akarok Istennek, ha engedi használni a józan eszemet, de ne kívánja tőlem, hogy a bizonytalanságba lépjek.”

Jézus Krisztus a benne bízóktól ugyanazt a vakmerő lelkületet várja el, amilyet a természeti ember tanúsít. Ha valaki olyasmibe kezd bele, amit érdemes megtennie, akkor jön majd az alkalom, amikor mindent kockára kell tennie. Jézus Krisztus szellemi vonalon megkívánja, hogy tégy mindent kockára, amit józan eszed még a markában tart, merj beleugrani abba, amit Ő mond. Mihelyt ezt megteszed, úgy találod, hogy amit Ő mond, ugyanolyan szilárdan megáll, akárcsak a józan ész.

Lehet, hogy Jézus Krisztus szavai a józan ész ítélőszéke előtt esztelenségnek látszanak; de vidd oda azokat a hit ítélőszéke elé és szellemedben ámulva kezded látni, hogy az valóban Isten szava. Bízzál Istenben teljesen, és amikor kockázatba visz, vágj neki! A válság idején pogánymódra szoktunk cselekedni. Egy egész tömegből csak egy elég bátor arra, hogy hitét Istenbe vesse.