Ha elszigetelve találod magad, látszólag teljesen magadra hagyva, olvasd el János 17-et! Ebből világosan megérted, miért vagy ott, ahol vagy: Jézus azért imádkozott, hogy mint Ő, egy légy az Atyával. Segítesz-e Istennek abban, hogy meghallgassa ezt az imádságot, vagy más célt tűztél ki magad elé? Amióta tanítvánnyá lettél, nem lehetsz többé olyan független, amilyen ezelőtt voltál.

Isten világossá teszi a János 17-ben, hogy neki nem az a célja, hogy csupán feleljen imádságunkra, hanem hogy az imádság által fel tudjuk fogni Isten elgondolását. Egyetlen imádság van, amit Istennek meg kell hallgatnia, ez Jézus imádsága: „Hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk”. Ennyire szorosan közeliek vagyunk-e Jézus Krisztussal?

Isten nem törődik a mi terveinkkel; nem kérdi meg: „Szeretnéd-e ezt a halálesetet, akarsz-e átmenni ezen a nehézségen?” Nem, Ő megengedi ezeket, hogy a célját elérje. Ezek a dolgok, amiken így át kell mennünk, vagy szelídebbé tesznek, jobb, nemesebb férfiakká és nőkké, vagy még kritikusabbak, hibakeresőbbek, még inkább a magunkéhoz ragaszkodók leszünk. A velünk történő dolgok vagy gonoszabbakká vagy szentebbekké tesznek. Ezt pedig az dönti el, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel. Ha azt mondjuk: „Legyen meg a te akaratod”, akkor a János 17 vigasztalás és bátorítás lesz számunkra, tudva, hogy a mi Atyánk a maga bölcsessége szerint cselekszik, azt viszi véghez, ami a legjobb. Amikor megértjük Isten célját, többé nem leszünk rosszfélék és cinikusok. Jézus nem kevesebbet kért a számunkra, mint a vele való teljes egységet, mint ahogyan Ő egy volt az Atyával. Sokan távol állunk még ettől az egységtől, de Isten mégsem akar békén hagyni, amíg eggyé nem leszünk vele, mivel Jézus imádkozott ezért az egységért.