Könnyű elképzelni, hogy valamikor hirtelen eljutunk arra a helyre, ahol készek és mindenre hajlandók leszünk, de a felkészülés nem egy pillanat műve, hanem olyan folyamat, amelyhez állhatatosság kell. Veszélyes, ha keresztyén megtapasztalásunkban egy bizonyos állapotunkkal megelégedünk és belerögződünk. A keresztyén élet állandó felkészülést, és mégtöbb felkészülést igényel.

A fiatal keresztyén hajlamos az áldozatkészségre. Emberi szempontból, Jézus Krisztus iránti vonzódásunk egyik alapja a hősiesség érzése; de ezt a túláradó lelkesedésünket azonnal próbára teszi Urunk komoly szava: „Menj el, békülj meg előbb a testvéreddel.” A „menj el” itt azt jelenti: engedjük, hogy Isten szava alaposan megvizsgáljon. Nem elég a hősies áldozatkészség átérzése. A Szent Szellem felszínre hozza bennünk azt a hajlamot, amely nem munkálkodhat az Ő szolgálatában. Ezt a hajlamot bennünk senki sem tudja felfedezni, csak Isten. Van Őelőtte valami rejtenivalód? Ha igen, akkor engedd, hogy Isten átvilágítson téged. Ha bűn van életedben, ne csupán tényként fogadd el, hanem valld meg. Kész vagy-e engedni Uradnak és Mesterednek, bármennyire megalázó is ez önmagadhoz való jogodra nézve?

Ha meggyőz a Szent Szellem valamelyik bűnödről, soha ne tiltakozz. Miután elég fontosnak találta, hogy erre rávezessen, ezért éppen ez a bizonyos bűn az, amit fel akar fedni. Valami nagy bűn után kutattál, hogy feladhasd, és Isten most egy jelentéktelennek látszó dologról beszél neked. De e mögött a kis bűnöd mögött makacsságod erődítménye van. „Nem akarok lemondani a magamhoz való jogomról” - pedig ezt akarja Isten, ha valaha is Jézus Krisztus tanítványa akarsz lenni.