Sohasem mérhetjük fel a Gecsemánéban lejátszódott halálos küzdelem mélységeit, de legalább nem kell félreértsük. Isten és ember halálos harca ez egy személyben, szemtől szembe kerülve a bűnnel. Semmit sem ismerünk a Gecsemánéból személyes tapasztalás útján. Gecsemáné és Golgota egyedülállóak: nekünk az életre nyitnak kaput.

Nem a kereszthaláltól félt Jézus a Gecsemánéban: a legnyomatékosabban hangsúlyozta, hogy meghalni jött erre a világra. A Gecsemánéban attól félt, hogy mint ember Fia nem tudja befejezni művét. Mint Isten Fia befejezhette - a Sátán nem nyúlhatott hozzá -, de a Sátán támadása arra irányult, hogy csak mint elszigetelt valaki jusson át a halálon. Ez azt jelentette volna, hogy nem lehetett volna Megváltó. Olvasd el ennek a harcnak a leírását a kísértés történetének fényében: „Akkor eltávozott tőle az ördög egy időre” (Lk 4,13). Gecsemánéban a Sátán visszatért, de újra vereséget szenvedett. Gecsemánéban a Sátán végső támadást indított Urunk ellen, mint ember Fia ellen.

A Gecsemáné halálos harca Isten Fiának haláltusája világmegváltói rendeltetésének betöltésére. Azért van ez előttünk leleplezve, hogy világosan lássuk, mekkora árat fizetett Ő azért, hogy mi Isten fiaivá lehessünk. Az Ő halálküzdelme teszi lehetővé a mi megváltatásunkat. Krisztus keresztje az ember Fiának diadala. Nemcsak annak a jele, hogy győzött az Úr, hanem hogy az emberi nemzetség megmentése érdekében győzött. Most már minden emberi lény odajuthat Isten színe elé, azért, mert az ember Fia megvívta a haláltusát.