Ez az igevers arról beszél, amikor az oltárhoz mégy és ott eszedbe jut, hogy testvérednek van valami panasza ellened - tehát nem akkor, ha beteges érzékenységedben találsz valamit. „Ha megemlékezel arról”, azaz ha Isten Szent Szelleme eszedbe juttat valamit, „akkor menj el és békülj meg testvéreddel és azután jöjj és hozd fel ajándékodat” (Mt 5,24). Soha ne állj ellent bensődben Isten Szent Szelleme finom érzékenységének, amikor a legkisebb részletig nevel téged.

„Békülj meg először testvéreddel.” Az Úr útmutatása nagyon egyszerű: először békülj meg. Menj vissza azon az úton, amin jöttél, menj azon az úton, amelyre figyelmeztetést kaptál az oltárnál és amelyről meggyőződtél, hogy az a helyes út. Legyen benned az az értelmi hozzáállás és lelki magatartás a másik személlyel szemben, amely a megbékülést olyan egyszerűvé teszi, mint amilyen a lélegzés. Jézus nem is említi a másik személyt, azt mondja: te menj! Itt nincs szó a te jogaidról. A szentre jellemző, hogy le tud mondani jogairól és engedelmeskedik az Úr Jézusnak.

„És most jöjj és vidd el a te ajándékodat.” A folyamat pontosan le van írva. Először a magad odaáldozásának hősies lelkesedése, majd hirtelen megállít a Szent Szellem gyengéd intése és megállít azzal, hogy megítél és meggyőz. Azután az engedelmesség Isten Igéjének, feddhetetlen magatartás az iránt, akivel szemben nem volt igazad. Végül egyszerűen, örömmel és akadálytalanul odaviszed Istennek az ajándékodat.