A szél tényleg viharos volt, a hullámok valóban magasra csaptak, de Péter eleinte nem látta ezt. Nem számolt velük, egyszerűen csak megismerte az Urat és kilépve a hajóból, járt a vízen. Amint elkezdte a valóság tényeit figyelembe venni, azonnal süllyedni kezdett. Miért ne tudta volna az Úr arra is képessé tenni, hogy járjon a víz alatt éppúgy, mint a víz színén? Megtehette volna, de sem az egyik, sem a másik nem volt lehetséges az Úr Jézus szüntelen való felismerése nélkül.

Bátran elindulunk, felismerve Istent bizonyos dolgokban, de azután magunkra nézünk és süllyedni kezdünk. Ha felismerted Uradat, nem a te dolgod többé, hogyan irányítja életed körülményeit. A körültted levő dolgok valóban ott vannak, de ha rájuk nézel, azonnal letipornak. Nem tudod felismerni Jézust és Ő megfedd: „Miért kételkedsz?” (31. v.) Hagyd a körülményeket, ahogy vannak, maradj meg Jézus felismerésében és bízd rá magad teljesen!

Ha csak egy másodpercig is vitatod és tétovázol, miután Isten szólt, akkor mindennek vége számodra. Ne mondd ezt soha: „Kétlem, hogy Ő szólt volna.” Légy nyomban vakmerő, vess mindent Őreá. Nem tudhatod, mikor hangzik fel a szava, de ha szól, az elképzelhető leghalkabban is, határozottan hagyj el mindent, bátran add át magad neki. Csak a merész átadás által ismerheted meg Őt! Csak úgy fogod tisztábban hallani az Ő hangját, ha mindent kockára teszel - légy kész mindent megkockáztatni.