Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt, várván a férfivá érésre; az Ő gyermeksége örök valóság. Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan? Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában?

Isten az egyetlen maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait. Mindig kapcsolatban vagyok-e az isteni valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben? Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg. „Nekem... az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom”, és meg kell tanuljak minden pillanatot Atyám házában eltölteni.

Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, munkahelyeden, baráti körödben? Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy? Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk. Isten Fiával való közösséged miatt van ez, aki az Atya akaratából bejön az életedbe. Engedd, hogy tegyen veled, amit Ő akar, s te maradj tökéletesen egy vele.

Az Úr életének a te saját eleven, egyszerű életeddé kell lennie. Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.