Ez a leplezetlen nyíltság Isten előtt a keresztyén ember egyik nagy és szembeötlő jellemvonása, és életét tükörré teszi mások számára. Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk, Istent szemlélve pedig pedig tükörré leszünk. Mindig észreveszed, amikor valaki szemlélte az Úr dicsőségét: szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza. Őrizkedj mindattól, ami ezt a visszatükröződést beszennyezhetné benned. Majdnem mindig valami jó szennyezi be, az a jó, ami nem a legjobb.

A legfontosabb szabály, aminek megtartására figyelnünk kell ez: maradjon életünk Isten felé nyitott, Őrá összpontosított. Tégy félre minden mást: a munkát, az öltözködést és táplálkozást. A hajszolás elhomályosítja Istenre való figyelésünket. Meg kell őrizzük az Ő szemlélésének a folytonosságát, hogy életünket mindenen át megőrizhessük a szellemi síkon. Hadd jöjjenek és menjenek a dolgok, ahogy akarnak, hadd bírálgassanak mások, ahogy tetszik nekik: de te soha ne engedd, hogy bármi elhomályosítsa benned azt az életet, amely „Krisztussal együtt el van rejtve Istenben” (Kolossé 3,3). Ne engedd, hogy egy rohanó életmód megrontsa a vele maradás közösségét. Bár ez könnyen megtörténhet, de te ne engedj helyet ennek. A keresztyén ember életének legszigorúbb fegyelmezése az, hogy tanulja meg, miként szemlélje állandóan „fedetlen arccal ... az Úr dicsőségét”.