Eljutottam-e már valaha arra a pontra megtapasztalásaimban, amikor ezt mondhattam: „Én ugyan..., de Ő”? Míg el nem jött ez a pillanat, soha nem tudhatom, mit jelent a Szent Szellem keresztsége, vagyis az újjászületés. „Én” - a végére jutottam, semmit se tehetek; „de Ő” éppen ilyenkor kezd hozzá. Ő viszi véghez mindazt, amit rajta kívül soha senki más meg nem tehet. Felkészültem a jövetelére? Jézus nem jöhet addig, amíg valami útját állja, akár jó, akár rossz legyen az. Amikor jön, kész vagyok-e világosságra hozni minden rosszat, amit tettem? Akkor jöhet. Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda belép, ahol azt gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul.

A bűnbánat nem a bűnösség érzését ébreszti fel, hanem a kimondhatatlan méltatlanság érzését. A bűnvallás után rájövök, hogy teljesen tehetetlen vagyok és bensőm legmélyéig tudom, hogy még arra sem vagyok méltó, hogy „saruját hordozzam”. Volt-e valaha ilyen bűnbánatom? Vagy ott húzódik bennem a gondolat, hogy védjem magamat és tetteimet? Ha Isten nem tud belépni az életembe, annak az az oka, hogy még nem hatott át egészen a bűnbánat.

„Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket...” János nem tapasztalatként beszél a Szent Szellemmel való keresztségről, hanem mint Jézus Krisztus munkájáról. „Ő megkeresztel majd...” A Szent Szellem keresztségében részesült embernek nincs más tudatos megtapasztalása, csak a teljes méltatlanság érzése.

„Én...” ez meg az voltam! „De Ő” eljött és csodálatos dolog történt! Menj el vele odáig, ahol kifogytál mindenből, amit magadban találsz oda, ahol te már nem tethetsz semmit, de Ő mindent elvégez.