Ne te magad határozd el, hogy Isten szolgálatába lépsz, de amikor Isten hív, jaj neked, ha jobbra vagy balra térsz (5Móz 5,32). Nem azért kell szolgáljunk Istennek, mert mi magunk választottuk ezt, hanem mert Ő megragadott minket. Akkor már nincsenek ilyen kifogások: „Ó, én nem vagyok alkalmas erre.” Isten határozza meg, hogy mit kell mondanod, nem a te természetes hajlamaid és vágyaid. Maradj állhatatosan kapcsolatban Istennel és gondold meg, hogy nem csak bizonyságtételre vagy elhíva, hanem az evangélium hirdetésére is. Bizonyságot tennie minden keresztyénnek kell; de mikor az igehirdetésre hív el, akkor érzed magadon Isten kezének fájdalmas szorítását. Ezért az egyért ragadta meg az életedet. Hányunkat tart Ő így a kezében?

Ne hígítsd fel Isten Igéjét, hirdesd azt hamisítatlan komolyságában. Tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodj Isten Igéjéhez; de amikor embertársaiddal személyesen érintkezel, gondold meg, hogy ki vagy - nem földre szállt angyal, hanem kegyelemből megmentett bűnös.

„Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem ... czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil 3,13-14)