A kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak. Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére (Jel 12,11), nincs rajta a Szent Szellem ismertetőjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: „Ez a mindenható Isten munkája”. Pedig erről beszél az Újszövetség, nem másról.

Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak – ez az a keresztyén tapasztalat, amiről az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétől. Az ilyenben nincs új élet, nincs újjászületés bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él és fennségesen uralkodik. Csupán az a gondolat van, hogy Ő a mi példaképünk. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus mindenek előtt Megváltó, és csak így lehet példaképünk is. Sokan csupán egy vallás alapítójának, nagy példamutatónak tekintik Őt. Ő tényleg mindez, de végtelenszer több: Ő maga a megváltás, Ő maga az Isten evangéliuma!

Jézus azt mondja: „Amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, ...Ő engem dicsőít majd” (13-14. v.). Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentől a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett. Isten Szelleme személyes és belső tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus a külső valóságban elvégzett értem.