Milyen jogon válunk „királyi papsággá”? Krisztus keresztje engesztelésének jogán. Felkészültünk-e arra, hogy önmagunkkal nem törődve elkezdjük az imádság papi szolgálatát? A folytonos tépelődés bensőnkben, hogy lássuk, olyanok vagyunk-e már, amilyennek lennünk kellene, csak beteges, énközpontú keresztyénséget hoz létre, nem Isten gyermekének erőteljes, egyszerű életét. Ha nem jutunk helyes viszonyba Istennel, akkor hajszál híján maradunk meg, mégis ezt mondjuk: „Ó, milyen csodálatos győzelmet éltem át.” Ez nem a váltság csodájának ismertetőjele. Indulj el abban a bátor hitben, hogy a váltság teljes, nem kell többé nyűglődnöd magad miatt; kezdd el megtenni, amit Jézus Krisztus mondott: imádkozz barátodért, aki éjféltájban jön hozzád, imádkozz a szentekért, imádkozz minden emberért! Imádkozz azon az alapon, hogy egyedül Jézus Krisztusban vagy tökéletes, nem pedig az efféle mentegetőzés által leszel az: „Uram, megtettem, ami tőlem telt, kérlek hát, hogy hallgass meg.”

Meddig tart, míg Isten megszabadíthat a magunk körül forgás beteges szokásától? El kell jussunk oda, hogy torkig legyünk magunkkal és már ne döbbenjünk meg semmin, amit Isten mond rólunk. Elérhetetlenek a bennünk levő aljasság mélységei. Csak egy hely van, ahol igazak vagyunk és ez Krisztus Jézusban van. Amikor benne vagyunk, akkor ki kell öntenünk magunkat ebben a belső szolgálatban teljesen.