Vigyázz, nehogy befogd a füled, ha Isten hívását hallod. Minden megváltott ember arra kapott elhívást, hogy az üdvösségéről tanúskodjék: de ez nem igehirdetői elhívás, az igehirdetés csupán szemlélteti ezt. Pál azokról a gyötrelmekről beszél, amelyeket az evangélium hirdetésének belső kényszere idézett elő benne. Ebben az összefüggésben elmondott szavait ne alkalmazd azokra, akik az üdvösség elnyeréséért jönnek Istenhez. Nincs könnyebb, mint az üdvösségre eljutni, mivel ez Isten fejedelmi műve. „Nézzetek énrám, hogy megtartassatok” (Ésa 45,22). Az Úr különbséget tesz az üdvösség és a tanítványság feltételei között. Jézus Krisztus keresztje mindannyiunkat üdvösségre rendel, a tanítványság azonban szabad választásunktól függ - „Ha valaki...” (Mt 16,24).

Pálnak ezek a szavai Jézus Krisztus tanítványaivá válásunkra vonatkoznak. Tőlünk nem kér Isten engedélyt, mit akarunk tenni vagy hova akarunk menni. Isten megtört kenyérré és kiöntött borrá teszi a tanítványt - hogy neki tetszedjen. „Kiválasztva Isten evangéliumának hirdetésére...” (Róm 1,1) azt jelenti: meghallottuk Isten hívását. De amikor az ember erre a hívásra felfigyel, egy Krisztus nevéhez méltó szenvedés kezdődik el benne. Hirtelen, minden törekvés csírájában elhal, minden kívánság kialszik, minden kilátás elmosódik és homályba vész ennek az egynek a kivételével: „Elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére.” Jaj annak a léleknek, aki más irányba próbál fordulni, ha elhangzik felé ez a hívás! A Bible Training College [itt tanított Chamber - ford. megj.] azért létezik, hogy mindjnyájan megtudjátok, van-e itt Istennek olyan férfija vagy nője, akinek szívügye az evangélium hirdetése, és lásd meg, vajon Isten megragadhat-e téged erre a célre. Amikor megteszi, vigyázz, nehogy valami versenyre keljen benned Isten hívásával!